A jótündér sem menti meg Orbánékat

A jelenlegi problémák nem az Orbán-kormánnyal kezdődtek, mondta el Chikán Attila, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere a Menedzserek Országos Szövetsége Gazdasági Bokszutca című rendezvényén. Szerinte a kormányváltás után nem látszott, hogy a kormány merre akar elindulni. Ő azt várta volna, hogy még ellenzékben kidolgoznak egy gazdasági koncepciót. Azt nem állítja, hogy nem folyt ilyen munka, ő azonban biztosan nem látta.

Szemben a Gyurcsány-kormány kritikájával, hogy nincs se valódi gazdaságpolitikai, se társadalompolitikai koncepció, itt látszott, hogy van vízió, és hogy a gazdaságpolitika működését ennek a szolgálatába állítják. A probléma Chikán szerint nem az, hogy mi ez a vízió. Szerinte egy tradicionális értékrendre épülő társadalmi modellt akar a kormány megvalósítani, amit a felső-középosztályra építenek. Számára azonban ebből hiányzik egy elem, az előrenézés. Többet kellene ugyanis beszélni a jelenlegi informatikai forradalomról és kevesebbet a XIX. századi jelenségekről.

A politikusok szerinte azt gondolják, hogy ésszerű gazdaságpolitika nélkül is meg lehet valósítani a társadalompolitikai koncepciókat. Ez az eddigi kormányok alatt is így volt ugyan, de soha nem olyan erősen, mint most. "Beáldozunk olyan dolgokat, amiket nem volna szabad, csak hogy elmondhassuk, hogy megcsináltuk. Ehhez jön hozzá a nemzeti függetlenségi gondolat, a gazdasági szabadságharc. Ez igencsak furcsa a jelenlegi globalizált világban, az Európai Unió tagjaként" - fogalmazott.

A kormány szerinte nem tudott megfelelő kapcsolatot teremteni az örökölt adottságok, a nemzetközi gazdasági helyzet és a saját gazdaságpolitikája között. Ha azonban ezt a hármat nem lehet összekovácsolni, akkor baj van. És mi az örökség? Chikán szerint a korrupció és a nagy jóléti rendszerek pazarlása. Az egyik a török időkből ered, a másik a Kádár-korszakból.

Félrementek

A professzor szerint a kormány a nemzetközi helyzetet rosszul ítélte meg. Orbánék 2010-ben azt hitték, hogy megcsinálhatják a költségvetést 7 százalékos hiánnyal. Korábban ezt még lehetett volna tenni, de akkor nem vették figyelembe a görög helyzetet. "A globális intézményrendszer jelenleg képtelen kezelni a globális pénzügyi válságot, ami hihetetlen intellektuális problémák elé állítja a vezetőket. Ebben a helyzetben úgy viselkedni, mintha mi fújnánk a passzátszelet, nagyon nem jó dolog."

Chikán azt mondta, amikor meglátta az Új Széchenyi tervet, megijedt. "Ha ez a gazdasági koncepció, akkor nagyon nagy baj van", mondta. A kormány az eredeti hibáit azóta folyamatosan próbálja korrigálni, minden nap hallunk egy ötletet, ezért most sincs átfogó koncepció, nem látszik, milyen irányba megyünk.

A bürokráciacsökkentés és a munka törvénykönyve pozitív változás. A fő probléma, hogy Magyarországon az intézményrendszer rossz, a szervezetekkel és a jogrendszerrel együtt. Nem kis dolgokban kellene ezen változtatni, hanem nagy, intézményi változások kellenek.

A jó ötleteket eldugták

Mellár Tamás, a KSH volt elnöke nagy várakozással tekintett a kormány elindulására. Ez egyrészt a kétharmad miatt volt, másrészt ő is részt vett a gazdasági háttérmunkákban. Azóta azonban színét se látja ezeknek az ötleteknek, állandó improvizáció folyik, amikben sokszor egymásnak ellentmondó intézkedések váltják egymást.

Az unortodox gazdaságpolitika szerinte csak részben igaz, hiszen egy csomó mainstream közgazdaságtudománynak megfelelő dolgot tettek, például a személyi jövedelemadó csökkentését, ami szerinte kifejezetten neokonzevatív.

A későbbiekben is lehetett ilyen döntéseket látni, ezért nem lehet a gazdaságpolitikát az unortodox szóval jól jellemezni. A sikeres gazdasághoz nem szokványos gazdaságpolitika kellene, hiszen nem csak konjunkturális, hanem strukturális válság is van, és a szerkezeti egyensúlytalanság problémáit kell kezelni.

A jótündér is kevés lenne

A kormány nagy célja az adósságcsökkentés volt, ami szerinte fontosabb, mint az adócsökkentés. Az adósságállomány azonban csak egy következmény, amit az okoz, hogy a magyar gazdaság nem produktív és nem versenyképes. "Ha növekedést akarunk, az a mai Magyarországon csak úgy megy, ha adósságot halmozunk fel."

Mellár szerint, ha most jönne egy jótündér és negyedével csökkentené az államadósságot, akkor a kormány mozgástérhez jutna, de hiány hamar újratermelődne.

A külföldi tőkét sem használtuk jól

Szerinte a külföldi tőke megítélésének koncepciója rossz volt, ami nem ezzel a kormánnyal, hanem korábban kezdődött. "Rossz szerződéseket kötöttünk, olyan területekre engedtük be őket, ahova nem kellett volna, ezért a külföldi tőke nem töltötte be a szerepét."

Ebből szerinte egy régi marxista felfogás köszön vissza: a külföldi tőke egy részét szeretik, a másikat nem. A materiális terméket előállító, termelő tőkét szeretik, a szolgáltatásokat nem.

A kormányzat szerinte egy feudális társadalmi berendezkedést akar megerősíteni. "Hiába volt húsz éve rendszerváltozás, a polgári átalakulás nem történt meg, ugyanúgy gondolkodnak az emberek, mint eddig." Ennek a kormányzati felismerése elmaradt.

Nem volt rossz a nyugdíjállamosítás

Mellár hozzátette, hogy ő nem ellenezte a magánkasszák államosítását, mert meg volt róla győződve, hogy a konstrukció nem teszi önfenntartóvá a nyugdíjrendszert. Viszont az elvett 3000 milliárd forintból be lehetett volna indítani a beruházásokat. Ez nem történt meg, miközben az államosítással a kormány jövőbeli adósságot vállalt magára, hiszen a nyugdíjasok eltartása mostantól tisztán állami feladat lesz.

A visegrádi országok megvertek

Chikán hozzátette, hogy nem látjuk még a jövő évi költségvetést. Szerinte lehet tartani a három százalékos hiányt, de annak meg kell fizetni az árát a növekedésben. Mellár elmondta, hogy szembe kell nézni azzal, hogy az oktatási, egészségügyi és nyugdíjrendszer nem fenntartható. A visegrádi országoktól már kikaptunk, Romániával vagyunk csak versenyben.

Nem is kell az IMF?

Mellár szerint nem lesz IMF-megállapodás, azt mondta, a kormány permanens tárgyalási pozícióban van, ha nagyon nagy baj van, akkor esetleg megegyezünk, de addig nem.

Chikán szerinte nem tudni, van-e komoly szándék a megállapodásra, de maga a huzavona rengeteg pénzünkbe kerül, hiszen nem mindegy, hogy milyen áron finanszírozzuk magunkat. Ez szerinte megbocsáthatatlan, hiszen nincs olyan ok, ami miatt ne lehetne megállapodni. Politikailag érthető a harc, de túlságosan sokat áldozunk be érte.

Abban mindketten egyetértettek, hogy a gazdasági szabadságharcot és a bankok támadását abba kellene hagyni.