Tarlós István bölcsebb, mint hinnénk

Elképesztően népszerű játék a Facebookon, hogy mindenki posztoljon magáról öt darab legalább tizenöt évvel ezelőtti képet. Látszólag erre a nosztalgiázós vonatra szállt fel Tarlós István is azzal, hogy a főváros szétszedi a BKK-t, ami az elmúlt évek egyik legsikeresebb budapesti története volt. A főpolgármester szerint a főváros közlekedése „jelenleg szélsőségesen tömegközlekedés-orientált”, amit nehéz másként értelmezni, mint hogy az autóslobbi ijesztően megerősödött a városházán (hacsak nem feltételezzük az omnibusz-, vagy ami még valószínűtlenebb, a biciklis lobbi pozíciószerzését).

Szóval arccal a múltunk felé, úgy tűnhet Tarlós István szavaiból, jöjjenek ismét a boldog hetvenes évek, lehetőleg annak is az első fele, amikor még nem volt üzemanyagár-robbanás, és a magyar autósok boldogan, kényelmesen és főleg olcsón pöfékelhették tele a fővárost nehézfémes levegővel (Vitézy Dávid be is szólt, hogy hahó, nem 1974 van, bár érthető lenne, ha az akkor 26 éves Tarlós szeretné magát ismét fiatalnak érezni, és felidézni azokat az időket; tudjuk, régen minden jobb volt, még a nosztalgia is). Csakhogy ha jobban belegondolunk,

ez az intézkedés messze nem annyira retrosprektív, mint elsőre tűnik, sőt, a lehető leginkább jövőbe mutató lépésként fogható fel.

Tarlós István ugyanis, több mint húsz évet eltöltve a fővárosi politikában, és több mint öt évet a főváros élén, vélhetően tűpontosan látja azt, amit mindannyian látunk, akik szélsőségesen tömegközlekedünk, vagy akik egyszerűen csak olvassuk a fővárosi tömegközlekedésről szóló híreket, BKV-ról, BKK-ről, egyhülyeség, melyikről. Hogy ez az egész hóbelevanc, ahogy van, úgy fog összeomlani, mint egyszeri taxishiéna, amikor a gyereke Uberrel megy haza a legközelebbi Bubi-állomástól.

Az már kiderült, hogy a főváros nem tudja, és nem is akarja finanszírozni a HÉV városhatáron túli közlekedését, lepasszolná az államnak, és ha ez így lesz, akkor nyilván megy az egész a hatékony gazdálkodása és utasbarát szolgáltatásai miatt méltán népszerű MÁV-ba. De ha a HÉV-től meg is szabadulnak, itt a nyakukon a 3-as metró problémája.

Ennek a válságát ideig-óráig még népszerű lehet Demszky nyakába varrni,

de azért egy idő után az előző városvezetés hülyeségei a homályos múltból már nem lesznek annyira érdekesek, mint a tény, hogy a metró évek óta füstöl, kigyullad, leáll, nem jár; hogy nagyobb szerencsejáték megpróbálni azzal utazni, mint megtippelni, lesz-e egyetlen 2010 előtt regnáló MSZP-s, akit jogerősen letöltendőre ítélnek valaha is.

Persze, a metrót fel fogják újítani. De arról most csak annyit tudni, hogy egyre drágább lesz – anélkül egyébként, hogy bármit is csináltak volna vele, és hogy egyre valószínűbb, hogy 2017-re, amikor az olimpiarendezésre szinte teljesen felkészült Budapest vizes világbajnokságot rendez, nem fog befejeződni. És akkor túlzsúfolt, jó esetben a buszsáv luxusával megtámogatott pótlóbuszok fogják bedugítani a várost „Magyarország legnagyobb vállalkozásának” idején (ahogy Orbán Viktor nevezte az eseményt). Aki kíváncsi, mi várható abban az időszakban, munkaidő kezdetén és végén a Dagály utcában és a környező utcákban már most megtapasztalhatja.

És akkor már csak az kell, hogy a szélsőséges tömegközlekedés-orientáltság leépítésének jegyében megszűnjenek a buszsávok – mégis csak jobb kétszer három sávon autózni a Rákóczi úton, mint kétszer két sávon –, így a buszok előnye, hogy gyorsabbak a csúcsforgalomban, eltűnjön. Ha ez így lesz, az indokolatlanná is teszi a járműpark fejlesztését, miáltal a mostani 16-17 éves átlagéletkor hamarosan ismét 20 év környékén lesz, ami – tekintve, hogy több mint húsz típusú busz jár a BKV vonalain – egyre horribilisebb karbantartási költségeket jelent majd; és mondjuk lehet, hogy a mostani százfős elbocsátást egyszer még boldog békeidőként emlegetheti a buszos szakszervezet.

És hogy mi a helyzet a kötött pályán? A budai tömegközlekedést a köznyelvben már most szopódónak hívott fonódóval sikerült megcsáklyázni, de a sínen közlekedés előnyei is hátránnyá tudnak válni könnyen egy-egy üzemszünet vagy csoportos kisiklás esetén (pláne, hogy ez az a cég, ahol még egy üvegajtó is el tud romlani). Az energiaárak most alacsonyan vannak, de nyilván ez sem marad mindig így, nem úgy, mint a rezsicsökkentés és a bérletárak abból fakadó befagyasztása, ami újabb hatalmas pénzügyi kolonc lesz a BKV/főváros nyakán.

Az öt évvel ezelőtti fotót posztoló Facebook-játékra már meg is született a Vissza a jövőbe dokijával a mém: tegyünk ki magunkról egy öt évvel későbbi képet. Úgy tűnik, hogy Tarlós Istvánnak már megvan ez a képe a 2021-es, na jó, lehet, hogy 2024-es Budapestről, vagyis ő ma a főváros legnagyobb és legelőrelátóbb stratégája. Tudja, látja, hogy az általa vezetett város tömegközlekedése az összeomlás szélén van, és tudja, hogy a túlélés egyetlen esélye, ha

mielőbb minél több mindenkit arra szoktat rá, hogy oldja meg a munkába, iskolába, bárhová járását önerőből,

ahogy tudja. És oké, persze, igazán komoly városvezetőként lehetne stratégiája a tömegközlekedés fenntarthatóvá tételére és problémáinak megoldására is, de igazán ne legyünk már telhetetlenek.