Ballmert nem zavarta meg a tojásdobálás

"Hey, you!" – pattan fel a helyéről hangos kiáltással a zsúfolt előadóterem ötödik sorában egy fehéringes fiatalember, és egy pillanatra farkasszemet néz a színpadon álló, elegáns öltönyös, kopaszodó férfival, aki nem más, mint Steve Ballmer, a Microsoft vezérigazgatója, a világ egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb embere. "Te és a céged milliárdokat raboltok el magyar emberektől! Add vissza a pénzünket" – folytatja angolul, majd előkerül néhány tojás, és a következő másodpercben már az előadói pulpitus mögé menekülő Ballmer felé repülnek. Egy a padlón, egy a falon, egy a projektor vásznán köt ki, azután elfogy a municíó.

Egy elhaló "Hogy gondolja ezt?!" töri meg a pillanat varázsát, aztán a biztonságiak kikísérik a dobálót (igaz, csak az előadó kijáratától, odáig magától sétál, a közönség illedelmesen utat enged neki), akinek az inge hátán láthatóvá válik a "Microsoft = korrupció" felirat. Teljesen felesleges folytatni az előadást, hiszen mindenki erre a három másodpercre fog emlékezni a mai napból – de Ballmer nem jön zavarba, vigyorogva megköszöni a szívélyes fogadtatást, megjegyzi hogy utoljára 1966-ban dobták meg tojással, majd mintha mi sem történt volna, folytatja az előadást. Pár tojás nem akadályozhatja meg abban, hogy megmutassa, milyen lesz a jövő a Microsoft szerint.

A tudás hatalom

A Microsoft és a Corvinus Egyetem közös, Vállalkozz! című fórumán vagyunk, az egyetem legnagyobb előadótermében. A közönség első sorában ül a Microsoft európai elnöke, Jan Muehlfeit, aki a bevezetőjében arról beszélt, elmegy a világ a nyugat mellett, a kínaiak az olcsó és végtelen munkaerővel, az oroszok a nyersanyagkincseikkel, ezért az egyetlen esélyünk, ha a tudásba fektetünk be.

Néhány év múlva minden fizikai munka automatizálva lesz és robotok dolgoznak majd helyettünk; a tudás és a kreativitás a túlélés záloga, biztatta a közönség nagy részét kitevő egyetemistákat nem sokkal a vizsgaidőszak előtt. És ezzel rá is kanyarodott a TITAN-program méltatására, amivel a Microsoft a magyar állammal és más óriáscégekkel a digitális írástudatlanság ellen indul harcba. Hogy ki állja a hadjárat tízmilliárd forintos számláját, egyelőre nem derült ki.

Vissza a jövőbe

A színpadot ezután a magyar Microsoft rendszermérnöke, Bátorfi Zsolt veszi át, aki azt próbálja bemutatni, merre fejlődik a szoftveripar, mi jön az internet után. A vízió meglehetősen felemás, a Live Mesh rendszer például kifejezetten jópofa (a számítógépeinken és egyéb kütyüinken tartott adatainkat szinkronizálja, hogy bármelyiket bárhonnan elérjük), de az erre a technológiára akasztott "az internet operációs rendszere" címke azért erős túlzás.

A pekingi olimpiára tervezett, Silverlight-alapú online médiafelület viszont mindenkit levesz a lábáról: egyszerre hatvan csatornán jön a hd-felbontású közvetítés, a rendszer szól, ha valahol éppen valami érdekes történt, riporter-bloggerek kommentálják az eseményeket, ahol az élő adásban bármikor megállhatok, visszatekerhetek, vagy egymás mellé rendezve többet is nézhetek egyszerre.

Aztán jön a Myshowroom, ami tipikus Microsoft-termék. Fognak két sikeres ötletet (esetünkben a YouTube-ot és a Facebookot), összegyúrják és eladják: itt a világelső videómegosztó-közösségi hálózat, ahol bárki élő tévéközvetítést adhat az ismerőseinek és a világnak a webkameráján keresztül, vagy a gépén levő videókból. Igaz, ezt az ustream.tv már bő egy éve tudja, de az ilyesmi nem szokta zavarni a céget.

A következő újdonság az újságolvasó szoftver, ami a nyomtatott újságoknál megszokott tipográfiába tördeli át az online tartalmat – ez végképp nem forradalni, sőt, valójában elég csekély a gyakorlati értelme. Végül Bátorfi Zsolt büszkén jelenti ki azt, ami miatt nagyjából a Windows 95 óta morgolódnak a felhasználók: hogy a Microsoftnál tudatosan, és egyre inkább a külalak, a design határozza meg a szoftvereket, nem a tartalom miatt használnak az emberek egy programot vagy szolgáltatást, hanem azért, ahogyan az kinéz. Ez persze meglehetős kontrasztban áll az egész nap mottójával, miszerint a tudás és a kreativitás mindenek felett.

Félénk vagyok, de hódítani akarok

Végül jön Ballmer, akit azon melegében a Corvinus díszpolgárává avatnak, és a rektor a diploma átadása mellé felolvassa neki az életrajzát angolul (mivel Ballmer az egyetlen a teremben, aki nem tud magyarul, viszont valószínűleg tisztában van a saját életrajzával, senki nem érti a koncepciót). Aztán lezajlik a tojásos incidens, és kiderül, hogy Ballmer egészen zseniális előadó.

A világ legporosabb közhelyeit adja elő olyan szuggesztíven, hogy a közönség tátott szájjal hallgatja, mint a mesemondó Rémusz bácsit. Két "az a lényeg, hogy igazán szeresd, amit csinálsz" és "vezetőként vagy őszinte vagy, vagy halott" között sztorikat szór el a korai microsoftos időkről. Megtudhatjuk például, hogy Gates a cég fontos munkavacsoráira mindig elvitte az apját is, aki hatalmas termetű, ijesztő ember, így senki nem mert Billnek ellentmondani, vagy hogy Charles Simonyit azzal ajánlották Ballmerék figyelmébe, hogy itt van ez az őrült magyar fickó, és hát ti sem vagytok normálisak, biztos meg fogjátok érteni egymást.

"Az a lényeg, hogy legyen egy eredeti ötleted, higgy benne, és tarts ki mellette!" – adja elő a cég ars poeticáját Ballmer, és nem szakad rá az előadóterem plafonja. Aztán meg is magyarázza: az ő ötletük anno a hetvenes években az volt, hogy a szoftver a fontos, nem a hardver. Bejött. Az érzékenynek szánt kérdéseket rutinosan hárítja: a Yahoo felvásárlását firtatókat egy harsány "Jahúúú!" nyerítéssel, a Google-lal foglalkozókat azzal, hogy ezer százalékig biztos benne, hogy le fogják nyomni a Google-t, csak azt nem tudja megmondani, hogy mikor. Az előadói stílusáért kapott Monkeyboy (majomsrác) gúnynevét és legendássá vált videóit pedig csak annyival kommentálja, hogy a lelke legmélyén ő valójában egy félénk fickó.

Van egy tippem, hogy délelőtt, amikor az országgyűlés informatikai és távközlési bizottságával egyeztetett, és Gyurcsány Ferenccel tárgyalt, nem volt az.