A nép fasza

Re: Ezúttal balról támadták meg a Matulát

Milyen hamvasan egyszerű követelés volt anno, hogy „Kívánjuk a sajtó szabadságát”! Nem volt hozzá lábjegyzet, hogy pontosan mennyi szabadságot kívánunk, meg hogy kinek igen és kinek nem, hogy kit kéne Táncsics helyére viszont bezárni.

Andrassew Iván és patinás nevű lapja – ugyanonnan származik az újság neve, mint a fenti kívánalom – most, hülyegyerekes feltűnősködésből azt találta ki, hogy szembemegy az ilyen evidenciákkal, hátha akkor majd odafigyelnek rá. Hátha meg lehet kapaszkodni a lejtőn azzal, hogy „Nem kívánjuk a sajtó szabadságát!” Andrassew és kollégái várhatóan előjönnek majd még olyan újításokkal, hogy katonáinkat mind vigyék külföldre, ide meg hozzanak külföldieket, meg hogy legyen több politikai fogoly. Illetve ezeken már túl is vagyunk.

Tényleg nehéz magyarázatot találni arra a gesztusra, amikor egy saját magát liberálisnak tartó újságíró elszalad a rendőrségre a rettentő hírrel, hogy a Sport büfében azt éneklik a diákok, hogy de megbasznák a belügyminisztert. Ráadásul nyugati zenét hallgatnak, és a nemi erkölcseik, hát azokról jobb nem is beszélni. Még talán négereznek és kommunistáznak is. És a liberális újságíró meg is írja büszkén, hogy milyen bátor volt, szólt az óvónéninek.

Igen, elvtársak, ez az igazi bátorság, ha a szocialista állampolgár nem fél értesíteni a rendőrséget, amikor a környezetében felforgatást, aknamunkát tapasztal, mert a társadalom politikailag tudatos tagjaként maga is küzdeni akar és küzdeni képes a belső ellenség ellen. Viszont az ezért járó kitüntetéseket ma a bolhapiacon árulják.

Pápábbak a pápánál. Ennél sajnálatosabb helyzetbe írástudó aligha kerülhet. Mert az ép ésszel nem feltételezhető, hogy a modern európai köztársaságban egy miniszter be fog perelni – vagyis külföldre kényszeríteni - egy csöppnyi honlapot, amiért azon őt tiszteletlenül említik. Persze, meg a legyeket, amiért leszarták Ferenc József képét. Itt a szőranyján csüngő majomgyerek szólalt meg, a kisiskolás, aki verekszik, ha Csepregi Évát bántják. Már csak azért sem tesz ilyet modern kormány, mert tudja, hogy a sajtó azonnal összezár, ha a szabadságát korlátozni próbálja a kedves hatalom. A sajtó fogalmába természetesen nem értjük bele az olyan papírt, amire baráti levelet írnak a kedves hatalomnak, mert az öncsonkításig szeretik őt. A kedves hatalom többnyire a támogatói halmazának közepén tartózkodik, ami azt is jelenti, hogy a leghülyébb támogatóinál okosabb, és nem csinál kirakatpert abból, hogy pornóképekre retusálták a fejét. Mint ahogy Loppert Dánielt is csak egy túlbuzgó fakabát akarta megbüntetni.

Egyébként ugyanezt a még forró lőcsöt küldjük szeretettel annak a mameluknak, aki jobban tudta Orbán Viktornál, mit is akar mondani Orbán Viktor. Hívők, akik teológiailag képzettebbek az Istennél. De leginkább csak lemaradtak egy brosúrával, ami egyben megsemmisíti azt a jóindulatú feltételezést, hogy a Népszava stábja is jelen volt a Lamperth-féle orgián. Mégsem mindig az fingott, aki kérdezi. Gyurcsánnyal csak könnyebb elképzelni, mint Andrassew Ivánnal.

Na ez a szellemi hajléktalanság. A guberálás a kukában, hátha találunk egy Beatrice-kazettát, és lesz mit jelenteni. Gratulálunk a Népszavának; ma azzal már nem lehet feltűnni, ha egy újságíró ügynök volt, de ha azt jelenti be, hogy ő ügynök szeretne lenni, az tényleg egyedülálló. Csak azt számolták el, hogy ma nem ügynökökkel igazgatják a sajtót, hanem batizandrásokkal, és nem igazgatják, hanem etetik.

Van erre egy latin szentencia, mert bár az ostobaságnak ezer arca van, a klasszikus szerepekhez mind van latin szentencia. A sas nem kapkod legyek után. A gekkó a fészke alatt, a sasszarban hentergő hüllő, az viszont igen. A sas meg leszarja a legyet is és a gekkót is.

És tessék, milyen nyúlós a nyálka: implicite sasnak neveztem Gyurcsány Ferencet. Véletlen volt, elnézést. Az orrára gondoltam. De nem úgy, tisztelt Cyrano Front. Nem úgy.