Még nem tökéletes helyettes a táblagéppé hajtható telefon

„Le roi est mort, vive le roi!” Vagyis „meghalt a király, éljen a király!” A Samsung augusztusi bemutatóján a specifikációs listát, az előző generációhoz képest történt frissítéseket és a gyártó ígéreteit látva ez a Franciaországból származó mondás jutott eszembe a cég legújabb táblagéppé hajtható telefonjáról. Az előző király a Note volt, gondoltam, az új pedig a Fold lesz, hisz nagyjából mindent és többet is tud, mint a Note. Aztán a gyártó elküldte a szerkesztőségbe tesztre, s minél többet használtam a Foldot, annál jobban éreztem úgy, a Note még nem levátható. Lehet, hogy maradi vagyok.

A zsebszámítógépek reneszánszának elindítója és jelenleg kétségkívül legjobb képviselője a Galaxy Fold. Technikai csoda, amit a Samsung mérnökei letettek ezzel az eszközzel az asztalra (ahol az a kameradudornak hála billeg), s bár a Huawei és a Xiaomi is kacérkodik a mini táblagéppé hajtható okostelefon koncepciójával, a dél-koreaiaknak több évnyi előnye van a kínai gyártókkal szemben. Plusz az ő mobiljuk kapható Ázsián kívül is, ami szintén nem egy utolsó szempont, még a hétszázezer forintos árcédula mellett sem.

A mobil célközönsége speciális, és amire a telefon képes, szintén az. Utóbbi nem sokat változott az előző generációhoz képest, a legfontosabbak a Z Fold 2 tesztjében itt elolvashatók. Ne felejtsük el azonban, hogy tavaly a Fold az igásló Note mellé érkezett, idén viszont a Samsung a chiphiányra hivatkozva nem frissítette a phablet kategóriát megteremtő mobilját, nem érkezett új generáció. Ha hihetünk a pletykáknak, a 2022-ben a király visszatér. (Bocsánat.)

Új Note hiányában kapott ilyen-olyan érintőceruza (S Pen) támogatást a Fold, kicsit lejjebb nyomták az árát és fejlesztettek a többablakos megjelenítésen. Plusz kapott egy valamennyire vízálló házat a telefon, ami mérnöki szempontból elismerésre méltó teljesítmény, megerősítették a belső képernyőt, illetve a házat. A gyártó pótolta az előző generáció legtöbb hiányosságát. Ami jó azoknak, akiknek tetszik a koncepció, hogy táblagéppé hajthatják mobiljukat, amit akár mini számítógépként is használhatnak egy megfelelő megjelenítőre kötve. Ám amennyiben ez valakit nem fogott meg, annak a Z Fold 3 idén sem tud még olyat mutatni, amivel meggyőzné, hogy jobb vagy több, mint egy klasszikus, olcsóbb okosmobil.

A jó

Az elődhöz képest a Z Fold 3 könnyebb, vékonyabb és strapabíróbb. A ház egy új ötvözetből készül, amit a Samsung páncél alumíniumnak (Jony Ive büszke lenne) nevez, a készülék 11 grammal könnyebb és elvileg erősebb is, bár földhöz vagy asztalhoz nem csapkodtuk a teszt során. A kereten kívül a belső kijelző is combosodott, a védőréteg pedig egy speciális polietilén-tereftalát műanyag, így hosszú távon elvileg jobban bírja majd. Az egy hétig tartó teszt során karcolásokat nem szedett össze, ujjlenyomatot és port viszont annál többet. Mivel a 7,6 hüvelykes belső kijelző összehajtott állapotban továbbra sem zár laposra, így a telefon zsebben vagy táskában töltött ideje alatt úgy engedi be a port a belső kijelzőre, mintha nem lenne holnap.

Ez hosszú távon veszélyeztetheti a készüléket, a zsanér környéke ugyanis bár a vizet képes kívül tartani a házból, a por ellen továbbra sem védett hivatalosan. A zsanérban apró műanyag sörték söprik ki az oda nem illő helyre került porszemeket, de ez még a gyártó szerint sem száz százalékos biztosíték, a telefon első bekapcsolásakor figyelmeztetnek rá, kerüljük a poros környezetet. A zsanér kapcsán meg kell jegyezni, hogy a belső kijelzőn található hajtás továbbra is ott van, az előző generációhoz képes kisebbnek tűnik. Mindennapi használatban a képernyő alapértelmezett orientációját tekintve kevésbé zavaró, mint a kagylómobil Z Flip esetén.

 Sikerült egy olyan Android 11-es rendszert létrehozni a One UI 3.1 felhasználói felülettel, melyen élvezetesen és sok küszködés nélkül lehet használni táblagép módban az eszközt. A több ablakos elrendezés, a tálca, a lebegő nézet mind-mind olyan funkció, mely egy igazi munkagéppé teszi a telefont, emaileket, táblázatokat átnézni sokkal kényelmesebb és jobb a nagy kijelzőn, mint egy normál mobilon. A hardver kellően erős akár négy-öt program egyidejű futtatására is, a Labs nevet viselő funkcióval pedig olyan appokra is rá tudjuk kényszeríteni a lebegő vagy osztott kijelzős nézetet, amik alapból nem támogatnak ilyet. Ott van például az Instagram, melynek fejlesztői nem igazán szeretik bármilyen nem iPhone méretű és arányú kijelzőhöz igazítani programjukat, de a Labs funkciót használva simán bekényszeríthetjük féloldalra az alkalmazást, miközben a kijelző másik felén épp bármi egyebet csinálhatunk. A szoftver persze nem hibátlan és vannak furcsaságai is. Hibátlannak akkor lehetne nevezni, ha a gyártó összes saját programja kihasználná a nagyobb kijelzőt (például a csatlakoztatott okoscuccok kezelésére szolgáló Galaxy Wearable csak egy felnagyított verziója az appnak) és kényszerítés helyett natívan kezelnék külső fejlesztők appjai is. A legnépszerűbb programok, például a Google vagy a Microsoft legtöbb appja táblagép módban használja már a belső kijelzőt, remélhetőleg a többi nagy fejlesztő is felzárkózik majd. Furcsaságok között még megemlíteném az alkalmazásváltót, ami táblagép módban csak egy szétnyújtott változata a kis képernyőjének, elérhetetlen helyre rakott keresősávval.

De hát a Fold 3 kinyitva nem is egy egykezes készülék! Ha úgy akarnánk használni, ott a külső kijelző. A 6,2 hüvelykes képátló azonban ne zavarjon meg senkit, ez továbbra is nagyon apró, túl vékony és túl magas, kicsit olyan, mint egy távirányító. Amennyiben hozzá tudunk szokni a keskeny kijelzőn gépeléshez az apró billentyűzettel, üzenetekre válaszolni, valamit a neten gyorsan felütni, navigációt követni jó, de hosszabb távon inkább szenvedés használata. A Huawei megoldása a Mate X2 nevű készülék szélesebb, klasszikus okostelefonok képarányára jobban hajazó külső kijelzőjével ilyen szempontból jobb megoldás.

A rossz

A Fold külső kijelzője ráadásul nem támogatja az S Pen érintőceruzát sem. Így a Note legnagyobb vívmányát, hogy gyorsan írok egy jegyzetet a kijelzőre a ceruzával, vagy felvázolok valamit az összehajtható mobil nem tudja hozni. Ahhoz, hogy az érintőceruzát használjuk, ki kell nyitnunk a készüléket, előtte-közben meg kell keresnünk magát a ceruzát, hogy dolgozhassunk vele, hisz a Note-tal ellentétben nem fért el a Fold házában.

Fura félmegoldás ez, ami jó is, meg nem is. Jó, hogy kezeli a belső kijelző az érintőceruzás precízebb adatbevitelt, a kézírást, és rajzolni is lehet vele. A műanyag panel védelme érdekében érthető, hogy speciális toll kell a mobilhoz visszahúzódó heggyel, hogy ne sértse az üvegtől jóval puhább flexibilis megjelenítőt. Késleltetés és érzékelés terén nem hozza a legutóbbi Note-ok vagy a táblagépek színvonalát ugyan, de panasz nem lehet rá.

Az viszont felháborító lépés a gyártótól, hogy az érintőceruzát 15, ha a tárolására alkalmas tokot is szeretnénk, akkor 30 ezer forintos áron külön kell megvennünk. És a tokkal az összezárt állapotban amúgy is 16 milliméter vastag eszköz csak még bumszlibb lesz. Nem magával a tollal vagy a külső tokban történő hordozásával van a bajom, hanem az üzletpolitikával. A készülékért így is rengeteget fizet a vásárló, de ha töltőt is szeretne, külön fizessen érte, ha az egyik legfontosabb új funkciót akarja használni, vegye meg külön hozzá a tollat is. Nem kellene ennyire az Apple útján járni, főleg nem egy új technológiákat használó, tömegterméknek még korántsem mondható eszköz esetében.

Legalább a kijelzőt nem teszi tönkre a toll – hacsak közé nem zárjuk –, akár 18 órányi folyamatos körözést is kibír eszerint a teszt szerint. A zsanérral párhuzamos gyűrődést is jól kezeli a toll a kijelzőn, egész precízen találja ki az algoritmus, hogy merre húzunk éppen vonalat. A gyűrődés okozta döccenő érzést a kézben viszont az algoritmus nem tudja megoldani, ráadásul rajzoláshoz kényelmesen aligha használható hosszú távon a telefon, mert csupaszon a kamerák, tokban tartva pedig maga a tok miatt dülöngél asztalra fektetve a kinyitott eszköz. Bár a nagyobb kijelzőn több tartalom elfér, jobb rá írni is, a Note kényelmét nem tudta visszaadni a Fold.

A csúf

A készülék dizájnjáról a használatot nem befolyásoló szempontok szerint írni felesleges, hisz ez szubjektív. A gyártó egyik döntése, a belső kamera a kijelző alá helyezése azonban olyan dizájnelem, mely befolyásolja a használatot is. 

Hogy érthetőbb legyen, egymás mellett két kép, melyek a belső és a külső szelfikamerával készültek:

De nem csak fotózáshoz, videotelefonáláshoz is használja az ember a belső kamerát, itt is érezhető a minőségbeli visszalépés az előző generációhoz képest. Látnak minket a videóhívás túlsó felén, kivehetők a formák, nem pixelhulladék a 4 megapixeles kamera képe, ám ha bizonyos szögben esik a kijelzőre a fény, a szenzor előtti képpontok úgy törik azt meg, hogy belerondít a fotóba, a vonalélesség is gyatra, a kontrasztról és a színekről pedig ne is beszéljünk. Ráadásul a szenzor helye legtöbbször ha halványan is ugyan, de látható a kijelzőben. A szemem hozzászokott, nem zavarta a teszt során, de pont ennyire kevésbé zavart volna, ha a tavalyi pötty alakú kivágásban marad a belső kamera.

A kijelzőbe integrált kamera a Z Fold 3-ban látványosan félkész, még fejlesztés alatt álló megoldás, s érthetetlen, hogy a Samsung mérnökei úgy gondolták, a cég legdrágább csúcskészülékében fogják kipróbálni. Oké, annál jobb, mint amit a Huawei csinált, hogy teljesen elhagyta a belső kamerát, és érthető, hogy a konkurencia fejlesztéseinek nyomására piacra kellett dobni egy készüléket, amiben kijelzőbe szerelt kamera van. De azt egy olyan mobilba beletenni, ami egyrészt a gyártó technológiai csúcsteljesítményét hivatott bemutatni, másrészt rendkívül drága? Elhamarkodott, rossz döntés volt.

Hogy pozitív gondolatokkal zárjam a bekezdést, megjegyzem, a többi kamera a készüléken egyáltalán nem rossz. Az általuk készült képek a Samsungra jellemző minőséget hozzák erős színekkel és kontraszttal, durva, néha túlzó élességgel. A kamera szoftvere tele van funkciókkal, a telefon gyorsan talál fókuszt és gyorsan exponál. A Z Flip 3 kamerájával szembeni legnagyobb kritikám, miszerint lassítja a fényképezés menetét az, hogy ki kell nyitni a telefont, itt nincs jelen, a külső kijelzőt keresőnek használva gyorsan és könnyedén fotózhatunk a Z Folddal. A kagylómobillal kapcsolatban felhozott kritika, hogy ezen az áron jobb kamerarendszerrel szerelt telefont is választhatunk itt is igaz, hétszázezer forintból a piac bármely csúcstelefonját megvehetjük, amik periszkópos kamerával, szenzoros stabilizálással és egyéb extrákkal kiegészített rendszerrel kecsegtetnek, szemben a Fold konzervatívnak mondható széles, ultraszéles és telefotó kamerákból álló repertoárjával.

Táblagéppé kihajtható telefonjának harmadik (technikailag negyedik) generációjával a Samsung elért oda, hogy az eszköz értelmes alternatívát nyújtson új telefon választásakor azoknak, akiknek tetszik a koncepció és tisztában vannak a készülék korlátaival. Lenyűgöző, hogy egy zsebben elférő telefon nehézségek nélkül képes olyan feladatok elvégzésére, amihez korábban két-három különböző eszköz kellett. Táblagéppé kihajtható telefonként, modern PDA-ként nincs valódi konkurenciája a Z Fold 3-nak. Ha azonban nem svájci bicskának, hanem átlagos mobilozós dolgokra használnánk, nincs olyan kiemelkedő tulajdonsága, amit egy nagy kijelzővel szerelt, klasszikus készülék ne tudna megadni.

A Z Fold 3 jó lépés az úton, hogy a klasszikus okostelefonokkal egyenértékű alternatíva, népszerű eszköz legyen egy táblagéppé széthajtható telefon. Teljesítményben, akkumulátoros üzemidőben már ott van az élmezőnyben, viszont ilyen árcímke mellett a kompromisszumait is figyelembe kell venni. Utóbbiak okán pedig azoknak, akik nem élnek-halnak a legújabb technológiai vívmányokért, egyelőre jobb, ha a klasszikus okostelefonok felé kacsingatnak, vagy várnak a következő generációra. Számomra például, bár látom és értékelem a fejlődést, nem kínál értelmes alternatívát a Fold a Note helyett.

(Borítókép: Egy Galaxy Z Fold 3 5G készülék, rajta több ablak megnyitva. Mellette az S Pen, illetve az érintőceruza tárolására használható védőtok. Fotó: Ruzsovics Dorina / Index)