Keressük a legjobb Die Hard-akciójelenetet

Rossz hírünk van azoknak, akik szerint régen minden akciófilm jobb volt, és ma már csak ötlettelen könyvadaptációk meg kasszarobbantó, bugyuta folytatások készülnek Hollywoodban: a Die Hard is regény volt eredetileg, ráadásul mindegyik folytatása vállalható. 1988-ban a Predátor atyja, John McTiernan és a B-filmek fejedelme, Steven E. de Souza forgatókönyvíró vitték filmre Roderick Thorp Minden elmúlik egyszer című 79-es könyvét, amiben az öntörvényű, nyugalmazott Los Angeles-i zsaru, Joseph Leland karácsonykor látogatóba indul a lányához a Klaxon Oil Corporation irodaházába, ám egy gonosz német terroristavezér pont ekkor akarja elfoglalni az épületet. Souza eredeti tervre szerint a film a saját korábbi klasszikusa, a Kommandó folytatása lett volna, a terroristákat mészároló Schwarzeneggerrel, de a főszerepet végül az akkor még ismeretlen Bruce Willis kapta. A fimváltozat sokat kölcsönzött a közönségkedvenc James Bond- és Indiana Jones-filmekből: a Karl nevű terrorista például a főgonosz Oddjobja, azaz bikanyakú jobbkeze lett, akinek kötelezően ronda halált kell halnia a filmvégi nagy leszámolás előtt (és itt utána is).

A 88-as Die Hard évekre előre bebetonozta saját James Bond-jegyeit, és annak ellenére, hogy a főhős szinte végig szellőzőcsövekben és liftaknákban kúszik, olyan akciójeleneteket is bemutatott, amiket még ma is előszeretettel nyúlnak le a rendezők. Ilyen például az a rész is, amikor McClane egy tűzoltótömlő segítségével ugrik le a tetőről, hogy pár emelettel lentebb visszajuthasson a toronyházba: a jelenet pont így szerepelt a Mission: Impossible 4-ben és a Machetében is, csak az utóbbiban egy rosszfiú vékonybele helyettesítette a slagot. A Rambo-filmeket idéző, felrobbanó helikopter szintén markáns védjegye lett a Die Hard franchise-nak: legutóbb a negyedik részben láthattuk.

Az első Die Hard nemcsak felvonultatta, de körbe is röhögte az előző évtizedek legnagyobb akciófilmes kliséit, ideértve a Bond-mozik filmvégi nagy leszámolását és az azt megelőző kedélyes beszélgetést (lásd a Dr. Nót vagy Az aranypisztolyos férfit). Itt viszont Alan Rickmannek csak egy rosszul idézett westernklasszikusra és a kultikus Yippee kai yay, motherfuckerre van ideje, mivel a cowboymentalitású főhős a déli pisztolypárbajokat idéző fináléban lelövi. A jelenet érdekessége, hogy a stúdióban pár méternyi kötélen függő Alan Rickmant a jelenetet számolással előkészítő kaszkadőrnek háromra kellett volna elengednie, de ő már kettőnél megtette, így a főgonosz arcára kiülő döbbenet a betojt színész valódi reakciója volt.

Az első Die Hardot a nézők és kritikusok is imádták, egyértelmű volt, hogy folytatni kell. A forgatókönyvíró, Steven E. de Souza ezúttal Walter Wager 58 perc című regényét adaptálta, amiben egy New York-i zsarunak egy órája van arra, hogy levadássza a Kennedy repteret megszálló terroristákat, különben üzemanyag híján lezuhan a felesége gépe. A John McTiernant váltó új rendező, Renny Harlin megtartotta a Die Hard paródiajellegét is: mindenki tudja, hogy ha egy akcióhős háttal áll a robbanásnak, akkor túléli, de itt most kiderült, hogy elég az is, ha háttal ül.

Íme a Die Hard 2 legemlékezetesebb robbantós jelenete, amihez mi is csak annyit tudunk hozzáfűzni: Yippee kai yay, motherfucker!

A Die Hard 2 még Bruce Willis szerint is a sorozat leggyengébb darabja lett, ezért az eredeti rendező, John McTiernan személyesen felügyelte a harmadik részt (a másodikat a Vadászat a Vörös Októbberre rendezése miatt nem tudta bevállalni). A sztori ezúttal egy Rambo-féle egyszemélyes hadsereg helyett vérbeli buddy cop-mozi lett. Ez leginkább egy másik kasszarobbantó franchise-nak, a Halálos fegyvernek volt köszönhető, így a Die Hard 3-ban az akciójelenetek mellé bőven kapunk olyan poénokat is, amikben a véres atlétatrikós, alkesz Terminátor (Willis) oltogatja a megfontolt fekete sidekicket (Samuel L. Jackson), vagy fordítva. Sok csúcspontot ki lehetne emelni a filmből, mi most a metrórobbantást idézzük fel, ami ugye csak elterelő hadművelet volt az aktuális főgonosz (Jeremy Irons) részéről a Wall Street-i aranykészlet elrablásához.

A liftes lövöldözés nemcsak a későbbi Bourne-filmeket megszégyenítő nyerssége és klausztrofóbiája miatt emlékezetes, de azért is, mert ez hoz fordulópontot az addig csak bombák és nyilvános telefonok utáni szaladgálásból álló cselekményben. McClane ugyanis a halott zsaru igazolványát hordó terrosistát látva jön rá, hogy az egész robbantósdi csak elterelés, és a meglepően erőszakos jelenetben szétlő minden nehézfiút, hogy véres atlétatrikóban indulhasson a főgonosz ellen.

Sok rajongó gyűlöli a negyedik Die Hardot, amiért az új rendező, az Underworld-szériát jegyző Len Wiseman kilúgozta belőle az ápolatlan, alkesz John McClane-t, és berakott a helyére egy antidohányos, sohasem káromkodó apafigurát. Azt viszont nem lehet elvitatni tőle, hogy mestere az akciójeleneteknek: a helikopterbe csapódó rendőrautó annyira székbe szögezős lett, hogy még a rajongói GTA-videókhoz is rendszeresen lenyúlják.

A 2007-es negyedik rész a Die Hard 3 hagyományait követve Kommandó-folytatás helyett buddy cop-film lett. Igaz, itt a segítőtárs a XXI. század jegyében a fekete lúzer helyett egy számítógépbuzi lúzer lett (Justin Long), akit a nagyobb dramaturgiai hatás miatt túsznak használ a hackerbizniszben utazó főgonosz (Timothy Olyphant) és annak dögös jobbkeze (Maggie Q). És mikor a néző már azt hinné, a savanyúan jópofáskodó, atlétatrikó nélküli Bruce Willis már soha sem lesz igazi John McClane, ő megvillantja a régi énjét, és egy brutálisan jó belépővel felkészíti a nézőt a Die Hard-filmekből kihagyhatatlan liftaknás harcra.

A Die Hard-mozik sokat loptak a régi Bond-filmekből, de a negyedik rész sajnos a legszörnyűbb elemeket is átvette. Az autópálya felüljárói között repkedő vadászgép és John McClane kamionjának párharca ugyanis pont akkora parasztvakító, megalomán idiotizmus, mint a Roger Moore-korszak irreális akciójelenetei a lézerpuskás-űrhajós Moonrakertől a hídról zeppelinre ugrálós Halálvágtáig. McClane repülőgép elleni harca extrém látványos ugyan, de abszolút karakteridegen, inkább egy Mission: Impossible-folytatásban lenne a helye a mindenhol egy kézzel kapaszkodó Tom Cruise-zal a főszerepben.