előkészítem csütörtök hajnalra (csak tudnám, melyik csütörtökre, csak tudnám, melyikre!) a strandpapucsomat a Hawaii-ingemmel és a bermudagatyámmal, mert épp én leszek a hajnali ügyeletes. Ha hinni lehet a néhány perce látott időjárásjelentésnek, találkozunk az angyalföldi pálmafák márciusi árnyékában – és vendégem egy koktélra, ha megfejti, ekkora hőségben hogy is tudnak csúszni az utak. Hacsak úgy nem, hogy megolvadnak a gumiabroncsok.