Simor hazahozza százmillióit

A jegybankelnököt azért támadták, mert az idén januárban leadott, akkor nyilvánosságra is hozott, azóta a parlament honlapján olvasható, de valamiért csak most előcitált, a 2008 végi állapotot tükröző vagyonnyilatkozatában (pdf-formátum) már csak nyolcvanmilliós forint értékű – befektetési jegyben tartott – befektetését tüntette fel, holott 2006-ban még 923 millió forintra rúgott egy külföldi alapkezelőnél lévő befektetési jegyeinek értéke (2007-ben 67 millió forint volt ez az összeg). A befektetési jegyekből kivont vagyonát a százszázalékos tulajdonában álló ciprusi cégébe transzferálta.

Ciprus 2004-es uniós csatlakozása óta csak annyira offshore paradicsom, mint Magyarország, azaz semennyire. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az adóterhek lényegesen kisebbej, mint itthon vagy a legtöbb uniós országban. Bár a parlamentben még hétfő délután is „offshore cégét” kérték számon a jegybankelnökön, cége semmilyen értelemben sem minősíthető annak.

Simor András ráadásul jogszerűen, és mégcsak nem is jegybankelnök korában vitte ki a pénzét az országból, sőt az, hogy már ebben a minőségében is külföldön tartotta megtakarításait, bizonyos értelemben még kívánatos is lehet. A jegybankelnök hétfőn a parlamentben egy azonnali kérdésre adott válaszában azonban bejelentette, hogy felszámolja ciprusi cégét és hazautalja megtakarításait, mintegy nyolcszázmillió forintot.

Simor bejelentette: „Megértettem azok véleményét, akik szerint a közszereplőkre, így a jegybankelnökre is szigorúbb viselkedési szabályok kell hogy vonatkozzanak, ezért a társaságban levő befektetéseket a lehetőségekhez képest leggyorsabban értékesítem, majd a társaságot megszüntetem, a befolyó összeget pedig hazautalom.”

Vagyonkezelő: Kint igen, idehaza inkább ne

Amíg Simor András pénze egy külföldi vagyonkezelőnél volt, hiába fektette be pénzét az országhatáron kívül befektetési jegyekbe, a magyar adótörvények értelmében az ilyen befektetéseiből származó nyereség után a magyar költségvetésbe kellett befizetnie az adót. A magyar adótörvény kamatjövedelemnek minősíti a befektetési jegyeken elért nyereséget, ezért az így szerzett jövedelmet a 2006. szeptember 1-jei bevezetése óta húszszázalékos kamatadó terheli.

Ugyanezt a húszszázalékos kamatadót kellett volna fizetnie, ha magyar alapkezelőt bíz meg befektetéseinek kezelésével. Adóelőnye tehát nem származott a külföldi alapkezelő megbízásából.

Ugyanakkor, hívták fel az Index figyelmét piaci elemzők, ha egy magyar alapkezelővel kezeltette volna vagyonát, akkor bizony felmerülhetett volna a gyanú, hogy megszólalásaival, jegybanki döntésekkel, az időzítéssel nem kedvez-e szándékosan befektetéseinek, nem szól-e oda a döntések bejelentése előtt a vagyonkezelőhöz, hogy éppen mit kellene csinálni. Ezért aztán szerencsésebb megoldás ilyenkor külföldi alapkezelőre bízni a pénzt. Ennek fényében Simor ma bejelentett, a pénz hazahozataláról szóló döntése is felvethet később kérdéseket.

Mire jó Ciprus?

A befektetési jegyeken magánszemélyként elért nyereséget tehát fő szabály szerint húszszázalékos adó terheli, a jövedelmet más levonás nem érinti, vagyis Simor a befektetési jegyből elért jövedelmet összesen húszszázalékos teher megfizetése után használhatja fel.

Ha a pénzét a ciprusi cégbe vitte, a pénzből most már a ciprusi cég vásárolt ugyanúgy befektetési jegyeket – akár ugyanazokat –, mint ahogyan azt magánszemélyként Simor tette, akkor Cipruson az azokon elért nyereség után nem kell adót fizetni, mert a szigetországban a cég által befektetési jegyen elért nyereség nem számít bele a társasági adó alapjába. A nyereség ott parkol tehát a ciprusi cégben, de ahhoz, hogy a tulajdonos fel is használhassa, ki kell vennie a nyereséget a cégből osztalékként. Az osztalék után pedig Magyarországon osztalékadót kell fizetnie, ami 25 százalék. Vagyis ekkor a nyereségéből 25 százalékot elvonnak, és a fennmaradó összeghez jut hozzá már magánszemélyként. Azért nem ennyire egyszerű a kép: nyilván nem éri meg plusz bukásért ciprusi cégbe vinni a pénzt.

A ciprusi cég egyfajta adóhalasztásra jó. Ha magánszemélyként tart befektetési jegyeket valaki, és azokon nyeresége keletkezik, akkor az adót akkor kell kifizetnie, amikor a nyereséget realizálja, tehát amikor eladja a befektetési jegyeket. A ciprusi cég a befektetési jegyen elért nyereség teljes összegét újra befektetheti, akár más befektetési jegy vásárlásába, akár üzletrész megvételére, akár ingatlanba. De ha magánszemélyként értékesíti valaki a befektetési jegyeit, és az elért nyereségből ingatlant vásárolna, üzletrészt szerezne, más befektetési jegyet venne, akkor az eredeti befektetési jegyen elért nyeresége után előbb le kellene rónia a húszszázalékos kamatadót, csak a megmaradt pénzt fektetheti be.

A ciprusi cég előnye másrészt a tranzakciókon elért nyereségek és veszteségek összeszámíthatóságában mutatkozik meg. Ha egy magánszemélynek az egyik befektetési jegyén 150 peták nyeresége van, másik befektetési jegyén viszont 60 peták vesztesége keletkezett, akkor a hatályos törvények szerint nem lehet összevonni a két ügyletet, és nem 90 peták után fizet kamatadót, hanem 150 peták után kell kifizetni a húszszázalékos, vagyis ebben az esetben a 30 peták kamatadót. Ezzel szemben a ciprusi cég megteheti, hogy összeszámítja a két ügylet eredményét. Az így adódó 90 peták nyereség kivételekor kell a 25 százaléknyi osztalékadót, vagyis 22,5 petákot befizetni a magyar állam számlájára.

A megtakarításnak az átvitele a külföldi alapkezelőtől a ciprusi cégbe összességében tehát adóelőnnyel nem biztos, hogy járt, de ha járt is, az előny elhanyagolható. Mindkét esetben a magyar költségvetés gyarapodott az adóval. A hatóságok elől és az adófizetés elől a vagyon ilyen módon való áthelyezésével nem lehet eltűnni - amint az a cikk későbbi részéből kiderül.

Mire mehet itthon Simor?

A jegybankelnök nem beszélt arról, hogy itthon mihez kezd hazautalt pénzével. Saját cégbe itthon aligha van értelme vagyonkezelési céllal befektetni: ebben az esetben az elért nyereség után egyfelől fizeti a jövőre 19 százalékos társasági adót, másrészt, ha ki akarja venni a cégből megtakarításait, jön a már említett osztalékadó. Így itthon alighanem magánszemélyként ad majd megbízást vagyona kezelésére. Ahogy jeleztük, ez is felvethet azonban kérdéseket: hétfői parlamenti felszólalásában maga Simor is utalt rá, hogy alighanem az is megkérdőjelezhető lenne, ha az MNB elnöke magyar állampapírokba fektetne (ezek hozamára közvetlen hatással vannak a jegybank kamatdöntései).

A jegybankelnöknek aggályos lenne aktív gazdasági tevékenységet végző céget fentartania Cipruson is, Magyarországon is, Simor azonban már korábban is jelezte, hogy a vagyonkezelésen túl ciprusi cége eddig sem folytatott gazdasági tevékenységet.

Offshore, adóparadicsom, alacsony adókulcs

Offshore országról akkor beszélünk, ha az adott állam lehetővé teszi, hogy az ott bejegyzett, de tevékenységet ott nem végző vállalkozásokat más – jellemzően kisebb – adómérték terhelje, mint az adott országban bejegyzett és ott tevékenységet is végző vállalkozásokat. Az EU-ban azonban nincs megengve az offshore szabályozás.

Ciprus EU-csatlakozása, vagyis 2004 májusa előtt valóban offshore országnak számított, de az uniós csatlakozással az offshore szabályozást fel kellett hogy adja, így azóta nincs különböző mértékű adóterhe egy ott bejegyzett és tevékenységet nem végző, illetve egy ott bejegyzett és ott tevékenységet is végző cégnek. Az EU szabályai szerint adócsalásnak számít, ha egy cég valamely tagállamban végez valódi tevékenységet, de csak azért jegyzik be egy másik, kisebb adóterhelést kínáló országban, hogy ebben második országban adózzon, és így mentesüljön a tevékenységének helyet adó országban érvényben levő nagyobb adóelvonás alól. Egy ilyen felállásban a cégnek a tevékenységének helyet adó ország adószabályainak kell megfelelnia, azok alapján kell adót fizetnie, annak az országnak a költségvetésébe kell lerónie a terhet.

Egy Cipruson bejegyzett céget ma – pontosabban, 2004 májusa óta – nem lehet offshore cégnek titulálni. Ciprus az offshore-szabály kényszerű feladásával bár veszített vonzerejéből, de valamennyit megtartott azzal, hogy általában is kisebb adókulcsokat alkalmaz, alacsonyabb elvonási szintet tart fenn, mint a legtöbb uniós ország. Ezért Ciprust ilyen értelemben lehet adóparadicsomnak tekinteni. Ezért sok esetben a cégek még mindig kedvelik a szigetországot, de ez belül van az EU-ban teljesen elfogadott, törvényes adóversenyen: a cégek – és úgy általában az adóalanyok – többsége olyan helyeket preferál, ahol alacsonyabb az adóelvonási szint, és mindezt teljesen a legális kereteken belül ki lehet használni. A lényeg tehát: az adott cégnek Cipruson tényleges tevékenységet kell végeznie.

Az offshore jelzőt ma olyan cégekre lehet hivatalosan is ráaggatni, amelyek például a Kajmán- vagy a Virgin-szigeteken vannak bejegyezve, mivel ott alig vagy egyáltalán nem kell adót fizetniük az ott bejegyzett, de tevékenységet más országban végző cégeknek, míg a tevékenységet a Kajmán- vagy a Virgin-szigeteken végző vállalkozásokra nagyobb adómértékek vonatkoznak.

Még egy lényeges tulajdonság különbözteti meg az alacsony adóelvonást fenntartó, mondhatni adóparadicsomnak számító Ciprust a jogilag is offshore országoktól: a ciprusi és a magyar adóhatóság, illetve más hatóságok között van adatcsere, ezzel szemben egy offshore ország és a magyar állam hatóságai nem kommunikálnak egymással, az offshore ország hatóságainak nem kell jelentéseket küldeniük a magyar hatóságoknak.

Amikor tehát egy magyar magánszemély céget alapít Cipruson, oda utal, onnan vesz ki pénzt, arról a magyar adóhatóság is értesül. Ilyen megállapodás nincsen azonban Magyarország és például a Kajmán-szigetek vagy Magyarország és a Virgin-szigetek között. Egy kajmán-szigeteki cég alapítását nemcsak az adóelőny motiválhatja, hanem az is, hogy a tulajdonos ismeretlen maradhat a hatóságok előtt: nem könnyű kibogozni az utalások listája alapján, hogy adott cégből utalt-e haza a tulajdonos, és ezért az amúgy befizetendő adót el lehet csalni.

Erkölcsi vetület

Az ügynek van azonban egy másik, erkölcsi vetülete is, ami azzal jön be, hogy a jegybankelnök a vagyonnyilatkozatában nem tette nyilvánvalóvá, hogy a korábban befektetési jegyben tartott megtakarításainak zömét ciprusi cégébe transzferálta, azt csak utólag, az őt ért támadások után közölte az MNB sajtóosztálya. Simor azzal védekezik a jegybank sajtóosztálya által kiadott közleményben, hogy a vagyonnyilatkozatban mindent megadott, ami elő van írva, tehát feltüntette, hogy nyolcvanmillió forint megtakarítása fekszik befektetési jegyben, és van egy ciprusi cége.

Valóban, a nyilatkozatban nem kötelező a cégben levő részesedésének értékéről számot adni (sok esetben nem is lehet megbecsülni egy adott cégben levő tulajdonrészről, hogy az mennyit is ér, adott pillanatban mennyi is az értéke, ráadásul az érték akár hónapról hónapra lényegesen változhat), de a vagyonnyilatkozatnak van egy „egyéb közlendők” része.

Erre a problémára reagálva hangsúlyozta minap az Indexnek nyilatkozva Alexa Noémi, a Transparency International magyar tagozatának elnöke azt, hogy egy felelős köztisztviselőnek értenie kell, mi a vagyonnyilatkozat célja: az, hogy az állampolgárok előtt tényleges vagyoni helyzetükről, annak változásáról számot adjanak. Ha valaki megérti a vagyonnyilatkozat célját, megtalálhatja annak módját is, hogy tényleges vagyoni helyzetéről adjon számot – akár a szabályozás hiányos, rossz voltára is felhívva a figyelmet. Simor hétfő délutáni bejelentése ennek az álláspontnak az elfogadásáról tanúskodik.