Orbán komolyat hibázott

Nézzük, hogyan működik a kisebbségi kormány! Török Gábor szerint a kisebbségi kormányzás első hónapjából a szocialisták két, ellentétes következtetést is levonhattak: egyszerre találnak érveket a kisebbségi kormány működőképessége és működésképtelensége mellett.

Jó példa erre a miniszterelnök viselkedése is, aki egyrészt határozottan a kisebbségi kormány működőképessége mellett érvel, ugyanakkor kiszivárgott hírek szerint maga is fontolgatja, hogy a pártelnöki poszt megtartása mellett a kormányfői széket esetleg átengedné egy új, koalíciós jelöltnek.

Keménykedő SZDSZ-re kell számítani

A kormány biztosítani tudta a parlamenti többséget, és még a kormányszerkezet átalakítását is átvitte a parlamenten. Utóbbihoz és az interpellációs szavazásokhoz is szükség volt az SZDSZ szavazataira, amelyeket az MSZP komolyabb erőfeszítés nélkül megkapott.

Éppen az SZDSZ magatartása szolgáltathat azonban érveket amellett is, hogy a kisebbségi kormány valójában csupán kegyelmi időszakát tölti, az MSZP aligha számíthat tartósan az SZDSZ vazallusi szerepére. Az SZDSZ a pártelnökválasztás után – ha a liberálisok az önálló, ellenzéki identitás építése mellett döntenek – alighanem határozottabban opponálja majd a szocialista kormányt. Már májusban is látható volt, hogy a hónap végén az SZDSZ keményebb interpellációkkal és több „nem” szavazattal próbálta bemutatni ellenzéki szerepét, ami az ellenzéki lét lassú elfogadásának jele lehet.

A kisebbségi kormány első hónapjának legfontosabb eleme a kivárás: a kormányzás átmeneti állapotban van. Török Gábor úgy látja, a kivárás az SZDSZ elnökválasztásáig tart. Akkor ugyanis eldőlhet, hogyan viszonyul az SZDSZ a koalícióhoz – ami viszont az MSZP-n belüli csoportok helyzetét is befolyásolja. Fodor Gábor elnökké választása azt üzenheti, hogy az SZDSZ nyitott lehet egy új koalícióra. Ennek megfelelően, ha ez a forgatókönyv valósul meg, intenzív MSZP-s „üzengetés” kezdődhet az SZDSZ és a miniszterelnök felé a koalíció újratárgyalásáért. Kóka elnökké választása viszont csökkentheti a koalíció újrakötésének lehetőségét.

A politikai elemző szerint ha Fodor lesz az elnök, első körben a kisebbségi kormány hatékonyságát kritizáló szocialista nyilatkozatokra lehet számítani. E nyilatkozatok célja az lesz, hogy nyomást gyakoroljanak az SZDSZ-re: nyissa ki a lehetőségét a koalíció újrakötésének, Gyurcsányra pedig annak érdekében, hogy álljon félre az új koalíció útjából. Egyelőre megjósolhatatlan, ezek az üzenetek, találgatások mekkora erővel jelennek majd meg, és hogyan hatnak az SZDSZ döntéshozóira, illetve a kormányfőre.

Ennél is kiszámíthatatlanabb az, mi történne, ha Kóka maradna a pártelnök. Az SZDSZ ebben az esetben biztos, hogy a koalíción kívüli építkezésbe kezdene, de Fodor Gábor és támogatóinak mozgása nem lenne megjósolható. Ráadásul a kormányfőellenes indulatok és ambíciók, amelyeket jelenleg elnyom a kivárás hangulata, nem szűnnének meg Kóka elnöksége alatt sem.

Elmaradt haszonszerzés

Jelenleg a kormány politikája kimerül a túlélésben, komoly sikernek könyvelheti el, ha egy-egy parlamenti szavazáson nem bukik el, vagy ha átvészel egy-egy komolyabb ellenzéki támadást. A kormány nem vett „baloldali”, „progresszív” vagy éppen „szociális” fordulatot; nem hirdetett új programot, és nem állt elő új kezdeményezésekkel.

A koalíció felbomlása olyan lélektani pillanat volt, amikor egy új program meghirdetése komoly visszhangot kapott volna; amikor viszonylag könnyen és hitelesen lehetett volna markáns fordulatot hirdetni. Részben a kiváró stratégia, de részben a koncepciótlanság miatt azonban a kormány nem tudott ebből profitálni.

Török Gábor úgy látja, hogy az elmúlt egy hónapban hozott döntések és az azokat kísérő kommunikáció leginkább a „0 pont” visszaállítására tett kísérletként jellemezhető. A „0 pont” ebben az értelemben a 2006-os állapot elérése. Vagyis, a kormány teljes kommunikációja és a döntések csekély száma mind azt mutatja, hogy a kormány az elmúlt másfél év döntéseinek „visszacsinálására” törekszik.

A kormány nem egy jövőbeni, „új” reformot, koncepciót mutatott be, de még csak elő sem irányozta, hogy később a kormány új irányba lép – egyszerűen a visszalépés mellett döntött. Miközben a „0 pont” visszaállítására tett kísérlet a népszerűség pillanatnyi emelkedését hozhatja, stratégiailag helytelen: az elpártolt szocialista szavazók a cselekvés hiányától aligha térnek vissza. Ez tehát megállíthatja ugyan az MSZP helyzetének további romlását, de a siker vagy legalább a komolyabb megerősödés lehetőségét nem hordozza.

Javítási lehetőség

De a Fidesz elnöke által elmondott gazdasági programbeszéd lehetőséget adott az MSZP-nek, hogy a „0 pont” helyreállításán túli üzenetet fogalmazzon meg. A veszéllyel történő riogatás, Orbán érzéketlenségének bemutatása és a Fideszhez kapcsolt negatív sztereotípiák ismételgetése olyan témák, amelyek mindig komoly esélyt adtak az MSZP-nek. Vagyis Orbán Viktor beszédével komoly lehetőséget teremtett az MSZP-nek, hogy kilátástalannak tűnő helyzetén javítson.

Előrehozott választás magától nem lesz; semmilyen szakmai, társadalmi, gazdasági szereplő sem tudja kikényszeríteni. Valójában egyetlen esetben lehet előrehozott választás: ha a jelenlegi parlament így dönt. Ez viszont azt jelenti, hogy előrehozott választás akkor lehet, ha akár az SZDSZ, akár az MSZP így dönt: semmilyen más módszerrel nem lehet kikényszeríteni.

Három esetben lehet előrehozott választás:

1. Ha akár az MSZP, akár az SZDSZ úgy ítéli meg, hogy jó eredményt tudna elérni egy ilyen választáson. Ez praktikusan csak az SZDSZ-nél vetődhet fel: az MSZP-nek a jó eredmény a választási győzelem reális esélye lenne – ez a közeljövőben aligha merülhet fel. Ezzel szemben az SZDSZ egy új elnökkel és következetes stratégiával kerülhet olyan helyzetbe, hogy támogatottsága öt százalék felett állandósul.

2. Ha az MSZP elbukik egy „blöfföt”. A miniszterelnök nyilvánvalóvá tette, hogy kormánya lemond, ha nem szavazzák meg a költségvetést. E kijelentésnek azonban közjogi következménye nincs, így szabadon visszavonható, illetve ha le is mond a kormány,még mindig lehet új koalíciót kötni. Mégis, e „blöff” elbukása az MSZP-t vélhetően olyan helyzetbe hozná, hogy kénytelen lenne belemenni az előrehozott választásokba.

3.Ha olyan nyomás nehezedik az MSZP-re és az SZDSZ-re, amely alól nem lehet kitérni.

Ez utóbbit a legnehezebb kiszámítani, hiszen azt feltételezi, hogy a társadalmi, a gazdasági és a politikai nyomás sajátos kombinációjaként felülírja a képviselők „túlélési” törekvéseit. "E három lehetőség nehézségeinek felvázolása ugyanakkor mutatja, hogy a kisebbségi kormány fennmaradásának nem elhanyagolható esélye van" - mondta Török Gábor.