e-Sötétítés a Dob utcában

Rendeletileg tiltotta be az Informatikai és Hírközlési Minisztérium az internetszolgáltatás kültéri nyújtását a 2,4 GHz-es, világszerte szabadon használható frekvenciasávon: a korábbi, de facto iparági szabványnak számító 100 milliwattos teljesítmény külterületen - civilizált országokban példátlan módon - 2,5 milliwattra történő korlátozása ugyanis körülbelül olyan, mintha karácsonyfaizzókkal kéne megoldani a közvilágítást.

Mintha karácsonyfaizzókkal kéne megoldani a közvilágítást

A vitatott rendelet nem is igazán burkolt célja az, hogy az elmúlt években rendkívül dinamikusan fejlődő, a világszerte szabadon használható 2,4 GHz-es mikrohullámú frekvenciát használó, és mára már a kábeltévés és ADSL-megoldásokkal versenyképes minőségű és árú szélessávú rádiós internethozzáférést biztosító új technológiák (RDSL, WLAN, Wi-Fi) ne fenyegessék a vezetékes szolgáltatások monopolhelyzetét az előfizetőig vezető "utolsó mérföldön", és ezáltal ne generáljanak versenyt ezen a területen.

A rádiós internetszolgáltatás ugyanis - a sajtóban megjelentekkel ellentétben - nem csupán a vidéki, gyéren lakott területeken jelent alternatívát a szélessávú internetezés monopolszolgáltatók által uralt területén, éppen ellenkezőleg: a sűrűn lakott nagyvárosi területeken lehet igazán hatékony, ahol az egy antennával besugározható néhány száz méteres körzetben sokkal több a potenciális előfizető. Civilizált országokban - kül-, és beltéren egyaránt - tízezrével létesülnek az úgynevezett hotspotok, forró pontok, ahol igénybevehető a drót nélküli internetszolgáltatás: a piacvezető Intel processzorgyár nemrégiben jelentette be, hogy a márkajelével ellátott mobilszámítógépek szerves, beépített részévé teszi a 2,4 GHz-en internetelérést lehetővé tévő technológiát.

Civilizált országokban tízezrével létesülnek a hotspotok

A szabadon felhasználható frekvencián működő, fajlagosan olcsó eszközökkel megvalósítható rádiós internetszolgáltatás amerikai és nyugat-európai diadalmenete során egész városrészeket fedtek le ezzel a technológiával, a hozzáférés többfelé csak névleges összegbe kerül, vagy önkormányzati támogatással ingyenes. Tavaly már Prágában is kitört a cyberforradalom: a távközlési monopólium szolgáltatásaival elégedetlen internetezők maguk építették ki a drót nélküli netet a bérházak kéményei között. Hasonló tervvel állt elő nemrégiben az erzsébetvárosi önkormányzat is: tavaly szeptemberben a képviselők megszavazták az egész kerületre kiterjedő ingyenes mikrohullámú internethozzáférés kiépítésének tervét.

A 2,4 GHz-es technológia tehát forradalmasította a közösségi, non-profit internethozzáférés módját: ez pedig sérti azoknak a cégeknek az üzleti érdekeit, akik Magyarországon jellemzően monopolhelyzetben szolgáltatnak szélessávú internetet. De sérti a keskenysávú szolgáltatókét is, ugyanis olcsóbb alternatívát jelent a távközlési szempontból elmaradott területeken is. Sérti továbbá a mobilszolgáltatók érdekeit, hiszen az ő rádiós internetük (GPRS, HSCSD) szintén mobil ugyan, de a Wi-Fi-hez képest csigalassú keskenysávot produkál, és legalább annyiba kerül mint a vezetékes szélessávú megoldások.

A rendelet hátterében álló valódi okokról máris többféle összeesküvéselmélet terjed a fórumokon: rossz nyelvek szerint ezt (is) kérte a Matáv az úgynevezett "25 százalékos internetdíj csökkentésért", mások szerint a drága GPRS-t szolgáltató, és még drágább 3G-rendszereket építő mobilszolgáltatók, illetve a technológiailag még kiforratlan 3,5 GHz-en koncessziót vásárló telkók (Matáv, Pantel, GTS-Datanet, Antenna Hungária) aggódtak be a 2,4 GHz spontán terjedése miatt. Bármelyik verzió legyen is igaz, abban egészen biztosak lehetünk, hogy a minisztérium intézkedése már megint nem a felhasználók érdekeit szolgálja, nekik ugyanis jól jött volna egy kis verseny az internetpiacon.

A minisztérium intézkedése már megint nem a felhasználók érdekeit szolgálja

A rendelettel kapcsolatos minisztériumi álláspont (amit például a Népszabadság is kritikátlanul szajkózott) álszent és megtévesztő: a rendelet kivételt tesz a már működő - köztük korábban államilag támogatott - szolgáltatókkal, ugyanakkor megtiltja számukra a kapacitásbővítést. Ezzel látszólag kihúzza az intézkedés méregfogát, hiszen az internetet már jelenleg is így elérő mintegy tízezer előfizető nem marad hozzáférés nélkül, ugyanakkor befagyasztja a technológia további terjeszkedését - hát ez kérem szépen körülbelül olyan, mintha tíz éve, tízezer mobiltelefon-előfizetőnél a minisztérium rendeletileg tiltotta volna meg hogy további bázisállomások épüljenek.

Hivatkoznak továbbá EU-jogharmonizációra, és a szabályozatlanság megszüntetésére is. Azóta kiderült, hogy egyetlen EU-ország sem korlátozza rendeletileg 100 milliwatt alá a kültéri antennák teljesítményét: az egymást zavaró adók problémáját inkább önszabályozó mechanizmusok kiépítésével, vagy eseti engedélyezési megoldásokkal simítják el. Az EU tehát nem tiltja, hanem támogatja a kültéri rádiós netezést: pedig a valóban liberalizált távközlési piacokon nincs is olyan égető szükség rá, mint nálunk, ahol végre alternatívát kínálna az európai összehasonlításban arcátlanul drágán és gyenge minőségben szolgáltató vezetékes társaságoknak.

Ehhez lassan már hozzászokhatunk

Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium tehát ismét versenyellenesen, elvtelenül, és az európai játékszabályokkal ellentétesen intézkedett. Ehhez lassan már hozzászokhatunk: ez az a minisztérium, amely állami támogatásban részesítette az internetes kedvezményeket eltörlő telefontársaságokat, amely megintcsak állami pénzből oldotta meg az úgynevezett "25 százalékos internetdíjcsökkentést", amely képtelen valódi versenyhelyzetet teremteni a távközlési piacon, vagy okos szabályozással növelni az internetpenetrációt. Ez az a minisztérium, amely több ízben deklarált ígéretei ellenére mindeddig csak lobbiérdekek mentén cselekedett.

Ha pedig a monopóliumok ilyen egyszerűen kinyírathatják vele a 2,4 GHz-es kezdeményezéseket, vajon mit várhatunk az új hírközlési törvénytől?

Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!