Kossuth tér, Orbán: Az igazság tesz szabaddá. Magyarországnak gazdasági sikerek kellenek. ha fölül akarunk kerekedni magunkon, akkor minden magyarban először magában kell változást előidézni. Ahhoz, hogy elindulhassunk, először fel kell állnunk. Itt tartunk most. Ami történt, az szép, de nem elég. Még nem elég.
A vállalkozó kedvű ünneplők a közigazgatási minisztérium jóvoltából akár 10,8 kilométert is gyalogolhatnak a nemzeti ünnepen, az állami ünnepségek szervezői ugyanis összesen 12,4 kilométernyi vonulási útvonalat jelöltek ki. Az idén a főváros ünnepel a Múzeumkertben, a kormány a Kossuth téren, az ellenzéki civilek a Szabad sajtó úton, az MSZP vidéken.
Legalább tizennégy nagy és több mikrobusz várja a lengyeleket a Nyugati pályaudvaron, a rendőri készültség is elég nagy. "Lengyel, magyar két jóbarát", olvasható az egyik buszon.
A javasolt költőpénztől kezdve a lesétálandó kilométerek számáig minden fontos tudnivalóra felkészítették a budapesti nemzeti ünnepre érkező lengyeleket.
Befutott a hosszú vonat, amiről néhányan énekelve szálltak le, valaki virágot is hozott.
Kaotikus állapotok uralkodnak a pályaudvaron, a szervezők kiabálva próbálnak rendet vágni, sokan tanácstalanul kóvályognak.
Egy különtermen át terelték a vendégeket, ide csak a Nagy utazás-matricával lehetett bejutni. Nekünk sikerült, ez az első komoly siker.
Egy jó forradalomhoz szerelem is kell, ezt minden valamire való szabadsághős tudja. A történelemkönyvek és az ünnepi beszédek szeretnek elfeledkezni arról, hogy a márciusi fiatalok nemcsak márciusiak, hanem valódi hús-vér fiatalok voltak. Sőt idősebb társaik sem voltak romantikus pózba dermedt élő szobrok, mint ahogy az iskolai ünnepségeken látjuk őket. Udvaroltak, álmodoztak, hódítottak, reménytelenül szerelmesek vagy épp hűtlenek voltak, mint bárki más.
Beépültünk. Téglánk feljutott az egyik buszra, ahol az egyik újságíró kollégája lengyelként mutatta be őt egy bajuszos bácsinak. Bizonyításképp elsütötte neki a Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki mondást. A férfi gyanakodva bár, de megeresztett egy dicséretet.
Elindult a buszkaraván. A Nemzeti Múzeumnál meghallgatják Tarlós István főpolgármester beszédét.
Katonai tiszteletadás mellett, a közjogi méltóságok jelenlétében felvonták a nemzeti lobogót a Parlament előtti Kossuth Lajos téren. A zászlófelvonáson részt vett Schmitt Pál köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök. Jelen voltak a kormány tagjai, több parlamenti párt képviselői és a diplomáciai testület tagjai is. Az eseményre néhány száz érdeklődő is elment. (MTI)
A Societas – Baloldali Ifjúsági Mozgalom lengyel nyelvű brosúrát osztogatott a Nyugatiban, amely a kedves köszöntésen túl elmagyarázza a vendégeknek, hogy becsapták őket és Orbán Viktor nem érdemel szimpátiát. Közben a buszok megérkeztek a Múzeumkerthez.
Görgey Artúr, a szabadságharc zseniális tábornoka egyúttal orvostörténeti csoda is. Lékelt koponyával küzdi végig 1849 júliusát és augusztusát, a fegyverletételig. A sérülésbe a fájdalomcsillapítás hiánya és a fertőzésveszély miatt akár bele is halhatott volna, ennek ellenére 98 éves koráig élt. (Délmagyarország)
Március 15-e alkalmából London Greenwich kerületében, a Kossuth utcában jártunk, ott azonban senki sem tudja, kiről nevezték el a helyet. Húsz kilométerrel nyugatra innét, az elegáns Kensington negyedben koszorúzásra készül a magyar közösség Kossuth régi lakóházánál. A Kossuth-családéval szomszédos házat pedig akár meg is vásárolhatjuk, ha van 1,8 milliárd forintunk.
Huszonhárom éve jelentették be, hogy megtalálták a költő sírját Szibériában. A kutatást támogató Morvai Ferenc a mai napig nem adta fel, hogy bebizonyítsa: valóban Petőfit, és nem egy burját nőt hoztak haza. És erre perdöntő bizonyítékot ígér hónapokon belül.
A Múzeumkertnél katonazene szól, gyűlnek az emberek, egyelőre több lengyel zászlót lehet látni, mint magyart. A szimpatizánsok a Gazeta Polska főszerkesztőjével fényképezkednek Józef Wysocki szobránál.
A magyar miniszterelnök nevét skandálják a lengyelek. Ütemesen. Seregeik egyesültek a Múzeumkertnél, feltűnt egy litván csoport is. Az egyik transzparensen felszólítják Orbánt és Kaczyńskit, hogy együtt vezessenek Varsó felé.
A Himnusszal kezdődött a múzeumkerti ünnepség. A bemondó külön köszöntötte a lengyel vendégeket.
Tomasz Sakievicz szerint a magyar hősök erősen emlékeztetnek a lengyel hősökre. Rengeteg a párhuzam a két ország történelme között.
A hosszú hétvégévé alakított ünnep nyertesei ezúttal is a vidéki wellness-szállodák. Már most nyolcvan százalék fölötti átlagos foglaltságról számoltak be, de az igazi roham pénteken kezdődik. (azutazo.hu)
A főpolgármester elkezdte a beszédét. Az ünnepet szentnek nevezte, és kiemelte, hogy a forradalmi kormány egyik első intézkedése Pest, Buda egységesítése volt. Külön köszönti lengyel barátainkat, taps.
A főpolgármester a lengyel témánál maradva köszöni a bátorítást, amit a lengyelek jelenléte jelent. A magyarokat és a lengyeleket is többször sárba tiporták már, de mindketten talpra tudtak állni.
A színességére büszke Európa aggodalommal figyeli a magyarok egyéni válaszait, pedig nem voltak rosszabbak másoknál, nem akarunk rosszat, csak szeretjük a hazánkat, és úgy gondoljuk, ezt egy nagyobb közösség tagjaként is megtehetjük, taps.
A nemzetnek ártani bűn és súlyos hiba. A hangosan farkast kiáltóknak üzeni, hogy nincs mitől félniük. Európának ránk, nekünk Európára van szükségünk. Hova is tartozhatnánk, ha nem Európához. Nem vagyunk könnyű helyzetben, de nem vagyunk olyan nehézben sem, mint a reformkor vagy a forradalom és szabadságharc idején. Az út végén ott a biztonságos állam.
1848-ban sok ok volt a földindulásra, nem voltunk szabadok. De a világot sarkából nem akarták kiforgatni, előbb csak reformálni akartak, a forradalmat a rossz hatalmi reakciók okozták. Ma, amikor a nemzetállamok megőrzése bonyolultabb, mint valaha, a reform a járható út.
A márciusi ifjak 15-én első lépésként a város vezetőségének támogatását akarták megnyerni, nem is volt nehéz dolguk, mert a város vezetése is azt akarta, amit ők. Elsőként a későbbi főpolgármester, Rottenbiller Lipót is aláírta.
Gúzsba köt a gazdasági ellehetetlenülés, és a mert így szoktuk-hozzáállás, üzen szabad demokrata-szocialista elődeinek, és (talán) a fideszes kerületi polgármestereknek. A lengyelek nem tapsolnak, az ilyen utalásokhoz még jobban el kell merülniük a hazai politikában. Szabad volt szemetelni, graffitizni, szemet kilőni gumilövedékkel, stb.
A szabadságért folytatott harc nem egy maroknyi ember személyes ambíciója. Ebben a városban mindenkinek helye van, nemcsak azoknak, akik kinevezték magukat liberálisnak. A többség általában csendes, így érti a kisebbség hangját, a többség igazat mond, és van füle az igazságra.
Minden magyar ember hazaszeretét ünnepeljük. Jó ez a mai nap, hogy végiggondoljuk, mit jelent ma magyarnak lenni(, a lengyeleknek lengyelnek).
A lengyel szimpatizánsok unják a főpolgármester beszédjét. Beszélgetnek, Budapest-térképet silabizálnak.
Böjti időszak van amúgy, a böjt megerősít, méltóvá tesz az új befogadására, és a böjt szóljon arról az áldozatról, amit nekünk kell hoznunk, hogy megérdemeljük hazánkat.
Legyen béke, szabadság, egyetértés.
A Szózat következik.
