Tünde
15 °C
26 °C

Nyugi, előbb-utóbb úgyis szanaszét szüljük a Kárpát-medencét!

2016.01.16. 11:05

Benda József KDNP-közeli hobbi népességkutató szingliadót és abortuszkorlátozást javasol, ami egy óriási tévedés. Mármint az, hogy bármelyikre is szükség lenne. Meg hogy Magyarország demográfiai szakadék felé száguld.A Google segítségével mindössze egyetlen éjszaka alatt sikerült nagyon érdekes nemzetközi tudományos szakirodalmakra bukkannom, melyeket átolvasva bátran állíthatom, hogy egyrészt már én is nyugodtan nevezhetem magam hobbi népesedéskutatónak, másrészt pedig a legjobb úton járunk ahhoz, hogy hamarosan teleszüljük a Kárpát-medencét. Ehhez pedig semmiféle drasztikus kormányzati beavatkozásra nincs szükség, csupán az eddigiek folytatására. Minden úgy jó, ahogy van, semmin sem kell változtatni.

Ezt most el is magyarázom öt plusz egy pontos saját cselekvési tervemben, hobbiból.

1. Kevesebb jog=több gyerek

„A termékenységi ráta azokban az országokban a legmagasabb, melyekben alig van gazdasági szabadság, és ahol alig tisztelik a törvények uralmát. (...) A (kettő közti) kapcsolat nagyon erős. A termékenységi ráta több mint kétszer akkora ott, ahol a gazdasági szabadság és a joguralom alacsony, mint azokban az országokban, melyek ezeken a területeken magasabb szinten vannak” – írta Seth Norton közgazdász, az Illinois-i Wheaton College professzora egy 2002-es tanulmányában, melyben a jólét és a termékenység összefüggéseit vizsgálta. Nézzük a számokat, vajon mennyivel teljesít jobban Niger, Uganda, Mali, Szomália és a többi, termékenység szempontjából a világ élvonalába tartozó ország! Norton kutatásai szerint ahol alacsony a gazdasági szabadság, átlag 4,27 gyerek jut egy nőre, míg ahol magas, ott mindössze 1,82. A joguralom területén még látványosabb az eltérés:

ahol a legkevésbé tisztelik a törvényeket, a termékenységi ráta átlagosan 4,16, ahol viszont a leginkább működik a jog uralma, csak 1,55.

Oké, az abortusztilalom mondjuk tényleg működik

A korrektség kedvéért ennek a javaslatnak a megalapozottságát azért el kell ismernünk Bendának, hiszen történelmi példák erősítik.

Nicolae Ceaușescu a hatvanas évek közepén fejébe vette, hogy ő bizony egy sokkal népesebb nemzetet hivatott vezetni, ezért Románia lélekszámát fel kell vinni 25-30 milliósra.

Hírhedt 770-es rendeletében 1966-ban betiltotta az abortuszt és a fogamzásgátló szerek árusítását, és lám: az 1966-os 14,7%-os születési ráta (14,7 születés ezer főre vetítve) 1967-re 27,4%-ra ugrott fel. A rendelet 1972-ig csak a 40 év alatti nőkre vonatkozott, ekkor azonban 45-re emelték a felső korhatárt, aminek következtében az egy nőre eső gyerekek száma négyről ötre emelkedett.

A rendelet mellékhatásaként mintegy 9 ezer nő belehalt az illegálisan elvégzett abortuszokba, a „dekrét-gyerekek” generációjának egy jó része pedig nélkülözésben, sokszor állami gondozásban nőtt fel, mivel szüleik képtelenek voltak ennyi gyerekről gondoskodni, és magukra hagyták őket. 

Ez az összefüggés igazán örömteli, hiszen a magyar kormányt nem lehet vádolni sem a gazdasági szabadság, sem a joguralom fetisizálásával. Gazdasági szabadság tekintetében az államosításoknak, a monopóliumok kialakításának és a nemkívánatos szereplők célzott büntetésének hála az elmúlt öt évben az egykori posztkommunista országok szinte mindegyike nagyobbat lépett előre, mint mi. Fejlődés szempontjából Albánia, valamint a korrupciós botrányoktól hangos Szlovákia és Szlovénia van csak mögöttünk. A világrangsorban pedig a stagnálásunkkal sikerült az 51.-ről az 54. helyre lecsúszni. Ezt tehát kipipálhatjuk.

A magyarországi joguralom hanyatlása még reménykeltőbb. Az Európai Unió és az Egyesült Államok 2010 óta folyamatosan bírálja az Orbán-kormányt, az alkotmánybíróság jogkörének korlátozásától az új médiaszabályozáson át az egypárti alkotmány elfogadásáig. A jogállam szétcsavarozása azóta sem állt meg: a közérdekű adatok hozzáférésének korlátozása, Paks II titkosítása vagy éppen a kormányközeli szereplők elleni nyomozások leállítása is pozitív jel. 

A Világbank adatai alapján Magyarország jogállamiság indexe ennek megfelelően meredeken csökken: 2006-ban 0,96, 2010-ben 0,75, 2015-ben pedig már csak 0,5 volt. Ha így folytatjuk, a ciklus végére a mínuszos tartomány sem lesz többé elérhetetlen.

2. Több lopás=több gyerek

Ezek a számok magukért beszélnek, de a magántulajdon tiszteletének hiánya legalább ilyen fontos összetevője annak, hogy a magyarok sok gyereket csináljanak. A fent említett velejéig korrupt, piaci szabadsággal, működő intézményekkel alig rendelkező, ám roppant termékeny lakosságú államokra ugyanis az is jellemző, hogy a tulajdon fogalma meglehetősen képlékeny.

Az emberek nem igazán tudják, mi az övék és mi nem. De ha tudják is, akkor sem képesek érvényt szerezni tulajdonjoguknak. Az erőforrások – víz, termőföld, legelő, takarmány, építőanyag stb. –gyakorlatilag mindenki számára hozzáférhetőek, az vesz el belőlük, aki csak tud. És itt jön a fontos összefüggés: mindez arra ösztönzi az embereket, hogy mielőbb és minél többet vegyenek el maguknak a kvázi-közösből, nehogy ezt másvalaki tegye meg helyettük. 

Hogyan lehetséges minél többet elvenni? Ha valakinek ebben minél több kéz segít, azaz ha minél több gyereke van! Norton szerint tehát ott, ahol ennyire védtelen vagy kialakulatlan a magántulajdon intézménye,

előny a nagyobb család, a sok gyerek, hiszen együtt hatékonyabban tudják elfoglalni és lenyúlni az erőforrásokat a többiek elől.

Aki ezek után a fejét csóválja, mert azt hiszi, ilyesmi csak a távoli Afrikában lehetséges, annak nem kell aggódnia: elég csak azt a hírt felidézni, hogy Mészáros Lőrinc a legutóbbi földárveréseken 400 hektárt földet vett, testvére, János 207 hektárt, felesége, Beatrix 296 hektárt, Ágnes lánya 209 hektárt, Beatrix lánya pedig 276 hektárt szerzett. Tiborcz István, a miniszterelnök veje is közben majdnem 300 hektárt nyert a földárverésen, de indult testvére, Tiborcz Eszter Zsuzsanna is, aki még 166 hektárt vásárolt, sőt L. Simon László fitneszoktató feleségének is sikerült egy 34,4 hektáros természetvédelmi területet elnyernie.

3. Több pengés drótkerítés=több gyerek

Az USA elképesztő népességszaporulaton ment keresztül 1946 és 1964 között, amikor is 76 millió gyerek született, őket nevezik baby boom-generációnak. Az elképesztő termékenység magyarázata: a világháború. Az összefüggés pofonegyszerű: egyrészt a nőktől hosszú ideig távol lévő férfiak rögtön hozzáláttak a gyerekcsináláshoz (kivéve azokat, akik nem élték túl a háborút, vagy alkalmatlanná váltak a gyereknemzésre). Másrészt a hadiipari megrendelések felpörgették a gazdaságot, így könnyebben meg lehetett teremteni a családalapításhoz az anyagi hátteret. 

Bár 2016 Európája túl békés és a magyar gazdaság hadiipari kapacitásai is nevetségesek, a menekültválság óriási lehetőséget teremtett. A kormány nem is késlekedett: a menekültáradatra hivatkozva a déli megyékben kihirdette a szükségállapotot és pengés szögesdróttal lezárták a határt. Kivezényelték a katonákat, a rendőröket, még a TEK-et is bevetették a menekültek ellen (a külföldi újságírókról nem is beszélve). Ezt csak folytatni kellene: minél több üzemet átállítani a drótkerítés gyártására, amivel aztán a katonák, rendőrök teljesen körbekerítenék az országot. 

A lényeg, hogy mindenkit az otthonától a legtávolabbra és a lehető leghosszabb ideig kell kivezényelni cölöpöket verni, így közben sokat gondolhatnak majd az asszonyaikra.

4. Kevesebb egészségügy=több gyerek

Norton professzor szerint a gazdasági szabadság és a joguralom növekedése a gyerekhalandóság csökkenését is magával hozza. Ez viszont rögtön arra készteti a családokat, hogy kevesebb gyereket vállaljanak. Hogy miért? Egyrészt jó száz évvel ezelőtt még tucatnyi gyereket kellett egy nőnek szülnie ahhoz, hogy legalább kettő-három biztosan túlélje a járványokat, háborúkat, éhínségeket (már ha maga az anya nem halt bele a szülések valamelyikébe). Erre ma már az egészségügyi rendszer kiépülése miatt nincs szükség. Másrészt ha növekszik az utódok életben maradásának esélye, a szülők sokkal jobban tudatosítják magukban, hogy a gyereknevelés drága mulatság, így eleve kevesebb gyereket terveznek. 

De akad egy másik összefüggés is, amit ördögi körnek is nevezhetünk: minél magasabb az átlagéletkor, annál többet költünk az egészségügyi kiadásokra, beteg, idős rokonainkra, mégpedig gyerekeink helyett. És minél többet költünk egészségügyre, az emberek annál tovább fognak élni. Pedig a halál végső soron kívánatos, hiszen a halál csinál helyet a születésnek. 

Szerencsére 2016-ra teljesen lerohadt az egészségügy, ami előfeltétel a magyar halandósági ráta megfelelőbb alakulásához. 

Egy gyors felsorolás az elmúlt hetekből. Kórházak százmilliós adósságot nyögnek, a pénztelenség miatt barkácsmódszerekkel, damillal, fúróval, franciakulccsal helyettesítik a műszereket, az újszülött kori hallásszűréshez meg sincsenek a gépek, a kórházi koszt ehetetlen. A Péterfy kórház száz dolgozójának heteket csúszott a fizetése, a győri Petz Aladár kórházban 12 orvos felmondott, az egri Markhot kórház pert vesztett, mert nem adott dolgozóinak cafeteriát, a Szent Imréből tömegesen lépnek le az orvosok, Veszprémben 16 orvos fenyeget a felmondásával, a János kórházban pedig a betegeknek kell ceruzaelemeket vinniük a műszerekhez. 

5. Kevesebb civilizáció=több gyerek

Amikor 2012 októberében lecsapott Észak-Amerikára a Sandy hurrikán, a vihar milliókat vágott el az áramellátástól, az internettől, a tévétől és a telefonkapcsolattól, szóval a civilizációtól. Majd eltelt kilenc hónap és nemzetközi médiaszenzáció lett abból, hogy New Jersey kórházaiban a híradások szerint jelentősen megugrott a születésszám, és egy New York-i kórházban is 30 százalékos volt a növekedés. Bulvárlapok ezt rögtön azzal hozták összefüggésbe, hogy az emberek a hurrikán idején jobb híján gyerekcsinálással ütötték el az időt, és bár tudósok rögtön megpróbálták cáfolni a kettő közti kapcsolatot, ezzel ne törődjünk, hiszen

józan ésszel is teljesen logikus, ha kevesebb időt töltünk a kütyükkel, több időnk marad a szexre!

Bár a Kárpát-medencét sajnos a földrajzi adottságok miatt legfeljebb árvizek fenyegetik, a magyar kormányban ezen a területen is bízhatuk. A rezsicsökkentéssel ugyanis elveszik a közműszolgáltatók profitjának jó részét, így azok elkezdenek az infrastruktúra fejlesztésén és karbantartásán spórolni. Ez pedig a rendszer túlterheltségéhez, akár súlyos, napokig tartó áramkimaradásokhoz is vezethet, ami alatt bőven lesz idő a sötétben egy kicsit egymással is törődni. Egy másik reménykeltő nemzetközi példa: 2013 decemberében, hat évvel azután, hogy Venezuela szocialista vezetése államosította az elektromos műveket, lehalt az áramszolgáltatás, Caracas és az ország nagy részére teljes sötétség borult

+1. Több foci=több gyerek

Szerencsére nem kell feltétlenül természeti katasztrófa vagy az áramellátás lerohasztása ahhoz, hogy kilenc hónap múlva tele legyenek a szülőszobák. 2009-ben a Barcelona a Bajnokok Ligája elődöntőjében a Chelsea-vel játszott, a meccset pedig a katalánok Iniesta góljával az utolsó percekben nyerték meg. Egész Barcelona hatalmas utcai bulival és tűzijátékkal ünnepelt, aztán persze kiderült, hogy az ünneplés a hálószobákban is folytatódott,

kilenc hónappal Iniesta gólja után Barcelonában durván megugrott a születések száma.

Az Iniesta-hatásról a katalán COMRadio készíttetett először egy nem hivatalos felmérést, melyben öt kórházat kérdeztek meg, az eredmény: a felmérés 45%-os növekedést mutatott a születésekben. Később egy jóval alaposabb kutatás is készült a témában, ami bár nem találta megalapozottnak ezt a számot, de egy így is figyelemre méltó, 16%-os növekedésre jutott.

Tehát a focisiker és a baby boom közti összefüggés bizonyítható, ezek után pedig már csak arra van szükségünk, hogy 1., jó sok pénzt tegyünk a futballba, 2., nyerjünk. Magyarországon az elsővel sincs gond, a második pedig bármikor megtörténhet. De ha nem, az sem gond. Legfeljebb tovább reménykedünk az ország teljes élhetetlenségét sugalló mutatók gyerekvállalást ösztönző hatásában.