Mekkora léket üt a gazdaságon a koronavírus?

Február végére sem látszik még igazán csillapodni a koronavírus-pánik, sőt, a járvány világszerte tovább fertőz. Legújabban Olaszországban kellett emiatt karanténba zárni pár települést, és máshol is komoly óvintézkedéseket foganatosítottak a vírus miatt, a magyar külügyminisztérium pedig bejelentette, hogy már magyar állampolgár is van a fertőzöttek között.

A pánikot a gazdaságban is érezni, a járvánnyal kapcsolatos hírek miatt zuhannak a tőzsdék és emelkedik a pánikhelyzetekben mindig erősödő arany árfolyama. A gazdasági döntéshozók, befektetők és kormányok attól tartanak, hogy a vírus még a vártnál is jobban visszaveti a globális gazdaságot, de a pánikhangulatban is vannak, akik szerint pár hónapon belül visszaáll majd minden a régi kerékvágásba.

Rosszabbkor nem is jöhetett volna

A világ legnagyobb tőzsdeindexeinek tanúsága szerint a befektetők egyre inkább aggódnak amiatt, hogy a világgazdaság még egy ideig nem heveri ki a koronavírust, ami persze rendes önbeteljesítő jóslatként valószínűleg csak megnehezíti a gazdasági kilábalást.

A legnagyobb amerikai cégek részvényárfolyamait összesítő tőzsdeindexek mind zuhantak hétfőn, a Dow Jones közel 3,1, az S&P 3,4 , a Nasdaq pedig 3,4 százalékponttal csökkent. De Európában sem volt sokkal jobb a hangulat, a londoni FTSE 100 3 százalékot esett hétfőn, a milánói tőzsde 4,5 százalékot.

A tőzsdei rosszkedv annak tudható be, hogy bár korábban lehetett bizakodni abban, hogy rövid időn belül lecseng a koronavírus hatása, a Kínán kívüli fertőzések gyors emelkedése miatt fel lehet hagyni minden ilyen reménnyel. Ahogy azzal a várakozással is, hogy a 2019-et végig kísérő, a nemzetközi kereskedelmet és világgazdaságot fertőző egyéb tényező, például a kínai–amerikai kereskedelmi háború enyhülésével minden visszaállhat a normális kerékvágásba.

A koronavírus ugyanis pont egy ilyen pillanatban jelent meg, és ahogy a londoni Capital Economics elemzőcég vezetője fogalmazott:

Neil Shearing szerint a kínai–amerikai kereskedelmi konfliktussal, a Huawei elleni nyugati biztonságpolitikai aggodalmakkal és hasonlókkal már elindult a globális termelési láncok leépítése, a koronavírus pedig ugyanezeket a láncokat gyengíti tovább. Az elmúlt hetekben sorra jelentek meg a hírek arról, hogy az LCD-tévék, az okostelefonok és az autók piacán is komoly fennakadásokat okozhat az, hogy Kínában a vírus miatt egy időre leállt a gyárakban a termelés. Az ott gyártott alkatrészek nélkül pedig a Kínán kívüli üzemek sem tudnak termelni.

A vírus miatt pedig egyre többen kérdőjelezik meg a globalizáció jelenlegi modelljét, és teszik fel a kérdést: hogyan lehetne a jövőben megkerülni Kínát? A feltörekvő és fejlett gazdaságok vezetőinek G20-as szaúd-arábiai találkozóján Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter például a következő kérdést tette fel kollégáinak: „Szeretnénk, hogy az autóipar, a gyógyszeripar vagy a repülőgépgyártás továbbra is 90-95 százalékban függjön Kínától, vagy levonjuk a következtetéseket, és új gyárakat építünk, hogy függetlenebbek és szuverének lehessünk?”

Ez nem protekcionizmus, ez csak egy szükségszerűség, hogy az ipar szempontjából szuverének és függetlenek lehessünk.

Mennyire fog fájni?

Egyelőre azonban még mindenki azt találgatja, hogy valójában mekkora hatással lehet Kína és a világgazdaság növekedésére a járvány. A G20-as találkozón a Nemzetközi Valutaalap vezetője, Krisztalina Georgieva azt mondta, hogy az alap számításai szerint

Kína gazdasága pedig 0,4 százalékkal lassabban növekszik majd, mint január elején várni lehetett, vagyis így 5,6 százalékkal bővülhet 2020-ban a kínai GDP. A Moody's ennél valamivel nagyobb visszaesésre számít, a hitelminősítő szerint akár 0,6 százalékkal is visszaeshet a kínai növekedés.

Viszont, ahogy arra a washingtoni Petterson Intézet közgazdásza, Nicholas R. Lardy felhívta a figyelmet, a kínai gazdasági adatok meglehetősen megbízhatatlanok és átláthatatlanok, így valójában mindenki csak találgat, amikor meg akarja becsülni a vírus gazdasági hatását. 

Az biztos, hogy elég drámai jeleket mutat a kínai gazdaság: a héten például kiderült, hogy februárban 92 százalékkal kevesebb autót adtak el Kínában, mint egy évvel korábban, volt olyan nap, hogy kevesebb mint ezer autót vettek a milliárdos lakosú országban. De nemcsak az autószalonok nem nyitnak ki, sok gyár még mindig zárva van, vagy csak feles kapacitáson működik, és az otthon maradó kínaiak hiányát a turizmus is megérzi majd szerte a világon (Az ING számítása szerint csak az ázsiai  turizmusból kieső bevétel 105-115 milliárd dollár kiesést okoz majd).

Szinte minden elemzésben előkerül, hogy mekkora sokkot jelentett a kínai gazdaságnak az előző komolyabb járvány, a 2003-as SARS-vírus. Ahogy korábban írtuk, 

Ha ebből indulunk ki, akkor viszont a mostani járványnak jóval komolyabb hatással kellene lennie a globális gazdaságra, hiszen míg 2003-ban Kína a globális növekedés 4 százalékáért volt felelős, ez a szám ma már 15 százalék fölött van. 

A kínai kormány mindenesetre nem hagyja annyiban a dolgot, és bár Hszi Csin-ping kínai elnök a hétvégén elismerte, hogy komoly hatással van a kínai gazdaságra és társadalomra a vírus, a kormány élénkítő intézkedésekkel segíti majd a növekedést. Sőt, a kínai kormány azt ígéri, hogy a koronavírus hatásainak ellenére is sikerül majd elérni a 2020-ra kitűzött gazdasági céljait, igaz, azt még nem közölték, hogy mik ezek a célok pontosan.

Mindenesetre van remény, hogy tényleg helyre áll a rend a kínai gazdaságban, az IMF például azzal számol, hogy a második negyedévben, vagyis az áprilistól kezdődő három hónapban már normalizálódik a növekedés Kínában. És a Kína globális szerepéről elmélkedő francia pénzügyminiszter is azt mondta a hétvégén, hogy bár nem tudni egyelőre, hogy V vagy L alakú lesz-e a növekedés a vírus miatt, azért ő a V-t tartja valószínűbbnek, vagyis idővel helyre áll a globális gazdaság.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)