A birodalom visszavág
További Mobil cikkek
Öt hosszú év után új csúcsgépet versenyeztetnek a finnek az időközben többszörösére növekedett okostelefon-piacon. A legújabb féltéglára nem tudtuk olyan gyorsan rávetni magunkat, mint elődeire, mert hónapokig hiánycikk volt, most viszont hetekig nyúztuk.
Marketingesek sokat szoktak beszélni egy-egy termék vagy márka személyiségéről. A Nokia kommunikátorcsaládjának tagjai az ő szemüvegükön át nézve kövér-, vagy kovácslászlói értelemben súlyosan megosztó egyéniségek: a fogyasztók jó nagy hányadának egészen egyszerűen szóba sem jön (szempontok: méret, kezelhetőség, ár), míg egy másik, szintén népes csoport az elmúlt években már képtelenné vált arra, hogy kommunikátor nélkül szervezze meg az életét.
A 9500-as a Nokia negyedik fordulója az effajta okostelefonok versenyében; az előző dobás, az Európában a PDA-eladási listákat évekig vezető 9210-sorozat eredményeit túlszárnyalandó, az új készüléket rögtön két verzióban hozták ki. A kisebb és butább 9300-assal ebben az írásban most nem foglalkozunk, bár nem lényegtelen darab ő sem: méretét sikerült úgy leszorítani, hogy az ellenzők közül azokat, akiknek eddig az volt a baja, hogy nem tudták zsebrevágni a kommunikátort, simán kiiktatta.
Igazi, régi kommunikátorosnak persze nem jön más szóba, mint a zászlóshajó, a 9500 - méretet és súlyt tekintve ezen is sikerült faragni valamennyit, de ez szemmel és kézzel szinte megállapíthatatlan. A csúcskommunikátor nagy vonalakban, sötétben ugyanúgy néz ki, mint az előző, a tényleges dizájn persze sokkal frissebb, trendibb és bizalomgerjesztőbb. Külső és belső képernyője is színes, a külsőnek a felbontásán is sokat javítottak, míg a belső élesebb, olvashatóbb és színhűbb is talán. A belső billentyűzet sokat változott - kihasználja szinte a teljes, rendelkezésre álló felületet (ergonómiai örökség a valahavolt Psion Series 5-ből), és a gombok nem homorodnak, mint a 9210-nél, hanem domborodnak. Ez elsőre ijesztő érzés az ujjbegynek, de negyedóra után már finom.
Specifikáljunk
Tekintse meg képeinket!
Minden új kommunikátornál meg szokás kérdezni, hogy érintésérzékeny-e a képernyő, és hogy van-e hozzá érintőceruza, a válasz pedig most is ugyanaz: nem és nem; úgy tűnik, ennek a platformnak már sosem lesz mutatóeszköze. Hogy miért, azt innen, Pestről aligha fogjuk megfejteni.
Mindezeket persze a weboldalról is kiírhattuk volna - ez részben így is történt -, de most már nézzük azt, hogy miképpen muzsikál mission critical, tehát igen kemény élethelyzetekben a masina. A bekapcsológomb megtalálása nem túl megerőltető feladat, bár egyáltalán nem ott van, ahol azt a kommunikátoros várná, és nem is úgy működik: funkcióját okosan egyesítették a profilválasztással (rövid nyomás: profil, hosszú nyomás: be-kikapcs), amivel például szépen, udvariasan lecsendesíthetjük telefonunkat a moziban anélkül, hogy kikapcsolnánk. A PIN-kód begépelése után kisebb riadalom fog el, a külső LCD határozottan úgy néz ki, mintha kapott volna egy erős nyomást bal alulról fölfele úgy középtájig - már a garanciapapírt keresem, amikor egy véletlen gombnyomásra ismét kivilágosodik a szkrín, és látszik, hogy nem sérülés az, csak a default háttérkép.
Kinyitjuk
A kommunikátoros nem sokat szörföl a külső kijelző menüiben, csak megállapítja, hogy nagyon klassz betűtípusokkal vannak kiírva az opciók - már rontunk is befele, nyitjuk széjjel a kis gépet. A Pult fogad a nagy képernyőn (magyarul: desktop, windows-magyarul: asztal), ami sokkal pultszerűbb hatást kelt, mint elődjének a pultja, és az a nagyszerű benne, hogy minden alkalmazás és eszköz el van rajta helyezve, minden elérhető róla. Ez a tény önmagában szükségtelenné tette az eddig sztenderd "Extrák" feliratú gombot, ami azért fizikailag nem szűnt meg, csak átalakult: most választhatunk rá egy tetszés szerinti alkalmazást, amit ezzel a gyorsgombbal indíthatunk. (Én a kalkulátort tettem rá.)
Jobban körülnézve a billentyűzeten, van még egy óriási pozitív változás: eltűnt a 9210-es négyirányú, téglalap alakú kurzorvezérlő gombja, ami óriási baklövés volt, minden felhasználó rémálma, szinte képtelenség volt úgy megnyomni, hogy az történjen, amit szeretnénk. A 9500 e téren maga a megvalósult utópia: a téglalap alakú gombot egy kör alakú váltotta fel (ami nemcsak a négy irányban, hanem középen is érzékeny - ez helyettesíti az egérkattintást), és ez a gomb valamiért ráadásul mindig azt csinálja, amit szeretnénk. De ha mégsem bíznánk benne, mellette ott van négy különálló nyílgomb is, azzal biztos nem rontunk.
Telefonhívás
No de most már tényleg használjuk valamire a telefont, mondjuk hívjuk fel egy ismerősünket, aki benne van az névjegyadatbázisunkban! Ezt most először a telefon összecsukott állapotában, kívülről fogjuk megtenni, egyszersmind letesztelve azt, hogy hogyan változott a nevek közti keresés módszere. Ez rögtön egy nem is kicsit rosszindulatú teszt, ugyanis nemhogy két különböző kommunikátort, hanem talán két különböző típusú Nokia-telefont sem találunk, amelyekben a névjegyek közt ugyanazzal a módszerrel tudnánk keresni. Pedig nem elhanyagolható ergonómiai szempont volna ez, hiszen a telefon legtöbbet használt funkciójáról van szó, ez a gombnyomássorozat valósággal beleég az ember kezébe.
A 9500 tehát természetesen ismét különbözik a 9210-estől, aminek részben azért örülni is lehet, hiszen a 9210-es egy interakció-tervezési hiba következtében két gomb megnyomását kívánta meg egymás után, a keresett nevet csak ezután kezdhettük el beírni. (Megint csak azt lehetne mondani, hogy minek teszünk szóvá plusz egy fölösleges gombnyomást; de ha figyelembe vesszük, hogy egy nap akár húsz-harminc számot is felhívunk (vagy még többet), akkor az naponta húsz-harminc fölösleges gombnyomás, havonta meg hatszáz-kilencsszáz, tovább nem folytatom - óriási időveszteség, energiaveszteség az eredmény nyilvánvalóan.)
A 9500-ason szerencsére már csak egy gombot kell megnyomni a telefonszám-adatbázisba való bejutáshoz, de van egy kis bibi. A készülék külső képernyőjén egy kikapcsolhatatlan képernyővédő fut, amiből kikerülni szintén egy további gombnyomással lehet, tehát - itt is összejön a plusz felesleges gombnyomás. Szerencsére nagyrészt ki tudjuk küszöbölni a problémát úgy, hogy a lehetséges leghosszabbra, 59 percre állítjuk a képernyővédő késleltetését, így valószínűleg ritkábban fogunk vele találkozni.
Klikk a képre!
Az első létrejött telefonhívás kicsi bonyodalmat fog okozni az öreg kommunikátor-felhasználónak, ugyanis ezt a kommunikátort fordítva kell tartani, mint az eddigieket, vagyis pontosan abba a felébe kell beszélni, mint bármely más telefonba. Ennek oka nyilvánvalóan a hátoldalon elhelyezett kamera, amivel kapcsolatban meg kell említeni, hogy csúcstelefon ide vagy oda, a Nokia nem a legjobb, 1,3 megapixeles kameráját tette bele, csak a régebbi, kisebb felbontásút. Indirekt módon ez valamiképp annak a beismerését jelenti, hogy egy telefonnal úgysem lehet rendes fényképet készíteni, és különben is, egy kommunikátorosnak lógjon a nyakában minimum egy tükörreflexes fényképezőgép, három-négy objektívvel és profi vakuval.
Esemes, email
De ássunk mélyebbre, mondaná Kellér Dezső, írjunk esemest! Egy eltökélt kommunikátoros akkor is ezt a platformot választaná, ha mindaz a sok-sok fancység , az emilezés, a böngészés, meg a szövegszerkesztő ott sem lenne benne - hiszen az, hogy esemeseinket normális képernyőfelületen, teljes billentyűzettel szórhatjuk szanaszét, önmagában szinte az egyik legfontosabb érv a készülék mellett. Ez az alkalmazás nem sokat változott az előző verzió hasonló programjához képest; egy komplett üzenetküldő központot kell elkezelnünk, ahol egy-két mappa esemeseket (vagy ememeseket, azt se feledjük) tartalmaz, egy további emaileket vagy faxokat - a formátum változhat, a működtetés egységes és konzisztens marad.
Az egyetlen kis bibi itt is a címzettadatbázis kezelésével van: tegyük fel, hogy van egy Somlai és egy Somlyai nevű ismerősünk. Eddig, ha begépeltük a címzett sorába, hogy "soml", a telefon felkínálta mindkét verziót, mondjuk meg, melyiknek küldjük el üzenetünket. Most viszont azonnal, kérdés nélkül repül az esemes (vagy a bármimás) a Somlainak, mert - figyelem! -, kettős betűkre a gép nem illeszti rá az első betűt, ha LY-t akarunk elérni, mindkettőt be kell gépelni. És ez sajnos nem egy marginális probléma, már tartóstesztünk másnapján magyarázkodhattunk egy félrement esemes miatt. De sajnos már megint van még ennél is rosszabb hír: az előző kommunikátor minden ékezetes betűt ráillesztett ékezet nélküli verziójára, a mostani pedig nem: a Kovácsokat nem tudjuk elérni a "kova" begépelésével, bizony be kell nyomni azt az Á betűt is, ami azért különös nehézség, mert az ékezetes betűket csak segédbillentyű segítségével lehet elérni.
A faxkezelésre sok szót nem pazarolnánk, ha valaki ismer még egy máig harcoló faxfelhasználót valahol hazánk egy eldugott szegletében, értesítsen bennünket, kimegyünk hozzájuk, és megmutatjuk neki a kommunikátor emailkliensét, ami alapvetően szintén nem változott, egy fontos javítást leszámítva: a 9210-es modellek emilezője kicsit túl közel érezte magát az emailszerverhez, így ha töröltünk egy levelet a telefon memóriájából, a következő csatlakozásnál azt a levelet kérdés nélkül legyilkolta a szerverről is. Ez most végre megkerülhető azzal, hogy kérhetünk helyi törlést is, a szervert a telefon ilyenkor békén hagyja. Pénzügyileg nem elhanyagolható kérdés még, hogy a levélletöltés ingyen van, ha wifivel fedett területen járunk (és be is engednek a rendszerbe).
Böngészés
Az új kommunikátorral lehet böngészni! Papíron persze az eddigiekkel is lehetett, de gyermekbetegségeik a gyakorlatban nevetségessé tettek minden ezirányú próbálkozást: eleve erősen limitált sebességű kapcsolódási lehetőségeik mellett apró memóriájuk nem tett lehetővé értelmes böngészőcache-kezelést, processzoruk teljesítménye pedig a legjobb esetben (9210) is nagyjából egy 486-sorozatú Intelnek felelt meg, ezeknek egy egyszerűbb weblap látványának összeállítása komoly megerőltetést (és sok-sok extra másodpercet) jelentett. A 9500-ban ehhez képest minden turbó: villámgyors proci, hatalmas memória és, ha van lefedettség, 11 megás wifi - ez a setup simán megbirkózik az Index-szel is (még akkor is, ha a wifi helyett párszáz kilobites Edge-en kommunikálunk). És valóban, az elmélet a gyakorlatban helyesnek bizonyul, nem kell megijedni egy izmosabb weblap behívásától, bár az élmény még messze van a számítógépen megszokottól. Ezért a még mindig kevéssé hatékony böngészőprogram-kód tehető felelőssé: a számláló tanúsága szerint többszáz kilobájtot kell berántania a telefonnak, mire az Index címlapjából a fejlécet meg tudja jeleníteni - erre egészen biztosan nincs szükség, az Explorer vagy a Firefox nem így csinálja.
Újdonság még, hogy nincs már külön böngésző WAP-ra és webre, ugyanazt a programot kell elindítani; böngészőnk először beleszagol a levegőbe, és megnézi, milyen módokon képes az adott helyen internetes kapcsolatot létesíteni, majd felajánlja a választás lehetőségét. A kapcsolódás akár töredékmásodperc alatt is létrejöhet jó esetben, és már szörfözhetünk is a kis böngészővel, aminek egérkurzorát a kör alakú kurzorbillentyűvel instruálhatjuk (aminek a közepe a kattintás ugyebár). A különálló nyílgombok remek pluszfunkciót nyújtanak: finom szkrollmozdulatokat kérhetünk velük a szokásos weblapok méreteihez képes azért még mindig aprócska képernyőn. (Bele lehet persze zoomolni, és ki is lehet jönni belőle, de ezeknek a műveleteknek persze megvannak a maguk értelmes határai.) Nagyon jó, hogy vannak bookmarkok, és van URL-history is, a lefelé mutató nyílra ott lesz az összes webcím, amit mostanában behívtunk, nem kell sokat gépelni, ha újra ezeket akarjuk látni.
Komplex portáloldalakat napi rendszerességgel azért még mindig nem fog senki ezen a felületen nézegetni, de egyszerűbb felépítésű webes szolgáltatásokat, híroldalak mobilra optimalizált verzióit, WAP-tartalmakat kimondottan kényelmes és jó nézegetni, sőt: olvasgatni a 9500-ason. Gyors, látványos.
A Hivatal
Klikk a képre!
Bővült az irodaialkalmazás-folder még egy fájlkezelővel, amivel másolgathatunk, átnevezhetünk, memóriakártyát formázhatunk, és ide került okosan a számológép is. Nem került viszont az irodába a naptár, főleg azért nem, mert fontosságára tekintettel külön gombja van - ez az alkalmazás szinte biztos, hogy ugyanaz, mint a 9210-esé, legalábbis tüzetes vizsgálattal sem sikerült különbséget találni...
Média
A beépített kamerára sok szót nem vagyunk hajlandóak vesztegetni - kipróbáltuk, működik, legyen elég ennyi. Tartozik hozzá egy kezdetleges képrendezgető program, ami elég lassan reagál a kérésekre, de legalább nagyban is meg tudja mutatni a képeket-videókat. Bizonyára ememesben is el lehet küldeni az eredményt, de erre szintén nem voltunk hajlandóak. A 9210-es hangrögzítő programja van még átmentve ebbe csoportba - semmi különös, viszont van egy remek mp3-lejátszó program, ami egy megfelelően nagy memóriakártya-bővítéssel kombinálva a 9500 egyik killer applicationje - lehetne, ha valódi fülhallgatókimenete is lenne az eszköznek, nemcsak a saját hangszóróin és a (monó) headseten keresztül lehetne zenét hallgatni. Kár érte, pedig, úgy tűnik, a hangminőséggel nem lenne baj. Breaking news - most értesültünk hogy opcionálisan kapható a készülékhez sztereó headset is.
A 9210-nek is volt Realplayere, a 9500-asnak pedig annál inkább: az előző modell programja valami egészen különös indíttatástól vezérelve internetes streameket nem volt hajlandó lejátszani (csak egy egészen késői update-tel), kizárólag helyi fájlokat, ami azért nem egy nagy szám. A mostani Realplayer persze már streamel alapból, igaz, hogy nem olyan szépen, mint azt a "Nézzen tévét a mobilján!"- reklámokban ügyesen megtrükközik a képvágók, de megnéztünk néhány fizetős klipet a PannonWAP-on az NB1 legutóbbi fordulójából és a cselekmények felismerhetők voltak.
Pc-s szoftver
A CD-ROM-on becsomagolt PC Suite-ot hanyagoltuk, mert a nokia.com-on már újabb verziót lehet leszívni, ezzel indítottunk. Sokkal kulturáltabb, mint az eddigi verziók, nem kell installálás közben háromszor újraindítani a gépet, a zavaró "multimédiás" effektusok is visszább szorultak. Az alapfunkcióval kezdődik a nyitóképernyő, vagyis le lehet menteni és vissza lehet állítani a telefon állapotát - az egész művelet finom, jól tervezett és kényelmes, mindig annyi információ jelenik meg, amennyi éppen kell ahhoz, hogy halálosan megbízhassunk a folyamatban. Sajnos a 9210 backup formátumát nem ismeri, pedig biztosak vagyunk benne, hogy kellene neki, így lenne kerek a mese, de az összhatás még így is kedvező.
Egy fájlmenedzser a következő pc-s alkalmazás, amivel úgy turkálhatunk a telefon belsejében, mintha ott lennénk benne. A kiemelt My Contacts - My Gallery stb. (hoppá, ezek miért nincsenek magyarul?) könyvtárakat jól is látja, de amint rápróbálkozom a C:/ megnyitására, szép nagy fagyás a válasz, amit újraindítás után akárhányszor meg tud ismételni. Kár ezért is. Itt jut eszünkbe még, hogy a 9500 wifije levelezésre és webböngészésre használható csak, de vajon miért nem tudja megosztani a mappákat a Windows-hálózaton? És miért nem látja más számítógépek megosztott eszközeit? És egyáltalán, miért kell nekem bedugnom az USB-kábelt, hogy PC Suite-olhassak, miért nem veszi fel a kapcsolatot wifin? Várjuk az update-eket.
Szép, látványos kis programrészleteket fogunk még felfedezni a PC Suite-ban, például háttérképgyártó appletet, zenerendezgető és -áttöltő cuccot, csengőhang-konvertert, ami General MIDI-fájlból készít kommunikátor-kompatibilis polifón csengőhangot - ez figyelemre méltó dolog, hiszen ebben a formátumban gyakorlatilag a teljes zeneirodalom fellelhető ingyen a neten, így a kommunikátoros nem költ többé csengőhangra (igaz, eddig sem tudott költeni rá, mert az előző verzióhoz még nem volt ilyesmi).
Verdikt
Ezzel a kommunikátorral - ahogy az várható volt - sokkal messzebbre el lehet jutni, mint bármelyik eddigi modellel. Az okostelefonok dömpingjének napjaiban, amikor már a belépő modellek is elképzelhetetlenül magasra vannak specifikálva, használhatóságával az új kommunikátor még mindig eléggé kimagaslik ahhoz, hogy vezető szerepét megtartsa, legalábbis a következő egy-két évre biztosan. Utána ki kell találni valami újat.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
