Gál
10 °C
21 °C
Index - In English In English Eng

Matolcsy: Nem a valóság számít, hanem a látszat

2013.03.01. 07:45 Módosítva: 2013.03.01. 11:50
Közel ötéves miniszteri gyakorlattal, de évtizedes gazdasági gondolkodói múlttal ül be a jegybankelnöki székbe Matolcsy György. A monetáris makroökonómia terepén eddig nemigen mozgott, inkább ezoterikus közgazdaságtanban erős. Leendő jegybankelnöki pályájáról így közgazdasági jóslatokat nehéz mondani, de egy tizenegy évvel ezelőtti könyve jó alapot nyújt ahhoz, hogy vezetői gondolkodását megismerjük. Azt, amely szerint nem árt, ha néha mesterségesen vészhelyzetet teremtünk, és amelyből úgy tűnik, Matolcsy szerint Simorék jó úton jártak – legalábbis az IMF-nek átadott adatok ügyében.

Matolcsy György az elmúlt évben rengeteg izgalmas észrevétellel és javaslattal lett mindennapjaink részese, bár ezeknek az érdekes ötleteknek a mélyebb kifejtésétől rendszerint ódzkodott is. A jegybank elnökeként azonban új típusú szakmai kihívás elé néz, hiszen a monetáris makroökonómia számára is új terület lesz, illetve a korábbi kormányzati pozíciók után most egy független intézmény vezetőjeként kell bizonyítania.

Szakmaiságáról annyit lehet biztosan elmondani, hogy nehéz műfaj alaposan áttekinteni gazdasági folyamatok iránt érdeklődő gondolatait (azért örömteli, hogy volt, aki nem sajnálta rá az időt). A naiv művészetek világából ismert ösztönös világlátással ugyanis jellemzően meg se próbálja bizonyítani az állításait, és merész, legtöbbször a tudományok vagy alapvetően az elfogadott tudományos módszertan határain átívelő összefüggései inkább a Magyarországon népszerű ezoterikus közgazdaságtan felé viszik az érdeklődőket.

A titok ötven árnyalata

A vezetői gondolkodásának megfejtéséhez azonban jó kiindulópontunk lehet Élő Emlékeink című könyve (2002, Heti Válasz Kiadó ), amiben az első Széchényi terv sikereiről szeretné meggyőzni az olvasót. Bár a könyv tizenegy évvel ezelőtti, fontos és időszerű olvasmánynak éreztük: a Titkos recept című fejezet ötven pontjában elárulja, hogy mik határozták meg a gondolkodását akkor, később pedig azt jósolja, hogy ezek hosszú távon érvényesek lesznek.

Miniszterként is aktívan gondolkodott

Matolcsy György a gazdasági miniszterré kinevezése óta sem tett le a tágabb értelemben vett tudományos pályáról, és a Heti Válaszban, illetve más nyilvános megszólalásában tesztelgette a közgazdaságtan – és a valóság – határait. Csak a múlt évi terméséből készült korábbi összeállításunk is számos eredeti gondolatot kínál. Matolcsy szerint a siker néha láthatatlan, néha érthetetlen, szokatlan, olykor egyenesen fájdalmas, a magyar siker viszont igenis látható, sőt, „példátlan gazdaságtörténeti siker”. De a tudományos horizont szerencsére nem ragadt le az unalmas reáltudományoknál, írt arról, hogy „a bal agyfélteke analitikus logikája az új korszakban nem működik, a jobb agyfélteke új gondolkodására van szükség”, és zenetörténeti kitekintést is tett: „Beethoven 69-szer is elvetett egy sort, mire az igazit megtalálta” – igazolta számokkal, hogy az „újhoz fájdalmas és hosszú út vezet”, és hogy „a kreatív művészek általában szomorúak”.

Érdemes lehet röviden átnézni tehát a pontokat – segítenek megérteni gazdasági miniszteri tevékenységét, és felkészítenek, hogy jegybankelnökként is egészen szokatlan módszereket hozhat. Lássuk hát:

Nem a kormányok, vállalatok vagy pénzügyi szervezetek számítanak, hanem az emberek. Az számít, hogy az emberek miben hisznek, mi mozgatja őket és hogyan viselkednek.

Ez teljesen egybecseng azzal, amit Orbán Viktor is folyamatosan hangoztat, hogy ha elég erősen hiszünk benne, akkor megvalósulnak a gazdasági céljaink is. Persze bele lehetne menni akkor abba is, hogy ha extra erősen hiszünk abban, hogy nem esik bajunk, akkor érdemes-e kiugrani ernyő nélkül egy repülőből, de nem tesszük.

Pedig azért jó lenne, ha vezetőként mégis oda tudna figyelni arra, hogy mennyit számít az egyik legfontosabb pénzügyi szervezetünk. Leginkább azért, mert komoly hatásuk van arra, hogy hogyan fognak viselkedni az emberek, ami ugye már számít. Egyébként tényleg nagyon fontos érteni, hogy hogyan viselkednek az emberek, több tudományág is ezzel foglalkozik, egyebek mellett a közgazdaságtan, Matolcsy bátran meríthet az eredményeikből, ha mélyebben is foglalkoztatja a téma.

Az a fontos, velünk azonosítják-e a sikert vagy teljesítményt. Nem a valóság számít, hanem a látszat: ez a mai kor alaptörvénye.

Ha nemzetgazdasági miniszterként sikerült is beépíteni ezt az alapelvet a szervezet működésébe, lényeges lenne, hogy a jegybank azért többnyire a valósággal foglalkozzon. A pénzügyi stabilitásunk, az infláció vagy a forintárfolyam ugyanis nem azok a játékterek, ahol a látszatból is sokáig megélünk, pláne ha romlik a nemzetközi hangulat – olyankor a látszat kifejezetten ellenünk is hathat.

Kockázatvállalás kifogyhatatlan önbizalommal

Sokszor azonban szükség van erre a magatartásra [kockázatvállalásra és a változás szeretetére – a szerk.]. Ezt úgy érhetjük el, hogy mesterségesen vészhelyzetet teremtünk. El kell túlozni a rossz híreket, fel kell nagyítani a fenyegetéseket és az életveszélyhez közeli állapotot kell teremteni. Hihető, valóban nyugtalanító, félig igaz, félig persze felnagyított híreket válasszunk ennek az állapotnak a kialakítására.

Ha ezt meg meri tenni jegybankelnökként is, akkor nem kell tőről fakadt jobbikosnak lenni, hogy azt mondjuk: ilyesmivel akár börtönt is kockáztathat. Az egész ország belerokkanhat ugyanis, ha a jegybankelnök akár csak egy fél hazugsággal mesterséges vészhelyzetet teremt. Új pozíciójában gyökeresen az ellenkezőjére lesz szükség, mindig nyugalmat kell sugároznia a piaci szereplők felé, és minden eszközzel a stabilitáson kell dolgoznia. Ami egy cég változásmenedzsmentjénél vagy a Széchenyi terv marketingjénél sikeres lehet, az itt egyáltalán nem.

Vállaljunk több kockázatot. Az őskorban 150 fős közösségekben éltünk, és akkor volt több esélyünk a túlélésre, ha nem vállaltunk kockázatot. ... Ma több a lehetőség, mint a veszély, ezért akkor vállaljuk a legnagyobb kockázatot, ha nem merünk kockáztatni.

Az előbbi okok miatt a jegybankelnökök kerülik a kockázatos helyzeteket. Nehéz értelmezni azt a helyzetleírást, hogy ma miért több a lehetőség, mint a veszély, de annyit mindenképp meg kell jegyezni, hogy azért maradtak még veszélyek.

Mi a több és mi a kevesebb?

Matolcsyt egyébként is szemmel láthatóan foglalkoztatja, hogy miből lett több és miből kevesebb a történelem során. Mint korábban beszámoltunk róla, még 1998-ban írt egy nagyívű, egyszerre mélyenszántó és magasröptű értekezés a szabadságok és determinációk több ezer éves történelmi viszonyáról. Az, ahogy ő fogalmazott, „egy helyes kis ábrával”, valójában egy skála nélküli, de így is eléggé torznak tűnő grafikonnal illusztrált mű többek között azzal foglalkozott, hogy a huszadik század során hány évenként nőtt többel az egyének szabadsága, mint előtte 5000 év alatt összesen, de kitért arra is, hogy mik determinálják a modern társadalmak mozgástereit, és ezek a determináló tényezők hogyan változtak, változnak.

Inkább azt lehet tanácsolni, hogy azért ne fogadják el általános érvényű életbölcsességként az erősen kockázatkedvelő magatartást: elég arra gondolni, hogy milyen rosszul járt az, aki mondjuk erre alapozva 2002-ben bátran felvett egy komolyabb 20 éves frankhitelt.

Akkor is mutassunk önbizalmat, amikor éppen fogytán van, de ne dőljünk be a saját propagandánknak.

Ezt nehéz másként értelmezni, mint hogy ha baj lesz, az állami kommunikáció mindenképp hamis képet fog festeni a valóságról. Erre rímel amúgy az is, hogy „menet közben kell az önbizalmat megszerezni”!

Új őrhelyre állítják, de menet közben kell az önbizalmat megszerezni (2:20-tól)

A szív véd meg a versenyben

Le kell számolni azzal a korábbi meggyőződéssel, hogy nehéz növekedni, akár egy ország gazdaságáról, akár egy cégről van szó.

Szép dolog a meggyőződés, de újfent nem árthat összevetni a valósággal (bár azt tényleg nem tudjuk, hogy ez mennyire számít nehéznek). És azért anélkül, hogy a politikai idegenszívűség szirénhangjain mérnénk fel a helyzetet, meg kell jegyezni, hogy ha ezt sikerülne elhitetni, abból nem jönne ki túl jól Matolcsy.

A versenyben az ad védelmet, ha mindennél jobban szeretnek azok, akikkel és akiknek dolgozunk. Nem az ész, hanem a szív véd meg a versenyben minket vetélytársainktól.

Ha mindennél jobban szeretnek minket, az egy elég kedvező állapot lehet, de távolinak tűnik még az az idő, amikor a befektetők vallásos rajongással fordulnak a forint vagy épp a magyar bankrendszer felé. Nem is segíti ezt, ha mohó, de buta ellenségeinknek próbálja a kormány beállítani a legnagyobb részüket, a külföldi befektetőket, mellékesen a rájuk kitalált különadók közepette. Ők jellemzően az eszük, és nem a szívük után mennek.

Hagyjunk fel azzal, hogy minél többünk van, annál jobb. Ezzel szemben majdnem mindig igaz, hogy kevesebbel többre jutunk. .... A vállalkozásoknak is kevesebb vagyonnal érdemes rendelkezniük. Vagyon helyett szövetséges hálózatokat érdemes építeni, amelyek nincsenek a tulajdnonunkban, nem is irányítjuk őket, de befolyást gyakorolhatunk a működésükre. Kevesebb tulajdon és irányítás, több befolyás, ez az új recept.

Akárhogy is próbáljuk meg értelmezni ezt, az biztos, hogy ahogy gazdasági miniszterként, úgy  jegybankelnökként is sokat tehet azért, hogy a vállalkozások kevesebb vagyonnal rendelkezzenek. El lehet azon tréfálkozni, hogy egyelőre nem látszik, hogy az államosítások hogyan illeszkednek ehhez az ötlethez, de végül is ha jobban belegondolunk, akkor ezzel a vállalkozások vagyona valójában tényleg kevesebb lesz. És ha pozitívan akarunk gondolkodni, mint egyszeri békemenetes az adóemelésről, akkor azt is mondhatjuk, hogy az alapkamat akár lehet is olyan, ahol igaz, hogy a kevesebbel többre jutunk.

A szervezetben

Kérdőjelezzünk meg minden olyan belső megegyezést, amely zárt csoportokon, szervezeteken belül jött létre, és nem ütköztették a véleményt külső szempontokkal. Ezek szinte biztosan hibásak, mert a belső konszenzus a belül lévők érdekeit tükrözi. A fejlődés erős ellensége az így kialakuló belső konszenzus, küzdjünk ellene.

Ez a mondás azért különösen érdekes, mert eddig a kormány úgy néz ki, hogy elbukta ezt a küzdelmet, felsorolni se lehetne, hogy mondjuk a hulladékgazdálkodásunktól az energiapolitikánkon át a közműadóig hányféle iparági szabályozás vagy változtatás jött létre úgy, hogy az érintetteknek még a véleményére se voltak kíváncsiak. Már ha a külső szempont alatt nem pár sebtiben odarángatott 16 éves gyereket értünk.

Még üzleti titkainkat is osszuk meg másokkal, mert ebből is többet nyerhetünk, mint amit veszítünk. A titkok a gyorsan változó világban gyorsan elavulnak. Ha megosztjuk másokkal, esetleg kiderül, hogy nem is olyan ígéretes az elképzelésünk és még idejében módosíthatunk.

Ezt a szemléletet a nemzeti bankba nem viheti magával, a magyar pénzügyi rendszer ugyanis még nem vette át ezt a gondolatot, és Matolcsynak komoly kellemetlenségei adódhatnak az üzleti titkok bőkezű megosztásából. Azt talán mondani se kell, hogy a Simor András elleni mulatságossá fajult ügyben valószínűleg nem hangzott el sokszor az idézet.

A legtöbb ember azt szereti, ha vezetik, ezért az egyenlők között is vállaljunk vezető szerepet. A beosztásnál mindig fontosabb az a hely, amit a hivatalos hierarchián kívül foglalunk el. Többet ér, ha itt vagy vezető személyiség, ha itt hallgatnak rád, mintha hivatalos ranglétrán van egy jól csengő címed.

Ha megfogadjuk a tanácsot, akkor végezetül érdemes lehet elgondolni: ki is hallgatna vajon Matolcsyra, ha nem lenne a hivatalos ranglétra tetején.