A tüntetők már ott állnak a kordonnál
Orbán Viktor évértékelője
Élő
Hamarosan külön cikkben értékeljük az elhangzottakat. Köszönjük a figyelmet.
A kampányban a valóság befogja a száját, ez jutott Orbán eszébe a tegnapi ellenzéki kampányeseményekről. Az ellenzék nem érzi az idők szavát, nem támogatták a kormányt a kerítésépítésben, a kvótanépszavazásban, a Soros elleni harcban. Ezért van reménytelen helyzetben az ellenzék. De Gaulle-tól tudjuk, a reménytelenség gyűlöletet szül. Mint az ember, aki az ötvenedikről zuhan, és azt mondja: eddig minden rendben, eddig minden rendben.
Ötven nap múlva mindenki megérkezik, ki az ötvenedikre, ki a földszintre. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! – zárta évértékelő beszédét a kormányfő.
Soros György emberei nemcsak Budapestre és Brüsszelbe, hanem New Yorkba is befészkelték magukat. Soros tengelyt akasztott Trumppal, Netanjahuval is. Nem vagyunk egyedül, ha lesz elég szövetségesünk, a végén sikerrel is járunk.
Egy új vitatér is nyílt az ENSZ-szel, amely év végére akar elfogadtatni egy dokumentumot. Szerintük a bevándorlás kedvezően hat a jólétre. Szerintük biztonságos és szabályozott bevándorlási útvonal kell. Az USA már el is hagyta a tárgyalóasztalt, mi viszont magabiztosabbak vagyunk, maradunk a tárgyalóasztalnál, hátha meg tudjuk változtatni a javaslatcsomagot.
Értjük, hogy az ENSZ-tagállamok nyolcvan százaléka olyan ország, ahonnan elmennek az emberek, de nem ezért hoztuk létre az ENSZ-t.
Orbán idézte egy Soros-szervezet aktivistáját, aki szerint azok, akik jönnének, jobbak, mint akik itt vannak. Sokáig nem értette, de aztán megértette, amikor kiderült: az Európa Tanács emberi jogi biztosa szerint a cél a homo sorosensus, a Soros embertípus létrehozása.
De nem vagyunk birkák, emiatt van a Stop Soros törvénycsomag.
Az európai arénában is harcolnak, el akarja érni, hogy legyen egy európai határvédelem, aki pedig beenged bevándorlókat az országába, az tartsa is meg őket.
Névsorolvasás, kiknek tört bele a foguk Orbánék politikájába: Werner Feumann és Christian Kern Ausztriából, az olasz Matteo Renzi, a horvát Zoran Milanović és a német Martin Schulz, aki minden akart lenni, de végül semmi sem lett. Van még hely a listán.
A nyugatiak korábban azt mondták, hogy a kevertség szép, most azt mondják, hogy a szolidaritás miatt kell befogadnunk iszlám bevándorlókat. Mi viszont azokkal a politikusokkal akarunk szolidárisak lenni, akik meg akarják védeni Európát.
A harcot, amit vívunk, nem tartjuk reménytelennek, a V4-ek kitartanak, Ausztria most fordult hazafias irányba, a bajor CSU kitart, várjuk az olasz választásokat, ahol Silvio Berlusconi kerülhet ismét kormányzati pozícióba, Forza Italia!
Nem olyan távoli jövőről beszélünk, még a saját szemünkkel láthatjuk, hogy milyen irányt vesznek az események, nem beszélve a gyerekeinkről, unokáinkról.
Nyugat- és Közép-Európa egyre inkább különbözni fog egymástól. Nyugaton a keresztény kultúrájú népesség fogy, iszlamizálódnak a nagyvárosok, nincs olyan politikai erő, amely visszafordítaná a folyamatokat. Hogy ez Soros vagy az egykor gyarmatosító Nyugat miatt van, azt nem tudja, de mindegy is. Az iszlám így a jövőben nemcsak dél, hanem nyugat felől is kopogtat. Délről nézve mi vagyunk a latin kereszténység utolsó országa, stabilon állunk a lábunkon, ráadásul az ortodox kereszténység is derekasan harcol, elismerés Szerbiának, Romániának, Bulgáriának.
A veszélyt a brüsszeli, párizsi, berlini politikusok jelentik, azt akarják, mi is fogadjunk be migránsokat, és legyünk kevert népességűek.
A bevándorlás miatt Európa felett sötét felhők gyülekeznek. Mindig is voltak sötét jóslatok, de most aggasztó a helyzet, mert ezek matematikai természetűek, és a számoknak súlyuk van. A becslések szerint a bevándorlók aránya gyorsuló ütemben nő majd a tőlünk nyugatra fekvő országokban. A legtöbb német nagyvárosban a született németek visszaszorulóban vannak, mert a bevándorlók először a nagyvárosokat foglalják el.
Bécsben megnőtt az iszlám vallású gyermekek száma. A NATO szerint 2020-ig 60 millió ember indul majd Európa felé. Afrikát 2,5 milliárdan lakják 2050-re, és tízszer annyi fiataljuk lesz, mint Európának. Afrika vagy megismétli a kínai vagy vietnami bravúrt, és gazdaságát növekedési pályára állítja, vagy ott a másik lehetőség: a kontinens nem lép az ázsiai fejlődés útjára, a fiatalok feljönnek északra, és Európa iszonyatos nyomás alá kerül. Ha minden így folytatódik, Európa nagyvárosaiban muszlim többség lesz. A nemzetek megszűnnek létezni, a Nyugat elesik, miközben Európa észre sem veszi, hogy megszállják.
Nem érti az ellenzéket, hogy ilyen állapotban hogyan képesek bizalmat kérni. Van olyan párt, amelyik listavezetőt igazol – csődgondnok, akinek az a feladata, hogy kivezesse az MSZP-t a parlamentből. Egy másik baloldali párt (Orbán nem mondta ki a DK nevét) egy volt miniszterelnök vezetésével csak annyit tud mondani, hogy az egyházak fogják be a szájukat, és húzzák meg magukat.
Van olyan párt is, aminek mindössze annyi a mondanivalója: lehet más. De hogy milyen legyen, azt nem tudjuk. Szintén talány, hogy ők jobb- vagy baloldaliak, nemzetiek vagy internacionalisták.
A kiváltaknak nevét sem tudjuk megjegyezni, de a legabszurdabb, hogy egy szebb napokat megélt nemzeti párt azzal áll elő, hogy az iszlám az emberiség utolsó reménye. (A kormányfő nem mondta ki a Jobbik nevét.)
Orbán szerint Magyarország ennél többet érdemel. Nem csoda, hogy ellenzékváltó a hangulat az országban.
A Fidesz harminc éve alakult. Nehéz küzdelmek, kitartás, hűség, bajtársiasság jellemezte ezt a három évtizedet. Minden magyar ember kiismerte őket, tudják, nem beszélnek a levegőbe, amit mondanak, komolyan mondják. Ők a nyugodt erő, de ez a szlogen már foglalt. Szenvedélyesen szeretik Magyarországot, és tesznek érte, ez különbözteti meg a Fideszt a többi párttól.
A haza tele van túlcsorduló érzelmességgel, de nem csak az. A hazafiak újra és újra kivetik a horgonyt, és szemünkbe mondják, akár amerikanizált kiadásban: nekünk Magyarország az első.
Ha ma azt mondják valakinek külföldön, hogy Magyarország, akkor a következők jutnak eszébe: Budapest, Balaton, szép magyar nők, bor. Ha azt mondják, hogy magyar politika, akkor a Fideszre, a kifinomultak Fidesz–KDNP-re gondolnak.
Minek köszönhető mindez? A Fidesz és a KDNP nyolc éve szünetelteti a politikai korrektséget. A szájkosarat visszaküldtük Brüsszelnek, a pórázt pedig az IMF-nek.
A Fidesz vérvonala a rendszerváltásig vezethető vissza, tizenhat évet töltöttek ellenzékben, tizenkettőt kormányon, vagyis nincs még meg az egyensúly.
Oroszország mellett Lengyelországból és Romániából is jön gáz, a bankok és a médiumok több mint 50 százaléka magyar kézben van, nemzeti bankrendszer és médiumok nélkül nincs magyar függetlenség.
Az ország sorsát nem szabad az internacionalisták kezébe adni. A Fidesznek sikerült az, ami más pártnak nem: összetartottak. Így sikerült egyben tartani az országot is, sőt a függetlenségben, a határvédelemben és a migrációban, vagyis a legfontosabb kérdésekben pártokon túlnyúló egységet sikerült teremteni.
A magyar modell nem azért működik, mert a vezetők hisznek benne, hanem azért, mert a magyarok milliói hisznek benne. Az elején kevesen voltunk, de ez lépésről lépésre változott, a reményből hit lett. A munka, a család, a haza nemcsak szép és nemes, de sikeres politikává szervezhető. Az elmúlt nyolc évből erre a legbüszkébb.
Köszöni annak a több mint 700 ezer embernek, akik nem segélyből, hanem munkából tartják el a családjukat. Köszönet a munkahely-teremtő vállalkozóknak és a családalapító fiataloknak, 46 százalékkal több a házasságkötés, 1,23-ról 1,49-ra nőtt a termékenységi arányszám. Ez messze van ugyan a kettestől, ami a megmaradást jelenti, de nem elérhetetlen.
Magyarország még nem érte el céljait. A befutó odébb van. Magyarország jobban néz ki, mint nyolc éve, kezd hasonlítani egy dolgos országra, de még nem olyan, mint lehetne. Bőven van még a munkából.
Ami a jövőt illeti: Orbán az egyszerű dolgokban hisz, a munkában, a hazában és a családban. Aki többet dolgozik, többet vihet haza. Mindenkit támogatni kell, akit gyereket vállal, az édesanyákat tisztelni, becsülni kell, és akkor többen leszünk. Akkor van jövőnk, ha magyarok maradunk, ápoljuk a magyar nyelvet, a kultúránkat, ez a magyar modell, ez működik.
Orbán arra számított, hogy a gazdaság rendbe jön, de arra nem, hogy az életmód, a sport, a kultúra is ilyen ütemben fejlődik. Múzeumok, fesztiválok, mozik, sportesemények, ilyen helyekre jár a magyar, szerencsére kultúrnép vagyunk. A házasság sem ment ki a divatból.
Ebből a nyolc évből kihoztuk, amit ki lehetett hozni. A nyolc év vállalható, büszkék is lehetünk, soha rosszabb nyolc évet.
Köszönet Matolcsy Györgynek a nemzeti bank átalakításáért, senki sem hitte ezt az ütemet. Azt se hitte, hogy karácsonykor nyugdíjprémium fizethető – bravó, Varga Mihály. Bármerre nézünk, toronydaruk. Sikerült bérmegállapodást kötni, rendben van az agrárkamara, erősek a kis- és közepes birtokok, köszönjük, Fazekas Sándor.
A felsőoktatásban tanuló romák száma duplázódott, éljen Balog Zoltán. Cél a teljes foglalkoztatottság, itt időarányosan jól állunk. Magyarországon ne lehessen többé hitelekkel kifosztani a lakosságot.
Orbán: A magyarokban él egy furcsa álszerénység. Hiába álltak palántázáskor példás rendben a sorok, a szülei annyit mondtak: végeztek. A mesterek azt mondták, ha megjavítottak valamit: bírni fogja. Dicséret nem jött ki a szájukon. Ez egy egyszerű méltóság, ne én dicsérjem magam, beszéljenek helyettem a tények. Az ellenfelek viszont híján vannak az efféle szemérmességnek. Ne kövessük őket, de balekok se legyünk. Ez a nyolc év jól sikerült, jobban, mint ahogy vártuk. (Az első taps.)
Orbán örül, hogy újra együtt lehetnek, mindig izgalommal készül a találkozóra. Most nem a tartalom volt a probléma, inkább a bőség zavarával küzd. Az igazi kihívást az idősíkok jelentik. Huszadik évértékelő, két egymást követő kormányzati ciklus, 49 nap és választás, harminc éve alakult meg a Fidesz.
Nekünk Magyarország az első!
Ezt írták ki a pulpitusra Orbán Viktor elé.
Balog szerint a brüsszeli folyosókon még hátat fordítanak, ha magyarokat látnak, de Bajorországban már az utcán szorongatják Orbán kezét. A küzdelem nem április 8-ig tart, utalt a migrációs válságra. A tét nagyobb. És akkor jön Orbán.
Balog Zoltán lépett fel a pódiumra a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület képviseletében, hogy felkérje Orbán Viktort évet értékelni. Noé apánkig megy vissza, akit többen bolondnak tartottak, amikor elkezdte építeni a bárkát. Biztos el akarja terelni a figyelmet a forró napsütésről vagy a gonoszság megszaporodásáról. Nincs könnyű élete annak, aki látja a bajt. De Julianus barátnak sem hittek, és ma sincs másképp. Vagy mégis?
Még a kezdés előtt a Halott Pénz Majd című számát játsszák. Megöregszünk majd...
Perceken belül kezdődik Orbán Viktor évértékelője, ne menjenek sehová.
Az évértékelőt Orbán hivatalosan a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület felkérésére tartja. Korábban elnökként Martonyi János, az utóbbi években Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere mondta a felvezetőket Orbán előtt. Ezúttal is számíthatunk egy Balog Zoltán-beszédre.
Érkeznek a vendégek, élő közvetésünkbe érdemes bepillantani. Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő például előbb hosszan magyarázta Fábián Tamás kollégának, hogy a Tiborcz-ügy, az OLAF-vizsgálat csak „szokásos politikai petárdapufogtatás”.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
A kormánynak szeretne köszönetet mondani, hogy megóvták a kereszténységet. Sajnos regisztrálva nincs, de mire ez kiderült, feltorlódott mögötte a NER egy része, úgy húsz-harminc ember.
Tüntető 1: Ott jön, Budai Gyula!
Tüntető 2: Budai úr, lopja a közpénzt?
Élőben a helyszínről.