És most minden óvónéni összeomlik: a boci, boci tarka egy erotikus népdal
Lackfi János költő mai Facebook-posztja a brutális népmesékről és az értelmetlennek tűnő gyerekversikékről szól. Ebben írja le ezt a meglepő állítást:
A magyar ember egyik népzenész barátja azonban hitte is meg nem is, amikor az egyetemi néprajz-kurzus oktatója felfedte előtte a nevezetes “boci-boci” titkát. Ez a dalocska ugyanis nem igazi borjúról szól, hanem afféle rejtjeles és kétes szerelmi oktatás, melyben az idősebb férfi feltárja az ősi bölcsességet a suhancok nagyobb okulására. A “boci” itt a leányokat jelképezi, akikkel nincs értelme kezdeni (“se füle, se farka”), ehelyett oda célszerű menni gyakni (pardon, lakni), ahol szoptatós menyecske van (tejet kapni), hiszen az anyatejes időszakban létezik egyfajta természetes, hormonális fogamzásgátlás, mint azt tudjuk.
Barátunk hitte is meg nem is a dolgot, ám mikor népdalgyűjtésen járt, gondolta, teszteli tudását a két nénikén. Játszani kezdte nagy dévajul a “boci-bocit”, mire az asszonyságok irulva-pirulva, vihogva szabadkoztak: “áj, fiatalámber, miket jáccik itten, nám szégyánli, öregasszonok vagyunk mi mán”.