Nemcsak a gyilkos galóca, de ehető gomba is könnyen ölhet, ha iszunk rá

Bámulatos élőlények a gombák. Sokáig növényekhez sorolták több százezer fajukat, aztán a molekuláris genetika térhódítása után kiderült, hogy se nem növények, se nem állatok, hanem külön entitások a Földön. Máig nem fedték fel minden titkukat, de azt már tudjuk, hogy elektromos impulzusokkal kommunikálnak, és szókincsük akár ötven szóból is állhat, zombihangyákat irányítanak, izgalmas a szexuális életük, forradalmasították az orvostudományt (penicillin, az első antibiotikum), és némelyikük megvész a whiskey-ért.

Utóbbi azért érdekes, mert több fajuk is bizalmas viszonyban áll az alkohollal, pontosabban szívesen vegyülnek egymással, a végeredmény pedig akár halálos is lehet.

Már a kisiskolásokat is arra tanítják szerte a világon, hogy vigyázni kell a gombákkal, mert sokuk mérgező. Különösen a gyilkos galócával (lásd keretes írás), amely kifejezetten alattomos gyilkos, mert jó az íze, és kellemes az illata, ráadásul megtévesztően hasonlít az egyik legnépszerűbb ehető gombához, a kerti és az erdőszéli csiperkéhez. De hogy nemcsak a számontartott méregkeverőkkel, hanem sok, önmagában nem toxikus, sőt

Nem érdemes betintázni

Ilyenek például az erdőkben, parkokban, kertekben, korhadó fákon nálunk is sokfelé megtalálható apró és karcsú ráncos és kerti tintagombák (Coprinopsis atramentaria és Coprinellus micaceus). A fiatal példányok első osztályú csemegegombának számítanak, kalapjaikat rántva, palacsintatésztában kisütve eszik, vagy krémlevest készítenek belőlük, de akár még gombapaprikásként is megállják a helyüket.

Kár, hogy nem tanácsos sem előtte, sem utána alkoholt inni, mert akkor az ártalmatlan, szende apróságok hirtelen bedurvulnak, és mérgezővé válnak. Elég egy pohár ital, és máris elvörösödik, majd kékeslilás színt ölt az arc és a nyak, majd kisvártatva szinte az egész testfelület. Felgyorsul a pulzus, forróság és bágyadtság önti el a testet, szédülés, hányinger, látás- és beszédzavar lép fel, és bizseregni kezdenek a végtagok, a tintagomba-krémleves kellemes íze pedig fémesre változik. A tünetek legtöbbször röviddel az alkoholos ital elfogyasztása után jelentkeznek (előfordulhat, hogy csak 48 órával később), de mindenképpen az elfogyasztott alkohol mennyiségével arányos erővel támadnak.

A kellemetlenségért az amúgy ehető tintagombák által termelt vegyület, a koprin a felelős, amely önmagában nem toxikus, ellenben rendkívül etanolérzékeny, és lenyelve

A koprinmérgezés tünetei valójában a vérben felhalmozódó acetaldehid következményei.

Szélsőséges estben (rossz egészségi állapot, nagy adag tintagombaétel tetemes mennyiségű alkohollal leöblítve) a tintagomba akár súlyos mérgezést is okozhat, ám az ijesztő tünetek legtöbbször pár óra elteltével maguktól enyhülnek.

Az ügyvédparóka ártalmatlan

A kerti és ráncos tintagomba mellett még egy ehető tintagombafaj ismert, a gyapjas tintagomba (Coprinus comatus). A bozontos sörény, csirkecomb gomba vagy ügyvédparóka néven is ismert, 20 centiméteresre is megnövő gyapjas tintagomba a gourmanok nagy kedvence (eszik velővel töltve, párolva vagy paprikásként), ráadásul igazi csodaszernek tartják: hatásosan csökkenti a vércukorszintet, és erős antioxidáns. És alig van benne koprin, ezért rá nem vonatkozik az alkoholtilalom.

Nem úgy a ráncos tintagombánál, amely akkora mennyiségű koprinvegyületet tartalmaz, hogy fogyasztása előtt egy nappal, utána utána pedig két-három napig nem ajánlatos alkoholt inni, ugyanis nem biztos, hogy az alkohol és a koprin teljesen kiürül a szervezetből.

A kerti és a ráncos tintagombákkal azonban nem ér véget a Janus-arcú gombák sora. A Magyar Mikológiai Társaság szerint az ehetőnek elkönyvelt ezüstszálas tintagomba (Coprinopsis insignis) is szigorú absztinenciát követel tőlünk. De a jóízű és illatú változékony tinóru (Suillellus luridus), a duzzadttönkű tölcsérgomba (Ampulloclitocybe clavipes) is. A sárgászöld pereszke (Tricholoma equestre) sem ajánlott, már csak azért sem, mert fogyasztása izomsorvadást okozhat, és kerülendők a nem ehető (de alkohol nélkül nem mérgező) erdei tintagombák is.

Kalapot emelünk előttük

Nem kevesebb mint négyezer kalaposgomba-fajt ismerünk a Földön, közülük több száz ehető is, a mérgezők száma körülbelül száz, az erősen mérgezőké pedig csak egy-két tucat. De nem elég szakértővel megvizsgáltatni az erdőn-mezőn szedett gombákat, nehogy véletlenül bolondgomba kerüljön az asztalunkra, és eldönteni, melyik gombaételhez milyen bor illik (fehér és vörös is jó lehet), azt is tudni érdemes, hogy melyik fajtákhoz illik a víz. Hazánkban évente átlagosan 100-150 gombamérgezéses beteg kerül kórházba, de a mérgezések száma erősen függ az időjárástól. A 2010-es csapadékos esztendőben például 332-en, köztük egy héttagú család, ahol gyilkos galócából készült a vacsora, és a gombát szedő 25 éves fiatal bele is halt a mérgezésbe.

Ódákat zengedeznek a gombák áldásos hatásáról, mennyire gazdagok nyomelemekben, vitaminokban és ásványi anyagokban (B-és D-vitaminok, vas, réz, cink).

a gyilkos galóca (Amanita phalloides) is finom, kellemesen fűszeres ízű és vitamindús, csakhogy egy máj- és veseelégtelenséget és szívritmuszavar okozó alfa-amanitin nevű peptiddel (és még két tucat más vegyülettel) kíméletlenül gyilkol is. Méghozzá alattomos módon, mert akár egy nap is eltelhet, mire jelentkeznek a tünetek.

Egyetlen gyilkosgalóca-fej is már annyi méreganyagot tartalmaz, amely

A piaci gombaellenőrök ezért az összes gombát eldobják, ha csak egyetlenegy gyilkos galóca is a kosárba került. Érintése és a spórái sem veszélyesek (persze nem kell nyalogatni az ujjainkat), de elég egy letört darabka a gombapaprikásban, és másnap garantált a rosszullét.

Mágikus világ a gombáké. Nélkülük nem létezhetne a ma látható Élet. De hogy az aranynál is többet érhetnek, az már az emberiség agyréme lehet csak.