Miben mások a Fidesz menekültjei, mint a kvótamenekültek?

Teljesen abszurd helyzetbe lavírozta magát a kormány a menekültellenes propagandával. A gyűlöletkampány után és miatt most szinte szégyenkezve kell bevallania, hogy jogállamként működik, teljesíti a törvényeket és a genfi egyezményt. Ezt eddig szabályosan titokban tartották, de Altusz Kristóf, a Külgazdasági és Külügyminisztérium helyettes államtitkárának elszólásából mindenki értesülhetett róla: tavaly 1291 menekültnek adtunk védelmet.

Ez lesz abból, ha a propaganda migránsmentes övezetnek festi le Magyarországot a déli határon felépített kerítésével, a határvadász századokkal, a szögesdrótokkal körülvett tranzitzónáival és a csúcsrajáratott menekültellenes hangulattal. Gyorsan helyre is kellett kalapálni ezt az áldatlan helyzetet egy Stop Sorosnak nevezett, törvénytervezetnek álcázott zagyvasággal.

Ha egyszer tavaly gond nélkül be tudtunk fogadni 1291 menekültet, vajon miért nem vagyunk hajlandók európai uniós tagállamként szolidaritást vállalni a többi országgal, és átvenni szinte pontosan ugyanennyi menedékkérőt Görögországból és Olaszországból? Vajon mi a különbség a kétféle menekült között?

Akiket mi fogadtunk be

A múlt heti Kormányinfó után az Index is megkapta a Belügyminisztérium legfrissebb adatait a tavaly befogadott menekültekről. Eszerint 2017-ben összesen 1291 embernek adtunk nemzetközi védelmet:

• 106-an kaptak menekültstátuszt.
• 1110-en oltalmazotti státuszt – ilyet az kap, akit menekültként nem lehet elismerni, de védelemben kell részesíteni, mert hazájába visszatérve halálbüntetésnek, kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak lehet kitéve.
• 75-en csak befogadotti státuszt kaptak. Őket a jogszabályok alapján sem menekültként, sem oltalmazottként nem lehet elismerni, de nem is lehet visszaküldeni hazájukba, mert ott halálbüntetés, kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód várna rájuk. Ezek az emberek ideiglenesen Magyarországon maradhatnak. 

Nagy részük a déli határon kialakított tranzitzónában adhatta be kérelmét, kiállta a mesterséges eszközökkel lassított sort, és kivárta a hasonlóan lassú ügyintézést. 

A menekültek és oltalmazottak egy idő után a magyar állampolgárokkal szinte azonos jogokat élveznek. Csakhogy miután megkapják az örömteli hírt, hogy gratulálunk, önöket a magyar állam védelemben részesíti, harminc nap után igen nehéz helyzetbe kerülnek. Eddig lakhatnak ugyanis csak a befogadóállomáson, utána lakást és munkát kellene keresni maguknak. Orvosi alapellátásra még 5 hónapig jogosultak, ezután már dolgozniuk kell, hogy legyen tb-jük és meg tudjanak élni valahogy.

Ebben az esetben kb. a hajléktalan és munkanélküli magyar állampolgárokkal élveznek azonos jogokat, de nem azonos lehetőségeket. El lehet ugyanis képzelni, milyen esélyekkel indul az albérlet- és munkakeresésnél egy magyarul nem beszélő szír vagy iraki menekült a mai Magyarországon.  

Ezeket az embereket ma nagyrészt egyházi és civil szervezetek segítik. A magyar állam korábban egy 2 évre szóló integrációs szerződést ajánlott fel a menekülteknek és oltalmazottaknak, amellyel havi 85-90 ezer forintos támogatás járt, ami az integrációs időszak alatt sávosan csökkent. Az integrációs szerződést azonban 2016-tól megszüntették. Az indok az volt, hogy a menekültek ne kapjanak olyan juttatásokat, amelyek a magyar állampolgárokat sem illetik meg. Ekkortól szűnt meg a lakhatási támogatás és a beiskolázási támogatás is. 

A magyar állam most elsősorban azzal segíti a menekülteket, hogy előzékenyen támogatást ad nekik az ország elhagyásához. Aki másik országban akar letelepedni vagy haza akar menni, annak a magyar állam kifizeti az oda szóló repülőjegyet, és részben vagy egészben „az utazással összefüggő igazolt költségeket” is. 

Feltehetően az utóbbi a gyakoribb. Legalábbis erre utal, hogy a „botrány” kitörése után azzal próbálta kihúzni magát a csávából a kormány, hogy a védelemben részesített menekültek és oltalmazottak közel 100 százaléka már el is hagyta Magyarországot. A törvényeket tehát teljesítettük, a probléma nem Magyarországot terheli.

Akiket át kellene vennünk

Nehéz nem észrevenni, hogy a magyar állam által „védelemben részesített” emberek száma tavaly szinte pontosan annyi volt, mint amennyit az uniós menekültkvóta alapján át kéne vállalnunk Görögországtól és Olaszországtól. Mi azonban erre nem vagyunk hajlandók – semmi másról nem szóltak az elmúlt egy év óriásplakátjai, újság- és televíziós hirdetései.  Az uniós Miniszterek Tanácsának határozatában leírt menekültkvóta ellen a csehekkel és a lengyelekkel közösen pert indítottunk, amit elveszítettünk. Most az Európai Bizottság nyújtott be keresetet a három ország ellen uniós kötelezettsége elhanyagolása miatt. 

De mi a probléma ezzel, ha fű alatt így is különösebb gond nélkül lefolytattuk pont ennyi ember menekültügyi eljárását, és még valamilyen védelmet is adtunk nekik? Leszámítva, hogy ezt Brüsszel „kényszeríti ránk”? Ugyanezt kellene tennünk a kvóta alapján is, néhány különbség azonban van.

Lapozzuk fel az ominózus, 2015. szeptember 22-én született tanácsi határozatot, amit már sokszor idéztek, de kevesen olvasták. Ezt az intézkedést már akkor elkezdték előkészíteni, amikor nálunk még nem vonultak menekültkonvojok a déli határnál vagy az M1-es autópályán. Már 2015 első felében látszott, hogy a Földközi-tengeren és az Égei tengeren keresztül Olaszországba és Görögországba özönlő menekültek áradatát nem fogják bírni a helyi hatóságok. Ilyen mennyiségű embernél ugyanis lehetetlenné vált lefolytatni  a nyugalmas időkre kitalált menekültügyi eljárásokat.

Azt a megoldást találták ki, hogy a tagállamok osszák meg a terheket 120 ezer ember menekültügyi eljárásának lefolytatásában. A határozat szerint Magyarországnak 1294 ember esetében kéne segíteni ebben. Görögországtól 988 embert, Olaszországból pedig 306-ot kellene átvennünk, kérelmüket elbírálnunk, ha pedig védelemre jogosultak, az ellátásokat itt kell megadni nekik.

Nézzük meg, hogy a tanácsi határozat alapján mit jelentene ez Magyarországnak:

• Az első feladat ugyan csak a menedékkérelem elbírálása lenne, de eleve olyan embereket küldenének hozzánk is, akik tényleg menekült- vagy oltalmazott státuszra jogosultak. A tanácsi határozat is azt írja: "egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló" embereket kellene átvennünk.
• A görög és olasz hatóságok eleve a kiszolgáltatott helyzetben lévő kérelmezőket küldenék hozzánk. A határozat szerint elsőbbséget élveznek a gyerekek és családjaik.
• A küldő országok ujjlenyomatot vennének az érkezőktől és nekünk is ujjlenyomattal kellene regisztrálni őket.
• A magyar állam visszautasíthatná azokat, akik nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetnek számára.
• Ha ezek az emberek menekült- vagy oltalmazotti státuszt kapnak, akkor Magyarországon kellene megadni nekik a szállást, élelmezést és a szociális ellátást.
• Az EU minden ideküldött menekült után fejenként 6000 eurót (kb. 1,8 millió forintot) fizetne Magyarországnak, hogy a menekültek és oltalmazottak ellátásával, beilleszkedésével járó költségeket fedezhesse. 2016-ban viszont az Európai Parlament olyan határozatot szavazott meg, amely szerint ha egy tagállam nem fogad be menekükülteket, akkor személyenként fizessen 250 ezer euró (78 millió forint) büntetést.
• A tanácsi határozatnak feltehetően az a legkényelmetlenebb pontja a magyar politikának, amely szerint Magyarországnak mindent el kellene követnie azért, hogy ezek a menekültek nálunk is maradjanak. Nem lenne szabad kiadni nekik úti okmányokat, kizárólag természetbeni juttatás formájában, és csak itt kaphatnának lakást, élelmet, ruházatot, és folyamatosan le kellene jelentkezniük a magyar hatóságoknál. A Tanács szerint csak az elbírált és védelemben részesített menekültek helyi ellátásával van értelme az egész kvótamechanizmusnak.
• Ha valaki mégis továbbmenne tőlünk Németországba vagy Ausztriába, ott nem illetnék meg a nemzetközi védelemhez kapcsolódó jogok, azaz máshol nem kapna segélyt és ellátást. A határozat szerint ezeket az embereket a németek vagy osztrákok azonnal visszaküldhetnék hozzánk.

Így talán érthetőbb, miért nem felel meg ez a magyar kormány politikájának.  Ezeknél az embereknél a magyar állam nem tárhatná szét a kezét, hogy „de hát mi befogadtuk őket, csak nem nálunk akarnak élni”. Mindez mégsem jelenti azt, hogy örökre Magyarországhoz láncolnák őket. A lehetőség ezután is fennállna arra, hogy ha hazájukban rendeződnek a viszonyok, hazatérjenek. Mindösszesen 1294 emberről beszélünk, akik a tízmilliós Magyarország lakosságának 0,01 százalékát jelentenék, de a kormánynak egyelőre nem kell aggódnia, a kvóták szerinti elosztás alig-alig működik Európában.

Cikkünk megjelenése előtt nem sokkal jött az a hír, amely szerint Németország most már hajlandó lenne lemondani a menekültkvóták erőltetéséről. Szerintük sokkal fontosabb, hogy az Európai Unióban megegyezés szülessen a menekültek befogadásának egységes szabályairól.