Megmenekült a kivégzéstől, ám sorsa Párizsban utolérte

Ez most bonyolult lesz. Pierre legalábbis ezt állítja. Ám nem kell megrémülni, mert amikor az Index gasztroesztétája így kezdi mondandóját, már tudjuk, önmagáról mesél. Pontosabban olyan történetet mond el, amelyben a szerző, a mesélő valamilyen módon benne van. És lássuk be, Pierre mikor nincsen benne egy történetben. Különben nem mesélne róla.

Most persze joggal kérdezhetnék, hogy ez egy gasztroblog, nem pedig irodalom- vagy kultúrtörténeti szemle, hogyan jön ide ez a 32 éves korában, 1957-ben öngyilkosságot elkövető főnemes, ám éppen az a tény, hogy minderről Pierre mesél, a garancia arra, hogy egy ezüstvilla biztosan előkerül, vagy üvegpohár, ám itt azért többről van szó.

Hősünk, vagyis Pierre regényének hőse a Szabadságharc bukása után, 1849-ben megmenekült a kivégzéstől, ez már önmagában is kalandos, majd – családi kötődései miatt – franciaországi emigrációba kényszerült. Idegenben próbált élni és túlélni, beilleszkedni a társadalomba, a maga módján, persze. Már amennyire egy zsongó, rojalisták, köztársaságpártiak és zsarnokrajongók vitáinak és csatározásaiban ez lehetséges volt. A lelkész élete olyan kalandos, hogy az valóban regénybe illő, a Tövismadarak ehhez képest romantikus elbeszélés, vagyis kíváncsian várjuk Pierre regényét.

Édes élet, ha van hozzá pénz

Szóval, amikor Mednyánszky Cézár éppen Párizsban ette az emigránsok keserű kenyerét, társai meg bámulták a megfizethetetlen kurtizánokat, mégis volt egy szép szokásuk. Amikor valamelyik menekült pénzhez jutott, azonnal megadták a módját annak, hogy rendesen megvacsorázzanak. Nem is akárhol, hanem olyan helyen, amely méltó nemesi származásukhoz, 

Az étterem volt már 3 Michelin-csillagos is, manapság éppen kettő, ám a tulajdonosok nem estek kétségbe, mert nyitottak egy bisztrórészleget is, amolyan lebutított La Grand Véfourt. De ez a hely már anno is kiemelkedett a többi közül, és nem csupán azzal, hogy aki oda belépett, az olyan enteriőrben érezhette magát, mintha királyi palotában járna. Mert a boldogság a konyhán készült, és aki azt is éhezi, az nem csupán az ételt vágja nagy késsel, merít mély kanállal. 

Ha kíváncsiak arra,  hogy egyszer mit evett itt Victor Hugo író, muszáj lesz rákattintani a podcast lejátszógombjára. 

Aki pedig lemaradt volna a múlt heti adásról, amelyben Pierre az utolsó budai úrról mesélt, aki pizsamában járt kocsmába, ide kattintva meghallgathatja a fura alak történetét.

Pierre  gasztroesztéta.

Az adásban elhangzottak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.