A Wall Street farkasáról beszél, és perszehogy az édesanyjával jött, és nagyon örül, hogy itt lehet. Dicséri Scorseset és Jonah Hillt, és pont úgy viselkedik, mint egy olyan pali, akinek a lába előtt hever Hollywood.
Érdekes infografika a Flavorwire-től az Oscarról, pontosabban a rasszok megoszlásáról mindenféle szempontból.
Hogy én spec. nem tudok velük mit kezdeni. Jön a celeb, az oldalán a permanens vigyorba öltözött arcú csaja/pasija/anyja, és elmondja, hogy melyik divattervező öltöztette, és hogy nagyon izgul. Közben a háttérből a fotósok üvöltenek, hogy Sandra, bazdmeg, a vállad felett nézz vissza, a közönség meg sikoltozik, mert van közönség is, lelátókon ülnek, és néznek ki a fejükből.
Ráadásul nem a gettóból, vagy a farmról, hanem Hollywoodból. És azért jött el idén, hogy drukkoljon a haveroknak, pontosabban Leonardo DiCapriónak.
És itt jegyezzük meg, hogy Jamie Foxx nem rokona Samantha Foxnak.
Egybemondta a műsorvezető: Jessica Roberts.
Azért egy dzsolizás belefért így is.
Ti hány olyan filmet tudtok felsorolni, amiben Philip Seymour Hoffman a most jelölt színészekkel játszott együtt? Fejből!
Meg Rossman sem nagyon, hiszen ha lenne, akkor vett volna sampont, és nem olyan zsíros hajjal érkezett volna a Nagy Eseményre, mint egy rockzenész a hatodik végigkokózott turnénap után. És tényleg az anyjával jött, meg a tesójával.
Egy Plastic Jesus nevű los angelesi művész a gálának helyt adó Kodak színháztól egy saroknyira állított fel egy 2,5 méter magas, műanyag Oscar-szobrot, aminek egy fecskendő lógott ki a karjából. Utalva Philip Seymour Hoffmanra, jóhogy. Az installáció címe Hollywood's Best Kept Secret, azaz Hollywood legjobban megőrzött titka vagy mi a fene volt, és azért a múlt idő, mert a hatóságok rászóltak Műanyag Jézusra, hogy ne már ember, kapjál már a fejedhez.
mert inkább zenekarával, a Thirty Seconds to Marssal volt elfoglalva. Azt mondta, így visszatérni a filmezésbe, hogy rögtön Oscarra jelölték, egy álom. És a következő két mondatban még háromszor használta az á-betűs szót.
ami azért jó, mert a magyar kertévékben látható reklémok mennyiségére panaszkodó nézők végre megtapasztalhatják, milyen az, amikor TÉNYLEG sok reklám van a tévében, konkrétan tízpercenként van egy újabb blokk.
Mondja a stream, mi elhisszük nekik, a ruha kicsivel világosabb, mint amilyeneket eddig láttunk.
Egyik személyes kedvencünk, a Phillips kapitány Barkhad Abdija egyelőre még nem csináltatta meg gyári, szomáliai fogsorát, ami az eddig látott hatvanhat tökéletes, gyöngyfehér agyarkollekciótól eltérően kissé rendezetlen. Limuzinsofőr volt a lelkem, tán még ide is hozott kuncsaftokat a múltban, most meg őt hozták. Aranyos, ahogy örül.
A mögötte sikoltozó közönségre pillant, majd megjegyzi: "Nagy a család, örülnek nekem."
Berlinben mindkétszer sapka vagy kalap volt rajta.
Már teljesen összefolynak a jelöltek, nem tudja megkülönböztetni melyik filmhez melyik színész vagy jelölés tartozik? A jelölt filmek legós plakátja segít a memorizálásban.
És a Twitterezőket baszlatja, mert milyen dolog már, hogy névtelenül mindenféléket írsogálnak az internetre.
nem a szőnyeg.
Azaz percre pontosan tíz percnyi közvetítésre jut egy. Mondom, ha itthon is így lenne, felgyújtanák az RTL-székházat.
Will és Jada-Pinkett, és pont úgy viselkednek, mint akik ma nyertek Aranymálnát. Will Smith szeretne találkozni Bonóval, a felesége Versace-ban van.
Nem szokott ilyen visszaszámlálás lenni? Vagy keverem a szilveszterrel?
Will Smith és Jada Pinkett-Smith is jópofizott kicsit a kamera előtt. Degyönyörűekvagytok, csodálatoshogyittlehetünk, gratulálunkmindenhez.
hogy kösz, mi si tudjuk, hogy Dolby Theater a neve a helyszínnek tavaly óta, de a Kodak-színház SOKKAL menőbben hangzik, és vagy hatvan éven át ez volt a neve szóval ennyi.
Jutott szép ruhára is. Esküszöm, ha engem jelölnének Motörhead-pólóban mennék.
Rovataink a Facebookon