Henrik, Roland, Örkény
13 °C
27 °C
Index - In English In English Eng

Benyújtották a parlamentnek a koronavírus-törvény visszavonását

97820921 10158218826671093 8362365023971966976 o
2020.05.27. 00:19
A járványban Orbán Viktor abból tudott politikai hasznot húzni, amivel mindig is támadták, a diktatúrázásból. A rendeleti kormányzásnak vége, így most okkal mondhatja, hogy nem egy hatalomvágytól megrészegült autoriter vezető, ellenben jó válságkezelő. Ám a különleges jogrend a gyakorlatban is bebizonyította a politika Murphy-törvényét: amivel vissza lehet élni, azzal vissza is élnek.

Ahogy a kormányzat ígérte, kedden éjfél körül a parlament.hu-n megjelent a veszélyhelyzet visszavonásáról és az átmeneti időszak szabályairól szóló két törvénytervezet. Maga a visszavonásról szóló tervezet rövid, technikailag a dolog úgy néz ki, hogy a törvénnyel az Országgyűlés felhívja a Kormányt, hogy a kormányrendelettel kihirdetett veszélyhelyzetet szüntesse meg. A másik paragrafusa szerint a veszélyhelyzet visszavonásával hatályát veszti a felhatalmazási törvénynek is gúnyolt, rendkívüli jogrendet hozó koronavírus-törvény is. 

A törvény indokolása aztán a jogiból néhol politikai szövegbe átcsúszva részletesen fejtegeti, hogy "vészterhes időkben a közös cselekvés, a nemzeti összefogás, az egészségügyben és a rendfenntartásban dolgozók, illetve valamennyi érintett áldozatos munkája megteremtette a lehető legszélesebb körű nemzeti egységet, amely mindenkor a sikeres járványügyi védekezés záloga", leírja az indokolás azt is, hogy az intézkedések nemzetközi összehasonlításban sem számítanak egyedinek, az állami szervek alkotmányos és jogszerű működésének felügyelete mindvégig biztosított volt.

Aztán odaszúr az ellenzéknek és a külföldnek is:

Magyarország veszélyhelyzeti intézkedéseivel szemben a kezdetektől fogva példátlan, összehangolt politikai kampány és hisztériakeltés zajlott hazánk határain belül és kívül. Bár az alaptalan támadások szerencsére nem befolyásolták a járványügyi védekezés sikerét, történelmi felelősséget viselnek mindazok, akik a küzdelem legnehezebb időszakában kérdőjelezték meg a rendkívüli intézkedéseket és próbálták meg aláásni a kormányzati döntések legitimitását.

Mi is volt ez az egész?

  1. Orbán Viktor kihasználja a járványt és diktatúrát épít.
  2. Az ellenzék a vírusnak szurkol, miközben Orbán csak azért akar a szokásostól eltérő jogrendet, hogy hatékonyan és gyorsan küzdhessen a kormányzat a járvány ellen. 

Ez a két, egymással ellentétes valóságértelmezés jelent meg a nyilvánosságban, amikor március végén a kormány megszavazta a koronavírus-törvényt, amely időben korlátlan hatalmat adott a kormányfő kezébe. Az persze részletkérdés, hogy a kormányfő ezt a korlátlan hatalmat már március 11-én, a veszélyhelyzet kihirdetésével megkapta, hiszen attól kezdve rendeletekkel tudott kormányozni a veszélyhelyzet végéig, márpedig a veszélyhelyzetnek akkor van vége, amikor a kormány úgy dönt: vége van. 

A koronavírus-törvény annyiban jelentett újdonságot, hogy míg alapesetben az ilyenkor kihirdetett rendeletek 15 nap elteltével automatikusan hatályukat vesztik, addig a március végén elfogadott törvény értelmében sem azok nem járnak le, sem a veszélyhelyzet. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy a koronavírus-törvénnyel még inkább nyomatékosítva lett, hogy akkor lesz vége a rendeleti kormányzásnak, ha Orbán Viktor úgy dönt. Még akkor is, ha formálisan a parlament vonja vissza a törvényt.

Orbán Viktor pedig két hónap után, a korlátozó intézkedések látványos enyhítésével nagyjából egy időben döntött úgy, hogy kész visszaadni ezt a szuperhatalmat.

A kormány hétfőn megtárgyalta, kedden éjfél előtt néhány perccel pedig, mint írtuk, be is nyújtotta a parlamentnek az erről szóló törvénytervezetet(a visszavonás előre kiszivárgott gyakorlati részleteiről itt írtunk). A Fidesz-kormány ettől még nem lesz gyengébb, hiszen kétharmados parlamenti többséggel nem is lehet az, de hogy mit adott az országnak, mit a kormánypártnak és mit az ellenzéknek ez a különleges jogrend, azt érdemes alaposabban megnézni.

A félelem, mint mozgatórugó

A koronavírus mindenkit, így a magyar politikai elitet is meglepte, de az, hogy ki miként reagált, már nem volt annyira meglepetésszerű. Orbán Viktor némi késlekedés után egyből a járvány elleni védekezés élére állt (összekapcsolva azt a másik "szakterületével", az illegális migrációval), de legalábbis ezt a látszatot keltette és rövid időn belül tett meg nagy utat a járványt bagatellizáló miniszterelnök és a vírus elleni ádáz küzdelmet folytató akcióhős között.

Miközben az elején Orbán még hallani sem akart az iskolák bezárásáról, mihelyst felismerte, hogy a vírustól való félelem egyre nagyobb, harci üzemmódba kapcsolt és ezzel egyidejűleg politikai csapdába csalta az ellenzéket. Először meghirdette a számára korlátlan hatalmat biztosító veszélyhelyzetet, majd még erre is rátett egy lapáttal a koronavírus-törvénnyel, ami akár azt is biztosíthatta volna neki (szigorúan csak elméletileg), hogy amíg nem alakul ki Magyarországon a nyájimmunitás és vírusveszély van, addig a veszélyhelyzetre hivatkozva rendeleti úton kormányozzon. Az ellenzék erre építette fel azt a történetet, ami azt láttatta, miszerint Orbán diktatúrát épít. (Az az érv elhalkult a nagy zsivajban, hogy Orbánnak egy diktatúra felépítéséhez nem lenne szüksége járványra, hiszen a kétharmad birtokában bármikor módosíthatná az alaptörvényt, ráadásul már eddig is bebizonyította, hogy a kétharmaddal célzottan bármit elérhetnek békeidőben is, nincs szükségük ehhez különleges jogrendre.)  

Orbán Viktor a Szent János Kórházban április 9-én
Orbán Viktor a Szent János Kórházban április 9-én
Fotó: Orbán Viktor / Facebook

Az ellenzékhez közel álló jogászok, ha diktatúrát ugyan nem is kiáltottak, de aggódtak. Még a törvény elfogadása előtt felhívták rá a figyelmet, hogy amennyiben azt megszavazza a parlament, akkor fennáll a veszélye annak, hogy az időtlen rendeleti kormányzással a hatalom visszaél. Nem is alaptalanul gondolták és gondolják így: 2016 óta például tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet van és noha ennek a feltételei már nem állnak fenn, az abból fakadó jogkorlátozások érvényben vannak. Az pedig, hogy mikor múlik el a veszély, meglehetősen szubjektív kérdés, főleg egy olyan államban, amely éppen a járvány kellős közepén bizonyította be, mennyire átláthatatlan és ahol csak tud, titokzatoskodik, nem játszik tiszta lapokkal. Arra például, hogy megismerjék az emberek a fertőzések számát területi bontásban, áprilisig várni kellett, ahogy a tömeges teszteléseket is halogatták, noha az kulcsfontosságú abban, hogy kiderüljön, mekkora valójában a veszély.  

Az ellenzék, amely kezdetben éppen azért ütötte a kormányt, mert a többi európai országgal ellentétben túl lazán néz szembe a járvánnyal, március végén, a koronavírus törvény elfogadása után a saját kardjába dőlhetett bele. Míg a 2015-ös menekültválság előtt a menekültáradatot előre nem látó ellenzék vakságát használta ki, most a vírustól bepánikolt és ezért szigorú intézkedéseket hiányoló ellenzéki politikán csavart egyet Orbán - feltehetőleg mindkét esetben több információ birtokában volt, mint hazai ellenfelei. Egyébként nem csak ebben hasonlít egymáshoz a mostani és az öt évvel ezelőtti válságkezelés, hanem abban is, hogy mindkettőben tetten érhető a félelem, amire a politika építeni tudott. De amíg az öt évvel ezelőtt válságnál a migránsoktól való félelmet részben központilag kellett generálni és habosítani, most erre egyáltalán nem volt szükség.

Orbán is ehhez a félelemhez igazította a politikáját: akkor záratta be az iskolákat, amikor látta, hogy az egzisztenciális félelem eltörpül a vírustól való félelem mellett, és akkor kezdte az enyhítést, amikor ennek ellenkezőjét érezte (vagy éreztették a belső használatra készült felmérések).   

Amikor az ellenzék március végén belesétált a csapdába, nem is nagyon volt más választása: ha a koronavírustörvény ellen van, akkor Orbán azt a látszatot kelti, hogy ellenfelei nem akarják, hogy a kormány vezetésével az ország legyőzze a járványt, ha viszont az ellenzék biankó csekket állít ki a kormányfőnek, akkor megadja az elvi lehetőséget egy eleve autoriter kormányzat számára ahhoz, hogy még autoriterebb legyen, ezt pedig az ellenzéki szavazók néznék rossz szemmel. 

Azzal, hogy Orbán két hónappal később visszaadta az extra hatalmat, két dolgot mindenképpen elért.

Egyrészt lehetősége nyílt arra, hogy nevetségessé tegye azokat, akik diktatúrát kiáltottak, másrészt úgy állíthatja be a járvány elleni harc sikerét, mint egyedüli sikert, amihez az ellenzéknek nincs köze.  

A Fidesz érdeke az volt, hogy beleégjen az emberek emlékeibe: az ellenzék nem állt a kormány mellé. De ezt nem adták ingyen. A kormányt az Európai Unió több tagállama és a Néppárt tagjai is keményen bírálták, így még jobban erősödött az a nem alaptalan kép, miszerint Magyarországon egy autoriter rezsim uralkodik. Igaz, ez akár még erősítheti, mozgósíthatja a Fidesz szavazóit, hiszen azt a látszatot erősíti, mintha a szegény magyar kormány folyamatos külső támadás alatt állna. 

Korai még megítélni, mit hozott a konyhára

Ami a kormány vesztesége, annyit nyert az ellenzék, és fordítva. Azt majd az idő dönti el, hogy politikailag melyik stratégia kifizetődőbb. Ám nincs még ez a mérkőzés lefutva, mert ha a vírust vissza is lehetett szorítani, a gazdasági károkat is enyhíteni kell. 

Ha azt akarjuk megtudni, ki hogyan áll ebben a meccsben, a nyilvános felméréseket nézegetve nem leszünk okosabbak. A Medián egyik online, még márciusban készült és bevallottan nem reprezentatív kutatása szerint az emberek 94 százaléka ellenezte a határidő nélküli, korlátlan felhatalmazást, de kérdés, most hogyan gondolkoznak, amikor bebizonyosodott, hogy Orbán vissza is adja a szuperhatalmat. A baloldalhoz közel álló Publicus Intézet a Népszava megbízásából készített felmérése azt mutatta, hogy még a fideszesek többségének sem tetszik a koronavírus-törvény, mi több,erősödött az ellenzék, míg nemrég a Fidesz-közeli Nézőpont intézet hozta ki azt, hogy a magyarok 78 százaléka utólag is helyesnek tartja, hogy a kormány kezdeményezte márciusban a veszélyhelyzet meghosszabbítását.  

Orbán Viktor miniszterelnök a koronavírus-fertőzés elleni védekezésért felelős operatív törzs ülése után tartott sajtótájékoztatón Budapesten 2020. március 5-én
Orbán Viktor miniszterelnök a koronavírus-fertőzés elleni védekezésért felelős operatív törzs ülése után tartott sajtótájékoztatón Budapesten 2020. március 5-én
Fotó: Orbán Viktor / Facebook

A csapdába, amit Orbán az ellenzéknek állított, azért is lehetett könnyen belesétálni, mert bár valóban nyakunkon van a koronavírus, a védekezéshez a kormánynak bőven adottak voltak a jogi eszközei a különleges jogrend nélkül is. Az egészségügyi törvény járvány idején például lehetőséget ad a betegek elkülönítésére, el lehet rendelni karantént tüneteket nem produkáló, pozitív teszteredménnyel még nem rendelkező embereknél, szüneteltetni lehet az óvodák, iskolák, egyetemek – vagy bármely intézmény – működését, korlátozni lehet a lakosság mozgásszabadságát, a személyi közlekedést, le lehet zárni területeket, megtilthatók a nyilvános és nem nyilvános rendezvények. De ha az egészségügyi törvény nem is lett volna elég mindenre, az Országgyűlés különleges jogrend elrendelése nélkül, akár törvényalkotás útján is hozhat azonnal bevezethető további intézkedéseket.

Ennek ellenére persze méltányolható az az ellenérv is, miszerint a kormány gyorsan, határozottan akart lépéseket hozni anélkül, hogy az ellenzéknek lehetősége lenne politikát csinálni a járványból, azaz akadékoskodni. Erre utalt Orbán a múlt pénteki rádióinterjújában, amikor azt mondta: a rendkívüli jogrend segítette, hogy rendeleteivel nem kellett bemennie a parlamentbe, és nem kellett az ellenzékkel huzakodnia, hanem azonnal tudtak dönteni, és közbe tudtak lépni, ahol kellett.  

Noha Orbánból tényleg nem lett Kim Dzsongun, de a veszélyhelyzet rávilágított a magyar politika Murphy-törvényére: ha valamivel vissza lehet élni, akkor azzal vissza is fognak. 

A múlt pénteki rádióinterjújában Orbán - a járvány elleni védekezés során szerzett tapasztalatokról beszélve - azt mondta, voltak kötözködő, pártutasításra cselekvő, de együttműködő, a közös védekezésben résztvevő polgármesterek is. Orbán szerint azok a polgármesterek, akik a baloldali pártközpontok utasítását követték és nehezítették a védekezést, rosszul teljesítettek, akik azonban az emberek védelmét helyezték az előtérbe, jól. Nem tudni, kikre gondolt Orbán, mert korábban kizárólag a budapesti főpolgármestert, Karácsony Gergelyt bírálta nyilvánosan a Pesti úti idősek otthonában történt megbetegedések miatt. 

Élni és visszaélni vele

A veszélyhelyzetben jóval szélesebb jogkörük lett a polgármestereknek, így számos olyan kérdésben egyedül dönthettek, amelyek segítettek a hatékony védekezésben. Akadtak közöttük olyanok, akik korlátozták vagy megtiltották, hogy turisták lepjék el a békeidőben valóban népszerűnek számító településeket, ezzel veszélyeztetve az ott élőket.

De akadtak olyanok is, akik olyan lépéseket tettek, amelyeknek közük sem volt a járványhoz. Komló és Szekszárd fideszes polgármestere például a veszélyhelyzetre hivatkozva kerülte meg a települések képviselő-testületét, és saját hatáskörükben fogadták el az önkormányzatok költségvetését. Nagykanizsán - ahol október óta nem sikerült alpolgármestert kinevezni - a fideszes polgármester a veszélyhelyzetet kihasználva tudta átverni jelöltjét, a Fidesz helyi frakcióvezetőjét, és vette át az önkormányzati cégek feletti irányítást.

A kormány a veszélyhelyzetben 140 olyan céget azonosított be, amelyek működése létfontosságú, ezért többüknél már márciusban megjelentek a honvédelmi irányítótörzsek. Nemcsak állami vállalatoknál, hanem magáncégeknél is, gyógyszercégek és nagyobb kereskedelmi láncok is kaptak a nyakukba katonákat. Egy debreceni csomagolóipari céget, a Kartonpackot állami felügyelet alá vonták, a vezetőségét lecserélték. A  Kartonpack története  is arra mutat rá, hogy a járvány ürügyet adott az állami belépésre, de ennek a belépésnek sokkal inkább a NER-hez, mintsem a vészhelyzethez volt köze.

A sokat vitatott törvény lehetővé tette azt is, hogy rémhírterjesztőknek állítsanak be olyanokat, akik eltérnek a hivatalos kommunikációtól, és nem hivatalos adatokat, tapasztalatokat is közölnek. Mert bár a rendőrök valóban fogtak el rémhírterjesztőket, a nagy igyekezetbe bizony hiba is csúszott: májusban gyors egymásutánban két embert is előállított a rendőrség rémhírterjesztésre hivatkozva. Május 12-én egy Szerencs közelében élő nyugdíjasnál, Kusinszki Andrásnál tartottak házkutatást, lefoglalták a számítógépét, és kihallgatták gyanúsítottként egy Facebook-bejegyzés miatt, majd hasonló okból Gyulán rabosították Csóka-Szűcs Jánost, a helyi Kossuth Kör vezetőjét. Utóbbit - akit a fideszes polgármester személyesen jelentett fel - azért, mert megírta, hány kórházi ágyat kell kiüríteni Gyulán. „Valójában haldokló betegek (…) hazaküldését jelenti” – ezt posztolta Csóka-Szűcs János április 20-án a gyulai kórház járványkórházzá alakításáról. A polgármester, Görgényi Ernő azt állítja, hogy rengeteg kétségbeesett gyulai ember kereste meg aznap azzal a kérdéssel, hogy igaz-e, hogy a gyulai kórházból haldokló betegeket küldtek haza? Szerinte több megkeresésből kiderült, hogy ez a lakossági aggodalom Csóka-Szűcs János azon posztján alapult, melyben azt állította, hogy a kórházi ágyak felszabadítása „valójában haldokló betegek, magatehetetlen idősek és rehabilitációra szoruló sérültek hazaküldését jelenti”.  "Nem valós adatok közlése miatt fordultam tehát a rendőrséghez, hanem ordas hazugságok miatt" - hangsúlyozta az Indexnek Görgényi.

A képtelen helyzetet és a rendőrségi vegzálást Varga Judit igazságügyi miniszter annyival rendezte le, hogy csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. És bár nyilván egyedi esetekről volt szó, egy olyan országban, ahol az emberek többsége egy egyszerű ügyvédi felszólító levél kézhezvételekor összerezzen, egy ilyen rendőri vegzálás igencsak elrettentő hatású. 

(Borítókép: Orbán Viktor az operatív törzs egyik májusi megbeszélésén - fotó: Orbán Viktor Facebook oldal)