A Donald egy jelenség, amit meg akarnak tapasztalni

Vasárnap az Indiana állambeli, 60 ezres lakosságú Terre Haute nagyjából minden huszadik lakója megpróbált bejutni a kisváros színházába. Kilométeres sort kellett végigállni a tűző napon, a tömeg öt-hat utcasarkon át kanyargott. Szinte a teljes városközpontot körbeállták a rövidnadrágos melósok, baseballsapkás veteránok, sportcipős nyugdíjasok, a nem túl jól eleresztett, de azért nem is annyira szakadt alsó középosztálybeli családok.

Az előadás címe a színház hirdetőtábláján gyorsan magyarázatot adott mindenre:

Az indianai kampány finisében voltunk – a szavazás épp ma, kedden van –, és a tét Trump számára nem kevesebb, mint a republikánus elnökjelöltség kvázi bebiztosítása. Április 26-án New Yorkban, aztán múlt héten másik öt keleti parti államban is hatalmasat nyert és brutális mennyiségű delegáltat szerzett, összesen már közel ezernél tart.

Fő kihívójának, Ted Cruznak többé nem maradt rá elméleti esélye sem, hogy a nyári republikánus jelöltállító kongresszus előtt megszerezze az elnökjelöltté váláshoz szükséges 1237 delegáltat. De ha a texasi szenátor most Indianában sem győz, azzal szinte biztossá válik, hogy a nyári jelöltállító konvención, a küldöttek győzködésével, Trump kitaktikázásával sem megy már semmire.

Feketelista és face control

A milliárdos elképesztő népszerűsége Terre Haute-ban kifejezetten nyugtalanító lehet azoknak, akik hisznek a fura statisztikákban, és egyúttal félnek Trump novemberi győzelmétől. A poros kisváros és környéke, Vigo megye ugyanis bár ránézésre tökéletesen érdektelen, a korábbi választási adatok szerint nagyon is különleges hely. Az eredendően a demokratákhoz húzó, kékgalléros munkások lakta vidék az egyetlen olyan megyéje az Egyesült Államoknak, amelyik 1956 óta az elnökválasztáson minden egyes alkalommal a végső győztesre szavazott.

A színház előtti sorban száz emberből kilencvenkilenc fehér volt, aki pedig nem, az jó eséllyel ugyanannak a nemzetközi újságírócsapatnak volt a tagja, amivel én is érkeztem. A Trump-kampány nem nagyon akar külföldi újságírókat látni a rendezvényeiken, a mi médiaregisztrációnkat is visszadobták, ezért egyszerű érdeklődőnek maszkírozva próbáltunk beszivárogni. Húsz dollárért megvettem Trump emblematikus piros baseballsapkáját is, biztos, ami biztos.

A Trump-kampánynak amúgy nem a külföldi médiával van baja, hanem a médiával általában. Ken Vogel, a Politico sokat látott tényfeltáró újságírója pár nappal korábban már felkészített minket, hogyan is működik az, amit ő csak Trump privát titkosszolgálatának nevezett. A volt rendőrökből, szövetségi nyomozókból álló biztonsági csapat folyamatosan monitorozza a közösségi médiát egy-egy rendezvény előtt, így próbálják meg kiszűrni a gyűlésekre beszivárgó rendbontókat. A beléptetésnél pedig már ott van a potenciális bajkeverők arcképlistája a face controlt végző biztonságiaknál.

Ahogy egy másik névsor is a feketelistázott újságírókról: erre pedig állítólag nemes egyszerűséggel a Trumpról és kampányáról negatív cikkeket, beszámolókat közlő orgánumok képviselői kerülnek fel. Ken Vogelnak az egyik wisconsini Trump-gyűlés előtt sikerült lefotóznia az ottani feketelistát, amiből egy részletet ki is tett Twitterre. Wisconsinban nem véletlenül feszült be ennyire a Trump-kampány a médiára, hiszen az állam konzervatív véleményformálói, rádiós műsorvezetői mind Ted Cruz texasi szenátor mellé álltak, aki a helyi pártvezetés támogatását is maga mögött tudva így győzni is tudott.

Rengetegen voltak kíváncsiak

Indianában azonban nem Trump szekuritisei, hanem a trumpisták óriási száma az, ami miatt pont az orrom előtt zárták be a színházterem ajtaját, és kellett végül az előtérben végighallgatnom a beszédet. Amiben gyakorlatilag semmiféle újdonság nem volt, de ez lényegtelen, hiszen nem is ezért jöttek az emberek.

Sokan nem is figyeltek a beszédre, fotóért, autogramért, esetleg egyszerűen csak a látvány befogadásáét álltak órákat. És volt, aki  azért, hogy megértse az embereknek ezt a furcsa vágyakozását egy politikai apafigura iránt – mint az a politológiaprofesszor, aki tényleg csak szakmai kíváncsiságból jött el.

A rendezvényt biztosító tűzoltóparancsnok több körben is megemelte az épületbe beengedhető emberek számát, de hiába, így is csak nagyjából 1500-2000-en férnek be, miközben legalább még egyszer ennyi Trump-rajongó marad az utcán. A terem annyira tele volt, hogy egy fiatal lány rosszul lesz, elájul és mentővel kell elvinni.

Kezdéskor a moderátor felszólította a résztvevőket: ha Trump-ellenes tüntető szivárogna be közénk, véletlenül se nyúljunk hozzá még egy ujjal sem. Ehelyett azzal segítsünk a biztonsági őröknek, hogy ha esetleg mellettünk áll egy tüntető, akkor kezdjünk el hangosan trumpista jelszavakat skandálni, és emeljük a magasba a Trump 2016 feliratú transzparensünket.

Fuck you, Donald Trump

„Hillary egy szopás, de máshogy, mint Monica", és „Taposd el azt a ribancot!" – ezeket a pólóra nyomott vicceket (Hillary sucks, but not like Monica és Trump that bitch) kiabálták jókedvűen azok a fekete srácok, akik húsz dollárért megpróbálták rásózni XXL-es és XXXL-es pólóikat a még továbbra is a bejutásban reménykedő Trump-rajongókra.

„Több X van nálam, mint egy pornófilmben!" – jön egy következő poén, a sorban éppen előttem álló férfi, egy nyugdíjas köztisztviselő pedig a rendőrök rasszizmusa ellen tiltakozó, Trump és a republikánusok jó része által elutasított Black Lives Matter-mozgalomra utalva nevetve súgja oda a feleségének: „Na látod, mégis számítanak a fekete életek!".

Szabolcs Panyi (@szabolcspanyi) által közzétett fénykép, 2016. Máj 2., 08:20 PDT

A korruptnak és hazugnak bélyegzett Hillary Clinton felé irányuló gyűlölet láthatóan ugyanúgy felülír más ellenérzéseket, ahogy a túloldalon a Donald Trumptól való félelem. A novemberi elnökválasztás így azon is múlhat, hogy végül melyik bizonyul erősebbnek.

Egyelőre a Trumptól való rettegés. A póló- és kitűzőárusokkal beszélgetve egyébként hamar kiderül, hogy a „Bomb the shit out of Isis" feliratú kitűző mellett – Trump egyik külpolitikai vállalása volt, hogy szarrá bombázza az Iszlám Államot – a „Hillary for Prison" is remekül fogy.

A sor mellett ekkor lelassít egy kocsi, amiből bömböl a „Fuck Donald Trump" című protesztsláger, a volánnál ülő fekete férfi pedig ordibálni kezd a Trump-sapkákat és Hillary Clintont alázó pólókat áruló srácokkal, amiért azok fekete létükre egy rasszista, uszító politikust népszerűsítenek.

Gyerekeim vannak, ember, valamiből élnem kell! Én csupán kapitalista vagyok!

– mentegetőzött az egyik kereskedő megszégyenülten.

Közben a színház bejáratával szemközt pár tucat ellentüntető tartotta magasba a transzparenseit, nekik pedig nagyon is vannak elveik. Tizen- és huszonéves fiatalok, akik jórészt a Bloomingtoni Népköztársaságból jöttek – a republikánusok körében ez a gúnyneve az Indianapolistól délre található, liberális fészeknek elkönyvelt kisváros egyetemének. A tüntetők kivétel nélkül a demokratikus szocialista Bernie Sanders hívei, Hillary Clintont pedig liberális republikánusnak tartják.

Szabolcs Panyi (@szabolcspanyi) által közzétett videó, 2016. Máj 1., 22:17 PDT

Bár Trump rajongói és az ellenük tüntetők folyamatosan hergelték egymást az utca két oldaláról, a beintések és fuckyou-zások ellenére a hangulat kedélyes volt, erőszakosságnak, valódi feszültségnek nyomát se láttuk. Leginkább persze azért, mert a trumpisták akkora számbeli fölényben voltak a maroknyi tüntetővel szemben, hogy egy pillanatra sem vették őket komolyan. A „Bernie, Bernie" skandálást egy fiatal trumpista már azzal a kínos megjegyzéssel beléjük tudja fojtani, hogy átkiabált az utca túloldalára:

Ahhoz előbb Hillaryt kéne legyőznötök, nem?

Egy Guy Fawkes-maszkot viselő bloomingtoni egyetemista később elmondta, természetesen tisztában van vele, hogy Sandersnek Clinton New York-i győzelme után már nincs reális esélye a demokrata elnökjelöltségre, de őket a forradalom, a mozgalom, az ügy érdekli valójában. „A szeretetet, ne a gyűlöletet terjeszd" – skandáltaa nem sokkal később ő is a többiekkel, mire egy amerikai zászlóba öltözött trumpista fiú némi gondolkodás után átment a Bernie-fanatikus lányokhoz, csajozni.