Hogyan hat a zene az agyunkra?

A zene jutalomfalat az agynak, és úgy hat rá, mint a szex vagy a drogok; nem csoda, hogy a hangulatunkat is nagy mértékben befolyásolja.

Bár tudományos magyarázatokból (vagyis inkább spekulációkból) bőségesen akad, valójában nem tudjuk pontosan, hogy az egyes zenei stílusok hogyan hatnak az agyunkra és a kedélyállapotunkra. Több tanulmány is készült a témában, de csak annyi tűnik biztosnak, hogy a kognitív funkciók, a korábbi zenei tapasztalatok és a pillanatnyi hangulatunk is befolyásolhatják a zene által kiváltott hatást.

De milyen hatása van a különböző stílusoknak?

• A blues megnyugtató hatással van a lélekre.

Az idegességre állítólag kiváló hatással van a blues. A zene ritmusa és megnyugtató atmoszférája segít ellazulni. Hasonló hatást válthat ki a reggae is, ami kész relaxációs tréning. Lehet benne valami – vagy maguk szoktak ideges jamaicaikat látni?

• A rock és a klasszikusok felvillanyoznak.

Ha fáradtak vagy kissé levertek vagyunk, a dögös punklemezek és az euforikus klasszikus zenei felvételek javíthatnak a hangulatunkon. Utóbbi ráadásul nemcsak a jókedvünkre lehet hatással, de az agyműködésünket is serkenti.

• A metáltól nem leszünk agresszívebbek.

Sőt, a gitártépés javíthatja az önbizalmat. Más tanulmányok azt mutatják, hogy a heavy metál akár a stressz kezelésében is segíthet. Az Iowai Állami Egyetem kutatása szerint azonban a metál antiszociális érzelmeket is kiválthat.  Úgy tűnik, helyzet- és emberfüggő, hogy a metál erőszakosabbá vagy nyugodtabbá tesz bennünket – de ez az összes zenei stílusra igaz lehet.

• A country depressziót okoz.

Mi történik, ha visszafelé játszunk le egy country számot? A lovak összeszaladnak, a nőd visszajön, és feltámad a kutyád – mondja a vicc. Hát igen, a country tényleg nem a pozitív szövegvilágáról híres; nem csoda, hogy szélsőséges esetekben depressziót is okozhat.

A PLOS One folyóirat idén júniusban közölt egy tanulmányt, ami szerint a szomorú zene hallgatása adott esetben javíthat a kedélyállapotunkon. Lehet benne valami: ha azonosulni tudunk a zene szomorúságával, attól jobban érezhetjük magunkat. Mások azonban azt állítják, hogy ez akár súlyosbíthatja is a helyzetet, így nem tanácsos depressziósan szomorú zenét hallgatni.

Egy másik kutatásban elemeire bontották, hogy milyen jellemzői vannak az egyes zenei stílusok rajongóinak. A vizsgálatban az egyes stílusokhoz a következő jelzőket társították:

• Blues: önbizalom, kreativitás, nyitottság, szelídség, nyugodtság.
• Jazz: nagyobb önbizalom, kreativitás, nyitottság, nyugodtság.
• Klasszikus zene: önbizalom, kreativitás, befelé fordulás, nyugodtság.
• Rap és hip hop: önbizalom, társaságközpontúság.
• Opera: nagyobb önbizalom, kreativitás, nagylelkűség.
• Country: nagy munkabírás, nyitottság.
• Reggae: nagy önbizalom, kreativitás, hajlam a lustaságra, társaságkedvelő, szelíd, nyugodt.
• Dance: kreativitás, társaságkedvelés, nem túl kedvesek.
• Indie: alacsony önbizalom, kreativitás, lustaságra való hajlam, kedvesség hiánya.
• Rock és heavy metál: alacsony önbizalom, kreativitás, lustaságra való hajlam, nem társaságkedvelők, kedvesek, nyugodtak.
• Popsláger-rajongók: magas önbizalom, nagy munkabírás, nyitottság, kedvesség - de hiányzik a könnyedség és a kreativitás.
• Soul: nagy önbizalom, kreativitás, társaságkedvelők, kedvesek és könnyedek.

És mit hallgassunk, ha egyszerűen szeretnénk jól érezni magunkat? Ha hihetünk egy 2013-as kutatás eredményeinek – ahol a szerzők azt állították, hogy megtalálták a zene élvezetéért felelős agyterületet –, a legnépszerűbb slágerek váltják ki a legnagyobb eufóriát. Ezt azonban ne vegyük készpénznek. Egy korábbi kutatás azt az eredményt hozta, hogy a zene nemcsak egy agyterületünkre hat, hanem az összesre: a mozgásért, az érzelmekért és a kreativitásért felelős régiókra is. Biztos tapasztalták már, hogy milyen, amikor a zene ritmusára ütemesen mozgatjuk a lábunkat vagy a fejünket – na, ez például a motorikus funkciók aktiválását jelzi.

Szóval akkor hogy hat a zene az agyunkra? Erre a kérdésre kétféle válasz adható. Ahogy a fenti szövegből látszik, az egyik nagyon hosszú, de kevéssé pontos – és ez a cikk még csak az igazság tíz százalékát se fedi le. A rövidebb, egyszavas válasz viszont halálpontos: mindenhogyan.