A setét piramis

Elterjedt tévhit, hogy a p2p hálózatokon elérhető fájlokat a felhasználók a maguk vásárolta példányokból digitalizálják, hogy demokratikus módon mások számára is elérhetővé tegyék. Aki megvesz egy cd-t vagy dvd-t, általában már nem foglalkozik ilyesmivel - eredetét tekintve a fájlcserélőkön elérhető tartalomnak elhanyagolható része ilyen.

A felhasználók azt osztják meg másokkal, amit velük is megosztottak. A fájlok túlnyomó része egy konspiratív párhuzamos valóságból származik, amelyben kalózcsapatok versengenek egymással a legfrissebb tartalmak terjesztéséért járó dicsőségért, pénzért, és eszközökért.

Ahonnan a dolgok jönnek

A szervezet úgy épül fel, mint egy piramis. Legfelül körülbelül harminc szigorúan titkos szerver található, ezek a topszájtok. Ide csak a scene (színtér) elitjének van bejárása. A friss anyagok itt jelennek meg először, hogy a résztvevők közreműködésével a piramis alacsonyabb szintjein található kevésbé titkos, kevésbé friss szerverekre, majd végül a fájlcserélőkre kerüljenek.

A szerveződés felső régióit darknetnek hívják. A hálózatra rétegekben rakódnak a biztonsági mechanizmusok. A szerverek elrejtik IP-címüket és csak a letutizott IP-kre válaszolnak. A becslések szerint a darknet naponta félmillió filmet forgalmaz - vagyis jogi olvasatban egy nagy értékre elkövetett szerzői jogsértéssel foglalkozó szervezett bűnözői hálózat.

A bűnözők és bűnrészesek számára az egész egy nagy közösségi játék. A játékban a csoportok hírneve kerül kockára, akik az idő ellen hajtanak, aprólékosan kidolgozott szabályok alapján és mentén. A fájl a piramis tetejéről, a topszájtról fürgén ereszkedik alá a mind szélesebb szintekre, miközben exponenciálisan sokszorozódik. Enélkül a Kazaa, a Morpheus, és a LimeWire kopár spájzzá válna.

Egy kalózkapitány

Bruce Forest, aki a 80-as évek végén csatlakozott a kalózok köreihez, a scene "idős államférfijaként" írja le magát. A felszínen a világ egyik legnagyobb szórakoztatóipari vállalatának tanácsadója. Connecticutban, falusi környezetben fekvő otthona alagsori szobájában a Wired tudósítója az egyik falon az Island Records, az MCA és az Artista arany- és platinalemezeit látja lógni, Forest producerkedéssel töltött dolgos éveiből. A másik falnál nagyjából 13 CPU-val 16 merevlemez meghajtóval és 5 LCD kijelzővel jellemezhető számítógéphalmaz helyezkedik el.

A Hulk című film két héttel a hivatalos bemutató előtt jelent meg az interneten. A stúdió vezetése szerint az történt, hogy az ellopott filmet feltöltötték egy fájlcserélőre, és onnantól terjedt, mint a járvány.

"Baromság - szögezi le Forest - A Hulkot p2p hálózaton terjeszteni nem órák, hanem hónapok kérdése." A ma használatos cserélőkön az ilyen méretű fájlok egy gleccser mozgásához hasonló sebességgel terjednek.

Minőségbiztosítás

"Ami valójában történt, - magyarázza Forest - a következő: a Universal átadta a kópiát manhattani reklámügynökségének, ami eljutott az SMF-hez és bumm!" Az SMF egy kalózcsoport, pontosabban egy bemutató előtt álló filmeket kiszivárogtató release group.

Mielőtt az SMF-esek kiadták volna a kalózverziót, a 9 gigbájtra rúgó nyersanyagot cd-baráti 700 megabájtra tömörítették.

Amikor a Hulk felkerült az egyik topszájtra, egy órán belül megkezdődött a verseny: lemásolni és feltölteni a fájlt ahány szerverre csak lehet. "A verseny ennyiben ki is merül" - mondja Forest.

A topszájtokról a fájlok alacsonyabban elhelyezkedő szerverekre, az úgynevezett lerakókra kerülnek. "Ezek a szájtok kicsit lassabbak, és nem elsőként kapják a cuccokat - magyarázza Forest - viszont annál nagyobb a forgalmuk." A disztribúció folyamatában a több terabájtos háttértárral rendelkező lerakók töltik be a legtöbbet dolgoztatott árva ökör szerepét a topszájtok és a publikus terjesztési csatornák között.

24 óra leforgása alatt a Hulk ötvenezer másolattá burjánzott. 72 órával később belepte a legnépszerűbb p2p hálózatokat. Forest szerint mielőtt ez utóbbi bekövetkezett volna, a film SMF-példányáról többszázezer másolat készült.

Mi a zsákmány?

A release groupok médiumok szerint válnak szét a határozóban: játék, mozi, zene, tévé. Jellemzően műfajra specializálódhatnak: az egyik csoport undergrund animéket forgalmaz, a másik Xbox-játékokat.

A mozival foglalkozó kalózok általában három forrásból jutnak hozzá a mozgóképhez: a filmipar ügynökösködésre kapható belsős munkatársaitól, mozigépészektől, vagy lemezgyártó üzemek munkatársaitól. (Utóbbi helyszínen a lemezek mintegy 15 százalékát szórja ki a meo, egyebek között élvezeti értéket nem befolyásoló nyomdahibák miatt.)

"A release groupok elsődleges feladata a minőségbiztosítás. - jelzi Forest - A topszájtok csak az olyan példányt fogad el, amely megfelelnek a részletes követelményeknek. Gyakorlatilag tökéletesnek kell lennie."

A szórakoztatóipart kínzó gonosz kalóz képe alatt technikusok látszanak felsejleni. Már csak a csoportok hardverigényeit adományokkal támogató pártfogók hiányoznak, ehhez az üzemhez elkel egy-egy szupergyors proci vagy pár terabájt vinyó.

Bruce Forest utóbbival foglalkozik. Az utóbbi időben 15 kamerát ajándékozott el, a Japánban beszerezhető profi fajtából.

Alternatív piramis

A Kazaa és a hozzá hasonló fájlcserélők problémája, hogy a szélessávú szolgáltatók gyors letöltést és lassú feltöltést nyújtanak, a közvetlen letöltések ezért tűrhetetlenül lassúak, ha csak nem egy egyszerű mp3-ról van szó.

Bram Cohen hálója, a Bittorrent megkerüli ezt a problémát. Cohen a dotkom időkben egy kaliforniai cégnek, a MojoNation-nek dolgozott. A MojoNation terve az volt, hogy "elosztott adatmenedéket" létesít, amelyben az adatok apró titkosított darabokban oszlottak volna szét a felhasználók gépein.

A buborék kipukkanását követően az Asperger-szindrómás kóder egy szál magában írta meg az adatmenedékhez hasonló vonásokat mutató fájlcserélőt. A Bittorrenten minél népszerűbb egy fájl, annál gyorsabban tölthető le.

Szélessávú tömegek

A Bittorrent első bétaverziója 2001 nyarán készült el. Cohen 2002-ben egy nemzetközi hackerkonferencián mutatta be, mint Linux szoftverek továbbításának egy olcsó és gyors metódusát. Az idők során azonban rákaptak a tévé és mozifanatikusok.

A programot húszmillióan töltötték le máig. 2006-ra várhatóan negyvenmillióan használják Bittorrentet.

"Nem is tudok ekkora tömeget elképzelni. Próbálok nem gondolni erre" - vélekedik alkotása széleskörű népszerűségről Cohen.

Az internetforgalom-elemzéssel foglalkozó angol CacheLogic jelentése szerint a Bittorrent az egész világháló forgalmának harmadát teszi ki.

Az élő adás csodája

A Bittorrent jövőjében a p2p és televízió konvergál.

"A blogok poszttá redukálták az újságokat. A televízióknál az adó helyett a műsor lép elő" - vélekedik Jeff Jarvis, az Advance.net tanácsadó vállalat elnöke, az Entertainment Weekly alapítója, A-listás blogger.

Az amerikai elnökválasztást megelőzően, tavaly novemberben a CNN Kereszttűz műsorában a Comedy Central csatorna Daily Showjának műsorvezetőjét Jon Stewartot faggatták. Stewart a beszélgetés egy pontján kérdezőit "politikai kesztyűbábnak", majd "pöcsnek" nevezte. A vidám közönség a műsort azon nyomban digitalizálta és feltöltötte a Bittorrentre.

Nem ismert, hogy a jelenetet hányan töltötték le a fájlcserélőn. Hatalmas népszerűségét mindenesetre jelzi, hogy az iFilm oldaláról 2,3 milliószor jutottak hozzá. Az élő adás közönsége aznap mintegy 867 000 fő volt.

A disztribúció elillanása

"Kutatásaink szerint a fogyasztók az on-demand tévét szeretnének a legjobban, amikor csak azért fizetnek, amit megnéznek" - kommentálta a jelenséget a Wirednek David Poltrack, a CBS kutatási és tervezési osztályának alelnöke, aki úgy véli, hogy a tévéadóknak körülbelül tíz évük van hátra.

Cohen pontosan tudja milyen történetbe keveredett. A Billboard zenei hetilap tavaly novemberi díjátadóján Los Angelesben beszédében így fogalmazta meg megfigyeléseit:

"A szórakoztatóipariak nincsenek képben. Komolyan nincsenek képben. A sávszélesség ára lemegy a semmibe. A merevlemezek pedig olyan nagyok és olcsók lesznek, hogy az ember összes zenéje elfér egyen. A tartalomterjesztési ipar el fog illanni."

A közönség zenebizniszben érintett jelentős részének állai halkan puffantak a padsorok között futó puha szőnyegen.