Így tűntek el a magyar gyerekek

Szombaton megkezdődött az idei, október 31-ig tartó népszámlálás. Ennek apropóján a tíz évvel ezelőtti és a korábbi népszámlálások adataiban böngészünk.

És ékes bizonyítékát kaptuk annak, hogy az adatsorokból már évtizedek óta látszik: karcsúsodik, fogy, múlandóságba vész, kopik, csökken, sorvad, sőt-sőt-sőt, sorvadozik elfelé a magyarság, a magyar.

A háztartások és családok adatait rögzítő táblázatból ugyanis látványosan kiderül, hogy az elmúlt évtizedekben csökkent, majd egy nagyon alacsony szinten stagnálásba váltott a magyar családokban élő gyerekek száma.

Mint látható, a második világháború utáni első adatgyűjtés idején átlagosan 152 gyerek élt 100 családban, vagyis a kétcsaládonkénti átlag három gyerek volt. Ez tíz év alatt 126-ra, majd újabb tíz év alatt 111-re csökkent, és azóta lényegében ezen a szinten stagnál; az 1980-as, mélypontot jelentő 105-ről 108-ig emelkedett 2001-re.

Érdekes módon a párok – házaspárok vagy élettársak – által nevelt gyerekek száma alacsonyabb, egy párnak 2001-ben lényegében már csak átlag egy gyereke volt (miközben az egyedülálló szülők által nevelt gyerekek száma érdekes módon csak kismértékben csökkent).

A helyzet még rosszabb, ha a 15 év alatt gyerekek számát nézzük, szintén száz családonkénti átlagban.

Mint látható, már csak átlagosan minden második házaspárnak (vagy élettársi viszonyban élő párnak) van tizenöt év alatti gyereke, míg 1949-ben még 81 tizenöt év alatti gyerek élt 100 családban. Érdekes módon az egyedülálló apák által nevelt gyerekek aránya 2001-ig magasabb volt, mint az egyedülálló anyák által nevelteké, de mindkét kategóriában drasztikus visszaesést mutat 2001 a korábbi évtizedekhez képest.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!