Aranyhurka terv a mediterrán Magyarországért

Ne tévesszen meg senkit a hidegfront - el kell fogadnunk, hogy mediterrán ország lettünk. A körömcipők nem kopognak többé, csak apró mélyedéseket hagynak az aszfaltban - pöttöm emlékek a kontinentális éghajlat végnapjaiból. Persze ez egyáltalán nem szomorú dolog, elég a spanyolokat nézni például, milyen jól megvannak. Ám nagyon sok teendő vár ránk, míg a Kárpát-medence gyöngyszeméből izgalmas, erotikától és ópiumfüsttől fülledt élményparkot varázsolunk.

A lassan elsivatagosodó Alföld remek helyszín egy Vegas mintájára épült kaszinóvárosnak, sőt, még egy űrkikötő is elfér - mondjuk Debrecen környékén -, így a sóssá tett Balaton partjáról turisták százezrei utazhatnak szórakozni cápaveszély idején. És miért ne sikerülne, mikor tele vagyunk egyéniségekkel, sőt ingatlan- és bankügyekben keresve sem találhatnak tapasztaltabb országot a befektetők. A morálról nem is beszélve.

Nevezzük ezt az utópiát Aranyhurka tervnek (ha mindenképpen híres magyar kell, akkor legyen Elvis terv, egye fene), és tegyük a polcra a többi közé utólagos továbbgondolásra.

A bátor jövőbetekintéssel azonban nem megyünk semmire, annyira ingerszegény ez az ország, hogy félő, nem marad itt senki, mire özönleni kezdenek az idegenszívű turisták. Ám leleményes nép a magyar, elszórakoztatja enmagát, ha már ilyen bénák a politikusok is, és nem tudnak kitalálni semmit a korrupción és egymás basztatásán kívül.

Például összeverekednek, amiért az egyik anyázott az interneten, esetleg teljesen spontán összegyűlnek, és értelmetlen dolgokra fecsérlik az idejüket. Vagy beteg képernyővédőkre klikkolnak, hogy az egész ország (elnézést, a penetrált réteg) naphosszat vírusos levelek törölgetésével töltse az idejét.

Végül a múlt héten sem jutottunk odáig, hogy a mozinézők lángszóróval kergessék Andy Vajnát egyik multiplextől a másikig, pedig ennek még értelme is lenne.

Inkább szerveztek a népnek remek augusztusi matinékat, itt van rögtön huszadika és a döbbenetes nappali tűzijáték ("Nem sokat látni, de a füstpamacsok igazán szépek." - élő közvetítés, M1), amit valószínűleg csak akkor fogok megérteni, amikor már nagyon reszketeg leszek és szomorú. Az esti detonatio ellenben fényesebb volt a szokottnál, jövőre talán tényleg megvalósul megannyi kisiskolás dédelgetett álma, és sikerül máglyává változtatni a Gellért hegyet. Most ennyire futotta.

Nagyot durrant a Budapest Parádé is, élvezettel nézem, hogyan alakul át nálunk a technohisztérikus performansz valami nagyon sajátos magyar eleggyé: jövőre a numetál kamion után javaslom a Fekete Pákó-Komáromi Pisti duót, de akkor sem leszek letörve, ha Lagzi Lajcsi és a Kiss Forever Band játszik back to backet.

Míg mi próbálunk nem belehalni az unalomba, a külföldiek felettébb vicces dolgokkal szórakoztatják magukat. Kínában például nyúlembereket klónoznak, a csehek robotokkal paroláznak, Thaiföldön pedig odáig fajult a jókedv, hogy röhögve halnak meg az emberek. Egy kicsit igazságtalan azért, nem?

Nembaj. Vigasztalódjunk azzal, hogy végre nekünk is van formaegyes pilótánk. Nem ő tehet róla, hogy kispolskival kell versenyeznie tuningladák ellen.