Az uraság is kaphat egy pofont

Kedden délután szinte pontosan ugyanabban a percben futott be két, egymáshoz semmi módon nem kapcsolódó, de nagyjából egyformán vicces hír. Éppen azokban a pillanatokban, amikor Rupert Murdoch médiamágnást borotvahabbal támadták meg Londonban, a parlament kulturális bizottságának meghallgatásán, a Fidesz tréfás közleményt adott ki, amiben úgy reagált arra, miért fenyegette meg képviselőjük a gyöngyöspatai polgármestert, hogy valójában egy szót sem mondott erről. A két dolognak a világon semmi köze egymáshoz. Mégis, nehéz lenne találóbban összefoglalni a két rendszer közötti különbséget.

Addig nyomták

Magyar olvasóként egy-két héttel ezelőttig még jogosan lehetett kicsit értetlen derűvel figyelni, hogy van az, hogy az eurózóna legsúlyosabb válsága közepén a britek mással sincsenek elfoglalva, mint saját bulvársajtójuk botrányaival. Jó, amit a News of the World csinált, az tényleg nem valami szép: egy meggyilkolt gyermek telefonjának feltörését talán az sem támogatja, aki egyébként kifejezetten igényli, hogy a bulvársajtó minél mélyebbre merüljön a mocsárban.

Aztán addig-addig fejtegették a szálakat, amíg egyértelművé nem vált, azok a legfelsőbb körökig érnek, és nagyjából az egész brit elit kapcsolódik így vagy úgy az azóta megszüntetett News of the World körüli kétes szereplőkhöz, David Cameron miniszterelnökkel együtt (erről részletesebben itt). A botrány akkorára nőtt, hogy Cameron ellenzéki nyomására rendkívüli parlamenti napot hirdetett meg (erre kerül sor szerdán), a kulturális bizottság pedig nyilvános ülést rendezett az ügyben, ahova meghívták többek között a News of the World tulajdonosát, a brit felső osztály tagjaival kifejezetten jó kapcsolatban lévő Rupert Murdochot és fiát, a cégbirodalomban szintén meghatározó szerepet betöltő James Murdochot.

A világ egyik legbefolyásosabb embere pedig el is ment, hogy tévénézők és internetezők milliói előtt nyilvánosan válaszoljon rendkívül kellemetlen kérdésekre. Murdochnak bőven volt mit veszítenie, ahogy a brit kormányra is fröccsenhetett a mocsokból.

Murdoch és az UD Zrt.

Nem szeretném összezavarni az olvasókat, de jöjjön néhány gyors váltás: Budapest, két héttel korábban. Vadai Ágnes, a honvédelmi bizottság elnöke kiáll az izgatottan várakozó újságírók elé, és közli, hogy 2089-ig titkos mindaz, ami elhangzott a bizottság rendkívüli ülésen arról, mi a vád Szilvásy György, Galambos Lajos és Laborc Sándor ellen. Még az is titkos, miről szól egyáltalán az ügy.

Vissza Londonba: James Murdoch bocsánatkérésével kezdődik a meghallgatás, amikor apja váratlanul megszakítja, és azt mondja, ez élete legalázatosabb napja.

Budapest: összeül a honvédelmi bizottság, hogy több száz milliós korrupciós ügyekről ülésezzen. Az ülés legfontosabb szereplője Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter lenne, aki pár nappal korábban ki is jelenti, természetesen elmegy. Aztán mégis hiába várja a bizottság, Juhász sehol.

London: Tom Watson munkáspárti képviselő sokadik kemény kérdése után James Murdoch segítené ki apját, mire a politikus udvariasan, de nagyon határozottan rendre utasítja, Rupert Murdochnak kell válaszolnia, mert önmagában az is fontos, mi az, amit nem tud.

Budapest: összeül a gyöngyöspatai eseményeket vizsgáló eseti parlamenti bizottság. A jelenet kicsit kilóg a klipből, Benny Hill-zene szól alatta, a tagok megszólalásai után pedig várni kell, amíg lecseng a gépnevetés.

London: Murdoch (miután az ülést a borotvahabos támadó megszakította) sokadszorra kér bocsánatot és jelenti ki, hogy nem tudott a törvénytelenségekről, valamint, hogy a News of the Worldnél történtek mindennel szemben állnak, amit ő képvisel. Szégyelli a halott gyermek telefonjának feltörését.

Budapest, drámai befejezés: egy nappal azután, hogy az interneten nyilvánosságra kerülnek az UD Zrt. elleni nyomozás során keletkezett hangfelvételek, amelyek Magyarország legbefolyásosabb embereit is érintik, parlamenti bizottság ül össze az ügy tisztázásra, ahol az említett hatalmasságok mind megjelennek, és teljes nyilvánosság mellett válaszolnak minden kérdésre.

Sajnos ez utóbbi az összeállítás egyetlen fiktív jelenete.

A nyertesek nyertesek maradnak

Természetesen a brit helyzetet sem kell túlidealizálni. A meghallgatáson kicsit sem borult fel a világ rendje, Murdochék néhány kellemetlen pillanatot leszámítva nem szorultak igazán sarokba. A bűnbánó vagy éppen gyengeséget sugárzó gesztusaik pedig ugyanannyira voltak tudatos stratégia része is. A nyertesek ugyanúgy nyertesek maradtak, mint korábban, mégsem mindegy, hogy milyen meccs után.

Egyrészt igenis van abban valami felemelő, amikor a világ sorsát irányító emberek feszülten próbálnak bizonyítani egy bizottság előtt. Egyszerűen egészségesebb az olyan rendszer, ahol a legnagyobbakat is kihívják felelni néha. És ha már itt tartunk, még ha valaki nem is tartja a legízlésesebbnek egy nyolcvanéves ember megtámadását egy borotvahabos tálcával, azért érdekes megfigyelni, milyen, amikor az igazán nagy dolgok sorsának kovácsai egy pillanatra teljesen kiesnek a szerepükből.

Másrészt ha egyszer kirobban egy ilyen ügy, a mellékszálakon sok részeredményt el lehet érni. A britek ma már sokkal többet tudnak arról, hogyan fonódott össze a Murdoch-birodalommal az elitjük, és arról is, hogyan működik belülről egy mindenkin átgázoló médiaóriás. Lehet, hogy a dolgok nem fordulnak fel utána, egyszerűen csak egy fokkal emberibb érzés nem teljesen meztelenül és fegyver nélkül állni a csatatéren.

Amiről nem beszélünk

Ilyen meghallgatás Magyarországon egy jó ideig még biztosan nem lesz. Nem fogjuk látni a legnagyobb hatalmú embereket bizottságok előtt feszengeni, pláne nem teljes nyilvánosság mellett. Ezek a szereplők érinthetetlenek, sőt gyakorlatilag szóba hozhatatlanok. Kivéve persze, ha valamiért egymás ellen fordulnak, és a saját manipulációiknak köszönhetően bukik valaki közülük, de akkor megint csak az történik, amit ők akarak.

Ugyanenek a rendszernek a részre egy fokkal kisebb pályán, hogy az is teljesen természetes marad, hogy egy párt ilyen stílusban intézzen el a közvéleményt nyilvánvalóan érdeklő kérdéseket, mint a Fidesz tette Balázs József ügyével.

Ha az elit hatalmának és erejének stabil alapjai vannak, megteheti, hogy kiáll ilyen meccsekre. Szinte biztosan nyertes marad úgyis, legfeljebb kap egy-két gólt. Ha viszont ingatagok, mocsarasak, sötétek, büdösek ezek az alapok, akkor tényleg érdemes inkább megbundázni a versenyt, vagy egyszerűen ki sem állni. A kupa addig is náluk van.

Egy dolgot persze sportszerűtlen lenne elhallgatni. Természetesen éppen a sajtónak kell kikényszerítenie, hogy a hatalmasok kénytelenek legyenek egy kicsit megerőltetni magukat, és válaszolni legalább néhány kérdésre. Ahogy az Angliában is történt, ahol jelentős részben a Guardian szívós munkájának köszönhető, hogy ma itt tart ez az ügy.

Úgyhogy teljesen igaza van az olvasónak, a jobb rendszer után való siránkozás helyett muszáj még egyszer és még százszor megkérdezni például a Fideszt, hogy mégis hogyan gondolták.