Annyi tervezés, és aztán jön a vihar
Törökországban közel 4 millió menekült él, közülük a legtöbben a szír polgárháború, illetve most az észak-szíriai török offenzíva miatt hagyták el hazájukat. Többségük úgy látja, hogy a jobb életre az egyetlen lehetőséget a görög partok jelentik, ahonnan eljuthatnak Nyugat-Európába. Az út megtételéhez emberfeletti erőfeszítéseket kell tenniük, miközben kiszolgáltatott helyzetüket sokan próbálják kihasználni.
A Frontex adatai szerint jelenleg is a mediterrán régió keleti felén keresztül vezető migrációs útvonal a legforgalmasabb. 2019-ben január és augusztus között 38 313 illegális határátlépést regisztráltak. Ez azonban még mindig messze elmarad a 2015-ben feljegyzett, több mint 880 ezres számtól. Az idei határátlépők közül mindössze 7278-an érkeztek Szíriából, ami szintén jelentős visszaesés. Most az afgán menekültek vannak többségben ezen az útvonalon, azonban ez az arány rövidesen ismét változhat.
A második legforgalmasabb útvonal Spanyolországon keresztül vezet. Itt főként Marokkóból és a szubszaharai térségből próbálnak eljutni Európába. Idén év elejétől augusztusig 14 824 illegális határátlépést jegyeztek fel. Szintén komoly nyomás nehezedett Olaszországra, ahol a part közelében veszteglő, túlzsúfolt menekülthajók miatt ugyancsak válságos helyzet alakult ki.
Ennek a helyzetnek az enyhítésére az új olasz kormány alatt egy új menekültelosztási mechanizmust dolgozott ki a francia, a német és a máltai vezetés. Eszerint a menekülteket még a kikötés előtt szétosztanák az államok, az olaszok megnyitották a kikötőket. A megállapodás nem kötelező egyetlen európai államra nézve sem, de a francia, német és olasz belügyminiszterek azt várták, hogy októberben több tagország is csatlakozni fog a kezdeményezéshez. Megállapodás azonban azóta sem született.
Közben a keleti útvonal azért került megint középpontba, mert Recep Tayyip Erdoğan török elnök október elején megindította a szíriai offenzívát a kurd fegyveres erők kiszorításáért. A török offenzívát emellett egy észak-szíriai biztonsági övezet tervével indokolta a török elnök. Erdoğan eredetileg szeptember végéig akart létrehozni egy 450 kilométer hosszú, 30 kilométer széles biztonsági zónát Szíria északi részén arra hivatkozva, hogy élhető körülményeket teremtsenek a menekülteknek.
Ahogy arról itt írtunk, a tervei szerint ebbe a kurdok lakta térségbe telepítenék vissza a zömében arab és turkomán etnikumhoz tartozó menekülteket, akik a polgárháború előtt nem itt laktak. Ezzel a menekültek ugyan visszatérnének Szíriába, de a lépés komoly etnikai feszültséget okozhatna.
Azután indulhatott meg az offenzíva, hogy Donald Trump lényegében zöld utat adott az amerikai katonák kivonásának bejelentésével, de az elnök ellentmondó nyilatkozatai ellenére az amerikai kongresszus elítélte a történteket, és a kormányzat jelzésértékű gazdasági szankciókat vezetett be Ankara ellen.
Az EU mindvégig gyanakodva figyelte Törökország terveit, mivel az offenzívával feltehetőleg nem elsősorban a menekültek helyzetének rendezése volt az ország célja, hanem a kurdok lefegyverezése. Az uniós országok az EU-csúcson kiadott nyilatkozatban elítélték az offenzívát, és felszólították Törökországot, hogy hagyjon fel mindenfajta katonai tevékenységgel Szíriában. A közös nyilatkozat mellett azonban csak abban tudtak megállapodni az uniós külügyminiszterek, hogy a tagállamok egyenként vezetnek be fegyverkiviteli korlátozást Törökországgal szemben, nem pedig uniós szinten, közösen.
Erdoğan most már sokadik alkalommal fenyegette meg az EU-t, hogy megnyitják az utat a több millió menekült előtt Európa felé, ha megszállásnak nevezik a katonai beavatkozást. Akadnak olyanok is, akik nyilvánosan támogatják szíriai terveit, ha nem is számottevő arányban. Orbán Viktor már többször támogatta Erdoğan nacionalista politikáját, most sem meglepő, hogy kiállt a szíriai offenzíva mellett.
Csütörtökön Erdoğan ötnapos tűzszünetet jelentett be, miután tárgyalt Mike Pence amerikai elnökkel Ankarában. Szórványosan azonban folytatódtak harcok. A kurdok közben orosz közvetítéssel megegyeztek a Bassár el-Aszad vezette szír kormányerőkkel – amit egyébként fájdalmas kompromisszumként értékeltek. Az összecsapásoknak már több civil is áldozatául esett, köztük a szíriai kurd közösség egyik politikai vezetője is, aki fegyvertelen volt, amikor a török erők kirángatták az autójából és agyonlőtték. Az október 9-én indított török offenzíva óta ráadásul több mint 160 ezren kényszerültek elhagyni a lakhelyüket, a becslések szerint pedig további 400 ezer civilt érint az aktuális konfliktus.
A szíriai polgárháború 2011-es kezdete óta az élhetetlenné vált területekről sokan évek óta Törökországon keresztül próbálnak nyugatra jutni. Rengetegen rekednek azonban meg Törökországban. Ekaterina Anchevskaya fotós több mint egy évig követett egy családot, alaposan dokumentálva a kihívásokat és az átmeneti helyzetből fakadó folyamatos bizonytalanságot, amivel szembenéznek.
Ahmed felesége, Hanin 2014-ben érkezett Törökországba a családjával. 2017 telén mutatták be őket egymásnak. Mindketten a szíriai konfliktusok miatt hagyták el a Damaszkusz külvárosában található otthonukat. Azóta szüntelenül próbálkoznak Európába jutni, de volt, hogy a csempész, akivel megegyeztek, felszívódott a pénzükkel. Máskor pedig a török partiőrség akadályozta meg őket. "Mostanában az az álmom, hogy legálisan utazhassak Európába, mert itt rettenetesen belefáradtunk ebbe" – mondta Ahmed. (Fotó: Ekaterina Anchevskaya / Reuters)
Törökországban új, a korábbiakhoz képest egészen földhözragadt problémákat kellett megoldaniuk. Hirtelen az esküvői előkészületek forgatagában találták magukat. Olyan gondjaik voltak, mint a tökéletes ruha kiválasztása, a szervezési feladatok, és egy két éjszakás bulit is terveztek. (Fotó: Ekaterina Anchevskaya / Reuters)
A bulit végül Kilisben tartották, közvetlenül a háború sújtotta Szíria mellett. (Fotó: Ekaterina Anchevskaya / Reuters)
Törökországban nem egyszerű boldogulni, főleg menekültként. Annak ellenére, hogy Ahmed napi 12 órát dolgozik a hét hat napján, a fizetése nem elég a számlákra, lakbérre és élelmiszerre. A sok munka a textilgyárban teljesen kimeríti, akárcsak az utcákon, a közösségi médiában és a tömegközlekedésen tapasztalható ellenszenv a menekültekkel szemben. (Fotó: Ekaterina Anchevskaya / Reuters)
Haninnal eltervezték, hogy összegyűjtenek 3000 dollárt, azaz több mint 900 ezer forintot – ennyire van szükségük ahhoz, hogy eljussanak Görögországba, ami az első lépést jelenti számukra a Németország felé vezető úton. (Fotó: Ekaterina Anchevskaya / Reuters)
A szír konfliktus, ami miatt távozásra kényszerültek, még 2011-ben mérgesedett el. Emiatt most több mint 3,5 millió szír menekült él Törökországban. 2015-ben nagyjából 800 ezer szír és afgán menekült vágott neki a tengernek, hogy megtegyék a rövid, de annál veszélyesebb utat Görögországba. A számok a következő évben drámaian visszaestek, miután az Európai Unió és Törökország megegyeztek, hogy megállítsák a migrációs hullámot. (Fotó: Ekaterina Anchevskaya / Reuters)
Hanin idősebb fiútestvére, Hamza már korábban elhagyta Törökországot. 4 éve ment Németországba, azóta ott él. A család egyik legfőbb vágya, hogy ne kelljen többé videóhívásokon keresztül beszélniük. Európában akarnak újra együtt lenni. (Fotó: Ekaterina Anchevskaya / Reuters)
Ahmed eredetileg angol irodalmat tanult Szíriában, fordító akart lenni. Miután İzmirbe menekült, 14 órás műszakokban vállalt munkát egy textilgyárban. Hanin szülei is feszített munkarendben dolgoztak: anyja, Turki dióféléket csomagolt egy gyárban, apja pedig szír cigarettát árult. (Fotó: Ekaterina Anchevskaya / Reuters)
"Talán ezek azok a jelek, amik miatt nem kéne mennünk" – mondta néha Ahmed a 2018-as utazási kísérletük előkészítése során. (Fotó: Ekaterina Anchevskaya / Reuters)
Hanin apja, Zuher egy mentőmellényt próbál a 8 éves Osamára. Egyszerűnek tűnő, de kockázatos ügyletbe vágtak ezzel az úttal: a saját biztonságuk mellett a letartóztatás lehetőségét is kockáztatták. (Fotó: Ekaterina Anchevskaya / Reuters)
20 percnyire lehettek a határtól, amikor a török parti őrség lecsapott rájuk: 3 napra börtönbe zárták őket. A család az újabb meghiúsult utazás után arról számolt be, hogy megpróbálhatják még egyszer ugyanazzal a csempésszel extra díjak nélkül. "Soha nem éreztem magam rosszabbul" – mondja Ahmed, miközben csüggedten figyeli a sötétülő Égei-tenger fölött gyülekező felhőket. „Annyi tervezés, és aztán jön a vihar.” (Fotó: Ekaterina Anchevskaya / Reuters)
Egy évvel később a család még mindig Európába akar eljutni, de a hajóútról letettek. Nem akarnak újra megaláztatástól szenvedni, börtönbe kerülni, és az alapból limitált forrásaikat elpazarolni. Ahmed azt mondta, hogy soha nem menne vissza Szíriába, mert ott a helyzet még rosszabbá vált, ráadásul katonai szolgálatra is kényszerítenék, hogy Bassár el-Aszad elnökért harcoljon.
A török állami Anadolu ügynökség beszámolója szerint menekültek tucatjai haltak meg a Törökországból Európába vezető útjuk során. Voltak, akiket az Égei-tenger nyelt el, mások közlekedési balesetek áldozataivá váltak, miközben rengetegen fagytak halálra azok közül, akik gyalog vágtak neki az útnak.
A fiam minden bánatát a szívemben hordom
– mondta Turki, Hamza édesanyja. Azt mondta, a szíve megszakad érte, hogy újra láthassa a fiát.
Rovataink a Facebookon