Az Index megszerezte a közvélemény-kutatás részleteit, amely felkavarta az ellenzéket

Megszerezte az Index annak a nem nyilvánosságnak szánt közvélemény-kutatásnak a részleteit, amelynek főbb eredményeit korábban a 444 szellőztette meg, s amelyből egyebek között az derült ki, hogy jóval kevésbé népszerű az ellenzéki összefogás annál, mint amit előtte mértek:

Az ellenzék számára hideg zuhanyként megjelenő kutatási eredményeket illetően többen hitetlenkedésüknek adtak hangot. Egyelőre kérdéses, hogy a friss kutatás tévedett-e, vagy előtte nagyjából mindenki más.

Más módszer

Ami bizonyos, hogy az eddig megszokott és a kiszivárgott, nem nyilvánosságnak szánt – személyesen Márki-Zay Péter részére készített – kutatás módszertana különbözik, ami szerepet játszhat az eredményekben is. Az Index úgy tudja, az Iránytű Intézet és a 21 Kutatóközpont által jegyzett mérés amerikai tanácsadók segítségével, amerikai módszertannal készült. Az adatfelvételt az Iránytű végezte a magyar társadalom teljes lakosságát reprezentáló, kétezer fős minta telefonos megkérdezésével december 6. és 11. között, a mérés hibahatárának plusz-mínusz 2,2 százalékot jelöltek meg, hozzátéve, hogy részsoksaságok esetében akár nagyobb is lehet. Megjegyezték továbbá, hogy a telefonos kutatások általában felülbecsülik a Fideszt, az MKKP pedig gyakran magasabb adatokat ér el az – egyébként Jobbik-közelinek tartott – Iránytűnél, mint más kutatók esetében, az adatok választási előrejelzésként pedig nem használhatók.

A kutatásban vizsgálták a nem, életkor, iskolai végzettség, településtípus, az internethasználat rendszerességének összefüggéseit, hogy mennyire érdekli a válaszadót a politika, milyen a gazdasági helyzete, mit gondol arról, ha a jövő évi országgyűlési választásokat az ellenzék nyerné, mit vár 2022-re nézve, milyen volt az anyagi helyzete az elmúlt egy évben és mennyire ért egyet bizonyos uniós állításokkal – igaz, a jelentés hozzáfűzi, hogy ezen információk nem mindegyike bizonyult szignifikáns tényezőnek.

A Fidesz és a DK bázisa a legstabilabb

A pártpreferenciák tekintetében a főbb megállapítások az alábbiak.

• Ellenzéki közös lista esetén a Fidesz–KDNP listájára 46 százalék szavazna, az ellenzéki pártok közös listájára 32. A Mi Hazánk öt, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) négy százalékot kapna, két százalék nem menne el szavazni, tíz százalék pedig nem tudott, illetve nem akart válaszolni.
• Külön lista esetén a Fidesz–KDNP negyven százalékot szerezne. Az ellenzéki pártok közül a Jobbik tizenegyet, a Demokratikus Koalíció (DK) tízet, a Momentum hetet, az MKKP hatot, a Mi Hazánk ötöt, a Mindenki Magyarországa Mozgalom (MMM) hármat, az MSZP és az LMP kettő-kettőt, a Párbeszéd egy százalékot kapna. Erre az esetre öt százalék válaszolta, hogy egyáltalán nem menne el szavazni, kilenc százalék pedig nem tudott, illetve nem akart választ adni.

A közvélemény-kutatás azt is megkérdezte, melyik párt támogatója mennyire elkötelezett, ezt egy 1-től 5-ig terjedő skálán lehetett értékelni. Komoly meglepetés ebben nem született, a legfanatikusabbak a Fidesz–KDNP szimpatizánsai 4,01-es átlagot produkálva, akiket a DK rajongói követnek 3,49-es átlaggal. A kormánypártok esetében 52 százalék bizonyult „nagyon elkötelezettnek”, és csak kilenc százalék nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nem az. A DK esetében harminc százalék válaszolta azt, hogy „nagyon elkötelezett”, és 14 százalék azt, hogy egyáltalán nem. A szavazóbázisok stabilitásának átlagát tekintve a dobogó harmadik fokára a Márki-Zay Péter vezette MMM fért fel (3,37-es átlag), őt követi a Jobbik (3,21), majd utána szorosan következik az MSZP (3,19) és a Mi Hazánk (3,18). Leginkább az LMP és az MKKP bázisa bizonyult ingatagnak (2,6-2,6), de a Momentum sem teljesített túl jól ebben a tekintetben (2,93).

Meglepő és kevésbé meglepő eredmények

A kutatásnak sokak számára az is megdöbbentő eredménye volt, hogy

A maradék öt százalék nem tudott, illetve nem akart válaszolni.

Kormányváltást egyébként leginkább a fiatalok (18–29 évesek) szeretnének, és a 65 év felettiek legkevésbé. A fiatalok 65 százaléka nyilatkozott a kormányváltás mellett, 34 százalék ellenében, ugyanez a legidősebb korosztály esetében csupán 34 százalék kormányváltó a 63 százaléknyi kormány maradását akaróval szemben. A kormányváltást emellett leginkább Budapesten szorgalmazzák (55 százalék), legkevésbé a falvakban (34 százalék). Az is megállapítható az adatokból, hogy az iskolázottság mértékének növekedésével növekszik a kormányváltást akarók tábora is: az alapfokú végzettséggel rendelkezőknek csupán 31 százaléka, a középfokú végzettséggel rendelkezők 46 százaléka, míg a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknek már 55 százaléka szeretne kormányváltást a kutatás szerint.

A felmérés arra is rákérdezett, hogy a válaszadók mit tartanak Magyarország legfontosabb problémájának. Itt túl nagy meglepetés nem született: a kormánypártiak szerint legnagyobb arányban a bevándorlás (24 százalék), az ellenzékiek szerint leginkább a korrupció (17 százalék), illetve maga a kormány és Orbán Viktor (15 százalék) jelenti a legnagyobb problémát Magyarország számára.

A közvélemény-kutatás főbb – és ugyancsak elég meglepő – megállapításai közé tartozik, hogy 

Ennek lehetséges okaként a kutatás azt jelölte meg, hogy sokan úgy érzik, nem járnának anyagilag jól vele. A bizonytalanok között ugyanakkor az ellenzék tartaléka nagyobb, mint a kormánypártoké, ötven százalékuk ugyanis kormányváltást akar, és csak harminc százalékuk nyilatkozott úgy, hogy nem.

Márki-Zay Péter valós ismertségét a felmérés 55 százalékra tette, legalábbis ennyien tudták megmondani, hogy a politikus Hódmezővásárhely polgármestere. Legtöbben a megyei jogú városokban, illetve megyeszékhelyeken (65 százalék), valamint Budapesten (64 százalék) feleltek az erre vonatkozó kérdésre helyesen, legkevesebben a falvakban (42 százalék) találták el a választ. Korosztályos lebontásban a legkevésbé a fiatalok (18–29 évesek) ismerik, nekik 46 százalékuk tudott helyesen válaszolni, míg a legtöbben 65 év felett tudták elhelyezni az ellenzék miniszterelnök-jelöltjét a hivatalát illetően (64 százalék).

A lakosság anyagi helyzetére vonatkozóan a felmérés arra a megállapításra jutott, hogy a teljes népesség majdnem felét érzékenyen érinti az infláció és a kórházi várólisták. Az érintettek negyven százaléka ennek felelőseként a kormányt jelölte meg, továbbá a lakosság harminc százalékának romlott az anyagi helyzete az elmúlt tizenkét évben. 

a kutatás ezt főleg a kormány választások előtti osztogatásának, valamint az ellenzék elleni sikeres lejáratókampánynak tudja be. A válaszadók nagy része ugyanakkor úgy gondolja, hogy azonnali jelentős változás nem lenne a saját anyagi helyzetében akkor sem, ha az ellenzék nyerne 2022-ben.

Választói csoportok

A közvélemény-kutatás összefoglaló megállapításokat is megfogalmazott az egyes választói csoportokkal kapcsolatban. Ezek főbb elemei a következők:

• Az ellenzékiek alapvetően felülreprezentáltak a 18–29 évesek között és alulreprezentáltak a 40–49 és 65 év feletti korosztályban. Több mint egyharmaduk diplomás és csak nyolc százalékuk rendelkezik legfeljebb nyolc általánossal. A legtöbben Budapesten és a megyeszékhelyeken vannak, zömük jellemzően kevesebbet tud megtakarítani az átlagnál, saját bevallásuk szerint romlott az anyagi helyzetük. Magyarország tagságát az Európai Unióban alapvetően pozitívan értékelik.
• A kormánypárti szimpatizánsok többségében 65 évnél idősebbek, alacsony végzettségűek és felülreprezentáltak a kistelepüléseken. Megtakarításuk az átlagnál több, közel harmaduknak javult az anyagi helyzete az elmúlt egy évben. Az uniós tagságról többségében ők is pozitívan gondolkodnak, de több mint húsz százalékuk negatívan vélekedik.
• A bizonytalanok legtöbben a 40–49 éves korosztályban vannak, de összességében inkább a fiatalabb korosztályok körében jellemzők. Anyagi helyzetüket tekintve az ellenzéki szavazókhoz állnak közelebb, jelentős megtakarítást kevesebb mint nyolc százalékuk tud felmutatni, közel negyven százalékuknak az elmúlt évben romlott az anyagi helyzete. Az uniós tagság terén még a Fidesz-szimpatizánsoknál is nagyobb az azt negatívan értékelők aránya (22 százalék). Érdekesség továbbá, hogy bár többen akarnak kormányváltást, mint nem, de 35 százalékuk inkább Orbán Viktort látná miniszterelnöknek szívesen, mint Márki-Zay Pétert (24 százalék).
• A mérés külön csoportot szentelt a kormányváltást akaró bizonytalanoknak, valamint a „peremkormánypártinak” és „peremellenzékinek” nevezett szavazóknak is. A kormányváltást akaró bizonytalanok zömmel fiatalok, sok közöttük a szakmunkásképző-végzettségű, anyagi helyzetük az átlagnál lényegesen rosszabb, ennek ellenére sokkal többen számítanak a kormány győzelmére (56 százalék), mint az ellenzékére (18 százalék). A kormánypárti peremszavazók legtöbben a 40–49 éves korosztályban vannak, jellemzően alacsonyan képzettek, kiugró a jelenlétük a falvakban, anyagi helyzetük jelentősen nem különbözik az átlagtól. Az ellenzéki peremszavazók az átlagnál jóval fiatalabbak, szintén sok közöttük a szakmunkásképzőn végzett, aránylag felülreprezentáltak a falvakban, anyagi helyzetük valamelyest rosszabb az átlagnál. Az ellenzék győzelmi esélyeit illetően szintén pesszimisták. Több mint kétharmaduk szerint a kormány politikája anyagilag kedvez nekik, 36 százalékuk helyzetének néminemű javulására számít a választások előtti osztogatások révén.

Hogyan tovább?

Az Iránytű Intézet által végzett, belső használatra szánt közvélemény-kutatás főbb eredményeinek kiszivárgása kérdések sorát váltotta ki. Márki-Zay Péter a Szabad Európának nyilatkozva a kutatással összefüggésben arról beszélt, elképzelhető, hogy az ellenzékben előállnak majd egy miniszterelnökjelölt-cserével. Mint mondta, vannak eszközök ahhoz, ha valaki a Fidesz érdekében meg akarja buktatni az ellenzéket belülről, a kiszivárgott kutatást például ilyennek nevezte.

Pedig a kutatásban más ellenzéki politikusokkal összehasonlítva még mindig a hódmezővásárhelyi polgármester szerepelt a legjobban: a teljes népességre vonatkoztatva őt látnák a legtöbben (41 százalék) fontos politikai szerepben (a második helyen Hadházy Ákos áll 36 százalékkal, harmadik pedig Szél Bernadett lett 34 százalékkal), de 88 százalékkal az ellenzéki beállítottságú szavazók között is Márki-Zay Péter vezet (itt is Hadházy Ákos és Szél Bernadett követi 75-75 százalékkal, utánuk következik Karácsony Gergely 74 százalékkal).

az ellenzéki szimpatizánsokra szűkítve pedig 61 százalék, ezzel a válaszlehetőségként felsorolt többi ellenzéki politikussal összehasonlítva (Gyurcsány Ferenc, Jakab Péter, Márki-Zay Péter, Karácsony Gergely, Kunhalmi Ágnes, Dobrev Klára, Hadházy Ákos, Szél Bernadett) csak Gyurcsány Ferenc és Kunhalmi Ágnes szerepelt nála gyengébben. Az ellenzéki politikusok összehasonlításában még egy érdekesség van: a Márki-Zay Péterrel nem szimpatizáló ellenzékiek körében igencsak felülreprezentáltak Jakab Péter szimpatizánsai (33 százalék), akiket Dobrev Klára szimpatizánsai követnek 25 százalékkal. Orbán Viktort egyébként a teljes lakosság 58 százaléka tartaná fontos politikai szerepben a kutatás szerint.

Hogy a mérésnek milyen utóhatásai lesznek még, azt továbbra sem tudni. Kormánypárti körökből is kommentálták az eredményt, az ellenzékben többen hitetlenkedtek. Hann Endre, a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet ügyvezető igazgatója az ATV-nek nyilatkozva elképzelhetőnek tartotta, hogy valamilyen hiba csúszott a mérésbe. Azt ugyanakkor nemrég az IDEA Intézet is elismerte, hogy az ellenzéki összefogás az előválasztás óta „elcsendesedett”.

(Borítókép: 21 Kutatóközpont)