Pofára osztályozhatja Brüsszel Orbánékat

Az önkormányzati adósságátvállalás miatt a költségvetési hiánycél megemelésével kezdte nemzetgazdasági miniszteri pályafutását Varga Mihály. A 30 milliárdos fölfelé módosítást ugyan nem a vártnál rosszabb költségvetési folyamatok miatt történt – egyelőre nem is lehet tisztán látni az idei folyamatokat –, de az elmúlt évek költségvetéseinek minőségét és időtállóságát ismerve meglepő lenne, ha ez lenne idén az utolsó alkalom, hogy a szaktárca hozzányúl a költségvetéshez.

Varga Mihály már első miniszterjelölti bizottsági meghallgatásán is amellett érvelt, hogy a költségvetés tarthatónak tűnik, és hogy az Európai Bizottság megemelt hiányelőrejelzése ellenére nem lesz szükség újabb kiigazító lépésekre. Emellett azonban azt is mondta, hogy meg kell várni legalább az első negyedévnek az adatait ahhoz, hogy tisztább legyen a kép, tehát a miniszter nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy az év későbbi részében változásokra lesz szükség. Ezek az adatok áprilisban jelennek meg – a gyorstájékoztató 8-án, a részletes adatsor 22-én –, így néhány hétig még a sötétben kell tapogatózni.

Útdíj, pénztárgép, növekedés

Amit viszont már most – sőt, már hónapok óta – tudni lehet: a sok költségvetési kockázat közül a legfontosabbak az e-útdíj bevezetésének az elmaradása, a pénztárgépek adóhivatali bekötésének akadozása, és a tervezettnél alacsonyabb növekedés lehetnek. Ezek külön-külön is mind olyan tételek, amik miatt elcsúszhatnak a tavaly decemberben elfogadott költségvetési törvényben elfogadott számok. További kockázat lehet, amire Varga legutóbbi interjújában utalt: a banki tranzakciós adóból a vártnál időarányosan jóval kevesebb pénz folyik be, a januári 13,4 milliárdos bevétel az éves 300 milliárd forint fölötti előirányzat 5 százaléka sincs.

A Concorde vezető makroelemzője, Samu János szerint durván 100-150 milliárd közötti elcsúszás lehet a költségvetésben. Nem fog teljesen bejönni a pénztárgépek bekötésével és az útdíjjal kapcsolatban betervezett bevétel, ezeknek korábban a felével számolt, de most ennél is kevesebbel. Az elektronikus útdíj kapcsán például a tervezett 95 milliárdos tételből legfeljebb 10-20 milliárd jöhet be.

Az útdíjból a kormány eredetileg 75 milliárdos bevétellel számolt a második félévre, viszont a rendszer kiépítésére 42 milliárdot szánt. Így a nettó hatás csupán 33 milliárd forint lett volna, az útdíjrendszer bukásával ezért valójában csak egy ekkora tétel eshet ki a költségvetésből. Ezt megelőzendő, egy kormányhatározat volt arról, hogy ezt a 33 milliárdot valamilyen más módon be kell majd szedni. Ez ugyan nem biztos, hogy összejön, hiszen bármilyen egyszerűsített rendszer kiépítésére valamennyit majd költeni kell, de az említett 10-20 milliárd beszedése mindig reális lehet.

Samu az Európai Bizottság 0,5 százalékos visszaesésével szemben 0,5 százalékos növekedést vár, szerinte Brüsszel túlságosan pesszimista, mert nem számol a pozitív kockázattokkal. Ugyanez a szkeptikus hozzáállás a költségvetés kapcsán is jellemző: például a pénztárgépeknél az EU nagyon szigorú, zéró bevétellel számol, miközben Samu szerint valemennyi pénz ebből a tételből befolyhat.

Mit mond Brüsszel?

A bizottság tavaly novemberi országjelentésében az idei hiányt 2,9 százalékra becsülte, ami még éppen megfelelt a 3 százalék alatti elvárásnak. Februárban azonban 3,4 százalékra módosult a brüsszeli előrejelzés, és a bizottság jövőre is ekkora hiányt vár.

A kormánynak, ha meg akar felelni az EU-ból érkező nyomásnak, az idei mellett a jövő évi hiánypályán is változtatnia kell, hiszen a túlzottdeficit-eljárásnak csak akkor lesz vége, ha a hiánycsökkentés tartós. Vagyis ha a hiány nemcsak ebben az évben, hanem jövőre is 3 százalék alatt marad.

Brüsszeli kofkák, magyar kofák

A számháborúnak azonban bizonyos szempontból nincs túl sok értelme. A brüsszeli egyezkedést ugyanis politikai és diplomácia síkra tolja az a tény, hogy a jövő évi hiányról most tavasszal nem lehet semmi biztosat mondani. Így az, hogy a kormány számait elfogadja-e majd a bizottság és az EU-s pénzügyminiszterek, nem a kockás lapokra írt számokon, hanem sokkal inkább a brüsszeli magar diplomácia sikerességén múlik.

„Az EB 3,4 százalékra emelt előrejelzése sokkal inkább egy politikai alkudozás része, mint száraz tény. A dolog úgy működik, mint a piaci kofáknál, akik bemondanak egy jó nagy számot, amiből aztán lehet alkudozni” – mondja Török Zoltán, a Raiffeisen vezető elemzője.

Az idei költségvetési folyamatok alapján szerinte sem a számok, hanem inkább szándék kérdése, hogy lezárulhat-e a hiányeljárás. Brüsszel most azt várja, hogy a kormány konkrétabb intézkedésekkel köteleződjön el a hiánycél tartós betartása mellett. „Amikor a deficiteljárás sorsáról dönteni kell, akkor nem lesz egyértelmű, hogy 3 százalék alatt vagy fölött lesz-e a hiány.”

Az EB máshogy számol, mint a kormány – a fentebb felsorolt bizonytalan tételekkel egyáltalán nem számol, miközben a növekedésben is pesszimista –, így bármilyen döntés születhet.

Mindenki máshogy látja

Török azonban hangsúlyozza, hogy a költségvetés 400 milliárdos tartalékkerete „brutálisan sok”, a várható elcsúszásokat ez a keret szerinte fedezni tudja.

„Ha a kormány nem kezd osztogatásba a második félévben, akkor a hiány tartható” – mondja. Ha viszont kimerült az a lehetőség, hogy a választási cukorkák osztogatását – ilyen például a rezsicsökkentés – a magánszektorral finanszíroztassa a kormány, akkor a kabinet a saját zsebébe kell belenyúljon, ebben az esetben pedig jöhet az elcsúszás, amitől Brüsszel is tart.

Török szerint az árfolyamkockázat, illetve a gyengébb forint jelen pillanatban még nem jelent komoly veszélyt. Bár a gyengülő forint valóban növeli a költségvetés terheit, de emlékeztet, hogy tavaly év elején 320 körül is járt a forint, de ez akkor sem érintette rosszul a költségvetést, hiszen az év második felében 275-ig erősödött az árfolyam az euróval szemben. Török nem zárja ki, hogy ez idén is megismétlődhet - igaz, ma a jegybankelnöki székben már nem Simor András, hanem a gyengülés egyik okaként emlegetett Matolcsy György ül.

A 400 milliárd nem olyan sok

Nem csak a kormány és Brüsszel számolja máshogy a költségvetést, de az elemzők módszertanában is különbségek vannak. A Citibank elemzője, Gárgyán Eszter például azt mondja, hogy a sok kockázat miatt nem olyan biztos, hogy a 400 milliárdos tartalékkeret elég lesz. Ebben az esetben Vargának is össze kellene tennie egy csomagot majd a második félévben, ami az elemző szerint adóemeléseket tartalmazhat majd.

Gárgyán az EU-val éleződő konfliktusból és Varga stratégiájából arra következtet, hogy a kormány letett arról, hogy nyáron kikerülhetünk a deficiteljárásból. Kiigazító csomagra ennek ellenére most még szerinte sincs szükség. Azt mondja, mivel a kockázatok ellenére a költségvetés hiánya néhány tized százalékpontos eltéréssel tényleg valahol 3 százalék közelében lesz, így az most a legvalószínűbb, hogy a deficiteljárás ugyan nem ér majd véget, de szankciókat sem léptetnek életbe Magyarországgal szemben.

A 150 milliárdos kockázat

Az Európai Bizottság szerint az Magyar Nemezti Bank idei vesztesége 150 milliárd forint lehet. Ez a devizatartalék miatt jöhet össze. Az MNB ugyanis sokkal kevesebb kamatot kap a tartalékai szuperbiztonságos befektetéséért, mint amennyit kifizet ezek forrásaiért. Ennek lehet az eredménye a 150 milliárd forintos idei veszteség, amit 2014 januárjában a költségvetésnek kellene kifizetnie. Ez alááshatja a deficitcélokat, és így azt is, hogy kikerüljünk a túlzottdeficit-eljárás alól. (A témáról bővebben ebben a cikkünkben olvashat.)

Van azonban egy módja annak, hogy ne legyen veszteséges a jegybank. Ha a Matolcsy-vezette MNB csökkeni a devizatartalékok 34 milliárdos szintjét, akkor az emlegetett kamatveszteséget be lehet hozni a gyengébb forintnak köszönhető árfolyamnyereségen. A devizatartalék úgynevezett átlagos bekerülési árfolyama, tehát az a szint, amin az MNB beszerezte az eurót, valahol 270 és 280 forint között van.

Ha a devizatartalékból 3-4 milliárd eurónyit leépítene Matolcsy mondjuk egy 310-315 forintos euróár mellett, akkor az eurónként 30-40 forintos árfolyamnyereség eltűntetné az MNB jelentős kamatveszteségeit. És ne feledjuk, hogy nem kis tételről van szó: a 150 milliárd forint veszteség a GDP 0,53 százaléka, ha ennyivel csökkene a Brüsszelben 3,4 százalékosnak látott jövő évi hiánycél, akkor máris bent lennénk a 3 százalékos szint alatt.

A dolgot nehezíti, hogy a devizatartalékot az MNB nem építheti le kedve szerint, hiszen figyelembe kell vennie az ország pénzügyi stabilitását. Az MNB a tartalék indokoltnál nagyobb csökkentésével stabilitási kockázatokat szabadítana el, ami jelentősebb eladásokat eredményezne a forintban és az állampapírpiacon, így ezt a műveletet csak nagyon óvatosan és apró lépésekben szabad levezényelni. Márpedig időből nincs túl sok: a deficiteljárás megszűntetéséről legkorábban tavasszal dönthetnek, addig pedig meglehetősen kevés az esélye annak, hogy további jelentős forintgyengülés nélkül végrehajtható legyen a felvázolt forgatókönyv.