Benedek
-2 °C
14 °C

A baloldal és a Fidesz is amnéziás, ha a Jobbikról van szó

DBELO20100715005
2019.02.19. 10:38
A Fideszre és a baloldali ellenzékre is igaz: ha a politikai érdekei úgy kívánják, simán kijátsszák az antiszemita-kártyát. Ami most a kormánypártot zavarja a Jobbikkal kapcsolatban, az néhány éve még elfogadható volt nekik. Ami a baloldali ellenzéki pártokat nem zavarja most, az néhány éve még elfogadhatatlan volt a számukra.

Visszautasítom azt a politikai gyakorlatot, hogy az antiszemita-kártyát, az idegengyűlölet-kártyát rutinszerűen, amikor már minden érv csődöt mondott, a belső zsebből előrántják, a nemzetközi sajtó előtt meglengetik, és ezzel próbálják lejáratni a legnagyobb ellenzéki pártot

– nyilatkozta még 2007 tavaszán Navracsics Tibor, az akkor még ellenzékben lévő Fidesz parlamenti frakciójának vezetője. Több mint egy évtizeddel később sokat változott a világ: nemcsak Navracsics tűnt el a Fidesz élvonalából, de az antiszemita-kártyát sem játsszák már ki ellenük, ellenkezőleg: a Fidesz antiszemitázza azt a baloldalt, amelyik korábban őket antiszemitázta.

Persze több mint nyolcéves kormányzás után jutott el a Fidesz arra a pontra, hogy mindezt megteheti, miután az Orbán által megálmodott és felépített centrális erőteret az ellenzéki pártoknak csak úgy van esélyük lebontani, ha egységbe tömörülnek. Így történhetett meg az, ami nem is olyan régen még elképzelhetetlen lett volna: a Jobbik és a baloldali pártok összefogtak. A kormánypárt természetesen azonnal lecsapott erre a magas labdára.

Az eredmény szürreális. Nem csak azért, mert míg Navracsics nyilatkozata idején a lehetetlennel ért volna fel, hogy a 2006-os utcai zavargásokban főszerepet játszó Jobbik valaha is összefogjon Gyurcsány Ferenccel. Hanem azért is, mert a jelenlegi Fidesz azt veti most a baloldal szemére, ami számára még néhány évvel ezelőtt a világ legtermészetesebb, elfogadható dolga volt. 

Tegye fel a kezét, aki náci!

A Fidesz most, amikor csak teheti, lényegében lenácizza a baloldali pártokat, amiért a Jobbikkal is összefogtak. Legutóbb a DK-s Vadai Ágnes tett fel írásbeli kérdést Kásler Miklós miniszternek a Híd a munka világába programmal kapcsolatban. Kásler helyett Rétvári Bence államtitkár válaszolt. Rétvári felidézte, hogy Vadai korábban lenácizta a Jobbikot, veszélyesnek tartva a pártot, amely a cukiságkampánya ellenére egy full náci szervezet.

Önök ezzel a párttal járnak most násztáncot. Ön ma már kevésbé finnyás, mint pár hónapja, Önnek a karlendítés, a zsidó nő megverésével hencegés, a cigányverés, a rasszista indokú bűncselekményért elítélés, a „muzulmán is jobb a zsidónál” kijelentés már nem goebbelsi, hanem a jövőbeli együttműködés elfogadható része

– kezdte válaszát Rétvári.

A baloldali-liberális ellenzék érezhetően nem készült fel arra, miként magyarázza meg a választóknak, hogy a sokáig nácinak tartott szélsőjobboldali Jobbik miért elfogadhatóbb most, és miért nem volt az még nem is olyan régen. A legfelkészületlenebbnek minden bizonnyal Karácsony Gergely bizonyult. A Párbeszéd politikusát meghívták a Hír Tv-be, ahol szembesítették Gyöngyösi Márton évekkel ezelőtti megnyilvánulásával, amikor a jobbikos politikus zsidók listázását javasolta a parlamentben. Karácsony hebegett-habogott, majd azt találta mondani, hogy a zsidók listázása szerinte nem számít nácinak. Kijelentésén sokan felháborodtak, majd miután a Mazsihisz is kiakadt, Karácsony bocsánatot kért, amit a zsidó szervezet el is fogadott. 

Hasonló helyzet már akadt egyébként a Jobbikkal kapcsolatban, és éppúgy a Hír Tv-ben. 2017-ben az akkor már kormánypártinak nem nevezhető Hír Tv kérdezte Vona Gábor akkori Jobbik elnöktől, hogy kilépne-e a pártból, ha kiderülne, hogy zsidó, ő pedig igennel felelt. Még a reakció is hasonló volt: Köves Slomó rabbi hiteltelennek és cinikusnak nevezte Vonát, aki korábban üdvözlőlapot küldött hanuka alkalmából. Most Karácsonynak esett neki Köves, mondván, csalódott benne. 

De a Karácsony-interjú mellett legalább ennyire kínos a baloldalnak az, amit a Jobbik elnökéről, Sneider Tamásról derített ki a kormánysajtó. A jobbikos képviselő esküvőjén homofób és rasszista vicceket mondott a vőfély-műsorvezető, ezt pedig Vona Gábor pártelnök és Szabó Gábor pártigazgató is látta meghívottként. (Sneider erről a 444-nek azt mondta, szerinte az esküvőn részt vevők csak „szórakoznak és poénkodnak", valamint a felesége nem azért csinált bármilyen karlendítéshez hasonló mozdulatot, mert nácinak gondolná magát. A felvétel nyilvánosságra hozását lejárató propagandának nevezte.) A kormánypropaganda emellett azt is elővette, hogy Sneider a kilencvenes években az egri szkinhedmozgalom központi alakja volt. Csakhogy ez utóbbi tény már nagyon régóta ismert

A mi nácink nem úgy náci, mint a tiétek

Az ellenzék eközben láthatóan nem nagyon tud mit kezdeni a Jobbik múltjával, sőt közelmúltjával, és ha mindezzel a kormánypárti nyilvánosság szembesíti. A Fidesz hiteltelennek állítja be az ellenzéket, mondván, a hatalom megszerzése érdekében még korábbi önmagukat is megtagadják és nem képviselnek következetes politikát. 

Csakhogy éppen egy indexes videó bizonyítja, hogy Sneider múltja egyáltalán nem zavarta a fideszes politikusok többségét, amikor még a Jobbik nem jelentett veszélyt a kormánypártra. 

2014 májusában hatalmas botrány lett abból, hogy Sneider lett a parlament alelnöke. A Jobbik akkori elnöke, Vona Gábor 2014 májusában jelentette be, hogy a Jobbik Sneidert jelöli az alelnöki posztra. Ekkor már az ellenzéki pártok is tudták, hogy Sneider a kilencvenes évek elején Egerben Roy néven ismert szkinhed volt, és egy utcai támadás miatt bíróság elé állították. Ő maga annyit ismert el ebben az ügyben, hogy lekevert egy pofont egy „cigány maffiózónak".

A Jobbikon kívül egyik ellenzéki párt sem támogatta öt éve Sneider kinevezését. Botrányosnak tartották ugyanis, hogy egy volt szkinhed kerüljön olyan pozícióba, ahonnan adott esetben Áder János államfőt is helyettesítheti. Merthogy akár ez a szcenárió is előfordulhat: átmeneti akadályoztatása esetén, vagy ha a megbízatása valamiért megszűnik, akkor az államfőt a házelnök helyettesíti, de ha valamiért ő se képes erre, akkor az alelnökök veszik át az államfői jogköröket.  

Amikor Sneidert jelölte Vona Gábor, akkor a Fidesz a felelősséget az ellenzéki pártokra tolta: oldják meg ők ezt a vitát. Miután azonban az ellenzéki pártok nem tudtak megegyezni, Kövér László tett pontot az ügy  végére, sarokba szorítva a civakodókat. Kövér megüzente: ha a pártok nem egyeznek meg, akkor saját hatáskörben tett javaslatában egyetlen ellenzéki alelnök sem szerepel majd, így pedig az ellenzéknek fenntartott két alelnöki pozíció üresen marad. Kövér ultimátuma miatt a Sneider kinevezése ellen tiltakozó MSZP és LMP előtt két út maradt: vagy elfogadja a jobbikos jelöltet, vagy nem lesz ellenzéki a parlament vezetésében. Az előbbit választotta.

Így lett egy volt szkinhed parlamenti alelnök, a 199-ből 150 igen szavazattal. Csakhogy annyi jobbikos, mint amennyien igennel szavaztak, nincs a parlamentben. Ez pedig azt jelenti, hogy a Fideszt egyáltalán nem zavarta, hogy egy volt szkinhedvezérből parlamenti alelnök lett. Érdemes megnézni a 2014-es fideszes nyilatkozatokat ehhez:

Érdekesség, hogy miután az ellenzéki pártok Sneider miatt összekülönböztek a Jobbikkal, a kormánypárti sajtó előhúzott egy csontvázat a szekrényből. Megírták, hogy Molnár Zsolt szélsőjobboldaliként fütyülte ki anno Göncz Árpád egykori államfőt. 

„Akik fennen hangoztatják Sneider alkalmatlanságát, azok minden megfontolás nélkül tagadják az ember egyik legszebb adottságát: azt, hogy képes megváltozni" – írta a Magyar Nemzet, „állítólagos szkinhedmúltat" emlegetve, miközben annál többet foglalkoznak a szocialista Molnár Zsoltról szóló hasonló gyanúval.

Miért kellett a Jobbik a Fidesznek? 

De ennél is érdekesebb, hogy a Fidesz már akkor együttműködött a Jobbikkal, amikor az még vitathatatlanul és nyíltan egy szélsőjobboldali pártnak számított. A 2006-os választások előtt a Jobbik vezetése még egyetértett abban, hogy a Fidesszel együttműködve kell majd politizálnia a pártnak a választások után.

A Jobbik és a MIÉP közösen állított listát a 2006-os választásokon, és készültek olyan kampányfilmek is, amelyek arról szóltak, hogy a Jobbik–MIÉP-szövetség segítségével válhat kormányerővé a Fidesz.

Az együttműködés a Jobbik és a Fidesz között a 2006-os önkormányzati választásokon vált nyilvánvalóvá: a két párt ekkor számos helyen indított közös jelöltet, ilyen volt például a Fidesz valamennyi egri és székesfehérvári jelöltje, köztük Cser-Palkovics András, a Fidesz akkori helyettes szóvivője.

A Fidesz és a Jobbik közötti viszony csak a 2009-es EP-választás után romlott meg, amikor több jobbikos vezető is úgy érezte, hogy Orbánéknak csak mankónak kellettek, de komolyan nem veszik őket. Később teljesen egyértelművé vált, hogy a Fidesz eszközként használja a Jobbikot. Erre tökéletes volt ugyanis Vona Gáborék pártja.

A Jobbikot amolyan lakmuszpapírként használhatta a Fidesz. Tesztelhette rajta azokat az ötleteket, amelyekkel meg lehetett nyerni a magukat nemzeti érzelműnek valló szavazók lelkét, és ezeket a javaslatokat aztán a kormánypárt rendre le is nyúlta a Jobbik elől. Cserébe nem is támadta őket. Ezért sem támadták Sneidert a szkinhedmúltja miatt akkor, amikor az ellenzék ezt felhánytorgatta neki 2014-ben. 

Amíg a szélsőjobboldali párt ebben a felállásban partnernek bizonyult és megelégedett ezzel a szereppel, addig nem érte őket támadás a kormánypárt részéről. Emellett a Jobbik léte azért is jött jól a Fidesznek, mert amikor a nyugati államok részéről bírálat érte a kormányfőt a jogállam aprólékos lebontása miatt, akkor Orbán a Jobbikra tudott mutatni, azt üzenve: ha Nyugatról „leszednék” őt, akkor a fékezhetetlen nácik kerülnének hatalomra.

És most miért nem kell a Jobbik a Fidesznek?

Amikor Vona Gábor a néppártosodás útjára állította a Jobbikot, és megpróbálta több-kevesebb sikerrel kiszorítani a radikálisokat a pártból, azt a hallgatólagos „megállapodást” rúgta fel a Fidesszel, ami addig a Jobbik védelmét adta.

  • Egy néppártos Jobbik ugyanis már nem tud lakmuszpapírként működni, és ijesztgetni sem lehet vele a külföldi partnereket,
  • az Orbán által megteremtett centrális erőtérben pedig kilép abból a szélsőjobbos helyzetből, amiben a Fidesz szemszögéből nézve jó helyen van.

Ez az oka annak, hogy a kormánypárti sajtó egy ideje azért is támadja a Jobbikot, mert náci, és azért is, mert nem elég náci. Jól látható, hogy miután a Jobbik legszélsőségesebb figurái otthagyták a pártot és Mi Hazánk néven új formációt alapítottak, a fideszes sajtó teret ad nekik, egyúttal azért támadja a jobbikos vezetőket, mert azok szerintük megtagadták a múltjukat. De emellett azért is támadják a Jobbiknál maradókat, mert szerintük ők nácik, noha a kettő ellentmond egymásnak.

A Jobbik és a többi párt viszonya egy dologra mindenképpen rávilágít: arra, hogy a baloldal és a Fidesz is politikai ütőkártyaként használja az antiszemitizmust, és ha a politikai érdekei úgy kívánják, akkor zavarja őket a náci múlt, ha pedig ennek ellenkezője az érdekük, akkor nem.

Borítókép: 2010. július 15. Orbán Viktor miniszterelnök a nemzeti együttműködés nyilatkozatát tartja a kezében a Jobbik frakcióülésén a Parlamentben. Mellette ül Vona Gábor a Jobbik elnöke és frakcióvezetője. MTI Fotó: Beliczay László

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!