A koronavírus teljes erővel tért vissza Amerikába. De miért?

Amerikának nem kellett második hullám ahhoz, hogy másodjára is csúnyán bebukja a koronavírus-járványt.

A fertőzések száma nem nagyon esett napi 20 ezer igazolt eset alá, de június végén ugrott meg ismét, a hatóságok minden nap több tízezer új esetet rögzítenek, a hétvégén 71 787-tel megdőlt az abszolút napi rekord, de a héten folyamatosan 60 ezer körül mozgott az új esetek száma. És még azt sem lehet mondani, hogy a növekvő esetszám a napi 6-800 ezer elvégzett tesztnek köszönhető, mivel a tesztek csaknem 9 százaléka pozitív, ami nemzetközi összehasonlításban is jelentős átfertőzöttségre utal.

A New York Times összesítése szerint az elmúlt két hétben 39 államban nőtt számottevő mértékben a fertőzések száma, 9-ben a 14 napos átlagok stagnálást mutatnak, és csak 2 miniállamban, Maine-ben és Delaware-ban tapasztalható jelentős csökkenés. Igazán válságos helyzetben a Napfényövezet államai (a Sun Belt; egy újabb kifejezés, ami angolul jobban hangzik) - vagyis Florida, Louisiana, Texas, Dél-Karolina - vannak, ahol már három héttel ezelőtt is látszott, nagy a baj.

Ráadásul míg néhány hete úgy tűnt, hogy a második (vagy inkább másfeledik) fertőzési hullám azokat a területeket sújtja, melyek tavasszal kevésbé voltak érintettek, éppen ezért elsőként oldották fel a korlátozásokat, az első hullámban is komolyan érintett Kaliforniában is újra válságossá vált a helyzet. Pedig a nyugati parti állam, illetve annak legelső gócpontja, San Francisco vezetése időben kapott észbe, és szakértők szerint a gyors és radikális intézkedésekkel nyert néhány nap miatt nem következett be olyan katasztrófa, mint akkor a keleti parton.

Mivel az új fertőzések elsősorban a fiatalabb korosztályok körében jelentkeznek, ezért a halálozási adatok egészen júliusig nem nőttek számottevően (ez a relatív stagnálás így is napi több száz halottat jelentett), de a Covid-19 összes amerikai áldozatának száma a hivatalos adatok szerint is meghaladta a 140 ezret – a legtöbb államban azonban az egészségügyi hatóságok elismerik, hogy a valós szám ennél sokkal nagyobb lehet. 

Még ijesztőbbé teszi a helyzetet, hogy a járvány alakulásának legfőbb mérőszámai egy korábbi állapotot tükröznek. Ahogy a Voxnak egy epidemiológus felvázolta:

A jelenben felderített esetek olyan fertőzéseket rögzítenek, melyek valószínűleg egy-két héttel ezelőtt történtek. A napi statisztikában megjelenő haláleseteket kiváltó fertőzést általában egy hónappal a tragikus kimenetel előtt diagnosztizálják, így a végzetes fertőzések akár hat hetesek is lehetnek.

És ezt az összefüggést az adatok is tükrözik: miután június 16-án elkezdett nőni a regisztrált fertőzések száma, egy héttel később meglódult a kórházi kezelésre szoruló fertőzöttek száma, majd 21 nappal később, július második hetében megugrottak a halálozások. Jelenleg naponta ezer körül halnak bele az Egyesült Államokban a koronavírus szövődményeibe, és bár ez is jelentősen alatta van az április közepi, 2700 napi halálesetet hozó adatoknak, miközben márciushoz képest az orvosok már sokkal többet tudnak a Covid-19-ről, javult a kezeléshez szükséges eszközök ellátása és felbukkantak használható kezelési módszerek is, mégis valószínű, hogy

De hogyan léphetett bele az Egyesült Államok kétszer is ugyanabba a folyóba?

Az okok egy része már korábban is nyilvánvaló volt, hiszen az amerikai egészségügyi hatóságok már hetek óta kongatják a harangokat egyes aggályos jelenségek miatt, azonban vannak olyan új jelenségek is, melyek a koronavírus elleni védekezés bevett módjainak újragondolására késztetnek.

1. Visszatért a társasági élet

Ez a legegyszerűbb összefüggés: ahogy újranyitottak a bárok, az éttermek, (részben) a mozik, a fitnesztermek és a strandok, újraindultak a repülőjáratok, jöttek a nagy nemzeti ünnepek – csak a július 4-i Függetlenség Napján 2,7 millióan ültek repülőre –, megszaporodtak az emberek közti személyes érintkezések, és megszaporodtak a potenciális vírusátadási alkalmak. Szakértők hiába figyelmeztettek arra, hogy az újranyitás nem egyenlő a régi szokásokhoz való visszatéréssel; felmérések szerint bár a maszkviselési hajlandóság növekedett, de egészen mostanáig nem vált általánossá, a távolságtartással kapcsolatos tudatosság pedig lazult. Túlzás nélkül százával érkeztek hírek az olyan bulikról, melyekről kiderült, hogy nagy szerepük van a fertőzések megugrásában (érdekes módon a George Floyd-gyilkosság miatt utcára vonulók nem löktek a járványon).

2. Bekavart a rosszul értelmezett szabadság

Ahogy azt Amerika vezető járványügyi szakembere, Anthony Fauci is felpanaszolta, az egész társadalomra kiterjedő védekezést hátráltatja a széles körben elterjedt tudományellenesség. Ez a tudományellenesség ráadásul nemcsak az online puffogásban merül ki, hanem aktív ellenállást szül. Ahogy azt a floridai Palm Beach virálissá vált közmeghallgatásán egyes lakosok a vírus továbbadásának megakadályozásában fontos szerepet játszó maszkviselés előírásán gondolkozó választott megyei vezetők fejéhez vágták:

megfosztanak a szabadságunktól és lábbal tiporják az alkotmányos jogainkat ezekkel a kommunista diktatúra-rendeletekkel. (...) A védőmaszkok a szó szoros értelmében megölnek minket.

Észak-Karolina fővárosában, Raleigh-ben pedig június közepén, a maszkokat előíró polgármesteri rendeletet követően „Égesd el a maszkod”-kihívás kezdett el terjedni a helyi lakosoknak szóló Facebook-csoportokban.

Ezeket a megnyilvánulásokat ráadásul még azzal sem lehetett elintézni, hogy csak magukat veszélyeztetik, mivel szinte naponta érkeznek hírek olyan halálos kimenetelű incidensekről, melyek a maszkviselés (pontosabban inkább a maszkviselés megtagadása) miatt robbannak ki.

3. A politikusok rossz példával jártak elől

Az abszurd ellenállás feloldását az sem segítette elő, hogy a maszkviselés- vagy nemviselés az elmúlt napokig egészen bizarr módon politikai állásfoglalásnak számított. A koronavírusra mindig is elsősorban politikai, és nem egészségügyi fenyegetésként tekintő republikánusok presztízskérdést csináltak abból, hogy márpedig ők nem vesznek fel maszkot; a felelőtlen viselkedésben élenjáró Donald Trump elnök ki is jelentette, hogy ez az egész maszkviselés igazából az ő gúnyolására szolgáló demokrata mozgalom.

Amióta azonban a korábban a járványról szkeptikusan nyilatkozó, azt leginkább a nagy demokrata fellegvárak, New York, Kalifornia és Michigan (illetve a főleg demokrata szavazónak számító fekete kisebbség) bajának tartó republikánus kormányzók is szembesültek azzal, mit is jelent a tömeges fertőzés, ez a szakadék kezd eltűnni. A járvány újabb hulláma által érintett államok republikánus vezetői is elkezdtek maszkot hordani, néhány hét alatt szavazóik maszkviselési hajlandósága nem kevesebb, mint 10 százalékponttal nőtt.

A pozitív tendenciához hozzájárult, hogy a vezető republikánus párti csatornán, a Fox Newson is észbe kaptak, hogy saját, jellemzően idősebb és főleg (az amerikai értelemben vett) vidéken élő nézőiknek életét kockáztatják, ha tovább relativizálják a fenyegetést, így a korábban szkeptikus hangot megütő hírtelevízió ma már a maszkviselés fontosságára felhívó reklámokat sugároz.

4. A döntéshozók nem éltek az áldozat adta haladékkal

Egy járványhelyzetben iszonyú fontos a politikusi példamutatás, de ugyanilyen fontos a politikai cselekvés is. Azonban az Egyesült Államok ebben is kudarcot vallott. Arról már többször írtunk, hogy a szövetségi kormányzat sem a járványra való felkészülésben, sem a védekezés megszervezésében nem teljesített jól. És ezt csak részben lehet visszavezetni arra, hogy az Egyesült Államokban a szövetségi kormánynak nincsenek olyan kiterjedt jogkörei a helyi kormányzók mellett, mint ahogy azt Európában „kormányzat”-ról beszélve megszokhattuk. Donald Trump ugyanis a mai napig is inkább nyűgként, mint megoldandó válságként tekint a járványra, és sokszor lehet az az ember érzése, hogy szinte haragszik a koronavírusra, mert aláaknázta a választási kampányát.

Trump ezért is sürgette – saját járványügyi hatóságainak, sőt, a Fehér Ház által kiadott irányelveknek ellentmondva – tavasszal a gazdaság újranyitását, a napokban pedig ezért fenyegette a szövetségi támogatás visszatartásával azokat az iskolákat, melyekben ősszel nem indul újra a tanítás. Az iskolák újranyitása a világ többi részéhez hasonlóan az Egyesült Államokban is kulcskérdés, és az államok sokféle módon próbálnak egyensúlyozni, hogy

De a politikai hibák nem csak a szövetségi kormányzat szintjén jelentkeztek, több tagállam vezetése sem tudott felnőni a feladathoz. Ugye a korlátozásoknak az volt a szerepe, hogy időt nyerjenek a járvánnyal szembeni harcban. Időt nyerjenek az eszközök beszerzéséhez, a szűrések felpörgetéséhez, a kiterjedt kontaktkutatások bevezetéséhez. Azzal egyetlen szakértő sem kecsegtetett, hogy a fertőzéshullám ellaposítása maga jelentené a megoldást, hanem inkább csak egy konszolidáció, mellyel ki lehet húzni a talán már nem is olyan távoli vakcináig. Csakhogy a tagállamok az elmúlt hónapokban sem alakítottak ki átfogó szűrő-feltérképező rendszert, vagy – mint ahogy Massachusetts államban történt – bevezették, de nem fektettek bele kellő energiát, így pedig az egész elsikkadt.

5. A nyár pont a várttal ellentétes hatással van a koronavírus terjedésére

Miközben a tavasz elején általános volt a várakozás, hogy majd az áprilistól érkező meleg lelassítja a koronavírus terjedését, a júliusi hőhullámtól szenvedő déli államokban paradox módon ennek az ellenkezője zajlik: a gyakran 40 fok feletti hőmérséklet elől az emberek ugyanúgy zárt helyiségekbe menekülnek, mintha odakint farkasordító hideg lenne, és ugyanúgy zárva is tartják az ablakokat.

Az extrém hőség így nemcsak a szokásos egészségügyi kockázatokkal jár, hanem a koronavírus átadásának kedvező helyzeteket is teremt, hiszen felmérések szerint a legtöbb fertőzésgóc zárt terekben alakult ki. Az Egyesült Államokban amúgy is mindenhol ott zümmögő légkondicionálók külön kockázati forrást jelentenek, mivel a Covid-19 nem csak cseppfertőzéssel, hanem aeroszollal (a levegőben terjedő, de akár órákon át lebegő cseppecskékkel) is terjed, így előfordulhat – bár ennek pontos mechanizmusáról még csak hézagos ismereteink vannak –, hogy az épületek szellőzőrendszerei szórhatják szét a vírust.

Ezt a fenyegetést az épületek fertőzőttség-mentesítésével, nem is túl bonyolult szűrőkkel lehet kiküszöbölni, azonban jelenleg marad a szellőztetés. Azonban sok középületben, irodában ez a lehetőség nem áll az ott dolgozók számára, így válhattak tömegesen fertőzötté például az újból fellendülő légiforgalmat kezelő reptéri dolgozók.

(Borítókép: Forgalomirányító a Los Angeles-i Dodgers Stadionban felállított drive-in koronavírus-tesztállomáson 2020. július 15-én. Fotó: Robyn Beck / AFP)