Csődbe mehet és így megszűnhet a Jobbik

Reális forgatókönyvként számolnak a Jobbikban azzal, hogy az Állami Számvevőszék által kiszabott bírság teljesen padlóra küldi a pártot. Úgy tudjuk, a Jobbik egyeztetéseket kezdeményezett a Magyar Államkincstárral egy lehetséges részletfizetésről, bár arról nincs hír, hogy ennek mi lett az eredménye. Pedig a tét nagy.

Ha a pártot fel kellene számolni, akkor a Jobbik frakciója is megszűnne. Akkor hiába alapítanának újabb pártot más néven, nem alakíthatnának frakciót és a már meglévő sem futhatna az újabb párt neve alatt, tehát állami támogatást akkor sem kaphatnának. 

Persze ez a legrosszabb forgatókönyv, de reális, miután a Magyar Államkincstár már jelezte: nem akarnak semmilyen fizetési könnyítést adni nekik.

A párt egyébként negyedévente kapott volna körülbelül 150 millió forint állami támogatást, de ez nem érkezik meg júliustól.

A törvény azt írja elő, hogy ha egy párt tiltott támogatást fogad el, akkor annak értékét (331 millió jelen esetben) egyrészt be kell fizetnie a költségvetésnek, másrészt ugyanennyivel csökkenti a Magyar Államkincstár a párt állami támogatását. Így áll össze a 662 milliós szankció.

A 662 milliós tartozásból tehát 330 milliót a NAV követel a párttól, tehát esetleg még az adóhatóságnál reménykedhetnek részletfizetésben. A Postának emellett 60 millióval tartoznak, de mivel most egy fillér állami támogatást nem kapnak, elképzelhető, hogy nem tudnak törleszteni a Posta felé sem, így a cég felszámolási eljárást indíthat ellenük. Ha a NAV hajtja be követelését, akkor a vagyontárgyaikat is elveszíthetik. 

A pártban a bírság és az állami pénzcsap elzárása miatt elég erős a bizonytalanság. Leginkább azok aggódnak és azoknak van veszítenivalójuk, akik egzisztenciálisan függnek a szervezettől. Főleg a Képviselői Irodaházban a Jobbiknak dolgozó munkatársak, a „második vonal". 

Eddig is voltak már elbocsátások, leginkább az országgyűlési képviselők mellett dolgozó szakértőktől vált meg a párt, mert nem tudta őket fizetni. Úgy tudjuk, arra is volt példa, hogy a választás utáni tisztújítás után olyan asszisztens vesztette el az állását, akikről a „főnöke" tudta, hogy a végül alulmaradt Toroczkai Lászlóra szavazott, noha korábban az értésére adta: ha így tesz, akkor az állásával játszik.

Bárhogy is alakul, az is biztosnak tűnik, hogy

mert még a facebookos hirdetések finanszírozása is komoly tehertétel.  

A Jobbikhoz közel csak a párt sajtója van biztonságban. Bár a Jobbikhoz közeli Iránytű Intézetet pénzhiány miatt bezárták május elején, a párt holdudvarába tartozó Alfahír és N1TV működése a pénzzavar ellenére erre az évre biztosítva van. A pártalapítvány ugyanis már korábban átutalta a portál és a „tévé" működésére szánt pénzt.

Sneider Tamás elnök egyébként nem gondolja, hogy olyan nagy bajban lenne a Jobbik. Ahogy azt a Hír Tv-ben kifejtette, az országgyűlési képviselőik, az önkormányzati és megyei képviselőik, a támogatóik révén a párt túl fogja élni ezt az időszakot.  

Tényleg nem volt B tervük

Úgy tűnik, korábban a pártvezetés még csak számításba se vette, mekkora kárt okozhat az ÁSZ-bírság. Akárhány jobbikossal beszéltük, köztük magasabb pozícióban lévőkkel is, mindannyian arról meséltek, hogy soha nem látták olyan magabiztosnak Vona Gábort és Szabó Gábor pártigazgatót, mint az országgyűlési választási kampányban. Vona – ha arra nem is számított, hogy a Jobbik megnyeri a választást – tényleg hitt abban, hogy a Fidesz leszerepel. Éppen ezért arra, hogy a párt mégis hogyan fogja visszafizetni a már a kampány alatt kiszabott bírságot, semmilyen terve, ötlete nem volt Szabó Gábornak. Valószínűleg abban bízott, hogy a választás majd ezt a kérdést is eldönti, mégpedig a Jobbik javára. A párton belül abban is biztosak, hogy nem hagyják annyiban az ÁSZ döntést, és nemzetközi fórumon próbálnak majd igazságot szolgáltatni, de ha netán a strasbourgi bíróság ki is mondja majd, hogy jogtalanul jártak el a Jobbikkal szemben, az is legfeljebb csak évek múlva várható.  

A Jobbikon belül azt beszélik, a választások előtt talán azért volt ennyire magabiztos a pártelnök és a pártigazgató, mert abban bíztak, hogy az Orbán Viktorral háborúzó Simicska Lajosnak olyan „atombombája" van, ami eldöntheti a választást. Nem a Jobbik volt az egyetlen ellenzéki erő, ami a Simicska–Orbán-háborútól várta a NER esetleges összeomlását. Ma már látható, hogy ha volt is bármi Simicska kezében, azt nem használta fel, a legutóbbi fejlemények pedig arról árulkodnak, hogy az oligarcha feladta a csatát és kapitulált: úgy döntött, átadja a médiaérdekeltségét az Orbán Viktorral már vagy még jóban lévő barátjának, Nyerges Zsoltnak. Úgy tudni egyébként, hogy ezt megelőzően kemény ultimátumot kaphatott Orbántól.

A Jobbikban egyébként már olyan összeesküvés-elméletek is kezdenek elterjedni, hogy az egész Orbán–Simicska-háború csak valamifajta színjáték volt, ami a Jobbik kicsinálására irányult. Hiszen az ÁSZ-bírságot is éppen azért kapták a nyakukba, mert Simicska olcsón adott nekik plakáthelyeket, más támogatást (a médiaszerepléseken kívül) viszont nem kapott a párt, így a Jobbik végső soron elég rossz lóra tett azzal, hogy elfogadta az oligarcha közeledését. 

Ezenfelül éppen most éli története legnagyobb válságát, ami szintén megnehezíti szavazótáborának egyben tartását. Miközben Vona Gábor közvetlenül a választási kudarc után lemondott, egykori szövetségese, Toroczkai László akcióba lendült, és minden erejével azon volt, hogy pártelnök legyen. Ez nem sikerült, ezért új pártot alapított Mi Hazánk néven. A szervezetnek a Jobbik már most az egyik legfőbb politikai ellenfele. 

Bajtársakból ellenségek

Utóbb kiderült, hogy Toroczkai erre már régóta készült, és valószínűleg nemcsak ő, hanem mindazok, akiket korábban Vona – a néppártosodás útjára lépve – igyekezett hátrébb tolni. Az, hogy ez így alakulhatott, Vona Gábor „bűne" – állítják többen. Merthogy hiába tanácsolták az egykori pártelnöknek sokan azt, hogy szabaduljon meg Toroczkaitól és mindazoktól, akik ellene vannak a néppártos irányvonalnak, Vona ezt nem lépte meg. Hogy miért nem, arról mindenki legfeljebb csak találgatni tud, a pontos okokat nem ismerik. A legvalószínűbb, hogy Vona a végsőkig megpróbált egyensúlyozni a radikálisok és a mérsékeltek között. 

De azt, hogy pontosan hány aktív tagja van a pártnak, nem lehet tudni. Ahogy azt sem, hogy az eddig átpártolt tagok hány százalékát teszik ki még aktív jobbikosoknak, esetleg olyanokról van szó, akik már korábban otthagyták a néppártosodó Jobbikot. Több jobbikos forrásunk is azt mondta, hogy a többség kivár. Megvárják például, hogy a közvélemény-kutatásokban egyáltalán mérhető lesz-e Toroczkai új szervezete, de lélektani határ lehet az is, hogy az új párt tud-e mandátumhoz jutni az európai parlamenti, valamint az önkormányzati választáson. Sokan ugyanis szkeptikusak, annak ellenére, hogy Toroczkai ezerötszáz embert tudott mozgósítani az első ásotthalmi dzsemborijukra. Az is Toroczkaiék ellen szól, hogy egyelőre adományokból van csak pénzük, és a Jobbik – jelenleg nullás – állami támogatására ácsingóznak.

Beszéltünk olyan jobbikos vezetővel, aki nem aggódott Toroczkaiék miatt, mondván: ha mentek is át fontosabb pozíciót betöltő emberek, a többségük összeférhetetlen, és már a párt augusztusi tisztújításakor össze fognak veszni a pozíciókon, de ha akkor nem, majd később. Olyan radikálisokkal is váltottunk szót, akik ugyan lelkesedtek Toroczkai mozgalmáért, a mozgalmiságért, de csalódtak, mihelyst megtudták, hogy ebből is párt lesz. Olyan jobbikosokkal is beszéltünk, akik ugyan elismerték, hogy Toroczkaival szemben nem éppen demokratikusan járt el a Jobbik a pártelnökválasztás idején, de megmosolyogták, hogy éppen Toroczkai kéri ezt számon, aki szerintük az általa gründolt szervezetekben sosem a demokratikus módszereiről volt ismert. 

Tény ugyanakkor, hogy Toroczkaiék „fajsúlyosabb" figurákat is át tudtak magukhoz csábítani, olyanokat, akik akár árthatnak is a Jobbiknak. Ezek között említették a Jobbik vezető informatikusát vagy éppen Szabó Gábor pártigazgató egyik jobbkezét, Árgyelán Jánost. Utóbbi feladata lesz a pártvezetés, pártszervezés, a szervezeti háló és a szervezeti rendszer kommunikációs működtetése. Az Indexnek ugyanakkor egy jobbikos vezető politikus azt mondta: olyan emberek pártoltak át Toroczkaihoz, akikkel már régóta nem tudtak együtt dolgozni, például Árgyelánt is ezek közé sorolták. Érdekes, de a legtöbb jobbikos vezető mintha örülne annak, hogy Toroczkai elszívta ezeket az embereket, úgy tűnik, a párt már amúgy is szabadult volna tőlük.  

Toroczkainak és a Fidesznek most ugyanaz a célja

Bár Toroczkai már jóval a választások előtt arra játszott, hogy kudarc esetén megpuccsolja a vezetést, nem kellett különösebb ármánykodás ahhoz, hogy ilyen helyzetbe hozza magát a Jobbik. A Fidesznek sem kellett különösebben beavatkoznia, elég könnyen alakult ki egyfajta érdekközösség Toroczkaiék és a kormánypárt között, mivel mindketten ugyanazt akarják: a Jobbik ellehetetlenítését, de legalábbis meggyengítését. 

Akárcsak Toroczkainak, a Fidesznek is érdeke, hogy a régi, szélsőséges Jobbik újjáéledjen. A régi Jobbik ugyanis éppen megfelelt a Fidesznek, mondhatni, a tökéletes ellenzéket adta:

• A régi Jobbik által felvetett témákat élőben lehetett tesztelni. Amelyik tetszett a szavazóknak, azt a Fidesz simán lenyúlta.
• Ha a Nyugat bírálta Orbán Viktor lépéseit, a kormányfő mutogathatott a Jobbikra és azt mondhatta: ha nem én lennék, jönnének a nácik;
• De a centrális erőtér is jobban működött a régi időkben: a régi Jobbik sosem fogott volna össze baloldali, liberális pártokkal, szervezetekkel, de még a bizonytalan szavazókat sem igazán tudta megnyerni, csak a radikálisabbakat. Csakhogy radikális szavazókkal sosem erősödött volna meg a Jobbik úgy, hogy valódi veszélyt jelentsen a Fideszre. 

Aki tehát a régi Jobbikra épít vagy azt próbálja rekonstruálni, az Orbán által megálmodott centrális erőtérben biztonságos játékot játszik. Nem kell attól tartania, hogy a szélsőséges megnyilvánulásai miatt a kormánypárti sajtó vagy éppen a Fidesz támadni fogja, éppen ellenkezőleg: segíti abban, hogy úgy tűnjön, az új Jobbikkal szemben ez egy hiteles szervezet. Ez az oka annak, hogy a kormánypárti sajtó minden lehetőséget megragad, hogy a Jobbikra már politikai ellenségként tekintő Toroczkaiéknak teret adjon.

Legutóbb Dúró Dórával közölt interjút a Magyar Idők, de egy videóban a kormánypropagandát toló Pesti Srácok főszerkesztője is kedélyesen nosztalgiázott Toroczkaival a régi szép időkről, amikor a Jobbik még szélsőjobboldali volt. (Megfigyelhető egyébként, hogy a Fidesz és a hozzá köthető sajtó két, egymással teljesen ellentétes indokkal támadja a Jobbikot már jó ideje. Vagy azt vetik a Jobbik vezetőinek szemére, hogy nácik, vagy azt, hogy sajnos már nem elég nácik, és ezáltal hiteltelenek.)  

Úgy tudjuk, elég nagy felháborodás volt a szervezeten belül amiatt, hogy az emberektől az ÁSZ-bírságra összegyűjtött pénzt, összesen 102 millió forintot a Jobbik a kampány alatt felélte. Ezt a lépést még Sneider Tamás mostani elnök is hibásnak tartja így utólag, és mint kiderült: Szabó Gábor pártigazgató döntése volt, hogy az adományt forgassák bele a kampányba.

A Stop Soros törvény megszavazásán legfeljebb csak a Jobbik „alkalmi" vagy a baloldalról átcsábított szavazói háborodtak föl, de az elkampányolt százmillión lényegében mindenki. Sneider szerint eddig összesen négy adományozó kérte, hogy adják vissza nekik a pénzét, de ez az elnök szerint csak pár ezer forint.

A helyzetet rontja, hogy továbbra sem túl jó a kommunikáció a pártvezetés és a tagok között, vannak olyan kérdések, amelyekről még a jól értesült jobbikosok köreiben is csak találgatnak. Ilyen egyébként az is, hogy vajon hány új belépője van a pártnak ténylegesen.  

Orbánon múlik, mi lesz a Jobbikkal?

A legtöbben úgy ítélik meg, hogy a Jobbik sorsa most valójában Orbán Viktor kezében van. Azért gondolják így, mert az ÁSZ döntése mögött egyértelműen Orbánt sejtik, így az is a kormányfőn múlhat, mennyire bánik majd kesztyűs kézzel a Jobbikkal a számvevőszék. Ha Orbán úgy ítéli meg, hogy nem legyengíteni, hanem ellehetetleníteni kell a Jobbikot, akkor az államkincstárnak és/vagy a NAV-nak nem lesz más dolga, mint megtagadni mindenféle könnyítést, legyen szó részletfizetésről vagy bármi másról. 

Egy vezető jobbikos politikus az Indexnek arról beszélt, hogy a párt előtt álló legnagyobb kihívás messze nem Toroczkaiék szervezkedése vagy éppen az ÁSZ-bírság, sokkal inkább az, hogy a jelenlegi politikai rendszerben, ahol minden a kormánypártnak kedvez, hogyan tudna hatékony ellenzékként politizálni a Jobbik. A korrupció láthatóan senkit nem érdekel, a bevándorlástémát a Fidesz uralja, a gazdaság pedig – a forint gyengülését leszámítva – jó állapotban van.  

Nyitókép: Bődey János/Index