A kivándorlás és a hazaköltözés szorosan összetartozik

Tegyük tisztába rögtön az elején, rögtön két folytatáson is dolgoztok egyszerre, igaz?

Már régebben megfogalmazódott bennünk, hogy a hazatérésről is kellene forgatni, mert nagyon sokan mennek el és próbálkoznak külföldön, de ezzel párhuzamosan nagyon sokan haza is jönnek, és az is egy fontos és termékeny téma. A visszatérés, az újra találkozás a szerettekkel, a visszailleszkedés az országba, csupa olyan téma, amiben rengeteg drámai potenciál van. Ugyanakkor inspiráló is lehet, van, aki kifejezetten olyan céllal megy el külföldre, hogy azt a tapasztalatot, amit kint szerz, majd otthon kamatoztassa. A film címe egyékbént Menjek/Maradjak: Sweet Home, és egy tehetséges és érzékeny filmes barátunk, Tusor Bálint rendezi. 

A másik film az Menjek/Maradjak: Inside Berlin, aminek ismét én vagyok a rendezője és talán az egyik szereplője is.

Persze, ez a film másképp készül mint az eddigiek, egyrészt elhatároztuk, hogy hosszabb időt hagyunk rá, hogy a felbukkanó történeteknek legyen kifutása, és szeretnénk kinyitni a migrációs témát és egy nemzetközi viszonylatban is értékelhető produktumot létrehozni, így nemcsak magyar szereplőkkel forgatunk, sőt, ha találunk ilyet, még helyi, német szereplője is lehet a filmnek. Ez utóbbi elég nagy kihívás Berlinben, mert olyan, mintha nem is élnének itt németek. 

Akkor jól értem, hogy az történt, hogy a londoni film bemutatója után rögtön Berlinbe költöztél?

Pár éve megfogalmazódott bennem, hogy szeretném magamat újra kipróbálni külföldön. Egyetemistaként korábban két évet Amerikában töltöttem, és hatalmas tapasztalat volt. Hazajönni szintén, de 10 év után ismét elkezdtem bezárva érezni magam Budapesten, ebben az egyébként fantasztikus városban. Elképzelésem szerint, nem feltétlen számít radikális országelhagyásnak, ha valaki Berlinbe költözik. Azzal együtt, hogy itt élek, nagyon sok időt töltök otthon a munkatársaimmal, Józsa Lászlóval és Hernáth Csabával, Skype-on keresztül dolgozunk együtt, szinte minden nap. Itt szabadúszó digitális nomádként kávézóról kávézóra vándorolok, de van egy törzshely kávézóm, és ott is sokat szoktam dolgozni.

A Menjek / Maradjak: London - teljes hosszában az Indafilmen!

A munka alatt azt érted, hogy a filmen dolgozol, vagy mást is csinálsz ott kint?

Az otthoni cégünk, a Speak Easy Project számára dolgozom különböző projekteken, filmeken is, és többnyire együttműködésben a kollégákkal, de olykor egyedül is. Szerencsére úgy alakul, hogy vannak már itt is kisebb projektek, megbízások, illetve itt is alapítottunk céget. Tehát miközben úgy tűnhet, hogy napi 8 órát ülök egy kávézóban, valójában folyamatosan dolgozom, emaileket írok, skype-olok, agyalok. 

Miért pont Berlint választottad?

Az otthoni cég csak nemrég állt a saját lábára, több filmen is dolgozunk egyszerre, a kisebb projektekről nem is beszélve, így egyszerűen nem mondhattam azt, hogy nagyon messzire elmegyek. Berlinben Lacival is többször megfordultunk, mindig csupa marasztaló élményeket szereztem, iszonyúan vonzott ez a város a pezsgésével és a nyugodtságával, kiegyensúlyozottságával. Az előző film kapcsán Londonban is sokat voltunk, de még így sem sikerült belopnia magát a szívembe annak a városnak. Rettenetes helynek tartom, nem is értem, hogyan bírnak ott élni emberek, rögtön rádtapad a város, mindenki szétdolgozza magát és folyamatosan a jövőre fókuszál. Távoli és utópisztikus helynek tűnt, pedig szimpatikus is lehetne.

És mégis csak egy nagy nemzetközi metropolisz. Van valami a szellemiségében, ami elképesztően magával ragadó. Azzal együtt is, hogy itt sokkal nehezebbnek tűnik egy telet átvészelni, mint Budapesten.

Tényleg beleforgatod magad a filmbe? Egyszerre leszel szereplője és rendezője is?

Elképzelhető, a kollégáim beszéltek rá, de még mindig bizonytalan vagyok ezzel kapcsolatban. Nem gátlásaim vannak azzal kapcsolatban, hogy belevigyem magam a filmbe, és egy valódi hús-vér figuraként jelenjek meg, saját magamként, hanem az a para, hogy az önkifejezés és a magamutogatás között egy szűk mezsgye van csak, amit még meg kell találnom. Ebben segítségemre van az alapkoncepciónk, amiben én egy bolyongó figura vagyok, aki jár keresztül-kasul a városon, mindenféle emberekbe és történetekbe botlik és barátokat szerez, szerelembe esik és csalódik. Elesik és felkel. Remélhetőleg fejlődik is, de fontosabb, hogy a tapasztalataimon keresztül megmutatkozik egy város, egy szellemiség, és a menjek-maradjak téma esetleges új vonatkozásai is.

Ez egy elég népszerű dokumentumfilmes formátum, Michael Moore, Morgan Spurlock, de a magyar Pigniczky Réka is szívesen alkalmazza. 

Elég sok ilyen filmet láttam én is, de még nem egészen alakult ki a fejemben az, hogy akkor egy valódi figura, egy narrátor vagy egy dramaturgiai szervezőelem leszek. Már csak azért sem, mert vannak olyan részei a filmnek, amiket akkor tudunk forgatni, amikor a srácok is itt vannak Berlinben, és vannak olyan részek, amiket én forgatok egyedül, ami nekem is egy kihívás, hogy a kamerával felszabadult viszonyba kerüljek, hogy kényelmesen forgatni tudjak úgy, hogy közben magamat is beleteszem a képbe. Jut eszembe, Réka filmjeit még meg kell néznem, mert témába vágnak azok is.

Akkor ezt úgy kell érteni, hogy te folyamatosan kint vagy, ők pedig időről időre kimennek hozzád dolgozni?

Igen, olyan forgatásokat csinálunk együtt, amiket nehezebb egyedül megcsinálni, ahol két kamerára van szükség, ahol nagyon oda kell figyelni a hangra, vagy leíróbb képsorokat csinálunk, városban mászkálós, biciklizős, évszakleírós felvételeket rögzítünk, esetleg mindenféle vicces megoldásokat alkalmazunk. Berlinben semmikép nem ugyanazt akarjuk elmondani, ami New York és London kapcsán már felmerült, hanem szeretnénk ezt a várost megérteni, és a várossal kapcsolatos kliséket is körüljárni. Annyira, hogy elkezdtem már forgatni szereplőkkel, de még nem tudom, hogy ki fog belekerülni a filmbe végül a filmbe. Van egy 19 éves balassagyarmati srác, aki filmet akar csinálni Berlinben a berlini magyarokról, de semmiféle eszköze nincs hozzá, úgyhogy felkaroltuk az ő sztoriját is, és valamiképpen lehet, része lesz ez is a filmünknek.  

Ez volt az a bizarr kép, hogy áll a srác az Alexanderplatzon a táblával? 

Az volt az elképzelése, hogy ki akar állni egy forgalmas térre, ahol megfordulnak magyarok is, mert akkor biztos talál olyan embert, aki ég a vágytól, hogy megoszthassa a történetét, és így hitelesebb is lehet. Aznap nem járt sikerrel, úgyhogy ezt még újraforgatjuk majd, és érdekes történetszál lehet. 

Nemrégen mutatták be az Indexen a filmet, milyen visszajelzéseket kaptok?

Kapjuk folyamatosan a pacsikat, a nyalikat és a pofonokat, hiszen nagyon sok emberre van hatással ez a film, van aki megtalálja magát benne, van akiben hiányt hagy, vagy kifejezetten visszataszít. A lényeg, hogy remélhetőleg sok beszélgetés elindul általa. Néha nagyon elveszettnek érzem magamat ezzel a berlini projekttel,  de bízom magaunkban, hogy megcsináltunk már két egészen nézhető filmet, sőt reményeim szerint a London meg is tudta haladni a New York-i film sikereit, Berlin sem maradhat alul.

A Londonnál már akkor tudni lehetett, hogy ez siker lesz, amikor a közösségi finaszírozás ennyire jól sikerült. Terveztek most is hasonlót?

Mindenképpen szeretnénk a közösséget belevonni, ezzel kapcsoaltban is folyik az agyalás, hogyan lehetne meghaladni a londoni epizóddal kapcsolatos kampányt, nem csak abból a szempontból, hogy több pénzt gyűjtsünk össze, hiszen akkor egy jelképes összeg volt a cél. Most még inkább érdekeltté szereténk tenni az érdekelteket végeredmény elkészültében.  

A Menjek / Maradjak: New York - teljes hosszában az Indafilmen!

De az adománygyűjtésben a Trafó is segít titeket, például a Fogadj örökbe egy filmkockát! esttel. 

Igen, a Trafóval nagyon jó kapcsolatunk van, elképesztő nyitottak és segítőkészek, szeretünk együtt dolgozni, és a közönségük is nagyon jó, a londoni epizód premierjét is ott tartottuk, és az is nagyon jól sikerült, ahogyan most ez a március 1-jei adománygyűjtős este is. 

Az eddigi filmeket hárman csináltátok közösen, hogy jött az, hogy a hazatérőkről szóló Sweet home-ot nem te rendezed?

Tusor Bálint keresett meg minket, hogy ő szeretne egy ilyen filmet csinálni, és bár foglalkoztatott minket is ez a téma, nem volt rá időnk és emberünk. Kísérletező és nyitott cég vagyunk, Bálint egyívású velünk, lelkes és kellően érzékeny a témához, ő is sok időt töltött külföldön és egy nemrégiben hazatért figura. Egyelőre zökkenőmentesen dolgozunk együtt, jól megértjük egymás

Hogyan készül ez a film? 

Mi vagyunk a producerei, mi vagyunk a gyártó cég, szoros az együttműködésünk Bálinttal, folyamatosan beszélgetünk a filmről, javaslatokat teszünk. Erős producerek vagyunk, akik a tartalomra is odafigyelünk, mert az is fontos, ez az új epizód kapcsolódjon az előzményekhez, de valami újdonságnak is kell lennie benne, amit számunkra Bálint személye és az ő látásmódja garantál. Annyit még elárulhatok, hogy feltűnnek majd a filmben régi ismerősök is. 

Ez nem spoiler, mert a Trafóban már vetítettek belőle egy részletet, amiben a londoni film orvosa, Márk is szerepelt, mint hazaköltöző.  

Sőt, még az is lehet, hogy más korábbi szereplőink is megjelennek a készülő filmekben, de ezzel kapcsolatban még nem tudunk biztosat, csak reménykedünk. A londoni Luca pedig nemrég látogatott meg itt Berlinben. 

Te egyébként beszélsz németül?

Tanulom a nyelvet. Nem beszélek olyan jól mint angolul, de próbálkozom, mert nagyon fontosnak tartom, hogy minden helyzetben partnernek tekintsenek itt, és mindenféle közegben otthonosan szeretnék mozogni, még akkor is, ha Berlin pont az a város, hogy az angollal is kényelmesen elvan az ember. 

A kivándorlás egy olyan téma, amivel nagyon sok magyar foglalkozik gondolatban is, ezért sokkal több embert érint egy erről szóló film, mint csupán azokat, akik eleve ki is költöztek. Nem féltek attól, hogy a hazaköltözős film viszont egy szűkebb közönségnek szól majd?

Azt a háromszázezernél is több embert, aki pillanatnyilag külföldön tartózkodik, biztos, hogy érdekelni fogja, mert tapasztalatunk szerint többségüket foglalkoztatja a hazaköltözés témája. Nem hiszem, hogy jelentősen kisebb lenne ezzel a témával kapcsolatban az érdeklődés, hiszen nagyon szorosan hozzátartozik a kivándorláshoz.  

A bevándorlás nagyon erősen jelen van a politikai közbeszédben is, ez jót vagy rosszat tesz a filmnek?

Nem hiszem, hogy ennek a filmnek állást kell foglalnia, főleg bármilyen politikai üzenetet megfogalmaznia, inkább nagyon jó alapot szolgáltathat arra, hogy beszélgessünk erről a témáról. 

A társadalmi párbeszéd a cél?

Igen, minden tevékenységünk affelé mutat, hogy minél objektívabb mederbe tereljük a film és téma körüli párbeszédet és leválasszuk a politikai becsípődéseket. Illetve, nemcsak a filmeket csináljuk, hanem több kutatóval, intézettel együttműködésben kutatásokat is a külföldön élő magyarokról, és konferenciát is tervezünk kivándorlás témában. A Határátkelő blogon nemrég került ki tanulmány egy Hollandiában élő magyar lány tollából, aki karakterelemzést írt a londoni film szereplőiről,  ő kifejezetten bevándorlókat kezel bevándorlási traumákkal. Sok magyart is.

Nagyon rámentetek erre a kiköltözős témára, most már készül a hazaköltözős film,  van még kraft ebben a témában?

Mindenképp, persze! Tavaly épp a londoni film kapcsán volt szerencsém újra eljutni Kaliforniában, ahol belecsöppentem egy magyar közegbe, és megláttam azt, hogy Hollywoodban hány magyar próbálja megcsinálni magát színészként, rendezőként, alkotóként; nagyon izgalmas alakokkal és történetekkel találkoztam, aminek nagyon érdekes, színes és bizarr hátteret ad Hollywood. Ez egy nagyon szerteágazó téma, amiben mindig lehet újat mondani, úgyhogy bárki, aki olvassa ezt az interjút, nyugodtan bombázzon minket ötletekkel.