Nekik semmit nem jelent az iskolakezdés

“Nem teljesen harmonizálnak”

Egyelőre nem készült írásos értékelés, nyilvános jelentés az első olyan tanév eredményeiről, amelynek – ha a közoktatási törvény szövegét komolyan vesszük – áttörést kellett volna hoznia a súlyosan-halmozottan fogyatékos gyerekek iskolába járásában. Gloviczki Zoltán közoktatásért felelős helyettes államtitkár, amikor az év értékelésére kértük, vissszafogottan nyilatkozott. „Azt gondolom, hogy a fejlesztő oktatás kötelezővé tételének legnagyobb jelentősége az, még ha talán kicsit furcsán hangzik is, hogy egyáltalán megszületett a jogszabály” – mondta.

A helyettes államtitkár úgy látja: az emberi jogi, szakmai, gyógypedagógiai szempontok ezen a területen „nem teljesen harmonizálnak” egymással. „Vannak olyan elvek, amelyek abszolút kikezdhetetlenek. Hogy a halmozottan fogyatékos gyerekek iskolába járhatnak, és akármilyen iskolába és közösségbe, ez egy olyan etikai érték, ami teljesen egyértelmű mindenki számára. Egyrészt nem biztos, hogy ezt meg lehet valósítani. Másrészt egyáltalán nem biztos, hogy amit az ember jogi és etikai érzéke igazságosnak tart, az feltétlenül jó is” – fogalmazott.

“Nem az az integrálás”

Nem a gyógypedagógusok és az intézmények korlátai, ellenkezése szab határt a helyettes államtitkár szerint a minden gyerekre kiterjedő fejlesztő iskolai oktatás megvalósulásnak. Sokkal inkább az, hogy az adott gyermek „mire képes, mire van szüksége, és mindez mennyire biztosítható számára”.

A fejlesztő iskolai oktatást Gloviczki Zoltán szerint azért sem érdemes jogi eszközökkel kikényszeríteni, mert a valódi értelemben vett integrált oktatás ettől még nem valósulna meg. „Nem az az integrálás, ha valakit behelyezünk egy ép közegbe. Az csupán egyik feltétele az integrálásának. Ha egy súlyosan-halmozottan fogyatékos gyerek integrált osztályba kerül, az csak nagyon kevés helyen jelenti azt, hogy érdemben foglalkoznak velük” – mondta.

A megoldást erre a problémára az érdekvédők a gyógypedagógus-képzés átalakításában látják. Az ÉFOÉSZ szerint nem jó, hogy a pedagógusképzésen belül elkülönül a gyógypedagógusképzés. “Minden pedagógus kellene hogy kapjon tudást, információt a fogyatékos emberekről, a rehabilitációjukról, a velük való foglalkozásról” – mondta az ÉFOÉSZ elnöke.

Tanuljon a szülő?

A kormány egyelőre más irányba indulna. Érdeklődtünk a Nemzetierőforrás-minisztériumnál arról, mi a kormány stratégiája a súlyosan-halmozottan fogyatékos gyerekek ügyében; milyen terveik vannak, hogy iskolába járhassanak azok is, akik most nem tudnak, bár joguk lenne hozzá.

A tárcától kapott tájékoztatás szerint  "a tapasztalatok elemzése után vizsgálják meg az alternatívák jogszabályi és gyakorlati megteremtésének lehetőségét". Példaként említették, hogy havi három vagy kéthavonta öt napon át speciális ellátásban részesülhetnének ezek a gyerekek. A szüleiket egy megfelelő feltételekkel rendelkező intézményben egyénre szabott tanácsokkal látnák el, otthon is alkalmazható fejlesztési eljárásokkal ismertetnék meg. Megtanítanák például arra, hogyan kell használni a speciális eszközöket, amelyeket ki is lehetne kölcsönözni.

„Nem biztos, hogy a szülőknek az az igazi segítség, ha azt mondjuk, az ő gyerekük ugyanolyan, mint a többi. Sokkal több gyakorlati haszonnal jár, ha megnézzük, mire van szükségük valójában ahhoz, hogy gyermekük valóban elérje képességeinek maximumát. Olyasmin is érdemes gondolkodni, hogy az iskolai ellátás helyett ahhoz adjunk segítséget, hogy a szülő otthon, a családi környezetben is segíthessen a fejlesztésben” – fogalmazott Gloviczki Zoltán.

“Nyilván nagyon fontos a szülők, a közeli családtagok véleménye, de nem szabad elfelejteni, hogy az sokszor nem ugyanaz az igény, mint ami a fogyatékos személy igénye" – jegyezte meg az ÉFOÉSZ ügyvezető igazgatója, Kovács Melinda. A szervezet elnöke, Gyene Piroska is kételkedik ezzel az iránnyal kapcsolatban. Azt feltétlenül támogatandónak tartja, hogy a szülőket is tanítsák, segítsék. „Viszont a szülőt nem biztos, hogy számon lehet kérni, nem biztos, hogy erre minden szülő alkalmas” – mondta. Ráadásul, tette hozzá, ezek a gyerekek így végképp elszigetelődnének. Megismételte: jobb lenne, ha inkább a meglévő iskolákba járhatnának, szerinte „kicsi átképzéssel, kicsi tanfolyammal” szakemberek, hozzájuk értő pedagógusok is kerülnének.

Folyamatos stratégiai feladat

A kormány egyelőre nem tervezi, hogy a szülők munkába állásának elősegítése érdekében kibővítse a fejlesztő iskolai oktatás heti húszórás időkeretét. A közoktatásért felelős helyettes államtitkár szerint a szülők tehermentesítése “abszolút releváns szempont”, ám ez sokkal inkább szociális szolgáltatás, mint iskolai feladat.

Az Orbán-kormány nem kapott sok útravalót elődjétől a fejlesztő iskolai oktatás ügyében. 2010 tavaszán, fél évvel a szeptember 1-jei váltás előtt a volt oktatási és kulturális minisztérium 227 oldalas átadás-átvételi jegyzőkönyve tizenkét szót vesztegetett a témára, a „folyamatos stratégiai feladatok” felsorolásában szerepel „a súlyosan, halmozottan fogyatékos gyermekek fejlesztő iskolai oktatását biztosító hálózat kialakulásának támogatása”.

A kormányváltás után elkezdődött a közoktatás megújításának előkészítése, formálódik az új köznevelési törvény, de ez nem tér ki erre a kérdésre – tudtuk meg Gloviczki Zoltántól.  „A fejlesztő iskolai oktatás kérdése a kormány ez évi napirendjén nem szerepel önálló témaként” – válaszolta érdeklődésünkre a Nemzeti Erőforrás Minisztérium sajtóosztályának munkatársa. Azonban az Országos Fogyatékosügyi Program középtávú intézkedési tervéről szóló beszámoló, és a következő középtávú intézkedési terv a fogyatékossággal élő népességnek ezt a csoportját is érinti, és ezeket a kormány is tárgyalja – tette hozzá.

Reményekre adhat okot egy másik, a fogyatékkal élők hosszú távú kilátásait alapvetően befolyásoló dokumentum, amelyet július 22-én tett közzé a kormány. Elkészült az a harminc évre előre, 2041-ig tervező stratégia, amely a fogyatékos emberek bentlakásos tömegotthonainak felszámolásáról, az intézményi férőhelyek kiváltásról szól. A stratégia megfogalmazza azt a célt, hogy – a fogyatékos emberek integrációját elősegítendő  – a súlyosan-halmozottan fogyatékos gyerekek és fiatalok is a közoktatási intézményrendszerben teljesítsék tankötelezettségüket. A stratégia szerint a tömegotthonok férőhelyeinek kiváltásával egyidejűleg meg kell szüntetni a szociális intézményrendszerben biztosított közoktatási ellátást, és „a súlyosan, halmozottan fogyatékos gyermekek nevelésével, oktatásával járó többlet feladatokhoz szükséges szakmai, személyi és tárgyi feltételeket a gyógypedagógiai nevelésben, oktatásban részt vevő iskolákban kell biztosítani.”

A súlyosan-halmozottan fogyatékos gyerekek esélyei most még viszont jórészt a szerencsén múlnak, hogy hova születtek: akad-e közelben őket is befogadó iskola, és van-e ott még hely.

Cikkünk a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet Oknyomozó Programjának támogatásával készült.