Budapesten nincs is Bauhaus-ház, csak az ingatlanosok találták ki?

Pont ma ünnepli századik születésnapját a Bauhaus, a huszadik század egyik legmeghatározóbb iskolája, amely forradalmasította az építészetet és a dizájnt szerte a világban. Németországban ez 2019-ben végig a nemzeti turisztikai kampány központi témája lesz, erre fűznek fel egy rakás eseményt, kiállításokat, fesztiválokat, előadásokat, miegymást. Új múzeum nyílik Weimarban, ahol az iskola született, és Dessauban is, ahol a fénykorát élte. Nyílt volna egy amúgy Berlinben is, ahol az utolsó éveiben működött, de azzal úgy megcsúsztak, hogy az évfordulóra tuti nem lesznek kész – szóval nem csak nálunk fordul elő ilyen. Ezen kívül, gyakorlatilag minden Bauhaus-épületet felújítanak, merthogy van egy rakás az országban.

Na de mi a helyzet nálunk? Merthogy, mi is eléggé a magunkénak szoktuk érezni a Bauhaust! Budapesten is nyílnak kiállítások a Ludwigtól a Vasarely Múzeumon át a Nemzeti Galériáig (melyekre hamarosan visszatérünk még). Persze ezek főleg képzőművészetről szólnak, miközben az átlag fővárosinak ez a kifejezés egy építészeti stílust jelent. Ráadásul elég elterjedtet.

Az ingatlan.com keresője a poszt írásakor 550 lakás és 100 családi ház hirdetését dobja fel a kulcsszóra. Vagy elég csak megnézni, hány épületlátogatós Bauhaus-túra közül válogathatunk idén: lesz tavasszal az Imagine Budapestenek (a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében), a Hosszúlépésnek, a Miénk a ház!-nak, de szokott lenni ilyen a Sétaműhelynek, meg a Kortárs Építészeti Központnak is. Arról nem is beszélve, hogy ez lesz a központi témája idén a Budapest100-nak is, amihez első körben több száz házat tettek térképre.

Szóval ezek után kicsit talán hülyén hangzik a címben megfogalmazott kérdés, de muszáj feltenni:

van egyáltalán Bauhaus-ház Budapesten? És ha igen, mennyi?

Nos ehhez a legegyszerűbb, ha tisztázzuk a fogalmakat, milyen házra mondhatjuk azt, hogy Bauhaus. Mivel nem egy stílusról van szó, elég nehéz definiálni – akik megpróbálják, azok legtöbbször a szellemiséget, a megközelítést emelik ki. Mindenesetre semmiképp nem azt jelenti, hogy szögletes, fehér, lapostetős, sarokablakos épület. Leginkább olyan házakra mondhatjuk ezt, amelyeket

Magyarországon nem sok ilyen van. Breuer Marcell ugyan ott volt diák, majd tanár is, sőt haza is jött dolgozni, de munkát a származása miatt már nem kapott. Szóval kénytelen volt elmenni sztárépítésznek Amerikába. Másoknak megépült egy-két háza idehaza, Forbát Alfrédnak, illetve Budapesten leginkább Molnár Farkasnak. Persze ők sem mindig szigorúan a Bauhaus elvei szerint alkottak, elég csak a híres Magyar Szentföld-templomra gondolni.

Szóval ha nagyon szigorúan vesszük, akkor alig van idehaza valami, amire ráaggathatjuk ezt a jelzőt. És ebben valóban az ingatlanosok a ludasok. A szocializmusban épült, nem túl népszerű kockaházaktól valahogy el kellett különíteni a patinásat. Így lett minden háború előtti modernből Bauhaus, ahogy mondjuk minden eklektikus épület lakásából nagypolgári.

A kérdésre a válasz tehát: van, de jóval kevesebb, mint amire rámondjuk. A híres „Bauhaus-negyedben”, vagyis

A „Bauhaus körúton”, vagyis a Margit körúton, megint csak egy sincs. Pedig hányan hivatkoznak így a Szent István park épületeire, vagy a híres Dugattyús-házra! Na de. Most jön a szentségtörés, művészettörténész olvasók vegyen mély lélegzetet.

Miért ne hívhatnánk ezeket Bauhausnak? Sőt, akár bauhausnak is. Így, kisbetűvel?

Az a helyzet, hogy nem nagyon van kifejezésünk a két világháború közti modernre, miközben sokak fejében él a kép, hogy milyen is az, amire azt mondja, Bauhaus. Akkor is, ha az az épület egy teljesen más iskolát képvisel esetleg.

Mindenesetre nem ez lenne a világtörténelemben az egyetlen stílusirányzat, ami utólag kap nevet. Az art decónak egyáltalán nem volt például elnevezése a maga korában, azt csak évtizedekkel később biggyesztették rá. Ennyi erővel mi is alkalmazkodhatnánk a nép nyelvéhez, nem? Végül is klassz, hogy organikusan elkezdtek körülhatárolni egy irányzatot, és annak – ha tévesen is, de – nevet adtak. Nem ez lenne az első eset, hogy jelentésváltozással kap elnevezést egy művészeti kor.

A biedermeier kifejezést is csak utólag ragasztották a stílusra, egy versekben visszatérő nyárspolgár figurája után. Mintha, mondjuk móricka stílusúnak hívnánk egy bútort. De eredetileg pejoratív értelemben használták a gótikust és a rokokót is, aztán rajtuk ragadt. A sort hosszan folytathatnánk.

Hogy máshol máshogy nevezik ennek a korszaknak a hasonló épületeit, mint nálunk? Ugyan már! Ami nálunk szecesszió, az máshol Jugendstil, art nouveau, vagy stile Liberty. 

Szóval kár ezen görcsölni, én ezen túl nem fogok haragudni a Bauhausozásra, sőt a bauhausozásra sem.