Meggyőzően vár a hitelre asztalánál Orbán?

A héten Fellegi Tamás hitelfelvételi miniszter Washingtonba utazik, hogy tárgyaljon a Magyarország által kért IMF-EU hitelről. Vagy a tárgyalás megkezdésének lehetőségéről. Vagy hogy informálisan egyeztessen arról, hogyan kellene formálisan is egyeztetni majd. A hivatalos változat szerint megvitatják a közelmúltbeli magyarországi fejleményeket. A hitelkérelem hivatalosan nem lesz napirenden.

A magyar kormány novemberben jelezte, hogy szeretne készenlétihitel-megállapodásra jutni az említett két szervezettel, ám a tényleges tárgyalások még nem kezdődtek el. Orbán Viktor miniszterelnök a múlt héten azt mondta, hogy ő már két hónapja azt várja az íróasztalánál, hogy a tárgyalások elkezdődhessenek, de a küldöttség csak nem jön.

Múlt szerdán, amikor az Európai Bizottság szóvivője bejelentette, hogy a Magyarország ellen indított kötelezettségszegési eljárások jórészt tovább folytatódnak, akkor a magyar hitelkérelemre vonatkozó újságírói kérdésre így válaszolt: „a feltételek még nem teljesültek". Fellegi Tamás egy múlt heti konferencián arról beszélt, hogy a magyar kormánynak még mindig nem írta meg a bizottság, milyen feltételekre gondolnak.

Akarjuk?

Mintha süketek párbeszéde folyna, messziről nézve legalábbis így tűnik ez a meddőnek látszó vita. Rendre felmerül a magyar és a külföldi sajtóban is az az elemzői vélekedés, hogy a magyar kormány nem is nagyon akarja ezt a hitelt, inkább a piacok altatását szolgálta a magyar igény.

A kormány azonban elég egyértelműen jelezte a múlt héten, hogy akarja a hitelt. Fellegi Tamás azt mondta, hogy a kormánynak nincs B terve, és kerek perec visszautasította a feltételezést, hogy ne akarna valóban megállapodást. „A kormány a tárgyalások mielőbbi megkezdésére és gyors megállapodásra törekszik" – mondta.

Ezzel összhangban szintén a múlt héten Martonyi János külügyminiszter azt mondta a Wall Street Journalnak, hogy nincs se B, se C terv, hanem „az a szándékunk és célunk, hogy a lehető legrövidebb időn belül megkezdjük ezeket a tárgyalásokat".

Egy a magyar diplomáciát jól ismerő forrásunk szerint a kormány tényleg akarja a tárgyalásokat. Úgy vélte, hogy a korábbi kormánypropagandának teljesen ellentmondó bejelentés a hitel felvételének igényéről önmagában olyan gesztus volt, amit politikailag nem lett volna értelme vállalni, ha eleve csak blöffnek gondolták volna. Szerinte Orbán Viktor az elmúlt hetekben nagyon sok energiát fektetett abba is, hogy a magyar hitelkérelmet a német közvélemény előtt reklámozza. Először még január közepén Strasbourgban beszélt arról, hogy Magyarország nem a német adófizetők pénzét akarja, hanem csak egy készenléti hitelt, hogy a piacokról ésszerűbb áron legyen finanszírozható az ország. Azóta ezt többször is elmondta külföldön, vagyis forrásunk szerint látható igyekezet és valós erőfeszítés tapasztalható az ügyben.

Akarják?

A magyar kormány forrásunk szerint úgy látja, hogy az Európai Bizottság packázik inkább Magyarországgal, és Brüsszelben nem született még meg a politikai döntés a hiteltárgyalások megkezdéséről.

Orbán Viktor erre utalt, amikor a múlt héten ezt mondta: „A tárgyalások elhúzódásáért minden felelősség a másik felet terheli".

Mik a feltételek?

Ezzel szemben bizottsági forrásaink szerint a magyar reakciók nem voltak eddig megfelelőek, és szó sincs arról, hogy a bizottság packázna Magyarországgal. Bár az is tény, hogy pontról pontra leírt, és így nyilvánosan számonkérhető feltételek csak részben vannak.

Ugyanakkor a magyar kormánynak többet kell tudnia az egész késlekedés hátteréről, mint ahogy azt beállítja. Magyarország ugyanis az EU tagja, és így a magyarok ott vannak minden lényeges ülésen, ahol felmerül a téma.

Brüsszel nem egyedül kemény

Ahhoz, hogy az egész vita fejlődése érthető legyen, néhány hónapot vissza kell tekinteni az időben. A magyar kormány november közepén jelentette be az igényét a hitelre, egy diplomáciában elég szokatlan gesztussal: a nemzetgazdasági tárca előbb adott ki sajtóközleményt az igényről, minthogy akár Brüsszelnek, akár az IMF-nek bárki is szólt volna.

A hitelkérelem kérdése már november 30-án megjárta az EFC-t is, vagyis azt a bizottságot, amely előkészti a pénzügyminiszterek tanácsüléseit (ECOFIN), és a tagállamok, a tagállamok jegybankjai, illetve két-két fővel az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság képviseltetik magukat benne. Már ott felmerült, hogy bizonyos feltételekhez kellene kötni a tárgyalások megkezdését. Az ülésen elhangzottak nem nyilvánosak, azonban a magyar kormány képviselője is jelen volt, vagyis a kormány tudta, hogy milyen a hangulat, és mik az aggályok.

Mivel a hitelkérelem végső feltételeit a tanácsnak, vagyis adott esetben az EU-s pénzügyminisztereknek is jóvá kell majd hagyniuk, ezért az Európai Bizottság menet közben is egyeztet az EFC-n keresztül a tagállamokkal, illetve az ügy az állandó brüsszeli követek ülésein (Coreper) is többször előkerült már a téma.

Szűcs Tamás, az Európai Bizottság budapesti képviseletének vezetője szerdán egy sajtóbeszélgetésen azt mondta, hogy a magyar hitelkérelemmel kapcsolatos bizottsági álláspontot ezeken az üléseken a tagállamok sohasem kérdőjelezték meg. Ebből nagyjából az következik, hogy a bizottság politikai támogatást kap az unió kormányainak többségétől ahhoz, hogy egyelőre ne tárgyaljon a hitelről. Legalábbis addig ne, ameddig bizonyos kritériumokat a magyarok nem teljesítenek.

Mondtunk már nemet

Ezek a kritériumok viszont menet közben változtak, és a bizottság dolga őket konkrétabban is megfogalmazni. Tavaly decemberben egészen világosan megfogalmazta őket José Manuel Barroso bizottsági elnök Orbán Viktornak írt levelében, amely titokzatos módon kiszivárgott. Barroso két feltételt említett: ne fogadja el a parlament a szavazásra váró jegybanktörvényt és a stabilitási törvényt (utóbbi kétharmados többséghez kötötte az egykulcsos szja módosítását).

A magyar kormány jórészt elutasította ezeket a feltételeket. A jegybanktörvényt ugyan módosításokkal fogadta el a parlament, de az Európai Központi Bank által emelt, és a bizottság által osztott kifogásokat csak részben orvosolták ezek, sok problémásnak tartott rész a törvényben maradt. A stabilitási törvény pedig úgy ment át, ahogy azt eredetileg is akarta a kormány.

Ezután Olli Rehn pénzügyekért felelős biztos világossá tette, hogy addig nem lesz tárgyalás a hitelről, amíg a jegybanktörvény ügye meg nem oldódik. A bizottság két másik törvény mellett a jegybanktörvény ellen is kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben.

Az eljárás kezdeményezése előtt alig egy héttel a bizottság kvázi ultimátumot intézett a magyar kormányhoz, hogy eljárás lesz, ha nem intézkedik gyorsan Budapest. Akkoriban kezdődött a mai napig húzódó, egymásra várunk típusú vita: a magyar kormány ugyanis azt mondta, hogy nem tud mit módosítani a törvényeken, ameddig nem tudja, hogy pontosan mi is a baj velük.

Amikor a kötelezettségszegési eljárás megindult, úgy tűnt, hogy a magyar álláspont jelentősen felpuhult. Orbán Viktor Brüsszelbe utazott, és azt ígérte, hogy együttműködő lesz a kormány, akár olyan ügyekben is, amelyekben talán még az európai bíróság is Magyarországnak adna igazat. Orbán csak a jegybankelnök esküjének szövegéhez ragaszkodott, a nem szimbolikus ügyekben lényegében teljes együttműködést ígért.

Ehhez képest az egy hónap múlva, írásban elküldött magyar válaszok csak kisebb részben elégítették ki a bizottság elvárásait. A hitel szempontjából legfontosabbnak látszó jegybanktörvény ügyében a bizottság nem emelte újabb szintre a kötelezettségszegési eljárást, de további konkrét lépéseket kért.

Az NGM azonnal elkésztette a törvény módosításáról szóló tervét, amit elküldött az Európai Központi Banknak is véleményezésre. A bank elnökének küldött kísérőlevelében Matolcsy György nagyon sürgős választ kért, arra hivatkozva, hogy a kormány szeretné ezt az ügyet olyan gyorsan rendezni, amennyire csak lehet, éppen azért, hogy a hiteltárgyalások megkezdődhessenek.

„A jegybanktörvényt ért uniós kifogásokat teljes egészében rendeztük " – mondta ezután Orbán Viktor, bár ezt az EKB és a bizottság még nem erősítette meg.

A jegybanktörvény már nem elég?

Ráadásul a helyzet tovább bonyolódott, mert most már úgy tűnik, hogy nem elégszik meg a bizottság a jegybanktörvény rendbetételével, hanem a másik két idén indított kötelezettségszegési eljárás megoldása is összekapcsolódik a hitelfelvételi tárgyalásokkal. Itt azonban nem teljesen egyértelmű a helyzet, ugyanis ezt így konkrétan a bizottság még nem mondta ki, viszont utalt rá.

Múlt szerdán a bizottsági szóvivő már általában beszélt a problémás magyar törvények rendezésének szükségességéről a hiteltárgyalások kapcsán. Márpedig a bírák nyugdíjazása és az adatvédelmi ombudsman leváltása ügyében a magyar kormány válaszait nem fogadta el a bizottság, és újabb szintre emelte a kötelezettségszegési eljárást.

És miközben a magyar kormány a hitelfelvétellel kapcsolatban kommunikációs offenzívát indított (nincs B terv, akarjuk gyorsan, stb.) addig a kötelezettségszegési eljárások ügyében sokkal keményebb hangot ütött meg, mint az eljárások megindításakor. Akkor az volt a magyar kormányzati hozzáállás, hogy nem akarunk a bíróságig menni, most viszont az, hogy, mint minden uniós államnak, Magyarországnak is joga van bíróságon megvédeni az igazát. Vagyis a 7-i bizottsági észrevételeket sokkal kevésbé együttműködő hangvételű kommunikáció fogadta, mint a január közepieket.

Keményedünk? Keményednek?

Egy bizottsági forrásunk szerint éppen ezt a kommunikációs eltolódást hajlamosak Brüsszelben úgy értelmezni, hogy a magyar kormány halogatja a tárgyalások megkezdésének lehetőségét. Viszont az igazságügyi témák beszivárgása a hitelfeltételek közé a magyar kormány szerint azt a látszatot kelti, hogy Brüsszel újabb kifogásokkal halogatja a tárgyalásokat.

Ráadásul valamire vár még az IMF is, túl azon, hogy amíg az EU nem ad zöld utat a tárgyalásoknak, addig ők se kezdenek neki. Iryna Ivaschenko, az IMF magyarországi képviselője a múlt héten azt nyilatkozta, hogy „mielőtt az IMF elhatározza, hogy megkezdi-e, és ha igen, mikor kezdi meg a hivatalos tárgyalásokat, olyan, érzékelhető lépéseket kell látnia, amelyek a magyar kormány erős elkötelezettségét mutatják mindazokban a politikai ügyekben, amelyek relevánsak a makrogazdasági stabilitás szempontjából".

Vagyis úgy tűnik, hogy az EU elsősorban politikai feltételei (Magyarország legyen együttműködőbb az uniós jog érvényesítésében) mellett gazdasági feltételek is vannak még. Talán ezzel is összefüggésben lehet, hogy kiszivárgott a kormány vasútritkítási terve a múlt hét végén. (A közösségi közlekedés reformja régóta az IMF egyik fontos javaslata.)

Leginkább az látszik valószínűnek, hogy az Orbán-kormány tudja, hogy mit várnak tőle, de csak a nyíltan deklarált igényekre reagál egyértelműen és gyorsan. Nehéz eldönteni, hogy miért megy ennyire nehezen a tárgyalások megkezdése. A Demokrácia és Dilemma Intézet értékelése szerint nem kizárt, hogy kommunikációs csata van a háttérben arról, hogy ki kezdje el bejelenteni a követelt intézkedéseket. A kormány talán azt próbálja kikényszeríteni, hogy nyílt alkudozás kezdődjön a feltételekről, és ezzel bemutatni, hogy mekkora harcot is vív. Az is lehet persze, hogy húzza az időt, hátha mégis meg lehet úszni a hitelfelvételt. És az is lehet, hogy az EU akar addig keménykedni, amíg általában nem bizonyítja be Orbánnak, hogy a nem ortodox technikák alkalmazásának túlságosan nagy ára van.