A narancsosok fedezik a madarakat, virágokat?

Gyorsan eltelt ez az egy hónap, és Orbán Viktornak máris vissza kell térnie a turistaház-átadók és a katonai sorfal előtti nemzetféltés kellemes világából a Parlament komor falai közé, hogy ott szembenézzen az ellenzék kellemetlen kérdéseivel. A legkellemetlenebb valószínűleg az lehet számára, hogy vajon igazából mit akarhat tőle Schiffer András, aki "ornitológiai és botanikai ismereteit" akarja számon kérni. Ennél könnyebb dolga lesz majd Dúró Dórával, aki csak azzal akar elbüszkélkedni, hogy a Jobbikot jobban lájkolják a fiatalok, mint a Fideszt. Orbánnak a legkönnyebb dolga minden bizonnyal a szocialista Lukács Zoltánnal lesz. Persze az ő "Vizsgál-e a vizsgáló" címmel beterjesztett kérdése is kellően titkozatos, azonban mi már megszoktuk, hogy az MSZP képtelen értelmes kérdéseket feltenni a miniszterelnöknek.

A Jobbik a földtörvény-devizahitel kettős csapással indít, a szocialisták a takarékszövetkezetek államosítását kritizálják. Kiemelnénk Pál Tibor "Akik a rezsicsökkentésből kimaradtak!" komránybuktató erejű felszólalását, illetve a PM-es – azaz parlamenti besorolással: független – Scheiring Gábor törekvését, hogy Bajnai egykulcsos adó elleni offenzíváját a parlament napirendjére csempéssze.

Napirend előtt a szabadságharc - a valódi - leverésére való emlékezések mellett Rogán Antal megismétli délelőtti devizahiteles sajtótájékoztatójának főbb üzeneteit, és Steiner Pál sérelmezi a Horthy-szobor felállítását. 

Az imént az MTV szemfüles riportere észrevette, hogy az MSZP-frakció meghívóit még mindig Déri Balázs jegyzi kommunikációs igazgatóként, pedig ő ugye a bajai kamuvideós ügy miatt múlt szerdán lemondott. 

Valamelyik ellenzéki erő [a Párbeszéd Magyarországért - a szerk.] megint megpróbálkozott néhány transzparens felállításával, de azokat olyan gyorsan eltávolították, hogy elolvasni sem maradt időnk. Az biztos, hogy a feliratok alkalmat adtak a jobbikos és kormánypárti padsorokból arra, hogy "Nemzetárulók vagytok!" és "Ugyanazt csináljátok, mint '57-ben!" észrevételekkel demonstrálják saját erkölcsi és intellektuális fölényüket.

Fotó: Huszti István

Kövér László a szovjet csapatok '56-os bevonulására, a szabadságharc vérbe fojtására emlékezik, mielőtt megindítaná a napirend előttiek folyamát. Murányi Levente egykori '56-os jobbikos képviselő kezdi, aki a Biszku Bélához hasonló figurák elítélését hiányolja a rendszerváltozásból, olyan szóvirágokkal megtűzdelve, mint "a Vörös Kolosszus Achilles-sarka", "kivégezték a magyar walesi bárdokat".

A még a jobbikos szinten is rettentően egydimenziós történelemszemléletet képviselő Murányi tiltakozik amiatt, hogy balhé van "a nemzetmentő" Horthy szobra miatt, de Kádár János vagy Horn Gyula emlékét simán megőrizhetik. Én a Munkáspárt belső használatára készült Kádár-szobron kívül nem tudok az államszocialista vezető hivatalos megörökítéséről, de lehet, hogy a kedves olvasók ezt jobban tudják.

Nagyon béna, ha egy "békét", "párbeszédet", "nyugalmat" követelő párt burjánzó rákos daganathoz hasonlítja a többi pártot. Márpedig Vágó Gábornak sikerült megtalálnia ezt a felütést ahhoz az üzenethez, ami arra bátorítja úgy általában az "embereket", hogy üzenjék meg, ők mit kérdeznének a Parlamentben.

A képviseleti demokrácia pártjainak alapfeladata az emberek képviselete, jó, hogy az LMP erre három és fél év után rájött - oltja le Vágót Cséfalvay Zoltán államtitkár, aki szerint a komránypártok "ügyeket" képviselnek, ilyen a foglalkoztatás vagy a rezsicsökkentés ügye. Ugye?

Steiner Pál szocialista képviselő arról beszél, hogy a II. világháború áldozataira emlékezőket sértette a Horthy-szobor felállállításának "ízléstelen, sunyi, provokációja". Pedig Horthy Miklós százezrek haláláért felelős, és háborús bűnösként kellett volna elítélni. De ugye ki is a hibás a Jobbik által támogatott szoborállítás miatt? Orbán Viktor és kormánya, mely a szélsőségesek ellen nem lép fel kellő határozottsággal.  

foglalható össze Rétvári Bence válasza, aki szőrmentén arra is utal, hogy a fel-felbukkanó szélsőséges szervezetek provokációi mindig a blaoldalnak kedveznek.

Méghozzá a legsunyibb módon, amikor széttárja a karját: "Hát, Horthy megítélésében mindig is lesznek viták a történészek között", és ugye ő mentett meg egy csomó zsidót. A történelemtudomány azért a "mindig lesznek viták"-on már túllépett, erről azért árulkodik az Orbán-kormány által a Párizsi Magyar Intézet élére kinevezett Ablonczy Balázs Horthyról írt rövid számvetése is.

amikor Gyöngyösi Márton utasítja vissza a Jobbik antiszemitizmusát. A szót érintettség miatt neki megadó Kövér László is csak úgy meri rábízni a Steinernek adott választ, hogy nagyon nyomatékosan figyelemezteti, ne kalandozzon el. 

Rosszul hiszi. Pálffy István épp most világított rá arra, hogy 1956 "keresztény forradalom" volt, ami azért elég meredek interpretáció, elég ha csak a felkelők származására, vagy az oldschool kommunista Nagy Imrére gondolunk.

A pillanatok alatt összeszedett táblákon szembesítették a kormánytagokat azzal, hogy az általuk megszavazott egykulcsos adónak köszönhetően ők százezrekkel jártak jobban, 10 emberből 8 viszont emiatt rosszabbul él, mint 4 éve!

Pállfy keresztény forrradalmára válaszolva Rétvári azt mondja, hogy 1956 "erkölcsös forradalom" volt. Ezzel a kijelentéssel egycsapásra át is vágja a történelmi cél érdekében alkalmazott erőszak és erkölcs viszonyának gordiuszi csomóját, amit előtte olyan jelentéktelen figurák szálazgattak, mint Fichte, Arendt vagy Eötvös József.

Rogán Antal nagyjából elismétli a délelőtti sajtótájékoztatóján elhangzottakat, kis szereptévesztéssel még a bíróságokat is felszólítja, hogy soron kívül tűzzék ki a tárgyalásokat a devizahiteles ügyekben.

Fotó: Huszti István