Ipoly
17 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

A második hullámból derülhet ki, jól döntött-e Svédország

2020-04-29T000000Z 2103320585 RC2JEG995VUX RTRMADP 3 HEALTH-CORO
2020.05.25. 08:04
A brit kormány visszafordult róla, Európa többi része el sem indult azon az úton, amelyet Svédország járt be a Covid-19-járvány kezelésében. Kiragadott adatokkal kudarcnak és sikertörténetnek is be lehet állítani a svéd modellt, de valójában csak hosszabb távon derül ki, hogy megérte-e a lehető legkevesebb korlátozással nekimenni a járványnak. A svédek mindenesetre nem vesztették el bizalmukat a kormányban, még akkor sem, amikor a járványügyi felelős elismerte: nem számítottak ennyi halottra az idősek körében sem.

Rosszul csinálta Svédország, hogy Európában a legkevesebb korlátozást hozta a járvány visszaszorítása érdekében? Ha akarjuk, igen: Svédországban az egymillió főre eső halottak száma 383, Dániában csak 97, Finnországban csak 55, a kezdetben rosszul álló Norvégiában mindössze 43. Abszolút számokban a helyzet a következő:

A 10,1 MILLIÓS SVÉDORSZÁGBAN 3871 EMBER HALT MEG, AZ ÖSSZESEN 16,7 MILLIÓS HÁROM MÁSIK ORSZÁGBAN EGYÜTTVÉVE IS CSUPÁN 978.

Mivel a cikk folytatódik, sejthető, hogy a helyzet megítélése ennél bonyolultabb.

  • Kudarc vagy siker a svéd járványügyi modell?
  • Több a halott, de több a védett ember is?
  • Hogy hatott a járvány a kormány megítélésére?
  • A gazdasági visszaesést elkerülik a svédek?
  • Mikor derül ki, hogy jól döntött-e Svédország?

Igaz, a Svédországnak kellemetlen összehasonlítás itt nem ér véget: Skandináviában itt végezték a lakosság számához mérten a legkevesebb tesztet – márciusban úgy döntöttek, a tömeges tesztelés felesleges. Dániához képest alig a negyedét, Norvégiához képest a felét, a finnekhez képest is csak a kétharmadát végezték el a teszteknek – a fertőzöttek száma tehát még nagyobb is lehet.

Ráadásul a svéd járványügy vezetője elismerte: nem számítottak ennyi halottra, akiknek fele idősotthonokban fertőződött meg. Anders Tegnell szerint azonban ha sajnálatos is, hogy ezeket az otthonokat nem sikerült megvédeniük, nem mondható, hogy elhibázott stratégiát választottak volna.

Úgyis együtt kell élni a vírussal

Elvégre nem arról van szó, hogy a vírussal nem törődve Svédország folytatta megszokott életét, ha nem is dermedt kijárási korlátozásokba. A vendéglátóhelyek működhettek folyamatosan, de az ötvenfősnél nagyobb rendezvényeket betiltották. Ezért nem lehetnek még zárt kapus mérkőzések sem a futballbajnokságban, mert a hatóságok el akarják kerülni, hogy a tévé előtt gyűljenek össze tömegek a vendéglátóhelyeken. (És ezen épp Svédország változtatna a legkevésbé szívesen, miközben a szomszédoknál már kijelölték a zárt kapus újraindulás időpontját, a svéd egészségügyi hatóság bizonytalan abban, hogy június 14-én már lehetnek-e mérkőzések.)

Az iskolák nyitva maradtak, de csak a 16 éven aluliaknak, a többieknek, beleértve az egyetemistákat is, szintén távoktatásra kellett berendezkedniük. De az általános iskolában is igyekeznek növelni a fizikai távolságot a diákok és a tanárok között – bár itt az ötvenfősnél nagyobb összejövetelek sem tiltottak –, és a szokásosnál is jobban ügyelnek a higiéniára.

A szabály abból a tapasztalatból indult ki, hogy a járvány alapvetően az idősebbeket fenyegeti – ha nem is kizárólagosan. Ez a tétel nem dőlt meg Svédországban sem, elvégre a halálos áldozatok 90 százaléka 70 év feletti.

Védeni tehát őket kellene a leginkább, igaz, ez az, ami nem sikerült – ismerte el a kormányfő is.

De nem jött el az apokalipszis: az egészségügyi rendszer nem dőlt össze a kórházba zúduló betegek tömegei miatt, nem szabadult el kezelhetetlen mértékben a halálos áldozatok száma sem, nem lett sem Vuhan, sem Lombardia, sem New York az országból.

Ehhez nagyon kellett az is, hogy a társadalom egy jelentős része önkéntes karantént vállalt, sokan dolgoznak otthonról, az ajánlásokat megfogadva tartják a legalább egyméteres távolságot az emberektől, és nem nagyon utaznak. Az olyan svéd társadalmi sajátosságok is számíthattak, hogy a svédek eleve távolságtartóbbak, ráadásul az európai államok közül ott nagyon sokan eleve egyedül élnek, köztük a fiatalok is.

Így a svéd társadalom önkorlátozása mellett, de a gazdaság működésének fenntartásával sikerült elkerülni a legsötétebb forgatókönyveket.

Ez azért fontos, mert Tegnell szerint bebizonyították, hogy olyan stratégiát dolgoztak ki, amely hosszú hónapokig, akár évekig fenntartható – ellentétben a betegséget radikálisan visszaszorító kijárási korlátozásokkal, amelyekből két hónap után épp készül kilépni a külvilág, azaz valójában épp azt az utat próbálgatják, amelyen Svédország jár.

De hát a számok máshol jobbak

Viszont egy mostani összevetésben Svédország valóban nem állna jól: a napi új fertőzések száma az utóbbi tíz napban átlagosan 375 volt – ebből a legmagasabb 724 esetes nappal, eközben:

  • Dánia 60,
  • Norvégia 15,
  • Finnország 46 új fertőzést regisztrált naponta.

Március 20. és 30. között Svédország napi esete 100 és 380 között mozgott, a másik három országé 100 és 300 között – egy kiugró 400-as norvég nap mellett. A helyzet Svédországban azóta lényegében nem romlott, csak szinten maradt.

A másik három országé látványosan javult, de csak a nagy gazdasági áldozatokkal járó korlátozásokkal. Ez persze nagy eredmény, ám valószínűleg hatásuk is addig a legkedvezőbb, amíg érvényben vannak.

Az adott pillanatban joggal mondhatja a finn belügyminiszter, hogy a svéd adatok aggasztók, van ráció abban, hogy a június 1-jei skandináviai határnyitáson gondolkodva a dán ellenzék a svédek felé a határzár fenntartását javasolja – amit Svédország nagyon rossz néven venne. Azonban könnyen lehet, hogy az újranyitással a számok felszaladnak, elvégre gyógyszer, oltás továbbra sincs a Covid-19 ellen.

A vírus alatt is élni kell

És épp ez Tegnell fő érve. „Nagy hiba ölbe tett kézzel várni az oltásra, ez évekbe telhet – és akkor sem biztos, hogy hatékony lesz” – mondta Tegnell a Financial Timesnak. „Ezért kell fenntartható stratégia” - állította a járványügyi felelős, aki nem hiszi, hogy a vírus el fog tűnni, még a nyájimmunitással sem. Ez azonban nem jelenti, hogy az átfertőzöttség ne jönne jól. Egy matematikai modell szerint Stockholm negyede már áteshetett a fertőzésen, ezért esett az utóbbi időben a fővárosi megbetegedések száma, állítja Tegnell.

Oslóban csak 2 százalék fertőződött meg – köszönhetően a kijárási korlátozásoknak – viszont ez azt is jelenti, hogy egy újabb hullám esetén a norvég főváros ott tart, ahol a kezdetekkor, a svédek között viszont többen lehetnek védettek, ami azt jelenti, hogy szigorú kijárási korlátozások nélkül sem lenne kezelhetetlenebb a járvány, ha elkerülni nem is lehet. Tegnell nem hisz abban, hogy belátható időn belül elérhető a vírus terjedését teljesen megakadályozó, legalább 80 százalékos átfertőzöttség.

Kétségtelen, az nem tudható, hogy milyen hosszú ideig ad védettséget, ha valaki átesett fertőzésen, betegséggel vagy anélkül – valameddig biztosan, mert a szervezet bizonyíthatóan termeli az antitesteket egy ideig. Ez a bizonytalanság azonban nem nagyobb, mint ami a várva várt oltást övezi, amelynek kidolgozásával sem lenne vége a járványnak egy csapásra.

Akkor a britek jól csinálták volna?

Márciusban úgy tűnt, az Egyesült Királyság is ezen az úton indul el, a szigorú korlátozások helyett a nyájimmunitás kiépítésében bízva. Erre inkább utalás volt, hivatalosan nem mondták ki, de Boris Johnson kormánya nem sietett a korlátozásokkal, és a kormányfő járványügyi tanácsadója beszélt arról, hogy a nyájimmunitáshoz a lakosság 60 százalékos átfertőzöttsége kellene.

Valójában azonban Johnson kormánya nem azt csinálta, amit a svéd hatóságok: egyrészt, tőlük sosem hangzott el, hogy mindenki élheti tovább a megszokott életét, elég lesz két Happy Birthday To You-t elénekelve kezet mosni a szokottnál gyakrabban, másrészt, Svédország nem várt a tömegrendezvények betiltásával: március közepén 500 fő volt a felső határ, április elejétől 50, miközben a briteknél ebből még több is akadt márciusban.

Ennek hiányában is ugrott meg a fertőzések száma, március utolsó harmadában ezért döntött Johnson mégis a szigorúbb korlátozások mellett. Igaz, mostanra már elérték a megbetegedések számának csökkenését, a brit halottak száma azonban lakosságarányosan jelenleg így is duplája a svédországinak.

Laza környezetben nehéz a védekezés

Ami miatt mégsem lehet sikertörténet a svéd modell, az idősotthonokban történt halálesetek magas száma. Ezek az intézmények mindenütt sérülékenyek, Spanyolországtól, Franciaországon és több más európai országon át Magyarországig, de épp ez bizonyítja, lazább szabályozással még nehezebb megvédeni a legveszélyeztetettebbeket.

„Nem tudtuk megvédeni az időseket. Ez rendkívül komoly dolog, a társadalom egészének kudarca”

mondta a svéd egészségügyi miniszter, Lena Hallengren. „Legjobb szándékaink  ellenére nem tudtuk megvédeni a legidősebbeket” – kontrázott rá a szociáldemokrata kormányfő, Stefan Löfven. A nyilatkozatok nem ingatták meg a kormányba vetett bizalmat, a Politico adatai szerint a szociáldemokraták népszerűsége 8 hónapnyi lassú ereszkedés után február végén kilőtt, 23-ról 31 százalékra emelkedett.

Nem mindenki biztos abban, hogy nem volt a rendszerbe kódolva a halottak magasabb száma: az idősotthonokat március végéig lehetett látogatni, egy otthonban dolgozó nővér pedig arról nyilatkozott a BBC-nek, hogy kifejezetten utasították őket arra, hogy ne küldjék a fertőzött lakókat kórházba. Latifa Löfvenberg jelenleg egy stockholmi kórházban dolgozik, elmondása szerint a kezelt betegek nagy része 30-50 éves, amiből ismét arra következtet, hogy az időseket kifejezetten igyekeznek távol tartani a kórházaktól.

Kezelésük azonban nem oldható meg az otthonban, mert az ott dolgozók orvosi jóváhagyás nélkül nem rendelkezhetnek például non-invazív lélegeztetőgépek alkalmazásáról sem. Ez azonban több idős ember életébe kerülhetett.

A svéd egészségügyi hatóság visszautasítja, hogy az idősebbek életének védelme ne lenne ugyanolyan fontos, mint bárki másé, és közvetlenül a gazdasági érdekek ezt nem is írhatják fölül.

A globális világban nem lehet megúszni  

Az újraindulást az Európában két hónapja tartó korlátozások után elsősorban a gazdasági károk csökkentése indokolja, elvégre a járvány kezelhetetlen terjedését egy időre sikerült megakadályozni a legsúlyosabban fertőzött helyeken is. A csekélyebb korlátozásokkal operáló Svédország azonban szintén nem kerülhette el a gazdasági károkat: 6-10 százalékos GDP-csökkenésre számít 2020-ban, a munkanélküliség 10,4 százalékra kúszik fel, annak ellenére, hogy a március – a kijárási korlátozások európai kezdetének hónapja – sokkal kedvezőbb volt, mint máshol.

Ezek a kilátások semmivel sem jobbak, mint a 6,3 százalékos visszaeséssel kalkuláló Norvégiáé, sőt, rosszabb, mint az 5,5 százalékos GDP-csökkenéssel számoló Dániáé.

„Korai még megítélni, hogy jobban csináltuk-e. Úgy véljük, Svédország végül nagyjából ugyanoda jut”, mint a többi ország – mondta a Financial Timesnak a svéd központi bank korábbi helyettes vezetője. Christina Nyman – aki a Riksbank után a Handelsbank vezető gazdasági szakembere – ezzel arra utalt, hogy a zárlat lokális kihagyása keveset ér, ha a külvilág egyébként szinte leáll, hiszen a globális beszállítói láncok miatt a svéd gazdaság sem függetlenítheti magát attól, hogy a rendszer máshol akadozik.

A svéd export 12 százalékos csökkenése és a tavalyi félszázalékos költségvetési többlet után az idei várható 5,5 százalékos deficit is jelzi, hogy a gazdasági nehézségeket a helyi korlátozások nélkül sem lehet elkerülni.

A svéd modell sikerét ezért inkább az fogja megmutatni, ha egy visszatérő második hullám esetén kevesebb erőfeszítéssel, valóban látványosan kevesebb áldozata lesz a vírusnak, mint máshol.

(Borítókép: Közösségi távolságtartást hirdetés Stockholmban 2020. április 29-én. Fotó: TT News Agency / Reuters)