Amit az elmúlt tíz évben megtanultam itt: az igazságnál nem kell több

Mit jelent az Index nekünk? Olvasóink, hírességek és az indexesek mesélnek az Indexről

Vége
ssss

A legfontosabbak

2020. július 9., 21:59
Az Index nekem egy álom
2020. július 6., 08:11
Búcsúzzon a tököm
2020. július 3., 14:47
Család
2020. július 2., 17:39
Az Index, amire büszke lehetek
2020. június 25., 18:34
Szerkesztőség, közösség, banda
2020. június 24., 16:06
Grafitember: Nekem az Index
2020. június 24., 08:52
Velünk vagy? Jelezd Facebookon!
Index
2020.07.16. 11:27

Összefoglaló

Az Index szerkesztősége, független működése veszélyben van. Ebben a helyzetben egyebek mellett fontosnak tartjuk elmondani, mit szeretünk mi az Indexben.
Egyben kérjük önöket, kedves olvasók, írják meg: önök mit szeretnek vagy éppen mit gyűlölnek legjobban az Indexben, miért hiányozna leginkább az Index.
Leveleiket a tema+azenindexem@mail.index.hu címre várjuk, és ezen a felületen közzétesszük.
új hír érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • Nekem az Index a nap első éber pillanata. Félig még begyógyult szemmel, gerincvelőből elkészítem a kávémat, beindítom a gépemet, katt az Indexre... és akkor végre felébredek. Olyan ez mint valamilyen bonbonos doboz, aminek a csomagolása ugyanaz a fekete-narancssárga de a tartalma mindig más meglepi. Néha szar ízű, néha eszméletlen finom, öröm, vagy bánat forrása. De azt tudom, hogy legalább nincs benne mesterséges adalékanyag, ízfokozó vagy tudatmódosító. Az ami: Az Index.

  • Ha internet, akkor Index, ha hiteles forrás, akkor Index. Mondhatni, nélkületek nem indulhat el a nap. Reggelente az első teendők közt szerepel az Index megnyitása. A könyvjelzőm tele van indexes cikkekkel. Némelyik azért van benne, mert még nem volt időm elolvasni, némelyik azért szerepel, mert igazi remekműnek tartom. Olyan értéket képviseltek amit ma nagyon kevesen. Nem firkászok vagytok, hanem igazi újságírók.

    Kitartást és sok sikert a továbbiakhoz.

  • Index az utolsó csepp. Minden nap többször ránézek, ezzel kezdem és fejezem be a napi internetet. Persze az Index sem tökéletes, de intézménnyé vált. Sokan vagyunk szerintem, akik nagyon nézik most, hogy mi lesz: ha ezt is bekebelezik végül, akkor mi megyünk, el az országból.

  • Én egy alapvetően jobboldali beállítottságú, keresztény ember vagyok. Egyszer volt, hol nem volt, egyik napról a másikra megszűnt a Heti Válasz. Nem voltam törzsolvasó, nem volt meg minden szám. De tudtam, hogy ott van a lap, bármikor vehetek egyet és megnézhetem benne elsőként a kultúra rovatot, az ajánlókat, amiket legjobban szerettem. És egyszer csak megyek az újságoshoz és nincs. Egyszerűen nincs. Tegnap volt ma nincs. Ez nem lehet. Ez lehetetlen. Én most azonnal szeretném a friss Heti Választ olvasni...

    Ekkor azt gondoltam, hogy valami nincs rendjén. Aztán elkezdtem a pár forintommal támogatni a valaszonline-t, később az index-et, és végül oda jutottam, hogy járatom a HVG-t. Korábban egyáltalán nem hittem volna, hogy ez bekövetkezhet.

    Most volna lehetőség kritikát is mondani rólatok, de nem teszem. Mert: "bírálatára majd sort kerítünk, ha nem lesznek veszélyben" hallottuk korábban. Nem szeretném ha megismétlődne, amit fent felidéztem. Ezt szerettem volna mondani. Sok szerencsét, minden jót.

  • Sziasztok, először kicsit arról írnék mit érzek. Nem érzem jól magamat. Akkor éreztem ilyet először, amikor bejelentették, hogy az ORTT nem hosszabbítja meg a freki használati szerződést a Danubius Rádióval és a Sláger Rádióval. Nem emlékszem pontosan, mikor történt, de kb .10 éve, huszonpár éves lehettem.

    Nem foglalkoztatott még a politika, és nem értettem, hogy miért kell az ország két leghallgatottabb rádióját elkaszálni. Közben "átalakult" az MTVA is, szócsövet csináltak a másik rádiómból, a Petőfiből is. Aztán néhány éve újra elfogott ez a rossz érzés: Svédországban voltam, és a kollégáimmal az esti iszogatás közben online hallgattuk a Music FM utolsó adását. Ekkor már tudtam, mi történik, hisz tudatosan hallgattam ezt az adót, az utolsó olyan országosan fogható rádióadót, ami propagandamentes volt.

    Azért olvaslak Titeket, mert úgy érzem Ti hozzátok egyensúlyba a magyar valóságot. És igen, néha "túltoljátok", néha helyreigazítást kell közölnötök (korrekten, nem elsunnyogva, és további féligazságokkal teletűzdelve), és néha azt érzem, hogy inkább "balos" és "ellenzéki", mint pártatlan a ceruzátok, és a kormányerőkre van kihegyezve.

    Egy ilyen hatalommal szemben máshogy nincs is esélyetek érvényesülni, és szerintem még így is a legobjektívebb sajtót olvashatjuk. Remélem még sokáig látlak Titeket így, ebben a formában. Tartsatok ki a végsőkig és köszönöm Nektek, hogy Nincs másik.... 

  • Reggel Indexet olvasok, este Indexet olvasok, éjjel Indexet olvasok. Már akkor ezt csináltam, amikor még Internetto volt. Rohadtul hiányozna! A rovatok, a MisTV, minden.

  • Egyszer tetszik amit olvasok, egyszer nem. Egyszer egyetértek a cikk írójával, egyszer elküldeném melegebb éghajlatra, de végső soron ezért vagytok jó újság. Mert hagyjátok az olvasót gondolkodni. Mertek az egyéni véleményeknek is teret adni, bár szuperszélsőséges tartalom nincs, max. a blogokban. De ez így van jól. Mellesleg a Blog.hu-ra ráférne egy komolyabb felújítás...

  • Azért olvasom az indexet, mert szeretem a megosztó tartalmakat. Az én napi szellemi kihívásom az, hogy átgörgetem a főoldalatokat, megnyitom róla a bulvármocsok és rendőrségihír-mentes tartalmakat (3 perc alatt megvan az a napi pár cikk) elolvasom a cikkeket, és felgöngyölítem, milyen politikai/propaganda indíttatás rejlik mögötte, és hol bukik a sztori.

    Nem szokott nehéz dolgom lenni, a következő indítékokból szoktatok cikkeket írni:

    - liberális seggnyalás hazai ballib közszereplő/szervezet irányába

    - liberális seggnyalás egyéb állampolgárságú ballib személy/szervezet irányába

    - Orbán fikázás bármi áron (van kalapja az a baj, nincs kalapja az a baj)

    - Mészáros és társai minden fingásáról konspiratívan "tájékoztatni"

    - Trump, Bolsonaro, Putyin és egyéb nem liberális közszereplő fikázás

    - Egyház (főleg katolikus), nemzet és családellenes propaganda

    - Kisebbségek pajzsként kihasználása

    - Illegális migráns mosdatás

    - Gyuribácsi hírlevél szolgáltatás minden általa támogatott szervezet tevékenységéről

    - Minden botrány felfújása ami nem ballib szereplőket érint

    - Minden botrány eltussolása ami árthat a ballib oldalnak

    - Hazug zöld propaganda terjesztése

    És ebből a kánonból SOHA nem beszéltek ki! (Persze-persze, amikor már egyértelmű a gebasz, akkor van hogy megjelenik pár veszteségminimalizáló cikkfoszlány utólag, de ez a magyarázkodás kategória)

    - Ha abortuszról van szó, tudom, hogy soha nem fog nálatok "pro life" vélemény megjelenni

    - Ha határon túli Magyarokról van szó, soha nem fogtok támogatólag írni róluk

    - Sosem fogok nálatok olvasni arról a problémáról, hogy hogyan vetett véget a CO2 szint emelkedése a jégkorszakoknak

    - Ha nagy eredményt ér el a magyar gazdaság, vagy kormány nem ballib kurzus alatt, soha nem fogtok egy távirat terjedelménél hosszabban beszámolni róla

    - Egy konfliktusban soha nem fogtok magyar emberek oldalára állni még akkor sem, ha a másik fél bizonyítottan köztörvényes bűnöző, vagy csak szimplán az agresszor

    Minden nap vállalom a szellemi kihívást, hogy egyszer találok nálatok olyan cikket, ami megalapozottan támadja a konzervatív világnézetet és ti minden nap elbuktok. Azzal tennétek magatoknak a legjobbat, ha megszűnnétek, mert akkor legalább nem tudnám egy helyről begyűjteni a fals érveket, és nehezebb dolgom lenne azok cáfolatával ha bárkivel beszélek ezeket érintő témákról.

  • Utolsó rejtekhelyem az agymosók elől. Ország, világ.

    Közszolgálat: a járványban a járványról, az érettségi idején érettségi előkészítőről.

    Kategorizált: komoly és könnyű, undi politika és izgalmas tudomány, endorfin-szintem szerint választhatok magamnak.

    Kapaszkodok belé. Törekszik az objektivitásra. Ember írja, nem lehet objektív. Ember méri - nincs objektív mérce. Hisz nincs olyan, hogy objektív. Mindig valamilyen szögből látunk. És én pont innen szeretem nézni. Ha ez is elvész, végképp világgá kell menni.

    *** (Az egyetlen, amit nem szeretek benne: helyesírási hibák; ahhoz képest sok, hogy nekem milyen fontos lenne és mennyire megbízom amúgy bennük.) *** Vigyázzatok Magatokra! SZÜKSÉGÜK VAN RÁTOK!!! Agyhalált kapunk nélkületek! 

  • Miért szeretem az Indexet? Akkor én is írok ide egy viccet.

    Éva kérdezi Ádámot: Szeretsz? Ádám: Hát kit szeressek bazmeg?

  • Azon az iskolai szakkörön, amelyet vezetek, sokszor referenciapont vagytok. Veletek vagyok, mert érdemes tanítani azt, amit csináltok: a hibáitok ugyanúgy tanulságosak, mint az igényes, kreatív, ill. szakmailag ügyes megoldások. Jó, hogy meghalljátok a kritikus hangot, miközben lehet rajongani is egy-egy cikketekért vagy videóért. Veletek vagyok, mert az olvasóitokba fektetett bizalmatok függővé tesz titeket. Jó munkát! Múljátok felül eddigi önmagatokat!

  • „... olyan nincs, hogy keresztülhazudjuk magunkat az igazságig” – írta egy kollégátok nemrég valami más kapcsán egy másik lapban, amely lap elődjét már lapátra tette ez a rendszer, hiába igyekezett segítőleg, a hisztérikus hangot mellőzve, a közös értékeket hangsúlyozva kulturális-közéleti-politikai-gazdasági folyamatokról tájékoztatni. Úgy látszik, a közös értékek mehetnek a kukába, ha a tájékoztatás – mégoly baráti – kritikával társul.

    Talán most rajtad a sor, Index, hiszen veled se közös értéket, se közös érdeket nem talál e rendszer. Könnyen lehet, hogy e levél teológus írójával is éles vitába keverednél, ha pohár bor mellett beszélgetnénk kulturális-közéleti-politikai-gazdasági kérdésekről. Mégis az a meggyőződésem (s azt remélem, hogy nem csupán a politikai hatalom hiányában vallom): olyan nincs, hogy a tájékoztatás és a nyilvános kritika megfojtásával jutunk el a sajtószabadságig.

    18 éve úgy éreztem, tüntetésen kell kiállni a sajtószabadságért. Sajnálom, hogy most majd azokkal szemben, akik akkor ezt a kincset féltették. Jól tudom, egy intézmény neve mögött személyek vannak, akiknek szakmai színvonala, munkakultúrája, kapcsolati hálója együtt adja ki, hogy közös nevük mit jelent a kívülállók számára. Nekem az Index sokat jelent a tájékozódásban, ezért szólítlak egyes szám második személyben. S régi olvasódként talán már nem is vagyok annyira kívülálló...

  • Az Index Magyarorszag Berva Mopedje. Jo ha van de jobb ha nincs. Az Index nyomasztoan dominans.

    Olvasom, naponta 4x 5x megnyitom, mert informativ. Majdnem, persze messze nem minden friss vagy fontos esemeny megjelenik az Indexen. Professzionalis, sokszor lenyugozoen reszletesen taglal temakat, erezheto, hogy megfelelo eroforrasok allnak ehhez rendelkezesre. Kozertheto, konnyed nyelvezet, nehol meg humor is. Sugarzik, hogy a stab szakmai felkeszultsege magas szintu.

    Sajnos korant sem semleges, a latszolagos kritikus hangneme csak az uzleti erdekei hataraig, a hirdetoi erzekenysegi kuszobeig terjed. Buzipropaganda, ciganyseggnyalas, de ez meg felejtheto lenne. Feher ember azonban nem felejti Foldes Andras Majdan teri riportjat, amit alulrol szervezodo nepi megmozdulasnak allitott be elkussolva a CIA es a fegyveres miliciak szerepet. Ezt nem kompenzalta a bevandorlok afrikai forrasarol keszitett agyonhypeolt riportja.

    Altalaban a belfoldi esemenyeket is kb. abbol a szemuvegbol kozvetiti az Index, ami szalonkepes lehet egy CEU nezopontbol. Ha a dominans Index vegre megbillenne, rakenyszerulnenek az emberek, hogy sokoldalubban tajekozodjanak.. Megnone az egyen fefelossege, hogy utana nezzen tobb forrasbol a dolgoknak es ne nyelje be az Index "fuggetlen" normait.

    Felreertes ne essek- az Index igy is fenyevekkel megelozi a kormanypropaganda mediasuttyoit, de ettol meg a fentiek ervenyesulnek. Bocsika.

  • Számomra mit jelent magyarnak lenni? Ezt a kérdést többször feltettem magamnak, amikor külföldön éltem. Például 2010-ben Zürichben zötyögtem haza a villamoson. A zsiráfok igenis tudnak úszni című Index cikkre beérkező cinikus kommenteket olvastam és hangosan röhögtem. Ez nagyon kínos egy svájci villamoson, mert ott mindenki néma csendben tömegközlekedik. Az jutott eszembe, hogy nem tudnám elmagyarázni a viccet a többi utasnak. Ahogy a Túró Rudit sem. Ez volt a válaszom a kérdésre.

  • Rendszeresen olvasom az Indexet. Emiatt bélyegeznek liberálisnak a környezetemben, már amennyiben ez bélyeg.

    De tény, hogy mást nem kell olvasnom, ha itthon tájékozódni akarok. Mert egyébként nekem ez az ország az otthonom, és az Index is az otthonom része. Elég, ha meghallgatom munkába menet az autóban valamelyik rádióadón a királyi híreket. A reggeli fél órás verzióból meg tudok mindent. Megismerem a főcsapást, vagyis hogy miről mit illik gondolnom.

    Az index nem tévedhetetlen, sokszor bulvárosan szenzációhajhász. Néha kicsit idegesít, amikor látom, hogy egy cikket kutyafuttában, vagy nagyon másnaposan írt valaki, és egy csomó elírás van benne. De az Index az egyetlen olyan széles körben elérhető, a modern kommunikációs igényekkel lépést tartó, és igényes médium ma Magyarországon, aki tényleges politikai és gazdasági oknyomozást folytat.

    A függetlenség pedig...az indexben érezhetően megjelenik többfajta politikai hozzáállás. Nekem úgy tűnik, dolgoznak ott balosabbak, jobbosabbak, liberálisabbak, olyanok, akik néha már görcsösen objektívek stb. A függetlenség nekem azt jelenti, hogy ennyi féle nézet is megfér kinyilatkoztatva is békében, hülyülve, családiasan 1 helyen....és mindegyik szín megjelenik a tartalmakban is. Ezen senkinek nem kellene idegeskedni. Ez senkit nem szabadna, hogy zavarjon.

  • Hol is kezdjem... Lassan 40 éves vagyok, van egy imádnivaló családom, egy remek munkahelyem és munkám amit szeretek. Egy nagyon szép helyen élek egy relatív kényelmes életet. Abszolút mintapéldánya vagyok a politikában elfáradt, attól tulajdonképpen szerencsére függetlenül élő és dolgozó embernek, akit egy szolid kurvaanyázásig érdekel már csak, hogy éppen ki mennyit lopott el. Elfáradtam érvelni, elfáradtam vitatkozni, de nem fáradtam el tájékozódni és egy-egy témát egy cikk alapján alaposabban megismerni. Ennek az egyik eszköze az Index, amit a kezdetek-kezdete óta olvasok. Ez végtelenül hiányozna. Sok olyan pont volt már, amit nem gondoltam volna, hogy le tudok nyelni ennek a rezsimnek, ez lenne a következő, amit csak akkor tudnék elviselni, ha ez a „műhelymunka” tökmindegy milyen néven, de valahol elérhető lenne. De mondjuk az lenne a legjobb, ha nem mennétek sehova. Megszoktam már ezt a nevet, fogalom.

    Abszolút nem újságírás, de engem nagyon személyesen érint, az Index-fórum. Olyan barátságok köttettek ott, amik egy életre szólnak (remélem). Hosszú évekkel ezelőtt vettem egy motort és találtam ott egy olyan közösséget, akikkel a jövő héten is megyünk motorozni, cca 8 évvel az első üzenetváltásom után. Mondhatom még a másik szerelmemet, a blogokat. Az Indexről indultam mindig a Nou San Trafford blogra, ami napi szinten alakította és fejlesztette a tudásomat és addig motivált, amíg magam is blogolni kezdtem, több írásom pedig megjelent a Nemzeti Sport (R.I.P.) címlapján. Itt is olyan barátokat szereztem, akikkel napi szinten kapcsolatban vagyunk nem csak a kibertérben, de hús-vér valónkban is.

    Mondok valami olyat is amit nem szeretek: a Sport rovat évek óta színvonaltalan. Botrányos helyesírás, bugyuta cikkek, erőltetett kontent. Sokszor beszélgettünk a barátaimmal arról, hogy egy Index, ami abszolút zászlóshajója a színvonalas újságírásnak, hogyan engedheti meg magának azt, hogy ennyire borzalmas sportrovatot vigyen. De egye-fene, ha megmaradtok tovább olvasom ezt is, csapkodva a homlokomat a hibákon és tárgyi tévedéseken. Csak maradjatok meg, ok?

  • Szokták mondani munkahelyen, hogy nélkülözhetetlen ember nincs, nos ugyanez igaz a médiumokra is. Szabad Nép sincs már, Népszabi sincs már, Index nélkül is megleszünk. Gyomorforgató beképzeltség, amikor egy egész szerkesztőség elhiszi magáról, hogy nélkülük aztán... húha... mi lenne! Évtizedeken át mantrázzák magukról, hogy függetlenek, ami hazugság, mert ugyanúgy egyoldalúan tolják az ő világképüknek megfelelő írásokat, mint a többiek. Az Indexen százszor megbukott már az Orbán-kormány gazdaságpolitikája, de a valóságban valahogy mégsem.

    Durván kilóg a lóláb, amikor az összes jobboldali médium valami sikerről ír, az Indexen megjelenik egy focimeccs híre a fő képen (az utált stadionos focié), csak hogy ne kelljen beismerni, Orbánnak megint igaza volt, Orbán megint jól csinálta. Mielőtt végre bezár az Index, kérjenek bocsánatot a sok-sok fanyalgó, poszt-szadeszos hangulatú, egyoldalú cikkért! Be kéne végre ismerni, hogy az Index max. arra jó, hogy lássuk az érme másik oldalát is, de semmiképpen nem valami etalon. Egy manipulátor a sok közül, ezért elég az öntömjénezésből!

  • Nem szeretem az indexet.

    A helyesírási hibák, a szerkesztőség általános nézőpontja, a hatásvadász címek (minden héten kell legyen egy "brutális" a kezdőlapon), meg az egész hangulata idegen tőlem, mint Polt Pétertől a függetlenség gondolata. Sajnálom, de én az az ember is vagyok, aki nem szereti a melegfelvonulásokat sem.

    Viszont azt vallom, és azt tanítom a gyerekeimnek is, hogy nem probléma, hogy nem tetszik nekünk valami. Az a lényeg, hogy nem kell odanézni. Nem kell szeretni dolgokat, de együtt kell velük élni, el kell őket fogadni. Nem az a lényeg, hogy csak nekünk tetsző dolgok legyenek körülöttünk. Az maga a diktatúra. Ami nagyon édesnek tűnik elsőre, amikor mi csináljuk. De amikor (nem ha, hanem amikor) Orbán Viktor rendszerének vége lesz, mi lesz velünk, Fidesz-szavazókkal? Miféle megtorlásra számíthatunk?

    Ha beszántják az indexet is, ahogyan a Népszabadságot és az origót, az nekünk, Fideszeseknek is nagyon rossz. Ahogy az is, ha a melegfelvonulásokat, az ellenzéki pártokat, satöbbit sem szabad bezárni csak azért, mert nekünk nem tetszik. Magyarország a miénk. A jogalkotás, a társadalom, a gazdaság, a média és a törvényi utak is mind a mi kezünkben vannak.

    Szeretném hinni, hogy ez azért az országért van, amit Orbán Viktor épít mindannyiunknak, még az indexeseknek is. Ha komolyan vesszük a nemzeti álmot, akkor nem hagyhatjuk hátra a fele országot. Elsőre úgy tűnik, hogy könnyebb lenne nélkülük, de hiába kerülnénk közelebb a célunkhoz, már felesleges lesz odaérni. Az nem nemzeti egyetértés, ha a társadalom fele nem tud beszélni. Akár hülyeségeket is. Úgyhogy üzenem a választott képviselőimnek, hogy ez egy kurva rossz ötlet lenne.

    Sok sikert kíván: T.J., a Fideszes.

  • Én fiatalabb vagyok az Indexnél. Az első emlékeim a magyar belpolitikáról a második Orbán-kormány megalakulása tájáról valók, tízéves koromból. Gimnazistaként kezdtem el pár évvel később magam politikai témájú cikkeket olvasni, és nagyon nagyot csalódtam az Origóban, ellentétben az Indexszel. Szóval nagyjából hat éve olvaslak titeket viszonylag rendszeresen, főleg külföldi (német és angol nyelvű) lapok mellett. Nagyon szeretem a széles palettát, amit kínáltok, a Kéktúrától a rendőrség insta-oldalán át a csillagászati vagy paleontológiai érdekességekig. Szerintem a függetlenség nem zárja ki azt, hogy véleményetek legyen, állást foglaljatok érzékenyebb témában, csak így tovább! Köszönöm a munkátokat, engem is gondolkodásra inspirál.

  • Az én Indexem nagyon fontos számomra, külföldön élek, ez az oldal van beállítva kezdőnek, erre kelek tulajdonképpen. Ennyi legyen is elég nyalásnak, nyilvánvaló, hogy Ti vagytok a legjobbak.

    Amit utálok: Következetlen sport - néha teljesen akrobatikusan megírt cikk jelenik meg a baseball szabályairól, máskor meg az sem jelenik meg, hogy milyen eredmények születtek a hétvégi focirangadón. A frizurátok, kezdve Sajóval. Az tényleg övön alulinak minősül, ahogy megjelentek néha.

    Csá, sok sikert Bécsből.

  • Tetszik: önkorrekció, erre két példám is van.

    Egyszer Egyházasdarócot nevesített egy baleset helyszínének az index.hu. Írtam emailt a szerzőnek hogy ejnye, Egyházasrádóc lesz az. Percek alatt javítás, megköszönte a szerző, és elnézést kért.

    Pár évvel később egy hasonló eset: az AS Roma stadionjának fotóját tette be egy szerzőtök az AC Milan stadionjáról szóló írásba. Itt is: írok, Ti javítatok, megköszönitek, sőt még sztorizgatunk is ismeretlenül. Tök jó, ez a normalitás (El tudja bárki ugyanezt képzelni a közszolgálati média bármely "híre" esetében?)

    Nem tetszik: Tavaly a zuglói óvónőhiány, alacsony fizetések, bezárással fenyegető helyzet miatt kerestem egyik szerzőtöket, mert segítettem volna a helyzet nyilvánosságra hozatalában azzal, hogy érintett emberekhez vezettem volna el az újságírót. A nyilvánosság erejében bízva, hogy ne legyen szőnyeg alá seperve a kialakult helyzet. Sajnos nem kaptam választ. De az illető talán már nem dolgozik Nálatok azt hiszem, bár ez nem javított a helyzeten.

    Közigazgatásban dolgozom. Én is egyre jobban érzem az évek során a fojtogató, önkorlátozó cenzúra nyomását. Ilyenkor irigyellek Bennetek, mivel másfél évtizede magam is voltam újságíró egy ideig, és azt a fajta szabadságot, ami Nektek megvan még, érdemes megvédeni. Most és gyerekeink jövője érdekében. Ismertem közelről egy hazai civil szervezetet, amelynek kritikaiság, történetiség, totalitás a jelszava. Ezt a nemes eszmét sokáig és leginkább Nálatok találtam meg, akkor is, amikor családos emberként sokszor csak egy fogmosásnyi időre van ideje az embernek olvasni a híreket.

    Szeretném, hogy a gyerekeim a Ti gyerekeiteknek reklamálhassanak majd (vagy fordítva), ha valamit elírnak, rosszul írnak, vagy épp nem írnak meg a sajtóban.

    Ehhez pedig nekünk kell összefognunk.

  • Én egy nagyvállalat ügyvezetőjeként mindig nagyon fontosnak és komolynak képzeltem magam, amikor egy építkezésen egy bejáráson vettem részt, ahol mindenki mindent nekem mutogatott. Aztán 7 éve megnéztem Dezső András “Fazekas Sándor megtekintős” videóját, és azóta minden bejáráson csak röhögök az egész szituáción és főleg magamon.

    Szenzációs megtekintés Jászapátiban
  • Az Index számomra semmi különöset nem jelent, mindössze kb. 20 éve a kezdőlapom.

    Gábor

    (Hajrá, szorítok nektek!)

  • Az Indexben az a legjobb, hogy bármikor írhatok az újságírónak és lecseszhetem, ha akarom. Őszintén, nem sok olyan magyar médiatermék van (talán még egy-kettő), ahol ezt megtehetem, sőt az újságíró válaszol is és megvitathatjuk, hogy kinek is van igaza (természetesen, nekem). Bár nem Magyarországon élek, de reggel a munkámhoz szükséges hírek elolvasása után, az első, hogy megnyitom az Indexet. Természetesen, minden egyes nap a Ma is tanultam valamit szekcióval indul. Nekem ez létszükséglet, ezért is támogatlak benneteket. Nekem a kapcsolatot Magyarországgal az Index jelenti elsősorban. Hogy mit szeretnék? Több videót!

  • Én úgy gondoltam, hogy a rezsim békén hagyja az Indexet, és nem próbálja meg az Origóhoz hasonlóan besorozni a lakájmédiába. A rezsim másként gondolta! Azt, hogy Önök jó munkát végeznek, bizonyítják az események! A Népszabadság meggyilkolása után számomra úgy tűnik, hogy ugyanazt a fegyvert használják az Index ellen is. Nagyon pesszimista vagyok, sajnos a pénz és az azzal megvehető hatalom útjába senki nem állhat ebben az országban. Önök megpróbálták függetlenként tájékoztatni az embereket. Sajnos ez nem tetszik a „disznófejű nagyurak”-nak. Dobó Istvánt idézném az Egri csillagokból: „..... ha Eger elesik, nem állhat meg sem Miskolc, se Kassa. A kisebb várakat lerázza a török, mint a diót.....”

  • Nélkületek meghal a magyar szabad sajtó.

  • Most kezdem újra harmadszor ezt az emailt, mert megpróbáltam leírni, hogy mit szeretek legjobban az Indexben, és az a helyzet, hogy nem nagyon tudom eldönteni. Szeretem a hitelességét, a szókimondását, a sokszínűségét, az újságírói munka alaposságát. Szeretem a kreatív címeket, a Mindeközben posztokat, a Ma is tanultam valamit rovatot, és nálatok volt először olyan, hogy egy cikk elolvasása után megnéztem, ki írta. Szeretem, hogy olvasóként is átjön, milyen jó lehet az Indexnél dolgozni.

    Kiskamaszként kezdtem el az Indexet olvasni, és ahogy egyre idősebb leszek, egyre jobban látom a fontosságát. Az egyik első dolog, ami eszembe jutott, amikor megláttam, hogy veszélyben van, az az volt, hogy jól ismert dal úgy is szólhatna, hogy “Az Index, az kell, hogy ne vesszünk el...” (Meg azért is, hogy legyen mit olvasnom az unalmas egyetemi órák alatt.) Viva Index!

  • Sziasztok. Legalább 15 éve van netem, és hamar rátaláltam az Indexre. A magyar nyelvű híroldalak között mai napig megkerülhetetlen, ez tény. Mindig sokféle olvasnivaló van rajta, ez is tény.

    De hogy független lenne? Létezik független híroldal? Kötve hiszem. Az Index a magyar nyelvű CNN, kb. Tudom hogy hazudik, csúsztat- természetesen mindig ugyanabba az irányba- de attól még olvasom, odafigyelve és fenntartásokkal. A sorok között kell olvasni, nincs ebben semmi új...

    52 vagyok, láttam már ilyet. Népszabadságot is olvastam anno Bacher Iván miatt. Néha felmegy a pumpa, mikor Földes András legújabb propagandariportját olvasom, késfogú kutyákról, líbiai titkosügynökökről, és egyéb rémisztő képződményekről, de arra gondolok, volt itt már béketábor is, ez se rosszabb, és végső soron ezért is fizet valaki, nem is keveset. Márpedig ameddig fizetnek érte, mindig lesz aki megírja, ennyit a függetlenségről.

    Néhanapján persze becsúszik némi objektivitás is, de ritka mint a fehér holló. Persze a többi híroldal se objektívebb vagy függetlenebb.

    Ezért érzem álságosnak az elmúlt napok indexes sírását-rívását, kb. olyan ez, mint mikor Ady geszti bolondnak nevezte Tiszát, utána meg pénzt kuncsorgott tőle.

    Srácok, adott egy piac, próbáljatok rajta megélni, ha nem megy, akkor meg coki, ilyen a kapitalizmus. Ha nem lesz index, majd lesz helyette más.

  • Internetto korából követem, használom, utóbbi években pedig támogatom az indexet. Friss, érdekes, időnként megfelelően elmélyült, van amikor rövid olvasásra alkalmas, megkerülhetetlen. Nyomtatott sajtót már nem veszünk néhány éve, ezért az index, a 444 és a Wikipédia szerepel a bankszámlánk rendszeres átutalásai között, pedig közben nyugdíjasok lettünk, vagy éppen ezért. (Mivel az állami rádió és tv is alkalmatlan arra amit csinálnia kellene, ezért a zenét és a filmeket is előfizetéses csatornákon fogyasztjuk. Ezért sajnos többet nem tudunk küldeni nektek mint amit eddig. Ha mégis megmaradtok, akkor a wiki helyett is nektek fogunk utalni. Bár így legyen.) Reméljük sikerül.

  • Nem szokásom „rajongói” vagy egyéb irányú levelet írni bármilyen elektronikus vagy nyomtatott médiának, celebnek vagy híres embernek. Talán egy kivételtől eltekintve, amit Stöckert Gábornak írtam 2011-ben. Nem megjelenni szeretnék az index.hu felületén, még ha megtiszteltetés is lenne. (Az lenne, de ez a levél nem erről szól.)

    Nem is azért írok, hogy elmondjam, leírjam a pozitív vagy negatív véleményemet; nem célom okoskodni arról, mit lehet és mit kellene máshogy csinálni, írni.

    Pusztán csak szeretném megköszönni a munkátokat - elnézést a tegezés miatt, de napi szinten jelen vagytok az életemben –, és megemlíteni pár számomra kedves cikket, rovatot, munkatársat.

    Minden idők legnagyobb kedvence a Végső visszaszámlálás rovat. Nem tudok elég hálás lenni az élményért Stöckert Gábornak és Nagy Attilának.

    Sixx - számomra Ő egy különálló intézmény. Imádom a kritikáit, a podcastjait, a régi hogyvolt posztjait. Sokszor a véleményét is, bár nem mindenben értek vele egyet. Ha ismert ember lennék, csak neki adnék interjút. (Bár lehet elsőre megijednék tőle *.)

    Mi vidékünk rovat – Nagy ötlet volt a részetekről és hiánypótló.

    Letekertünk Budapestről a Balatonra. Senki ne csinálja utánunk! (Kerékagy) – Köszönet érte Kovács Bálintnak és Tenczer Gábornak, így nem nekem kellett elindulnom és megszívnom.

    Földes András legtöbb írása, bár most a böngészőmben a kedvencek között csak ezt találtam meg: Nem a Mount Everest, hanem ez az igazi hegymászás

    177 olimpiai mese – Ághassi Attila

    És az aktuális kedvencem éppen: Záborszky Ede - Nem érdekel a bolygó, veszek egy autót. Az ilyen írások miatt szeretem annyira az írott sajtót. Mindez a teljesség igénye nélkül.

    Próbáltam visszakeresni Messenger üzenetekben, hiszen a legtöbb általam más embereknek küldött link, az az index.hu-hoz köthető; kerestem kimentve a kedvencek közé; kerestem a levelezésemben.

    Szomorú, hogy a fentebbi listámban egy hölgy sem szerepel, ezzel nem az ő érdemüket szeretném csorbítani, egyszerűen most így hirtelen nem jutott eszembe olyan cikk, amelyet ők írtak. (De ha említenék valakit, Matalin Dóra írásait is nagyon szeretem.) Politikai témát nem szeretnék érinteni, az mindent elmond, nem véletlenül az Indexet olvasom.

    Nagyon szurkolok nektek, és hiszek abban, lesz még sajtószabadság Hazánkban. (Csak érjük meg!) A munkátokhoz további sok sikert és főleg kitartást kívánok!