A biciklis az utca négere

Másfél órára olyan lesz Budapest, amilyen autók nélkül lehetne, remélik a pénteki kerékpáros felvonulás szervezői. A Magyarország legnagyobb bringás demonstrációjaként hirdetett esemény nyilvánvalóan eufórikus felhangoktól sem mentes örömünnepet jelent azoknak, akik ott voltak a tavaly szeptemberi megmozduláson. Tudható viszont az is, hogy a másik oldalról ugyanez hosszú forgalmi dugót és tehetetlen dühöt jelent, nem kevés értetlenséggel.

A biciklisszervezetek a téma kapcsán reflexszerűen a bicikliutat szokták emlegetni, hogy milyen kevés és rossz, esetleg a szmogot, pedig valójában nagyobb léptékű dologról van szó. Miközben Budapesten napi hatvannal nő a gépkocsik száma, és a város vezetése minden követ megmozgat, hogy parkolóhelyek és forgalomszabályozás tekintetében tartsa az őrült tempót, hosszú távú tervek fel sem merülnek.

Az évről évre nagyobb számban felvonuló kerékpárosok valójában nem bicikliutakat követelnek - ilyesmit Budapest jellege miatt amúgy sem könnyű kialakítani -, hanem hogy a városvezetők a nemzetközi példákból okulva lássák be, a felüljárók és parkolóházak mellett a kerékpáros közlekedés fejlesztése is megoldást jelenthet. Azaz szükség van infrastruktúrára (például tárolókra), propagandára (például az autósok felvilágosítására, miszerint az utakon nem tilos biciklizni) és programokra.

A kerékpárosok elszemtelenedtek, a játszóterek után már az utcán is hülyéskednek, lassításra, gyorsításra vagy kerülésre kényszerítik az autóst, és ráadásul még felvonulásokat is szerveznek. Nehogy már a nyúl rakja el a nagymamát.

A főváros tavaly ilyen okokból hétvégére szervezte át a világszerte hétköznap tartott autómentes napi demonstrációt, mivel az a közlekedés aránytalan akadályoztatásával járt volna. Ami egyébként igaz. A döntéssel így azt üzenték a vezetők, hogy a bicikli nem igazi közlekedési eszköz. Szemet hunyunk, mert a kerékpárosok letartóztatása fejcsóváláshoz vezetne Brüsszelben, de azért mindennek van határa.

Néhány biciklis azonban nem fogadta el, hogy a bicikli másodrendű közlekedési eszköz, és így ők másodrendű közlekedők. Civil alapon demonstrációt szerveztek az autómentes napra, amelynek sikere még a rendezőket is meglepte. A tervezett 500-1000 fő helyett 4-5000-en vonultak végig a városon.

A szervezők állítják, hogy a 2004 szeptemberében felvonulók csak egy részét jelentik a fővárosi kerékpáros közösségnek. Valójában akár kétszer ennyien is mozgósíthatóak, felvillantva így annak a lehetőségét, hogy a szavazatokban gondolkodó politikusok is rádöbbenjenek, nagy tömegek foghatóak meg a témában, még ha nyilvánvalóan hülye is, aki Audi A8-as helyett biciklin érzi jól magát.

A kerékpárosok mindazonáltal meg vannak győződve arról, hogy nem ők képviselik a provincialitást. És itt nem csak a holland, dán vagy német példákról van szó, hanem arról a tényről is, hogy a tavalyi és az idei felvonulás mögött sem áll semmilyen szervezet és támogató. A demonstrációt szimpatizánsok laza hálója szervezi.

Mint az köztudott, a demokratikus berendezkedés érettségét mutatja, hogy léteznek-e civil kezdeményezések, vagy az emberek otthon ülnek, kis porszemnek hívják magukat, és remélik, fenn majd elintézik a dolgokat. A budapesti kerékpárosok pénteken viszont ismét felvonulnak, és ez így már nem csak a biciklizésről szól.