Ilyen is van: nagyon mellélőtt John Oliver,
amikor tegnap esti show-jában a görög pénzügyminisztert, Janisz Varufakiszt szedte ízekre - és nem a Sziriza baloldali populista gazdaságpolitikája, hanem stílusa és hanyag (Oliver szerint lepukkant) öltözködése alapján. Ez pedig nemcsak azért tré, mert a catherineashtonok és harmanvonrompuyok - tudom, tudom, ők tavalyig voltak csak tényezők, de akkor is jellemző eurokraták - Európájáról beszélünk, hanem azért is, mert a gazdasági válság részben arról is szólt, hogy miután a pénzügyi-gazdasági szektorok érinthetetlen öltönykéi pofátlanul átvágták az embereket és az ellenőrző intézményeket, szépen elkezdtek kimentésért kalapozni:
Az tényleg touché, amikor "az Odüsszeusznak is ki kellett kötöznie magát az árbochoz, hogy el tudja kerülni a szirének csábítását" bullshitjére Oliver megjegyzi, hogy "Oké, de Odüsszeusz egész legénysége belehalt a kalandba". A mitológiai érdekesség kedvéért szögezzük le, hogy nem a sziréneken hullottak el a hajósok, hanem hatukat Szkülla falta fel, a Héliosz isten marháiból felelőtlenül lakmározó túlélőket pedig Zeusz villáma küldte a tenger fenekére. És akkor most távolodjunk el egy percre a napi politikától, és idézzük fel, hogyan is zajlott le a horrorisztikus Szkülla-incidens!
Arrafelé néztünk mindnyájan, félve a vésztől:
és ezalatt Szküllé kiragadta a görbe hajóból
hat társam, ki a legderekabb-erejű evezős volt.
Visszatekintve a fürge hajóra s a társak után, már
csak kezüket meg a lábaikat láttam meg, amint fönt
lengtek a légi magasba; s hívtak, néven a társak
engem amonnan, fájó szívvel, s akkor utolszor.
Mint amidőn a halász földnyelven, a vesszeje végén
messzire vet ki csalétket az apró tengeri halnak,
és az örökszarvat lebocsátja a tengeri árba,
s fel-felrántja a vergődő halat avval a vízből,
így vonagoltak azok, hogy a szirt tetejére kerültek;
ő meg a nyílásnál fölfalta az orditozókat,
kik kezüket tárták ki felém a nehéz viadalban: