Zsófia
15 °C
23 °C
Index - In English In English Eng

Itt még a hangyákra is bombát dobnak

000 1JB2FY
2019.08.21. 18:35
Egy török katonai konvojt is légicsapás ért a szíriai polgárháború utolsó ellenzéki bástyája körüli véres káoszban. Idlíbben csaknem félmillió ember vesztette el otthonát, 45 iskolát és 42 kórházat bombáztak le.

Csaknem kétévnyi huzavona után az Aszad-rezsim a végsőkig elszánta magát az utolsó ellenzéki tartomány, az északnyugat-szíriai Idlíb kormányzóság elfoglalására.

Idlíbet évek óta kóstolgatja az Oroszország katonai és politikai támogatását élvező Bassár el-Aszad tüzérsége és légi ereje, de az igazi, átfogó offenzívát eddig megakadályozta az övezet határain 12 megfigyelőállomást létesítő török hadsereg, illetve a törökök jelenlétét lehetővé tevő szerződés Aszad legfőbb patrónusa, Vlagyimir Putyin és Recep Tayyip Erdoğan között.

Erdoğan nem tudta megtörni a dzsihadistákat

Törökország a 2011-es szíriai forradalom óta a diktátor megbuktatásáért küzdő ellenzéki csoportok egyik legfontosabb szponzora, azonban 2016-ban letett a rezsimváltás kicsikarásáról, és inkább saját klienseinek és befolyási övezetének megerősítésén munkálkodik, méghozzá kettős céllal:

  1. részben az ankarai vezetés által az ország egységére halálos fenyegetésnek tartott szíriai kurdok megtörése és sakkban tartása érdekében,
  2. részben pedig azért, hogy ütőképes és lojális milíciák, illetve az azoknak helyt adó független területek fenntartásával ugrásra készen álljon a Szíriát irányító Aszad-klán esetleges jövőbeli megingása esetén.

A befolyásszerzésre az Aszad-rezsim életben maradásában elévülhetetlen szerepet játszó legfontosabb hatalmi szereplő, Oroszország is rábólintott, és – az akkor még egyenrangú félként szereplő Irán jóváhagyásával – 2017-ben le is fektette az Idlíb feletti török ellenőrzés szabályait.

Eszerint a törökök 12 megfigyelőállomást hoznak létre a régió határai mentén, melyeket a helyi utakon közlekedő konvojokkal láthatnak el. Cserébe Erdoğan vállalta azt, hogy pacifikálja az Idlíbben katonai és közigazgatási szempontból meghatározónak számító dzsihadista milíciákat (elsősorban az egykor az al-Káidához tartozó Tahír as-Sámot). Ezt az ígéretet nem sikerült teljesíteni, így azután Idlíbben az „ellenzék” maradt a korábbi vegyesfelvágott – a minden téren tapasztalható dzsihadista dominanciával.

Ez a dominancia viszont kellő indokot szolgáltat az oroszoknak és a szír kormányerőknek ahhoz, hogy Idlíbben válogatás nélkül lőjenek minden „terroristára”, és a nyugati kormányokat is elriasztja az aktív beavatkozástól – az ő szerepük leginkább abban merül ki, hogy a feleket a civil lakosság kíméletére szólítják fel, majd miután mindenki magasra tesz a felszólításaikra, tiltakoznak a jogsértések ellen.

A törökök megérezték a háború súlyát

Miután a rezsim az elmúlt héten beizzította az április vége óta alacsony intenzitással zajló offenzívát, és átkaroló hadműveletet indított az Idlíb déli csücskében található Han Sejkun ellen (2017-ben ebben a városban végzett 92 emberrel az Aszad-rezsim vegyifegyves támadása), a törökök is megérezhették, milyen törékeny is volt „megfigyelő” csapataik immunitása:

Hétfőn ugyanis az autópályán ért légicsapás egy török konvojt, melyben három ember is életét vesztette.

Ez a csapás még akkor is sokkolta a törököket, ha a három áldozat a hírek szerint nem tartozott a török hadsereg kötelékébe, hanem szíriai volt. Ankara figyelmeztette Damaszkuszt, hogy „ne játsszon a tűzzel”, de a szír kormányerők azóta sem finomkodnak: szerda délelőttig az Idlíb déli részén található mureki török megfigyelőállomás környékét érte tüzérségi- vagy légicsapás, és csak idő kérdése az újabb atrocitás.

A szír keménykedés fő oka valószínűleg az lehetett, hogy a török konvoj az utánpótlást nem a mureki megfigyelőállásnak, hanem a Han Sejkúnt védő ellenzéki milíciáknak vihette, a török katonákat pedig az utánpótlási korridor biztosítására küldték. A légicsapás nem semmisítette meg a konvojt, de megállásra késztette, a védők pedig szerdára vissza is vonultak a stratégiailag fontos (a Hamát Aleppóval összekötő M5-ös autópályán fekvő) városból, melynek bevétele – bár a hektikus szíriai polgárháborúban merész dolog ilyeneket jósolni – órák kérdése lehet. A polgárháború előtt még 35 ezer lakost számláló Han Sejkún egyébként mára lényegében kísértetvárossá vált, utolsó civil lakói a múlt héten menekültek el. Egyikük így kesergett a Guardian tudósítójának:

A bombázásnak soha nem akar vége szakadni, mindenki kap belőlük, még a hangyák is célponttá váltak. És még ők [az Aszad-rezsim emberei] csodálkoznak, hogy szembeszállunk velük? És azon csodálkoznak, hogy nem érdekel minket, hogy ki az, aki az oldalunkon harcol? A világ félrenézett, és nekünk valahogy túl kell élnünk az agressziót.

Nem csoda, ha Han Sejkún körzetében az elmúlt hetekben megugrott az áldozatok száma, Idlib egészét tekintve pedig a londoni székhelyű, de évek óta megbízható helyi adatokat szállító Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja szerint április 30-a óta legkevesebb 3674 ember halt meg közvetlenül a harci cselekményekben. Ezek közül

  • 960 civil,
  • 1460 az ellenzéki milíciák harcosa volt (ebből nem kevesebb, mint 951 dzsihadista)
  • de a rezsim katonái és milicistái közül is 1254-en vesztették életüket, ami szintén jelzi, milyen elkeseredett küzdelem folyhat.

A járulékos áldozatok – azaz betegségek és alultápláltság miatt meghaltak – száma ráadásul ennél is nagyobb lehet, ugyanis a rezsim és az orosz légierő támadásait az ENSZ adatai szerint a civil infrastruktúra is megsínylette: legkevesebb 45 iskolát, és ami még nagyobb baj, 42 kórházat bombáztak le az elmúlt hetekben. Ez a pusztítás egyébként nemcsak a háború járulékos költsége, hanem a szíriai polgárháború korábbi frontjain is megfigyelhető tudatos megfélemlítő stratégia része.

Újabb fordulat egy viharos viszonyban

Az ENSZ szerint Idlíb déli részén már eddig is félmillió ember vált földönfutóvá (egyébként a régió 3 millió lakosának csaknem fele eleve a polgárháború korábban elfoglalt ellenzéki területeiről menekült), és a harcok több segélyszervezet figyelmeztetése szerint is újabb menekülthullámot indíthatnak el a török határ felé. Ráadásul mivel a határt már korábban lezárták a menekültek előtt, a törökök által ellenőrzött Észak-Aleppó táborai pedig megteltek, az újabb menekültek azonnal humanitárius válságot idézhetnek elő az amúgy is a humanitárius válság peremén billegő övezetben.

Az idlíbi offenzíva felpörgetése ráadásul a nagypolitikában is válságot kavarhat. Ugyanis a török konvoj megtámadásával, sőt, úgy általában az egész offenzívával Oroszország megsértette a tavaly szeptemberi szocsi megállapodást, melyben Putyin szavatolta az Idlíb határai mentén végighúzódó 15-20 kilométeres demilitarizált zóna biztonságát, a nehézfegyverek távoltartását, és a török megfigyelőállások sértetlenségét.

Ankara úgy látja, hogy a törököket ért támadások csakis Putyin tudtával (ha nem is beleegyezésével) történhettek, ráadásul a rezsim előrenyomulása komolyan sérti a status quót, és Törökországot kedden a bekerítés által fenyegetett mureki megfigyelőállomás kiürítésére kényszerítette.

A konfliktus Ankara számára annál is kellemetlenebb, mivel Erdoğan az Sz-400-as légvédelmi rendszer vásárlásával – még az Egyesült Államokkal való diplomáciai háborút is bevállalva – komolyan elkötelezte magát az orosz szövetség mellett. Ha azonban a török elnök azt tapasztalja, hogy Idlíbben Putyin átejtette őt, akkor ez a sérelem az orosz-török kapcsolatok újabb – 2015 óta a sokadik – átrendeződését eredményezheti.

(Borítókép: Az Idlíb déli csücskében található Han Sejkun városa 2019. augusztus 3-án. Fotó: Omar Haj Kaour / AFP)