Előd
7 °C
17 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Ha a kormány bekeményít, jöhetnek a bioműanyagok

K EPA20180604107
2018.09.18. 17:03
Úgy tűnik, a magyar kormány most már tényleg nekimenne a környezetre veszélyt jelentő műanyag termékeknek. Na de akkor mit lehet majd helyettük használni? Például bioműanyagot. Bemutatjuk, hogy egyáltalán mi ez és milyen előnyökkel járhat, ha elterjed, na meg hogy ha ilyen szuper, akkor ez miért nem történt még meg. Bemutatunk néhány magyar céget is, amelyek bioműanyagból készült termékeket árulnak. Mi van, ha nem is a műanyaggal van baj, hanem velünk?

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium vasárnap bejelentette, hogy szigorítani fogják a magyarországi műanyaghasználatot. Ezt elsősorban a “nagyon könnyű” és “könnyű”, vagyis jellemzően a boltban letépkedhető műanyag zacskókra kivetett termékdíj emelésével érnék el, de nőni fog az egyszer használatos poharak, edények, evőeszközök, keverőpálcák és szívószálak termékdíja is. Ezzel igyekeznek ösztönözni a kereskedőket, hogy környezetbarátabb termékekre váltsanak.

A kormány egyébként tavaly októberben egyszer már nekifutott a műanyagzacskókkal kapcsolatos szabályozás szigorításnak, de akkor végül visszavonulót fújtak. A tervnek most a tavasszal közzétett uniós irányelvtervezet adhatott új lendületet (amely egyébként nem puszta tiltás, hanem egy komplex intézkedéscsomag.)

A termékdíjak emelésétől a műanyagtermékek forgalmazásának jelentős csökkenését várják, és hosszú távon a teljes tiltást tervezik.

Mi a baj a műanyagokkal?

Erről az uniós tervezet kapcsán már hosszabban is írtunk ebben a cikkben. A lényeg, hogy elképesztő mennyiséget állítunk elő belőlük, ráadásul egyre gyorsabb tempóban, így 2050-re akár megnégyszereződhet a termelés. Ennek viszont csak töredékét hasznosítjuk újra, a jelentős részéből pedig szemét lesz. Az óceánjainkban már most 150 millió tonna műanyag úszik, és ez a mennyiség évente 8 millióval nő – ez percenként 15 tonna szemét. Egy gyakran idézett előrejelzés szerint, ha így folytatjuk, 2050-re több műanyag lesz az óceánokban, mint hal, ami azért is probléma, mert félő, hogy a tengeri élővilágot is veszélyezteti a tápláléknak nézett szemét. Ezért világszerte, de különösen a fejlődő országokban egyre több tiltó vagy korlátozó rendelkezés születik a műanyagtermékek forgalmazásával, használatával kapcsolatban.

Na de akkor mégis mit lehet helyettük használni? A szívószál példájával kapcsolatban egyszer már mutattunk néhány alternatív megoldást, a régi, jól bevált szalmaszáltól, a fémen és üvegen keresztül, egészen addig, hogy igyanak inkább pohárból.

Van azonban még egy nagy csapásirány: a bioműanyagok.

Már az elnevezés is fura – most akkor bio- vagy mű-? A hagyományos műanyag kőolaj alapú, és taszítja a vizet, emiatt olyan nehéz a baktériumoknak lebontani, és marad olyan sokáig a nyakunkon. Ezért folynak kísérletek olyan anyagok kifejlesztésére, amelyek hozzák a jól megszokott műanyagok praktikus tulajdonságait, de kőolajszármazékok helyett növényi maradványokból készülnek. Ezért hívják őket bioműanyagoknak vagy biopolimereknek. Ezeknek a gyártása kevésbé terheli meg a környezetet, és gyorsabban is bomlanak le, mint a hagyományos műanyagok – viszont ma még jóval drágább az előállításuk, ezért nehezebben is terjednek el.

Kukoricából tejsav?!

“A biopolimereket több csoportra lehet osztani. Vannak a természetes polimerek, mint a keményítő, a cellulóz vagy a lignin, és vannak szintetikusan előállított polimerek, amelyeket természetes alapanyagokból, például tejsavból állítanak elő szokásos kémiai szintézissel. Emellett beszélhetünk biológiailag lebontható műanyagokról. Ezek olyan anyagok, amelyeket mikroorganizmusok bontanak le. A természetes polimerek mind lebomlanak ilyen úton, de a szintetikusok között van olyan, ami lebomlik (PLA) és van olyan, ami nem (bioPE)” – magyarázza az Indexnek Pukánszky Béla egyetemi tanár, a BME VBK Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék Műanyag és Gumiipari Laboratóriumának kutatója.

“A biopolimerek legismertebb képviselői az alifás poliészterek, a politejsav (PLA), a polihidroxibutirát (PHB) és a polikaprolakton (PCL). A PLA-val lehet a leggyakrabban találkozni, mert ezt állítják elő a legnagyobb mennyiségben, és ezért ez a legolcsóbb.” A neve ellenére egyébként a PLA nem tejből, hanem kukoricakeményítőből készül, amelyet tejsavbaktériumok segítségével alakítanak tejsavvá.

A biopolimerek használatával kapcsolatban két kérdés merül fel, az egyik az ökológiai lábnyom, a másik pedig a biodegradálhatóság

– mondja Pukánszky.

“Az egyik legnagyobb érv mellettük, hogy nem használnak fel a gyártásukhoz fosszilis nyersanyagforrásokat. A legfőbb probléma viszont az, hogy a műanyaghulladék közé kerülve megnehezítenék annak újrahasznosítását. Ezért megfelelő rendszert kell kialakítani, jól látható jelöléssel, hogy meg lehessen őket különböztetni. Viszont előnyük, hogy biológiailag lebomlanak, azaz a háztartási szerves hulladék közé be lehet őket dobni.”

“A különféle biopolimerek lebomlása különböző és különböző módon is megy végbe. A PLA például normál környezeti körülmények között stabil és nem bomlik le, autóalkatrészeket és laptopházat is készítenek belőle. Viszont komposztálható, a komposzt magasabb hőmérsékletén, nagy páratartalom mellett, mikroorganizmusok jelenlétében gyorsan lebomlik.”

Fontos viszont különbséget tenni a valóban lebontható bioműanyagok, illetve az “oxo-biodegradációs úton lebomló” műanyagok között. Utóbbiakat a 2010-es évek elején, egy jogi kiskapunak köszönhetően, Magyarországon is sok üzletben osztogatták. Pedig ezek hagyományos műanyagok, csak megtévesztő a nevük, mert valójában nem bomlanak le, hanem egy adalékanyagnak köszönhetően apró darabjaikra hullanak. Ez a biológiai lebomlás hamis látszatát kelti, miközben csak fizikai szétesésről van szó.

“A biopolimerek tulajdonságai általában elmaradnak valamivel a tömegműanyagokétól, a PLA fizikai öregedése például gyors, a PHB nehezen feldolgozható, de ezek még új anyagok, tehát fejlődés előtt állnak. A tulajdonságok egyébként különböző módon javíthatók, például adalékokkal, társítóanyagokkal, kopolimerizációval."

Az elterjedésüket az ár és az említett problémák nehezítik, na meg a verseny és a politika. Viszont nagyon gyorsan terjednek szerte a világon, mindenképpen a jövő anyagai

– mondja Pukánszky Béla.

Itthon is egyre többen veszik, de sok még a buktató

Bár elég nagyok az eltérések abban, hogy milyen mértékű lesz, és milyen arányban fog megoszlani a különféle anyagok között, abban minden előrejelzés (például ez vagy ez) egyetért, hogy a bioműanyag-termelés egyértelműen növekedni fog a következő években.

Ezért megkérdeztünk három magyar céget, amelyek bioműanyagból készült termékeket árulnak, és arról kérdeztük őket, hogyan kötöttek ki ezen a területen, hogyan boldogulnak, milyen akadályokkal kell szembenézniük és milyen kilátásokkal számolnak. 

  • Miért kezdtek el bioműanyaggal foglalkozni?

“Magyarországon elsőként, több, mint négy évvel ezelőtt álltunk össze, vendéglátósok és környezetvédők, hogy környezetbarát alternatívát nyújtsunk éttermeknek, kávézóknak, fesztiváloknak. Akkor még sokan nem értették, hogy mi az, hogy komposztálás vagy biológiailag lebomló és hogy miért kellene a műanyag helyett természetes anyagokban gondolkodnunk. De nem adtuk fel és fesztiválról fesztiválra jártunk, összehoztunk civil szervezeteket, kutatóintézeteket, hogy jobban megismerjük a technológiát, kísérleteket végeztünk, komposztáltunk és bíztunk abban, hogy nem csak minket zavar a rengeteg műanyag hulladék, amit minden nap eldobni kényszerülünk” – idézte fel az indulást Kondás Kata, a Doremi Today cégvezetője.

who
Fotó: doremi.today

“Két éve nyitottuk meg a tudatos fogyasztói szokásokra való figyelemfelkeltésként a Bistro No Waste-et, ami egy kis vendéglátóhely volt a Ráday utcában. 2017 elején kezdtünk kereskedni a komposztálható, lebomló terítékekkel, ételcsomagolókkal, miután felismertük azt a tényt, hogy a mai kor cateringtevékenységéhez nagyon sok, és sokszor felesleges keletkező hulladék kötődik” – mesélte Keve Zsuzsa, az Ecocatering tulajdonosa.

Kondás Kata szerint ma már a legtöbb hagyományos műanyagtermékeket áruló cég is kiegészítette a termékpalettáját környezetbarát termékekkel. “Ugyanakkor nem tartom valami hitelesnek, ha egy cég műanyagokat is árul, de ha kell, van a kalapjában komposztálható termék is. Vagy hiszünk ebben, és fellépünk a műanyagok ellen, vagy kizárólag az üzleti lehetőséget látjuk benne. Mi azt gondolom, abban is mások vagyunk, hogy a termékek teljes életciklusával foglalkozunk, részt veszünk a fesztivál teljes zöldítési programjában, partnerségeket építünk a hulladékkezelésre.”

Ahhoz azonban, hogy igazán mainstreammé válhassanak a bioműanyag-termékek, talán éppen arra van szükség, hogy a hagyományos műanyagot áruló cégek is nyissanak ezek felé. Kicsit ahhoz hasonlóan, ahogy az alternatív sörtípusok is kézműves vagy kisüzemi sörök formájában, fura réteghóbortként indulva csorogtak be fokozatosan a mainstreambe, de igazán sok emberhez mégis azzal jutottak el, hogy a nagy gyártók – akiknek a termékei ellenében a kisüzemi sörök megjelentek – kénytelenek voltak lépni, és ezeket is felvették a kínálatukba.

YW0101004 1 TA
Fotó: Zergi Borbála / yama.hu

Hagyományos műanyagból készült termékekkel kezdte a STARFOL Plusz is 2001-ben, hogy tíz évvel később saját környezetbarát márkát indítsanak Yama néven. “Cégünk alapításakor az élelmiszerek biztonságos szállíthatósága, a minél hosszabb eltarthatóság volt az elsődleges szempont a csomagolóanyagok kiválasztásakor. Mára a világ olyan mértékben túlhasználja a fosszilis alapú csomagolóanyagokat, hogy a műanyaghulladék jelentősen veszélyezteti a természetes környezetünket, ezért mindenkinek cselekedni és változni kell” – mondta Hindiné Ódor Mónika ügyvezető-cégtulajdonos.

  • Mik a jellemző anyagok, termékek?

A magyarországi cégek ma még leginkább külföldi gyártók forgalmazóiként próbálkoznak.

A termékek jelentős részét PLA-ból gyártják. Ez az anyag fog rövid időn belül tömegesen is megjelenni az egyszer használatos poharak, tartóedények és fóliák gyártásakor a műanyag helyett

– mondja Keve Zsuzsa, hozzátéve, hogy búzakorpából, cukornádrostból és újrahasznosított papírból készült termékeket is árulnak. Európai országokból szerzik be az árut, hogy a szállítási költségek minimalizálásával is csökkentsék az ökológiai lábnyomukat.

A Doremi termékei alapvetően háromfajta anyagból készülnek: PLA/CPLA, cukornád és fenntartható erdőgazdálkodásból származó papír, amelyet szintén PLA-val vonnak be. Ezenkívül kísérleteznek falevélből, bambuszból, rizsből vagy éppen tápiókából készült termékekkel is. “Létrehoztunk egy saját márkát is, az Iamplantet, amelyet bérgyártásban készítünk Németországban, illetve Angliában. Sajnos, Magyarországon egyelőre a gyártási feltételek nem adottak, bár több kezdeti kísérletben részt vettünk” – mondja Kondás Kata.

100%-ban levélből készült tányérok
100%-ban levélből készült tányérok
Fotó: iamplant.hu

A Yama-termékek legfontosabb alapanyagai is a PLA/CPLA, a cukornád, illetve a pálmalevél. Jelenleg ők is importálnak, de “reményeink szerint az egyre nagyobb arányú felhasználás meg fogja teremteni a hazai gyártáshoz is a lehetőségeket” – mondja Hindiné Ódor Mónika.

  • Kik vesznek ilyesmit?

Mindhárom cég vevői elsősorban vendéglátóhelyek, rendezvényszervezők, illetve kisebb-nagyobb fesztiválok. “Ők azok, akik keresik annak a lehetőségét, hogyan tudnak kevesebb műanyaghulladékot termelni, és hajlandóak beleépíteni az árba ezeknek a termékeknek a többletköltségét is” – mondja Kondás Kata.

Keve Zsuzsa szerint ugyanakkor egyre több magánember is jelentkezik, hogy a háztartásukban vagy a baráti összejöveteleiken szeretnék lecserélni a műanyag megoldásokat. “Hisszük, hogy a változások mikroszinten kezdődnek el, ezért is fontos nekünk mindenki, aki erre az útra lép. Ebben az évben több oktatási intézményt is támogatunk a termékeinkkel, amelyeket egy ismertető előadással egybekötve kínálunk. Azt látjuk, hogy a 3-25 éves korosztály az, ahol a fogyasztói és étkezési szokások tudatos kialakitítása valódi változásokhoz vezethet.”

Óriási jelentősége van a felvilágosító munkának. Rendszeresen részt veszünk környezetvédelmi napokon, kiállításokon. Küldetésünknek érezzük, hogy minél szélesebb körben megismerjék ezeket a környezetbarát megoldásokat a hétköznapi emberek

– mondja Hindiné Ódor Mónika is.

  • Hogy fogy a bioműanyag?

“Az elmúlt 4 évben folyamatosan növekvő érdeklődést tapasztalunk, és azt, hogy nagyon gyorsan változik a piac. Két éve még el kellett magyarázni a vendéglátósok nagy részének, hogy mi a baj a műanyaggal, és mi a különbség egy műanyag pohár és egy növényből készült termék között. De csak kevesen értették meg, és a legtöbben csak egy zöld hippi cuki cégnek tartottak minket. Ráadásul sokan nem hitték el, hogy kukoricából készülnek poharak, evőeszközök. Az utóbbi időben szerencsére fordult a kocka. Nagyon sokan foglalkoznak a műanyagszennyezés témakörével, és ennek következtében sokan akarnak váltani is. A francia, a német, az angol jogszabályi korlátozások, illetve a tavaly bemutatott EU-s fehér könyv minden szereplőt ebbe az irányba tol” – mondja Kondás Kata.

evo
Fotó: ecocatering.hu

Keve Zsuzsa szerint is erős felfutás érzékelhető a piacon: “Egyre több cikk, bejegyzés foglalkozik a témával, és néhány piacvezető nagyvállalat is beállt a sorba, ezek hírére lökésszerűen megugrik a megrendelések száma és mennyisége. Ugyanakkor a vevőknek fontos, mi lesz a sorsa a használt termékeknek, ezért is tartjuk fontosnak a körforgást, a komposztálást.”

  • Mik a legnagyobb kihívások, mit hoz a jövő?

“A legnagyobb kihívást a termékek ára jelenti, még akkor is, ha a termékek minősége legtöbb esetben magasan felülmúlja a hasonló felhasználású műanyagtermékekét. A növényi alapanyag ára nem hasonlítható össze a szintetikus műanyagéval, és bár ezt sokan értik és tudják, annyira mégsem tudatosak, hogy másfélszeres árat megfizessenek."

Árérzékeny ország vagyunk még akkor is, ha a döntésünk végeláthatatlan műanyagszemét-halmokat von maga után

– mondja Keve Zsuzsa.

Hindiné Ódor Mónika szerint a fogyasztói szokások megváltoztatása jelenti a legnagyobb kihívást, “hogy az emberek merjenek változtatni és szembe menni a szokásokkal, és legfőképpen a döntéshozókat ne elsősorban anyagi érdekek befolyásolják, hanem vállaljanak anyagi áldozatot a jövő érdekében”. Szerinte nagyon fontos lenne, hogy kormányzati döntések is segítsék a bioműanyagok elterjedését. “A nagyszabású rendezvényeken, fesztiválokon pedig a helyi rendeletek kötelezzék az árusokat a környezetbarát megoldásokra. Erre számos példa van a világban. Sajnos az általunk eddig megszólított önkormányzatok és hulladékhasznosító szervezetek vezetői nem voltak nyitottak erre, de az egyre környezettudatosabb fiatalok körében egyre szélesebb körben népszerű a zero waste, az újrahasznosítás, a komposztálás.”

Kondás Kata szerint a legnagyobb probléma a hulladékkezelés. “Nyugat-Európában a szerves hulladékot is külön gyűjtik, és ipari komposzttelepre szállítják. Ez az egyik legolcsóbb újrahasznosítási technológia, és a hulladékunk 60-70 százaléka szerves hulladék. Magyarországon még sincs előrelépés ezen a téren, és minden a kommunálisba kerül. Ezeknek a termékeknek a tanúsítványai ipari komposztálásra vonatkoznak, azaz ilyen körülmények között garantálják a 6 hét lebomlási időt. Házi komposzt körülmények között is lebomlanak, de annak ideje sok tényezőtől függ. Tehát elsősorban meg kellene teremteni a feltételeit, hogy az önkormányzati tulajdonban működő ipari komposzttelepek más országhoz hasonlóan ezeket a hulladékokat átvegyék, és ezek gyűjtése is megoldott legyen. Persze a termék előállítása során keletkezett kevesebb károsanyag-kibocsátás és a természetes alapanyag miatt minden esetben jobb megoldás a műanyaggal szemben, de érdemi előrelépés az lenne, ha ez a hulladék ipari komposzttelepre kerülne. Következő lépés pedig akár a francia szabályozás követése, ami lépcsőzetesen tiltja meg a műanyagzacskók, majd az egyszer használatos műanyag tányérok és evőeszközök használatát.”

“Szeretnénk minél több innovatív megoldást Magyarországon is bemutatni. De első körben a cél, hogy a piac szereplői és szakértők, civil szervezetek összefogjunk, hogy a szabályozás is a környezetbarátabb megoldásokat ösztönözze. Ennek első lépése volt a No Plastic Fantastic szövetség létrehozása a Zöldövezet Társulással és a Magyar Street Food Egyesülettel közösen” – mondta.

Tök jó, hogy lebomlik, de mi lenne, ha nem is dobnánk el?

A szabályozás megváltoztatása azért is nehéz, mert az épkézláb szelektív hulladékgyűjtés is épp, hogy csak kialakult Magyarországon, erre egyszer csak megjelennek ezek az újfajta anyagok, amelyeket megint csak elkülönítve kellene gyűjteni – ez felforgatná, de legalábbis tovább bonyolítaná a nagy költségek árán kiépített rendszert, ami rövid távon nem minden szereplőnek feltétlenül érdeke.

Felmerül az a kérdés is, hogy egyáltalán jó irány-e, hogy biztonságosabban eldobható anyagokkal próbálkozunk, ahelyett, hogy próbálnánk minél kevésbé eldobálni a használt termékeket.

A többször használatos alternatívák összehasonlítása viszont elég macerás feladat, mert a különféle anyagokból készült termékek az életciklusuk más-más szakaszában, de a maguk módján mind terhelik a környezetet. A papírzacskó például gyorsabban lebomlik, de mind az előállítása, mind a szállítása több erőforrást emészt fel, a szövetzacskóknak pedig még ennél is nagyobb az ökológiai lábnyoma. Már most látszik egy hasonló távlati probléma a biopolimerekkel is: mivel növényi alapú anyagokról van szó, minél inkább elterjednek, annál többet kell termeszteni az alapanyagukul szolgáló növényekből is, amihez egyre több termőföldre lesz szükség – miközben globális élelmiszerválság közeleg, így a bioműanyagok az élelmiszer elől veszik el a helyet.

Egy idén februári dán tanulmány [pdf] a különféle alternatívák teljes életciklusát összehasonlítva arra jutott, hogy mindent figyelembe véve egy papírból vagy valamilyen biopolimerből készült zacskót 43-szor kellene újrahasználni, hogy jobban járjon a környezet, mintha egy hagyományos polietilén zacskót egyszer használnánk, aztán szemeteszsákként válnánk meg tőle. De ez még egész vállalható cél, mert például egy organikus szövetszatyrot már 20 ezerszer kellene bevetni, hogy kiváltsunk vele egyetlen műanyagzacskót.

Mellékesen megjegyezném, hogy a hagyományos tömegműanyagok sem károsítanák a természetet, ha az emberek megfelelően bánnának velük. Nem kellene szétdobálni, illetve megfelelő gyűjtési és újrafeldolgozási/-hasznosítási rendszert kellene kialakítani. Még soha nem láttam két műanyagzacskót vagy PET palackot kéz a kézben kisétálni a tengerpartra, hogy ott vízbe fojtsák magukat

– mondja Pukánszky Béla.

Mindenesetre a cikk elején említett minisztériumi tervek értelmében a teljes tiltásra a műanyagzacskóknál 2021-től lehet esély. Az oxo-biodegradációs, vagyis a lebomlás helyett csak széthulló zacskók forgalmazását viszont várhatóan már 2019. július 1-jétől betiltják, mert ezek különösen nagy veszélyt jelentenek a környezetre.