Rubint Réka: Annak van ideje kommentelgetni, akinek nincs élete

Hiába Magyarország egyik legmegosztóbb házaspárja, a fitnesz és egészséges életmód világában azonban már temérdek alkalommal aranyba foglalták Schobert Norbert és Rubint Réka nevét. Az alakformálás koronázatlan királynőjeként is ismert Rubint Rékát és családját ugyan a közösségimédia-jelenlétük megerősödésével párhuzamosan időről időre betámadják a kommentelők, ez nem gátolja, hogy szinte minden évben díjazzák a szakmai sikereiket. Nem volt ez másképp az idei Just Clear Award díjátadó gáláján sem, ahol azonban nemcsak a házaspár, de fiuk, ifjabb Schobert Norbert is elismerésben részesült. 

A gálán Rubint Réka fia átalakulásáról, a vállalkozásukat megnehezítő gazdasági helyzetről, a kommentelők támadásairól és a Dancing with the Stars című műsorból való kieséséről adott rövid interjút az Indexnek. 

Korábban rengeteg díjat átvehettek már, azonban most már tényleg szinte az egész családot elismerik – ezúttal fiuk, ifjabb Schobert Norbert is díjazott lett. Emiatt azért biztos különlegesebb ez az este. 

Annyira, hogy nézd, tiszta libabőr vagyok! Ráadásul Norbika egy nagyon nagy utat járt be, hiszen egy duci kisfiú volt. Sőt, nem is azt mondanám, hogy duci, hanem ilyen nagyon cuki kisfiú, aki az Update szendvicset elcserélte az iskolában lekváros buktára, én pedig nem értettem, hogy lehet az, hogy én odafigyelek arra, mit esznek a gyerekek otthon, és mégis olyan kis húsos fiam van. Aztán tizenkét évesen egyszer megkérdezte tőlem, hogy „anya, te hány kiló vagy”? Ráálltunk a mérlegre – ez négy évvel ezelőtt történt –, és ugyanannyit mutatott a mérleg nyelve, mint alattam. Ötvennyolc kilót. Elmondása szerint ekkor nagyon elszégyellte magát, és tulajdonképpen ott egy nagyon nagy fordulat jött. Elkezdett vízilabdázni, elkezdett nagyon tudatosan táplálkozni, és gyönyörű szépen lefogyott. Másfél év alatt tizenkét kilót fogyott, és nyilván a fogyást követte egy nagyon szép átalakulás is. A példa most már magáért beszél, nyilván nagyon nagy motiváció számára az, hogy a munkájának megvan a gyümölcse. Ezzel egy időben a tanulmányi eredménye is javult, 4,8-4,9 az átlaga, majdnem kitűnő tanuló a gimnáziumban, jelenleg pedig éppen a jogosítványát készíti, a KRESZ megvan, már vezet. Én nagyon-nagyon büszke vagyok rá, mert középső gyerekként kikaparta magának a gesztenyét.

Ezek szerint megvan az utód, aki tovább viszi a szülők vállalkozását? Van olyan törekvése, hogy egyszer átvegye a családi üzletet? 

Én azt vallom, egy szülőnek az a feladata, hogy példát mutasson a gyerekének, és az, hogy megmutassa az önmaga munkáján keresztül, hogy az az ember, aki azt csinálja, amit szeret, egy napot sem dolgozik. Én mindig azt mondom nekik, hogy a legfontosabb, hogy egészségesek és boldogok legyenek. Ha Norbika állatorvos akar lenni, vagy sebészorvos, vagy horgásznagyker-tulajdonos, nekem teljesen mindegy, a legfontosabb, hogy boldog legyen. Egyébként jelenleg azt mondja, hogy közgazdasági pályára szeretne menni, és vállalkozni szeretne. Igazából azt gondolom, hogy 16-17 évesen egy fiatalnak rengeteg ötlet van a fejében, idővel még nagyon sok minden változhat. A lényeg az, hogy vannak tervei és céljai, ami tényleg nagyon klassz.

Az elmúlt hónapokban az emelkedő rezsi– és energiaárak miatt a vállalkozásaik is nehezebb helyzetbe kerültek, a férje nemrég azt mondta, hogy több évtizedes munka veszhet oda, boltokat kell bezárnia. Hogyan tudják felvenni a harcot a jelenlegi gazdasági helyzettel? 

Maximálisan pozitívan és optimistán. Mindig is ilyenek voltunk, mi mindig előre mentünk. Tehát nyilván mérlegeljük a jelenlegi helyzetet, de csináljuk. Akkor is így volt, amikor egy picit rosszabb volt minden, mi mindig csináltuk, csináltuk, csináltuk. Így volt ez a Covid alatt is, amikor én nem tudtam menni órákat tartani, nem voltak fellépések, nem voltak táborok. Akkor kicsit átállítottam saját magamat, és az online térben értem el a vendégeimet, a követőimet, aztán abban a pillanatban, hogy ki lehetett nyitni bármit, elsőként nyitottam meg a Rozsnyai kapuját. Elsőként szerveztem tábort is – volt, aki akkor még nem mert jönni, és nem telt házzal, hanem háromszáz fő helyett csak kettőszázzal mentünk, de akkor is csináltam. Szerintem az állandóság és az optimizmus nagyon fontos az embereknek, és mivel ennyi embert elérünk, nagyon-nagyon fontos az, hogy önmagunkon keresztül mit mutatunk. Megmutatjuk, hogy nem elkeseredünk és összeomlunk egy adott helyzetben, hanem megyünk tovább. Szerintem ez a fajta minta most is nagyon fontos az embereknek, mert igenis vannak nehéz helyzetek – értem ezt párkapcsolatra, üzletre, bármire –, de pont az a lényeg, hogy összetartva, optimistán hozzáállva a dolgokhoz, mindenből ki lehet jönni.

Ezek szerint a táplálkozás és egészséges életmód mellett ebben is egyfajta irányt szeretnének mutatni. 

Igen, határozottan!

A közösség médiában mégis időről időre meglehetősen kemény, negatív kommentáradat fogadja egyes véleménynyilvánításukat. Hogyan lehet ezt a sok sértő és gyakran személyeskedő támadást kezelni? 

Annak az embernek, akinek nincs élete, annak van ideje kommentelgetéssel foglalkozni. Nekem hál' istennek olyan gyönyörű életem van, ami nem engedi meg azt, hogy állandóan azt nézzem és olvassam, ki mit ír és mit gondol rólam. Én pontosan tudom, milyen ember vagyok, és akik engem ismernek, ők is tudják. Aki ismeretlenül vagdalkozik, azzal azért nem tudok mit kezdeni, mert csak az időmből és az energiámból venne el, amit arra fordíthatok, hogy a kisfiammal kimenjek az erdőbe sétálni, vagy megtartsak egy tábort. Én soha nem foglalkoztam azzal, aki lasszóval próbál elkapni és visszahúzni. Mindig kikerültem és mentem tovább, mert tényleg az időből és az energiából vesz el, ezért felesleges ezzel foglalkozni. Mindig mindenkit erre buzdítok. Hogyha látunk egy kutyaürüléket az utcán – ha látjuk, hogy ott van, belelépsz? Nem, nem lépsz bele. Azért nem lépsz bele, mert ha belelépsz, koszos lesz a cipőd, büdös lesz a lábad, elvesz az idődből, energiádból, mire azt lepucolod. Idő és energia. Ki kell kerülni és menni tovább.

A Dancing with the Starsból nagyon hamar távozniuk kellett, az első kiesők voltak a műsorban, annak ellenére is, hogy sokan még a végső győzelemre is esélyesnek tartották a párosukat. 

Én is így gondoltam…

Azonban nem így történt… Sikerült azóta feldolgoznia, vagy átértékelnie magában a történteket? 

Nyilván nagyon-nagyon meglepődtünk, és tényleg teljesen értetlenül álltunk a dolgok előtt. Én azt szoktam mondani, hogy minden okkal történik, mindennek oka van és meg fog rá érkezni a válasz – és nálam már megérkezett a válasz. Amikor majd ennek a végére érek, akkor el is fogom mondani, hogy miért kellett, hogy engem az égiek így kiemeljenek ebből.

Ennek ellenére követi továbbra is a műsort? Van olyan, akinek kifejezetten drukkol? 

Igen, az Instagramon keresztül egyszer-egyszer feldobja az oldal a videókat, ott szoktam követni a műsort, de nincs kedvencem. Én mindenkinek tiszta szívből gratulálok és szurkolok, mert tudom, hogy mindenki nagyon sok munkát és energiát tesz bele hétről hétre. Van, aki előnyökkel indul, hiszen Adélnak versenytáncos múltja van, amivel nehéz felvenni a versenyt – de ez bármilyen sportra igaz. Nagyon sajnálom, hogy a műsorban nem tudtuk megmutatni jobban magunkat, de én és Andrei megbeszéltük, hogy folytatjuk a próbákat. Felkészülünk és megmutatjuk az én közönségemnek és az interneten keresztül azoknak, akik kíváncsiak arra, hogy mit tudtunk volna a műsorban egymásból kihozni.

(Borítókép: Rubint Réka. Fotó: Papajcsik Péter/Index)