A bosszú hete

A Demokrácia és Dilemma Intézet (DeDi) szerint az MSZP-ben a belső bosszúállások ideje jött el, míg a Fideszen a választók elbizonytalanodása állhat bosszút, mert a párt kínosan hallgat korrupciógyanús ügyekben. Egyre több részlet derül ki a következő kormány várható gazdaságpolitikájáról, és Járai Zsigmond folytatta rendkívül ambiciózus nyomulását. Az MDF elesni látszik.

Gyurcsány Ferenc nagyon készül

Jól összezavarta az MSZP-t, hogy Gyurcsány Ferencről kiderült, évértékelőt tart jövő pénteken. Az MSZP hivatalosan ugyan azt üzente, hogy jó lesz ez így, de a kiszivárogtatott vélemények egy része arra utal, hogy egyáltalán nem egyértelmű, hogy a volt miniszterelnök egyre feltűnőbb szerepléseinek mindenki szívből tud örülni.

Gyurcsány fokozódó aktivitásáról már korábban is írt a DeDi, megállapítva, hogy komoly taktikai hiba volt az MSZP részéről félszívvel vállalni ebben a kampányban bukott miniszterelnökét. Jó helyet kapott az országos listán (negyedik), de közben a párt egyik fő kampányüzenete, hogy „új” miniszterelnök-jelöltjük van. Így a párt egyszerre próbál szakítani a Gyurcsány-korszakkal, de azt is hagyják, hogy a korszak névadója egyre többet szerepeljen.

Jól látszik, hogy Gyurcsány nem akar eltűnni a politikából, és egyre gyakoribb szereplései inkább saját politikai jövőjének építéséről, mintsem az MSZP érdekeiről szólhatnak. Sok száz darab „új jelölt, új program” szlogennel kihelyezett, Mesterházyt ábrázoló óriásplakátot érvénytelenít minden nyilvános megszólalása. Az MSZP kampánykommunikációja épp olyan szétesett, mint amilyen kormányzása volt.

Ráadásul fontos szempont, hogy Gyurcsány és Mesterházy között régi konfliktus feszül. Amikor Gyurcsánynak sportminiszter korában Mesterházy volt az államtitkára, legendásan utálták egymást. Mesterházy karrierje akkor emelkedett fel látványosan ismét, amikor Gyurcsány megbukott pártelnökként és kormányfőként is.

Szakad az MSZP?

Sok találgatás született az utóbbi időben, hogy a választási vereség után Gyurcsány Ferenc megpróbálja-e visszaszerezni az irányítást az MSZP-ben. Az sem zárható ki ugyanakkor, hogy létezik egy forgatókönyv, amely szerint Gyurcsány kettévágná az MSZP-t a következő ciklusban. Híveivel esetleg új frakciót és pártot alapíthat.

Ezzel Fidesz–KDNP mintára megkettőzhetnék a baloldali frakciók számát, ami jól jöhet a felszólalásokkor, és különböző, pártok által delegált testületek feltöltésekor. Ugyanakkor Gyurcsánynak ez lehetne a legbiztosabb esélye arra, hogy megpróbálja feléleszteni a leépülés útjára tévedt magyarországi baloldalt. A nagy belső MSZP-s megosztottságra utal közelmúltbeli vitája Szili Katalinnal arról, hogy belsős szivárogtathatta-e ki az őszödi beszédet.

Kérdés azonban, Gyurcsány képes lehet-e komolyan vehető pártot szervezni (ha tényleg dédelget ilyen terveket).

Az mindenesetre nagyon valószínű, hogy tavasztól többen is megpróbálkoznak majd belépni abba az űrbe, amit a választóit tömegével elvesztő MSZP és a lényegében megszűnt SZDSZ hagy maga után a baloldalon. Ebben a vetélkedésben mindenképpen komoly helyzeti előnnyel indul az, aki bent lesz a parlamentben.

Medgyessy előbújt

Nem Gyurcsány az egyetlen sértett miniszterelnök, aki aktivizálta magát a héten. Medgyessy Péter váratlanul szintén nyilatkozott arról, hogy mennyire félreismerte Gyurcsányt, és körülbelül azt mondta, hogy kígyót melengetett a keblén, amikor bevette a kormányába. Kérdés, hogy Medgyessy csak saját sérelme miatt akart bosszút állni, vagy MSZP-s barátai kérték, hogy szúrjon oda egyet egyre nagyobb szájú utódjának.

Doboz

Hagyó Miklós Nokia-dobozával végre közérthető, könnyen magyarázható fordulatot vett a BKV-s korrupciós ügyek sorozata, egy ilyen életszerű vallomás jobban hat a választókra, mint ezer komoly vizsgálat és jelentés.

Aggasztó viszont, hogy közben egyes ügyekről mennyire gyanúsan hallgat az összes nagy párt. A nagy elszámoltatásra készülő Fidesz változatlanul csak semmitmondó óvatoskodásra képes a sávolyi botránnyal kapcsolatban. Korábban a DeDi már megállapította, hogy vagy lajhárság vagy gyanús összefonódások lehetnek abban, hogy a kampány egyik legnagyobb ziccerét így kihagyja a Fidesz. A lajhárság teóriával két hét múltán már leszámolhatunk, ennyire nem lehetnek szerencsétlenek, valószínűbb tehát, hogy direkt hallgatnak.

Ugyanígy problémás a Fidesz hallgatása az Eclipse-ügyben. A Pintér Sándor belügyminiszter-jelölt családját is érintő, állami milliárdok gyanús sorsáról szóló történethez szintén nem szólt hozzá a Fidesz. A sávolyihoz hasonló, „nem látunk tisztán” típusú nyilatkozattal kente el a Fidesz tavaly Kocsis István MVM-es ügyeit is.

Mindezek arra utalnak, hogy a parlamenti pártok közti nagykoalíciós háttéralkuk, vagyis a közös lopások feltételezése nem biztos, hogy egyszerű összeesküvés-elmélet csupán.

A régi pártok lejáratódása nyilvánvalóan az elitellenes újaknak kedvez. Azoknak az erőknek, amelyek minden eddig befolyással rendelkező pártot egyformán elutasítanak, a választási rendszert is átalakítanák, és identitásuk jelentős részét a hatalmon lévők elleni támadások adják.

Elsősorban a Jobbik ennek a fő haszonélvezője, az a párt, amelyik a legfrissebb kutatások szerint az MSZP-vel versenyez majd a második helyért.

A másik ilyen erő az LMP, amely az MDF látványos bedőlésével (erről még lesz szó) elvi esélyt szerzett a baloldali elégedetlenek elcsábítására. Az LMP nagy problémája azonban, hogy nem kezdett konkrét, jól kommunikálható ügyekkel foglalkozni, ismert arcai még mindig nincsenek, és a kopogtatócédulák gyűjtésére alig van már néhány napja. Így az MDF agóniája túl későn jöhetne jól nekik. Márpedig ha nem tud az LMP a megyék többségében listát állítani, és tucatnál is több helyen egyéni jelöltjeiknek nem lesz esélyük töredékszavazatok megszerzésére, akkor aligha lesz esélyük a bejutásra.

Nehéz örökség

A Fidesz ezen a héten gazdaságpolitikai üzeneteivel volt a legaktívabb, és ezek meglehetősen mértéktartóra sikerültek. Orbán Viktor az ország két nagy hatalmú, dúsgazdag emberének oldalán, Demján Sándor és Csányi Sándor mellett tartott előadást terveiről. Fokozatos, több évre szóló, bizonyos esetekben a következő cikluson is átnyúló programot vázolt. Ez azt jelzi, a Fideszben is tudják, hogy gyors csodára nincs lehetőség, az ország még évekig kínlódik majd a mostani recesszió örökségével.

A fokozatos adócsökkentés terve, illetve az, hogy a Fidesz csak a következő utáni ciklusra ígér eurót, arra utalnak, hogy a párt az államháztartási hiány növelésével kalkulál. Kövér László már két hete is új költségvetésről beszélt, és úgy tűnik, hogy az IMF-fel is tárgyaltak már erről. Azt már tavaly is mondták a párt politikusai, hogy a mostani kormány idei tervei eleve irreálisak voltak. A Fidesz kormányzásának kezdetén így még nőhet is az állam adóssága, ám ez reményeik szerint megtérül majd a növekedés beindulásakor.

Szokatlan ambíció

Orbán Viktor gazdasági terveinél részletesebb, bár irányában hasonló utat hirdetett a héten Járai Zsigmond volt pénzügyminiszter és jegybankelnök. Járai a Fidesz-tábor befolyásosai közül feltűnő ambíciójával hívja fel magára a figyelmet. Eddig egyedül ő jelezte, hogy Orbán valamilyen feladatot szán neki, és hogy ezt szívesen vállalja is.

Járai legutóbb arról beszélt, hogy a kormányalakítás után egy héten belül adót kell csökkenteni. Még érdekesebb, hogy nagyon kemény megszorítások szükségességéről is beszélt. Szerinte a segélyek lefaragására, a bürokrácia leépítésére, az állami újraelosztás mértékének komoly csökkentésére van szükség.

Ebben elvben Bajnaitól Bokroson át Orbánig mindenki egyetért, ám Járai sürgető hangnemben olyan intézkedési tervet vázolt, amiben konkrét számok is voltak. Ez pedig rövid távon állami alkalmazottak elbocsátásához, és a szociális háló megszaggatásához vezet, és ezért az ilyen típusú terveket csak nyögvenyelősen kommunikálják a pártok. Pláne ez a helyzet a komoly önmérsékletre szorított fideszesek között.

Fideszes párbajok

Járai megnyilatkozása azért volt igazán különleges, mert azt mondta, hogy a terveit leginkább a „szellemi kapacitás hiánya”, vagyis a butaság veszélyezteti. Ezzel lehet, hogy fideszes riválisainak is üzent, hiszen Orbán Viktor a kulcsfontosságú posztokra hónapok óta versenyeztet embereket.

Ez a belső vetélkedés azonban szigorú diszkrécióval folyik, jellemzően, ha valakit megkérdeznek esetleges kormányzati posztjáról, akkor azt mondja a Fidesz körüli fontos ember, hogy „most csak tervezgetünk”, szó sincs „konkrét pozíciókról”. Járai az első, aki túllépett a játékszabályokon, miközben lehetséges riválisai közül Varga Mihály vagy Matolcsy György sokkal csendesebben viselkedik.

Hasonló vetélkedésről lehet tudni az oktatási tárcáért, ahol Hoffmann Rózsa (KDNP) és Pokorni Zoltán vívnak küzdelmet. Energetikai területen a Fónagy János fémjelezte nagyvállalati lobbi harcol az energiahivatalt korábban vezető Kaderják Péter körüli csapattal. Ezekből a belső küzdelmekből alig látszik kifelé valami, jórészt az egyes szakterületeken jól tájékozott kívülállók tudnak csak beszámolni a helyezkedésekről.

Az MDF haláltusája

A DeDi hétről hétre egyre borúsabbnak látta az MDF helyzetét, és a jelöltállítás előtti utolsó hétre tovább romlottak a párt esélyei. Ugyan a pártnak valószínűleg lesz országos listája, erősen kérdéses, hogy akár matematikai esélye maradjon a bejutásra, olyan kevés helyen gyűltek össze jelöltjeik kopogtatócédulái.

Még a héten is látványos harc ment arról, hogy van-e szövetség az SZDSZ-szel, mi legyen a közös jelöltek céduláival. Még a budapesti listás indulásuk sem biztos, márpedig a főváros nélkül lehetetlen bejutniuk.