264 milliárd forintért vettük meg az E.On cégeit

Csütörtökön aláírta a magyar kormány, illetve az MVM az E.On gázüzletágának megvételéről szóló szerződést. A Magyar Villamos Művek vezetése már múlt hét keddi közgyűlésén jóváhagyta a szerződést, a vételár 870 millió euró (264 milliárd forint). Az üzlettel az MVM hozzájut az E.On négy, összesen 4,2 milliárd köbméteres kapacitású gáztárolójához, valamint a Gazprommal fennálló, 2015-ig érvényes hosszú távú gázszállítási szerződéshez.

A társaság tájékoztatása szerint a vételár magában foglalja az E.On Földgáz Storage Zrt. és az E.On Földgáz Trade Zrt. hozzávetőleg 350 millió euró értékű részvényeit és a két társaság egyéb átvállalt kötelezettségeit. A tranzakció a hatósági jóváhagyásokat követően, előreláthatólag 2013 második felében zárulhat, így a végleges ár a záráskori gázkészletek függvényében alakul ki - olvasható a közleményben. A két vállalat megvásárlásán felül a szerződő felek rögzítik azt is, hogy az MVM vételi opcióval élhet a Panrusgáz Zrt. azon részvénypakettjének megszerzésére is, amely az E.On tulajdonában van.

Nem akkor, nem úgy

A vásárlás közel két hónap csúszással történt meg. Ugyan Orbán Viktor január 31-én már bejelentette, hogy a kormány "megvette, visszavásárolta azokat az eszközöket - például gáztározókat, szerződéseket - amelyeket az előző kormányok privatizáltak", utóbb kiderült, ez így ebben a formában nem teljesen igaz, aznap csak a tárgyalások zárultak le, a szerződést nem írták alá az ígért határidőre.

Bár először a kormány képviselői úgy nyilatkoztak, a vásárlás nem érinti az idei költségvetést, később kétszer is hozzá kellett nyúlni a büdzséhez a vétel miatt: az állam az adásvételi szerződésben meghatározott fizetési kötelezettség 80 százalékára, de összesen legfeljebb 256 milliárd forintra vállal kezességet.

Nem annyiért?

A 870 milliós vételár több, mint amiről korábban hallani lehetett, a legtöbbször 800 millió euróról beszéltek.

Ez nem feltétlenül tűnhet soknak, ha ahhoz viszonyítjuk, hogy annak idején mennyiért jutott a cégekhez az E.On - a német energiaóriás 2006-ban összesen 300 millió eurót fizetett a Mol leányaiért, de átvállalta a cégek 600 millió eurós tulajdonosi hitelét is - csakhogy azóta rendkívül sokat változott az iparági környezet, amikor az E.On megvette, teljesen más geopolitikai helyzet jellemezte a régiót. Szűkösek voltak a tárolói kapacitások, most túlkínálat van itthon és a környező országokban. Épült egy óriási stratégiai tározó is amely a Molnál van, és nagy mértékben helyettesíti az E.On-tárolókat.

Mártha Imre volt MVM-vezér az Indexnek adott interjújában azt mondta, akár 500 millió eurós, nagyjából 145 milliárd forintos különbség is lehet az E.On gázüzletágának vételára és az előzetes vagyonértékelésben megállapított ár között. Sem a vagyonértékeléseket, sem az E.Onnal kötött előszerződést nem hozta nyilvánosságra a kormány, ugyanakkor kategorikusan nem is cáfolta azt az állítást, hogy a fejlesztési tárca és a Magyar Villamos Művek által készíttetett vagyonértékelések mindössze 40 millió, illetve 300 millió euróra értékelték a cégeket.

Már a Mol tárolója is kéne

További érdekes fordulat, hogy miközben a kormány az E.On tárolóinak megvásárlásával jelentős tárolókapacitáshoz jut, tárgyalásokat kezdett a Mollal is a stratégiai tároló többségi tulajdonának megvételéről, ezzel lényegében az összes magyarországi gáztárolóban többségi tulajdont szerezne. Pedig akár megtehették volna azt is, hogy ezentúl egyszerűen csak az egyik volt E.On-tárolót nevezik ki stratégiainak, egy törvényjavaslattal ennek már meg is ágyaztak, végül úgy tűnik, nem ez a forgatókönyv valósul meg.

Hogy mit kezd az állam egy ekkora tárolókapacitással a jelenlegi piaci körülmények között, kérdéses. A Magyar Nemzet korábban arról írt, a kormány arra készül, hogy a gáztárolók államosítása után a nyomás fenntartását szolgáló, rendkívül olcsó párnagáz egy részét is hozzáférhetővé tenné a fogyasztók számára, ezzel folytatva a rezsicsökkentést.

Az ötlet merész, de nem elképzelhetetlen, a jelenlegi tárolói kapacitás messze meghaladja az ország igényeit, az Indexnek nyilatkozó szakemberek szerint a technológiai okokból tárolt szénhidrogén egy része kitermelhető lenne, a művelet ugyanakkor technikailag rendkívül kockázatos, adott esetben akár az egész tároló tönkremehet. Tároló megszüntetése viszont aligha lehet célja a kormánynak, az eddigi bejelentések éppen arról szóltak, hogy regionális gázelosztó központtá szeretnénk válni kihasználva a magyar tárolókat.

Gáztározók Magyarországon

Helyszín	Kapacitás (millió m3)	Tulajdonos	Típus
Zsana	2140	E.On	kereskedelmi
Hajdúszoboszló	1440	E.On	kereskedelmi
Szőreg	1200	MMBF	biztonsági
Szőreg	700	MMBF	kereskedelmi
Pusztaederics	330	E.On	kereskedelmi
Kardoskút	280	E.On	kereskedelmi
Maros	130	E.On	kereskedelmi

Oroszok, spájz

Az állam energetikai nyomulásával párhuzamosan szembeötlő az oroszok fokozódó jelenléte is. Arról, hogy a paksi bővítés vélhetőleg orosz közreműködéssel zajlik majd, már többször lehetett hallani, a Világgazdaság a napokban arról írt, hogy a Gazprom érdeklődik az E.On gönyűi erőműve megvásárlása iránt is, az MVM-mel közösen pedig magyarországi gázüzemű egységek üzemeltetésére készül. Sőt, beszállna az E.Ontól átveendő gáztárolók működtetésébe is. Azok után, hogy Orbán néhány évvel ezelőtt még erősen oroszellenes és Gazprom-ellenes nyilatkozatokat tett, a fordulat mindenképpen figyelemre méltó. Ahogyan az is, hogy néhány hónappal azután, hogy Orbán Viktor Moszkvában járt, a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést adták át Viktor Alekszejevics Zubkovnak, a Gazprom igazgatótanácsa elnökének.

Akármi is történik a következő időszakban a magyar energiapiacon, sejthető, hogy a magyar állam vásárlásai mögött nem csak tisztán közgazdasági érvek húzódnak, sőt, valójában idáig elfogadható magyarázatot nem is adtak arra, hogy miért olyan fontos megvásárolni az E.On cégeit. Bár leggyakrabban az ellátásbiztonságra és az árakra hivatkoznak, önmagában a vásárlással sem az ellátásbiztonság nem nő, sem a gáz nem lesz olcsóbb, sőt az E.On Trade masszív veszteségei a jövőben az államot húzzák majd le.

Nagy magyar álmok

Hosszabb távon viszont mégis lehet logika a lépésekben. Nem elképzelhetetlen, hogy a háttérben a kormány már a 2015-ben lejáró hosszú távú orosz gázszerződés meghosszabbítására készül, és a hosszú távú alacsonyabb árért cserébe ígér a korábbinál is nagyobb befolyást a Gazpromnak a hazai energiaellátásban, majd a Déli Áramlat megépülése után a regionális gázelosztásban.

Az, hogy a nagy magyar tárolókapacitást kihasználva kulcspozícióba kerüljünk a térségben a Déli Áramlat megépülése után, kimondott kormányzati szándék, ezért cserébe viszont akár olyan alkukat is meg kell kötni, amelyek nem feltétlen segítik az országot abban, hogy csökkentse az orosz importfüggőséget.

„Mérföldes lépésekkel haladunk Magyarországon” – mondta korábban Leonyid Csugunov, a Gazprom projekt vezetője a Déli Áramlat építése kapcsán, utalva arra, hogy Magyarország különösen készséges az orosz tervek segítésében. Ahogy Baji Csaba, az MVM vezére aláírta a gázvezeték magyarországi szakaszáról szóló részvényesi megállapodást, a kormány azonnal kiemelt jelentőségű beruházássá nyilvánította a vezetéképítést.

Mit vettünk valójában?

Akármi is a kormány valódi terve az E.On cégeinek megvásárlásával, a vásárlás vélhetőleg távlatibb ambíciókat tükröz, a vétel ugyanis önmagában - főleg ilyen áron - nehezen magyarázható.

Az E.On Földgáz Trade egyetlen értékes része a Gazprommal kötött hosszú távú gázszerződés, ami azonban 2015-ben lejár, a cég egyébként komoly vagyonelemeket nem tartalmaz, 2011-ben alig több, mint 1 milliárd forintnyi befektetett eszköz volt a cégben, eközben a szabályozói változásoknak, az energiaszektort terhelő adóknak köszönhetően szinte folyamatosan veszteséges. Ahhoz, hogy a kormány tárgyalhasson a hosszú távú szerződésekről, nem kellett megvenni a céget - a tárgyalásokban eddig is részt vett - és ahhoz sem volt szükség vásárlásra, hogy 2015-ben állami cég köthesse meg az újabb szerződést.

2006-os megvétele óta mindössze egyetlen évben tudott profitot termelni, az első évben 46 milliárd volt a mérleg szerinti mínusz, és még tavaly is 606 millió forint veszteséget könyvelhetett el, miközben több mint 300 millió forint adót fizetett be az államkasszába. Az E.On évek óta szívesen szabadulna kereskedőcégétől, annak idején már Bajnaiék is elővásárlási jogot kaptak a vállalatra, és a Trade megvételéről tárgyaltak, végül tudomásunk szerint az állami oldalon bukott el az üzlet.

Az E.On Storage határozottan jobb üzlet –  2011-es mérlegében megjelölt eszközeinek értéke durván 200 milliárd forint – több földalatti tárolóval rendelkezik Magyarországon, a honlapján fellelhető adatok szerint teljes mobilgáz tárolókapacitása 4,23 milliárd köbméter. A napi kitárolási csúcskapacitás hozzávetőleg 55,1 millió köbméter, amely a téli időszak napi csúcs gázigényének több mint 60 százalékát tudná fedezni. Az E.On Storage folyamatosan nyereséges, a 2008-as évet kivéve minden évben fizetett osztalékot is, öt év alatt összesen 61,8 milliárd forintot.

E.ON Földgáz Storage Földgáztároló Zrt. (milliárd forint)
	2006	2007	2008	2009	2010	2011
Mérleg szerinti eredmény	0	0	13,8	0	0	0
Üzemi eredmény	21,6	28,5	25,1	21,9	22,5	24
Árbevétel	38,4	50,4	43,9	48	38,3	43,3
Osztalék	11,2	17,8	0	8	13	12,8