Jó- és rosszkedvünkben is az utcára vonultunk az idén

Annyi minden történt azóta, hogy már alig emlékszünk az év első felében több nagy budapesti demonstrációt is tartó taxisokra, akik az Uber ellen tiltakoztak. Hiába nem lehetett arról beszélni, hogy a közhangulat a taxisok mellett állt volna, végül mégis ők győztek, amikor júliusban a kormány által teljesen ellehetetlenített Uber kivonult az országból. Hogy aztán hosszabb távon mi lesz ebből, az jó kérdés, mindenesetre a taxisok jó 25 év után újra elmondhatták magukról, hogy napokra tematizálták a közbeszédet az országban.

„Hosszú Gyulának láttad a hantjait? Küldött neked is képeket? Az már homokvár. Én meg már attól boldog vagyok, ha szépen el van gereblyézve” – ez csak egy a sok megismételhetetlen mondattól, melyek első országos sírásóversenyen hangzottak el Debrecenben. A sírásásból és hantolásból álló verseny tétje nemcsak a dicsőség volt, hanem a nemzetközi szereplés is, és később Trencsénben ki is derült, hogy bátran nevezhetnénk a hantolást hungarikumnak is.

Na, mi történik a képen? Vajon a Szárnyas fejvadász második részének forgatásán járunk, és Dr. Tyrell asszisztense épp robotpatkányt épít? Nem, nem egészen: a képen a Fővárosi Állat- és Növénykert egyik orvosa ivartalanít egy kiszámíthatatlan és harapós kanpatkányt. Rostás Bianka egy teljes napra az állatkert két állatorvosa mellé szegődött, és láthatta, hogyan operálnak halászsast és oltanak be fókát. Nem boszorkányság: “Lehet állatokat tréningezni arra hogy például bemenjenek a szállítóládájukba, vért adjanak, megvizsgálhassuk a szájüregüket, hogy ultrahangozzuk őket.”

A kétnapos Vivicittá városvédő futóversenyen 30 ezren vettek részt áprilisban, és az idén a futók az autizmussal élőkre hívták fel a figyelmet, de rajthoz álltak handbike-os és kerekesszékes versenyzők is, akik a mezőny előtt indultak néhány perccel. A futáson az Index több munkatársa is részt vett, közülük Iván András külpolitikai újságíró a hétvégét záró klasszikus, 10 km-es Vivicittá távot futotta le, és az alábbi megdöbbentő felfedezést tette: „A biztató hangok és az utcazenészek mellett viszont a szélben azt is felfedeztem, hogy egy futónak a frissítőpontok környékén a földön egyszerre fél métert előre, hátra guruló több száz műanyag pohár zaja is milyen lelkesítő zörgésnek tud tűnni.”

A riói paralimpián a sportlövő Dávid Krisztina az ötödik helyen végzett légpisztolyban. Elsőre szimpla sporthír, azonban az ilyenek mögött rendszerint komoly drámák és küzdelmek húzódnak meg – az övét végig is követtük, méghozzá csaknem két éven keresztül. Így az Index olvasói is tanúi lehettek, hogyan állt fel Dávid Krisztina egy súlyos szívműtét után is, és vett részt a paralimpián. És ott a titok már ugyanaz, mint a legtöbb fontos dolognál az életben: „Rendbe kell rakni az életünket és a személyiségünket a jó teljesítményhez, különben a kritikus pillanatokban az összes szörnyűség elkezd dolgozni az ember fejében.”

A Városliget átalakítása ellen tiltakozó ligetvédők tavasszal kerültek először a hírekbe, amikor – ideiglenesen – sikerrel akadályozták meg fák kivágását. Nyáron aztán megkezdődtek a múzeumi negyednek szánt területen a bontások: eltűnt a Hungexpo épülete a Kertemmel, és az eredeti Közlekedési Múzeum is, melynek kéményére tiltakozásként felmászott egy aktivista, akit később akarata ellenére a pszichiátriára szállítottak. Pedig ez csak az előjáték volt a júliushoz, amikor az időnként rendőrökkel is erőszakoskodó őrzővédők brutalitása nagy felháborodást váltott ki.

Bernd Storck válogatottjától előzetesen semmit nem várt a nemzetközi közvélemény, és itthon is a tisztes helytállás fogalmazódott meg célként. Aztán mégsem így történt: rögtön az első meccsen legyőztük a jóval esélyesebb, jegyzett játékosokból álló osztrák válogatottat, majd Izland ellen is elértünk egy döntetlent, úgy, hogy a meccs nagy részében a magyar csapat támadott. Végül jött a portugálok elleni gólfesztivál: az Eb sokaknak okozott csalódást a kevés gól és a biztonsági játék miatt, de ez a meccs kivétel volt. Hat gól, és ebből hármat mi szereztünk, Cristiano Ronaldo nem véletlenül kapott dührohamot. A meccs alapján senki nem gondolta volna, hogy ez a portugál válogatott végül megnyeri az Eb-t, mégis így történt, a magyarok utolsó meccse pedig nagy verést hozott Belgium ellen, mégis büszkék lehettünk az erőn felül teljesítő, és rengeteg új szurkolót szerző csapatra, melyet Franciaországba is sokan elkísértek.

Még tartott a foci-Eb-t övező eufória, amikor az éves melegfelvonulást rendezték meg az Andrássy úton. És hogy mi történt idén a Budapest Pride-on? Hát, abszolúte semmi: akit érdekelt a téma, az felvonult, akit nem, az nem ment a környékre sem, és kész. Valahogy így is kell ennek kinéznie.

Az augusztus az olimpia jegyében telt, melyen a nők vitték a hátukon a magyar olimpiai csapatot: Hosszú Katinka egymaga három aranyérmet szerzett, a kajakos Kozák Danuta szintén hármat, ebből kettőt csapatban, és hozzájuk jött még a vívó Szász Emese első helye, míg a férfiak közül csak Szilágyi Áron állhatott a dobogó tetejére, de ez legyen Orbán Viktor baja. Hosszú Katinka aztán később sem került le a címlapokról, hiszen a nyílt állásfoglalásának nagy szerepe volt abban, hogy Gyárfás Tamás annyira elszigetelődött az úszószövetség élén, hogy végül le kellett mondania.

A Sziget mára elfogadottan egy populáris és tömegeket vonzó szórakoztató komplexum lett, ahol mellesleg koncertek is vannak, de már rég nem utóbbiakon van a lényeg. Mi sem tükrözhetné ezt jobban, mint a fesztivál legjobban várt eseménye, Rihanna fellépése, mely jókora csalódást hozott azoknak, akik még várnak valamit egy koncerttől. A többieknek viszont pont jó volt arra, hogy szelfizzenek párat a tömegben és igyanak egy rozéfröccsöt. És mi mást várnánk egy fesztiváltól 2016-ban?

Mit gondol, hol készült ez a kép? Oklahoma? Alabama? Esetleg Mississippi? Hát egyik sem: a válasz természetesen a hajdúböszörményi traktorhúzó verseny! Amely traktorzúgás ide, gázolajszag oda, igazi társasági eseménnyé vált az évek folyamán: „Rég nem látott ismerősök koccintottak kurjongatva és simogatták egymás sörhasát, gyerekek szaladgáltak önfeledten a pedálos traktoroktól a megvehető játéktraktorok vagy a traktoros pólók felé, és sok fiatal úgy kiöltözött, mintha esküvőről esett volna be miniszoknyában kacsázni a porba.”

Az év egyik fontos hazai kulturális eseménye volt itthon az első magyarországi Modigliani-kiállítás: a festő az életében hiába volt alkohol- és kábítószerfüggő, és rohangált néha meztelenül Párizs utcáin, a Magyar Nemzeti Galériában rendezett kiállítás kizárólag a képekről és az életműről szólt. No meg Modigliani legendás, pupilla nélkül festett portréiról, melyeket százezernél is többen néztek meg Budapesten.

Na és mi volt még 2016-ban? Hát, eső. Sok-sok eső méghozzá, melynek köszönhetően még július közepén is zöld volt a máskor hamar kiégő, kifakuló fű az országban, viszont például a fesztiválok szervezői és látogatói annyira nem örültek az állandó csapadéknak. A Volt Fesztivál is alaposan elázott az idén, de azért annyira nem, hogy elmaradjon a Prodigy, a Slayer vagy az Iron Maiden.

Ezen a képen fotósunk egy kisebb és szerencsére komolyabb következmények nélküli, viszont annál látványosabb balesetet örökített meg, amikor augusztusban a közteresek autója belehajtott a Dunába a Margitszigeten.

Ez a helikopter október 16-án emelkedett a magasba, amikor az Együtt és az LMP felhívására ezrek tüntettek a sajtószabadság mellett, közvetlenül azután, hogy a Népszabadságot megszüntette a tulajdonosa, mielőtt eladta volna a kiadót Mészáros Lőrincnek. A lap pont azelőtt cikkezett Rogán Antal helikopterezéséről, ezért nem meglepően sokan összefüggést gyanítottak a két történés között, de a fideszes politikus ügyei később se kerültek le a napirendről.

Nem lehet a kvótanépszavazás említése nélkül sem beszélni 2016-ról, hiszen szeptember–októberben erről szólt minden: a kormány iszonyatos erőforrásokat szórt el a propagandára, az ország bekékült a nemmel szavazásra biztató plakátoktól, aztán a végén mégsem mentek el annyian, hogy a szavazás érvényes legyen. A képen a Fidesz-vezérkar még optimistának tűnik, de később már volt pár feszült arc is a pódiumon.

Az, hogy ez egy végletekig megosztott ország, keveseket érhet meglepetésként manapság, de azért azok a jelenetek, melyek október 23-án játszódtak le a Kossuth téren, még így is túlzásnak tűnnek. Ellenzéki politikusok felhívására tüntetők is vegyültek az Orbán Viktor beszédére összegyűlt tömegbe, és síppal adtak jelet nemtetszésüknek. Ez azonban a kormánypárt zömmel nyugdíjasokból álló fan clubjának nem tetszett, és jöttek a pofonok meg a lökdösődés, és persze az erről készült nagyszerű fotók.

A médiaháború idei fejezetének a Népszabadság volt a legkomolyabb áldozata: a napilap kiadását minden előzetes figyelmeztetés nélkül függesztette fel a tulajdonos Mediaworks, mely üzleti okokkal indokolta a döntést, de miután nem sokkal később az egész portfolió Mészáros Lőrinc cégcsoportjához került, világossá vált, hogy miért nem lesz szükségük a lapra. A Népszabadságot gyászolták, tüntettek is érte, de az új tulajdonos decemberben hivatalosan is bejelentette, hogy nem tervezik a lap újraindítását.

bdquo;Ahhoz, hogy az a fa karikós legyen, kipikérozni kell, ki kell kepesztetni a hegyre, át kell húzni a tutukán” - egész biztos mindenki vágja, miről van szó, de azért hátha van pár elpuhult urbánus olvasónk, aki nem érti a zalai fenyőtermesztői szlenget. Ők biztos örömmel látták Bődey János fotóriportját a témáról, és most már jobban megbecsülik a karikós fát, ami a cikkünk megjelenése pillanatban is ott áll az önök nappalijában.