Bármi áron megvédem a családomat
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!- Sírnom sem volt szabad
- Nekem többet nem lesz a lakásomban férfi
- Még a szemem is behunytam, úgy lőttem
- Tényleg csillagokat lehet látni a veréstől
- Lila Szalag Díjat kapott Munk Veronika és az Index
- Számít a gyilkos asszony sűrű testfelépítése
- Három lövéssel ölte meg férjét, ma szabad ember
- Addig vert, amíg el nem fáradt
További Belföld cikkek
-
Magyar Péter nőkkel fotózkodott, Szentkirályi Alexandra válasza sem váratott sokáig magára - Szalay-Bobrovniczky Kristóf: Szerbiának csatlakoznia kell az Európai Unióhoz
- Új fejlesztéssel bővül a BudapestGO alkalmazás
- Jóformán a fél városban elment az áram Szegeden
- Belügyminisztérium: a magánegészségügyben kiállított leleteket az állami intézményekben is elfogadják
Index: Összesen egy lövés dördült 2006. szeptember 23-án. Hogy jutott odáig, hogy fegyvert fogjon a barátjára?
M. Tünde: Járt hozzánk, és amikor beivott, mindig megütött. Magát sem kímélte. Darabolta magát késsel, elvettem a kést, felakasztotta magát, több ízben levágtam. A fűnyíróval el akarta vágni a nyakát, visszatartottam. Vert engem.
Miért nem hagyta ott, ha ilyen agresszív volt?
Elküldtem, de hiába. Eljött hozzánk, és berúgta az ajtót. Aztán kibékültünk, összevesztünk, kibékültünk, összevesztünk, így ment ez pár hónapig. Amíg ezt csak velem csinálta, addig nem is volt probléma, úgy voltam vele, hát, csinálja, amíg bírom idegileg. De aztán édesanyámat, aki sajnos májrákos, megütötte. Együtt laktunk a fiammal, a lányommal, édesanyámmal és a kisunokámmal. Elvettem tőle a kést, de azt mondta az anyunak, hogy megöli. Másnap megint visszajött és nagyon be volt iszogatva. A kicsi unokám, másfél évesen ott ült az ölemben. Annyit mondtam neki, szépen kérlek, menj haza és józanodj ki, majd másnap megbeszéljük. Erre, ahogy fogom a picit az egyik kezemmel, a másikat elkapta és hátracsavarta. Én visszahúztam. Szerencsére a kislány nem esett le, de ha az leesik, biztos ott marad. El is kezdett sírni a kislány, de nagyon. A Pista megint nekem jött, elkapta a nyakamat, szorongatni kezdte, én meg erre elkaptam a nemiszervét, bocsánat, hogy így mondom, és belefejeltem a gyomrába. Erre ő hátrébb lépett. A lányom közénk lépett és akkor hat hónapos terhes volt a másik kisunokámmal.
Csitítani próbálta magukat?
Igen, de a Pista csak mondta a magáét. Én meg csak a lányomra figyeltem. A fiam mellettem állt, előtte lerakta a pici babát a szobában. Arra emlékszem, hogy a lányom az előszobában maradt, a Pista az ajtónál állt meg, én meg a másik szoba ajtajában. Ő csak mondta, csak mondta és elkezdett rugdosódni, a lányom felé. Kiabált, hogy jobban jár, ha arrébb megy, mert őt is agyonrúgja, kirugdossa belőle a gyereket. Akkor engem már nem érdekelt... Akkor már nem érdekelt, mi van. 1979-ben aputól kaptam egy pisztolyt. Ez egy kiskaliberű 635-ös pici, Zbrojovka pisztoly, amit még a munkásőrök kapták annak idején. Ereklyeként nálam volt, a lőszerek is, apu 81-ben meghalt. Nem használtam soha, nem is akartam használni. Amikor a lányom felé rúgott, mondtam neki, hogy menj haza. Meg akartam ijeszteni, azért vettem elő a pisztolyt. Amikor megmozdult, lőttem. De nem rá, hanem mellé. Csak beledőlt a lövésbe. Sréhen keresztben a mellkasán ment át a golyó, megakadt a csontban. Nem esett össze, még elment motorozni, majd a kocsmába is, csak aztán esett össze, azt mondták, a részegsége miatt. Most él és virul. Én meg nyolc évet kaptam.
Mikor szabadul?
Ha megkapom a kedvezményemet, akkor 2012-ben, ha nem, akkor 2014-ben. Sok évet kaptam, de ha még egyszer meg kellene védenem ahhoz, hogy egy ilyen gyönyörűszép unokám legyen, aki most már harmadik éves, akkor még egyszer megtenném. Mondta az ügyész, hogy nem elég a hat év ahhoz, hogy engem megneveljenek. Igaza volt. Mondtam neki, nem kívánom neki azt, hogy ilyen helyzetbe kerüljön. Ha száz évet sóztak volna rám, akkor is megvédeném a családomat.
A tárgyaláson szó esett arról, hogy a barátja bántalmazta önt?
Benne van a jegyzőkönyvben, ahogy az is, hogy korábban kint jártak nálunk a rendőrök, mert bántott minket. Olyankor elvitték a sarokig, elengedték, aztán már jött is vissza, berúgta az ajtót. Nem tudtak vele mit csinálni. Az anyukámat a nyakánál fogva nekivágta a szekrénynek, ráfogta a nagykést. Anyu egy kis asszony, a májrák miatt nyolcvan kilóból negyven maradt neki. Korábban többen mondtak róla dolgokat, de annyi mindent mondanak, nem hittem el.
Szerette Pistát?
Hát, most, így visszagondolva. Első időkben igen. De amikor bántalmazta az anyukámat, a családomat, akkor már csak azt szerettem volna, hogy menjen el. De ő nem akart.
De egyszer mégis újra összejöttek, ugye?
Igen, két-három héttel azelőtt, hogy ez a lövés eldördült.
Tehát többször is magához engedte a Pistát, aki – ahogy elmeséli - egy agresszív, szuicid alkat. Miért engedte magához és a családjához közel?
A férjeimmel soha nem volt ilyen konfliktusom. Az egyikkel leéltem 15 évet, a másikkal 10-et, katonatiszt volt a reptéren. Ők nem voltak ilyen emberek. És én nem voltam ilyen férfiak között. Édesapám még a reggelit is ágyba hozta, mert egyedüli gyerek voltam. Nem ez a férfikép volt előttem. Amikor legelőször megütött, azt sem tudtam, hogy mi ez, vagy miért van. Pláne, amikor anyut. Nekem nem ez volt a példa, de addigra már bele voltunk bonyolódva ebbe az ügybe.
Próbált valakihez fordulni, amikor elküldte a barátját, de ő nem ment el?
Édesanyám többször is hívta a rendőrséget. El is vitték, de fél óra múlva elengedték a falu végében és jött vissza, rúgta az ajtót. 198 centi és akkor volt 100 kiló. Csináltattunk vasat az ajtóra, azt is átrúgta.
De a lövés estéjén nem hívták a rendőrt.
Akkor nem. Azt tudom, hogy szétesett a pisztoly és mondtam a lányomnak, hogy hívja a mentőket és kimentem a házból. Aztán egy idő után gondoltam, hazamegyek, megfürdök, aztán elmegyek a rendőrségre, és elmondom, mi történt. De addigra ott voltak a rendőrök. Megálltam, nem akartam elbújni. Odajöttek, rávágtak a kocsira, a pisztolyt sem dobtam el, odaadtam.
Mit érzett a lövés után?
Azon gondolkoztam, hogy most fejbe lőjem-e magam vagy mit csináljak. Gondolkoztam egy darabig, leültem egy fához, arra gondoltam, hogy itt vannak a gyerekeim. Ha már őket védem, nehogy itt hagyjam őket. A börtönből még talán kiszabadulok, de ha engem temetnek el, akkor felesleges volt megvédenem őket. Úgyhogy felálltam és elindultam haza.
Amikor történt, legjobban az volt a fejemben, hogy bármi áron megvédem őket. A pisztoly nekem ereklye volt. Amióta apu meghalt, őrizgettem. Nem használtam, meg is állapították a fegyverszakértők, hogy más bűncselekmény ezzel a pisztollyal nem volt, nem használta senki. Ez a lövés volt, ami sajnos...
Megijedt vagy megkönnyebbült?
Még egy csirke nyakát sem vágtam el korábban, soha nem voltam büntetve, kicsit talán megijedtem. Nem akartam én bántani senkit sem. De a pici unokám veszélyben volt, az sem érdekelte, hogy ott ordít, a lányom hatalmas hassal áll közénk és rugdos felé.
Írtam a köztársasági elnöknek, az Igazságügy Minisztériumba is, amikor láttam a tévében, hogy azt a 15 éves fiút leszúrta a nevelőapja, és az anyja nem tudta megvédeni. Én - ha százezer évet kapok -, ezt akkor sem hagynám. Tudom, hogy most sokat kell ülnöm, és sajnos a családom eléggé nehezen viseli. De így legalább élnek. (Sír)
Mondott valaha valamit Pista, hogy miért bántja magukat?
Ő azt mondta, féltékenység miatt csinálta, amit csinált. Miután bekerültem, elárulta részegen a vejemnek, hogy jó is, hogy itt vagyok, mert akkor már nem lesz pasim.
Volt oka a féltékenységre? Volt önnek másvalakije?
Volt egy olyan barátom, aki tizenvalahány éve próbált segíteni a családon. De csak anyagilag, mert épp akkor volt a válásom. Ez a barát segített anyagilag rajtunk. A Pistának az volt a baja, az volt a bonyodalom az egészben, hogy a bátyja szerelmes volt belém. Párszor ott aludt nálunk. Nem velem, csak az is nagyon ivott és a másik szobába bedőlt, aludt.
Hogy érezte a tárgyaláson, az eset mely elemein volt a hangsúly?
Azon, hogy mi lett volna, ha. Ha nem így találom el, vagy nem így dől bele a lövésbe, vagy ha eltalálom a szívét vagy olyan szervét, hogy meghal. Végül olyan ítéletet kaptam, mintha meghalt volna. Azt mondta a bíró, hogy elszaporodott a lőfegyverrel való visszaélés, és hogy én 1979 óta tartottam azt a pisztolyt. Hiába mondtam, hangsúlyoztam, hogy ha én fejbe akartam volna lőni, ha azt akartam volna, hogy meghaljon, akkor meghalt volna. Személyi- és vagyonőrként dolgoztam Kecskeméten, az arborétumban. Igaz, nem fegyverrel, hanem kutyával.
Interjúalanyokat keresünk
Ez az interjú egy olyan cikksorozat második darabja, amellyel a családon belüli erőszakra, a bántalmazott nők, férfiak, gyerekek helyzetére szeretnénk ráirányítani a figyelmet.
Olyan személyekkel szeretnénk interjút készíteni, akik nyilvánosan vállalják történetüket, mert hiszik, hogy azzal nyomást gyakorolhatnak a törvényhozókra, és segíthetik az erőszak visszaszorulását. Tündéhez hasonló személyeket is keresünk, akik éppen töltik vagy esetleg már letöltötték büntetésüket. Az interjúalanyok jelentkezését erre az emailcímre várjuk. Köszönjük.
Az ügyvédjével elégedett volt?
Fizetett ügyvéd volt, de gazdasági ügyekre specializálódott. Utólag azt mondták, nem ért semmit. Azt mondták nekem, hogy az ügyvédnek már a nyomozati szakban át kellett volna változtatnia az emberölési kísérlet minősítést valami gyengébbre.
Úgy vették, hogy a véletlenen múlt, hogy él-e az áldozata.
Igen, befejezettnek vették. Pedig három napot töltött a kórházban.
Mit szólt, amikor meghallotta az ítéletet?
Kérdeztem a bírót, hogy miért. Az előzetesben nekem azt mondták, három évet fogok kapni. Erre azt mondta a bíró, nem azért kapom, amit csináltam, hanem mert Magyarországon elharapóztak a lőfegyveres visszaélések. Nekik muszáj példát statuálni. Kérdeztem tőle, mondja meg őszintén, ha ilyen helyzetben lenne, és anya lenne, mit tenne. Hát az oroszlán is addig védi a kölykét, míg el nem pusztul. Azt mondta, törvények közé van szorítva a magyar állam.
Mik a tervei a börtön után? Mi lesz első nap, amikor szabadul?
A családom. Megyek az unokákhoz. A házat eladjuk, mert az előző férjemmel közös. És szeretnénk elmenni onnan, mert félek, hogy újra odajön. És nem akarok még több konfliktust.
Volt, hogy ön is ütött? Visszavert, amikor megverte önt a Pista?
Igen. És ha megnézem az unokáimat, akkor azt mondom, megérte. És a Pista is él. Különösebben nem lett baja, csak engem zártak el nyolc évre. Én azt nem tudnám nézni, amiket a tévében hallok, hogy megöli a barátja a kislányt.
Ön szerint hogy lehetne ezeken a helyzeteken segíteni?
Tudom, hogy nem pisztollyal. Tudom, hogy hibáztam. De talán kellene olyan törvény, hogy ha az ember felhívja a rendőrséget, akkor kijönnek és elviszik, bezárják. Mondjuk egy éjszakára. Meg úgy lehetne változtatni, ha valaki segítséget kér, akkor kapjon. Vagy jó lenne, ha azok a nők, akik megvédik a családjukat, nem volnának ennyire keményen elítélve.
A bíróság indoklása
M. Tünde mellkastájon lőtt rá volt barátjára, aki – a bírósági iratok szerint – éppen terhes lánya felé rúgott, és őt is megverte. A férfi nyolc napon túl, a vádirat szerint ténylegesen három hét alatt gyógyuló sérülést szenvedett. Tünde elsőfokon hat, másodfokon, a Gyurisné dr. Komlóssy Éva vezette büntető tanács ítéletére jogerősen nyolc év börtönbüntetést kapott. A bíróság a nyomozás és a tanúvallomások alapján úgy ítélte meg, hogy Tünde meg akarta ölni a barátját, és csak a véletlenen múlt, hogy nem volt sikeres a szándéka.
„Többnyire én hívtam ki a rendőrséget, de az is előfordult, hogy az unokám. Amikor józan volt a Pista, meg se szólalt, de piás volt, szerintem olyankor azt sem tudta, mit csinál. Belerúgott mindenbe, tört, zúzott, belekötött az emberbe, nekem jött. De hibásnak tartom magam, mert feljelentést kellett volna tennem, mégsem tettem. Nem szabadott volna idáig fajulnia, de féltem tőle. Volt, hogy mondtam neki, hogy menjen el, erre felállt, és megütött. Mondta Tünde, hogy csináltassak látleletet, amikor látszott a fojtogatás helye, de akkoriban még dolgoztam, éjszakai busszal jártam haza, úgy voltam vele, bárhol bosszúból megtámadhat, ha feljelentem. Nem tudom, milyen törvény van most, de ha el is vitték tőlünk a rendőrök, kirakták a kisboltnál, másnap visszajött" – mondta az Indexnek Tünde 67 éves édesanyja, Mária.
A család szerint a sértett erőszakosságát, valamint azt, hogy M. Tünde a családját védte, kevéssé vette figyelembe a bíróság. A kecskeméti bíróság elsőfokú ítélet indoklása ugyan még nyomatékos enyhítő körülményként fogta fel a lelki és fizikai bántalmazást, a másodfokú, jogerős ítélet nyolcoldalas indoklásában egy szó sem esik róla.
Az elsőfokú ítélet tényként szól a sértett alkoholizmusáról és agresszív magatartásáról, azt is elismeri, hogy a kapcsolat a férfi durvasága miatt romlott meg, részletezi azt is, hogy a férfi a családtagokat agresszíven és többször is bántalmazta. „G. István többször szóváltásba keveredett a vádlott lányával, annak élettársával és a vádlott édesanyjával is, utóbbit tettleg is bántalmazta. M. Tünde vádlott rendszeresen felszólította G. Istvánt, hogy költözzön a szüleihez, a sértett azonban erre nem volt hajlandó. A vádlott ezzel együtt is – saját vallomása szerint – testsúlya, magassága és fizikai erőnléte, továbbá az őrző-védő tanfolyamon szerzett önvédelmi kiképzésének köszönhetően eséllyel szállt szembe a rendszerint erősen ittas sértettel, többnyire képes volt magát megvédeni G. Istvánnal szemben. A vádlott és a sértett vonatkozó vallomása szerint a tettlegességet ugyan minden esetben a sértett kezdte, azok többnyire kölcsönössé váltak" – fogalmaz az elsőfokú indoklás. Édesanyja szerint M. Tünde csak olyankor ütött vissza, ha saját magát védte. „Előfordult, hogy tökön rúgta, úgy tudott kiszabadulni a kezei közül" – fogalmazott.
A másodfokú ítélet indoklása azonban az enyhítő körülmények sorolásából a férfi agresszivitását már kihagyja, viszont még részletesebben tér ki arra, hogy a nő fizikai felépítése elegendő ahhoz, hogy megvédje magát. „A bűncselekmény elkövetésekor a vádlott 170 centi és 75 kg, a sértett 190 centi és 90 kiló volt, így megállapítható, hogy a vádlott és a sértett fizikuma nem tért el lényegesen egymástól. Maga a vádlott is elismerte, hogy akár fizikailag is tudta kezelni a sértett agresszivitását. A vitás ügyeknek e magatartás nem lehet az elintézési módja. Bár az enyhítő körülményeknek száma meghaladja a súlyosbító körülményekét, azok súlyát nem éri el" – fogalmaz a jogerős indoklás, további súlyosbításként említi, hogy M. Tünde a fegyvert egy olyan szobában tartotta, ahol a tízéves fia rendszeresen játszott. Mivel a tárgyaláson a sértett, a vádlott és a vádlott lánya is különbözőképpen (M. Tündére nézve enyhítőleg) vallott az esetről, mint korábban, a zavaros helyzet miatt a tárgyaláson tett vallomásokat a bíróság nem vette figyelembe.
A másodfokú ítéletet hozó Szegedi Ítélőtáblát felkerestük, hogy magyarázzák meg, az eljárás során pontosan hogyan, milyen súllyal vették figyelembe a családon belüli erőszak tényét. Dr. Kasza Ferenc, a Szegedi Ítélőtábla elnökhelyettese az alábbi közleményben reagált: "A bíróság ítéleteit utólagosan nem magyarázhatja, ugyanis egy-egy ítélet kiszabásának okait részletesen megadja az ítélet indoklásában."
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
